A most következő írásunk főszereplője ismét egy rendkívül érdekes személyiség lesz, a mérnökként, feltalálóként és gabonakör kutatóként is ismert Winston Keech. A már jól ismert Simon Parkes-hoz hasonlóan ő is Whitby-ben, egy északi-angliai kis kikötővároskában él. Annak ellenére, hogy látszólag jelentősen eltérő (Simon mantid/drákonida, Winston pedig lyrai/plejádi) lélekeredettel rendelkeznek, évek óta jó barátságot ápolnak, több projektben is rendszeresen együttműködnek, és „Fairex” néven jelenleg egy helyi szintű, de szélesebb körben is alkalmazandónak szánt barterrendszer felállításán munkálkodnak. A Winston-nal készült alábbi interjú 2016. augusztusában hangzott el a Wolf Spirit Radio „Connecting Consciousness” című műsorában. A beszélgetés érdekessége, hogy JayPee, a műsor házigazdája, beszélgetőpartneréhez hasonlóan szintén plejádi-lyrai lélekeredettel rendelkezik és többé-kevésbé mindketten tudatában vannak származásuknak és lélektörténetüknek. E személyes hangvételű beszélgetés során számos érdekes témafelvetés és az említett barterrendszer mellett leginkább egy olyan ősi eseményről és annak utóhatásairól lesz majd szó, amely nagyon rég óta visszhangzik a földi emberiség genetikai emlékezetében, hatást gyakorol a mai társadalmunk működési mintázataira, és válaszul szolgálhat az itt élő emberek viselkedésének számos mozgatórugójára. Az alábbiakban az interjú teljes átirata olvasható.

Jay Pee: Pontosan ez történik jelenleg. A mostani nehéz időszakban pedig a lélektársad elvesztésének emléke és az ebből származó trauma, amit akkor éreztél, újra felidéződött benned.

Win: Igen, olyan érzés, mintha most újra elveszíteném.

JayPee: Igen. Újra felidéződik benned, és ahogy megengeded, hogy ezek az érzések előjöjjenek benned, keresztülmehetsz a bánaton, és e bánat elengedésén is ahelyett, hogy újrakreálnád a mintázatot. Mert most van egy kis tered ahhoz, hogy ezt megtehesd. Az én bevillanásom kb négy héttel ezelőtt történt, úgyhogy ez olyan, mintha a lyrai háború mikrokozmoszaként most újraélnénk mindezt.

Win: Igen, itt az idő, hogy mindezt most egy sűrített formában éljük át és aztán megpróbáljunk leválni arról az érzelmi sérüléséről, ami akkoriban keletkezett.

JayPee: Igen, de nem kell leválasztódnunk, hanem újra kell egyesülnünk azzal a személlyel, akik a leválás előtt voltunk. Bármit csinálsz a mindennapi életed során - pl alternatív energiarendszereket építesz - azzal rálépsz a reptiliánok lábujjára. Ezzel megzavarod őket. Beszélnél egy kicsit azokról a szárazföldi csapatokról, akiket említettél? Mert úgy érzem, hogy nekem valahogy közöm van hozzájuk.

Win: Nem hiszem, hogy lenne. Legalábbis nem azokhoz a szárazföldi csapatokhoz, akiket én szállítottam. A szárazföldi csapatokat, akiket én vittem, leginkább talán úgy tudnám leírni őket, hogy olyanok voltak, mint vérfarkasok.

JayPee: Igen-igen, a canis-iak. A kutyaemberek a Szíriuszról.

Win: Valóban. És ők rohamcsapatokat alkottak. Ők voltak az egyedüliek, akiktől a reptiliánok fizikailag féltek. Rettenthetetlenek voltak és arról voltak híresek, hogy ölték és élve ették meg a reptiliánokat a csatamezőn. Ez volt az, ami a legnagyobb traumát okozta a reptiliánoknak. A reptiliánok boldogan megesznek bárkit, de amikor jön valaki és őket eszi meg, az abszolút traumatikus hatással volt rájuk. Őket szállítottam és ismerem néhányukat abból a rohamcsapatból. Ők is meghaltak itt és ugyancsak inkarnálódtak.

JayPee: És igaz, hogy a jelenlegi életükben, emberi formájukban is hasonlít az arcuk a kutyusokéhoz?

Win: Nem igazán. Hanem érdekes módon sokaknak közülük kövéres testalkatuk van, és minden bizonnyal sokkal élénkebb emlékeik vannak erről a traumáról, mint nekünk. Valószínűleg azért, mert abban az időben nekik sokkal közvetlenebb fizikai kapcsolatuk volt a reptiliánokkal, és még mindig bennük van ez az erős düh és a gyűlölet energiája a reptiliánok felé. Míg a plejádiak sokkal megbocsátóbbak. Mi nem akarjuk elpusztítani a reptiliánokat. Mi azt akarjuk, hogy fejlődjenek. De ugyanakkor nem engedjük meg nekik, hogy elnyomjanak vagy irányítsanak bennünket. Viszont ezek a canis-iak még mindig azon a frekvencián mozognak, hogy szét akarják tépni a reptiliánokat az első kezük ügyébe kerülő tárggyal.

JayPee: Kicsit olyan ez, mint a Babylon 5 című sorozatban, amikor az egyik szereplő, Delain, mikor megölik a nagyvezérüket azt mondja: „Öljétek meg mindet! Öljétek meg mindet!” A filmben olyan, mintha ő lenne a galaxis legspirituálisabb lénye, aztán mégis ugyanolyan dühössé válik, mint mindenki más. Amikor a szeretteidet megölik, amikor a szeretteidet elveszik tőled, elnézhető, hogy dühös vagy.

Win: Igen, és azt hiszem, hogy a lyra-i részünk az agresszív fajoknál jobban érti azt, hogy ha a reptiliánok fejlődését elősegítjük, akkor galaxisszerte az egész fajuk fejlődésen fog keresztülmenni és ez meg fogja változtatni azt a módot, ahogyan más fajokkal lépnek interakcióba. Mivel mi össze vagyunk velük kötve itt... Az egész olyan, mint a Watchmen című filmben az a jelenet, amikor az egyik szereplőt, Rorschach-ot - akinek a külseje úgy változik, mintha tintafoltok lennének az arcán - börtönbe csukják, gúnyolódnak rajta és meg akarják támadni. És akkor azt mondja: „Úgy tűnik nem értitek. Nem én vagyok összezárva veletek, hanem ti vagytok összezárva velem.” A helyzetünk nagyon hasonlít ehhez. Ahogy a reptiliánok összekeverték a genetikájukat velünk, hozzánk lettek kötve. Úgyhogy ha mi fejődünk, akkor ők is arra kényszerülnek, hogy szembenézzenek az evolúció folyamatával, és ha mi fejlődünk ezen a bolygón és ők is velünk együtt fejlődnek, az galaxisszerte azt fogja okozni, hogy az egész csoportlelkük fejlődni fog és ennek következtében meg fogják változtatni a más fajokkal történő interakciójukat.

JayPee: Igen, és ezt megtehetjük a könnyebb, de megtehetjük a nehezebb úton is.

Win: Pontosan. És az emberek a könnyebb úton próbálják elérni ezt, és minden egyes alkalommal, amikor így teszel, pofára esel, mert a legaljasabb és legfájdalmasabb módon fognak megtámadni. Amit a legtraumatikusabbnak találtunk az az, hogy a szándék is megvan bennük arra, hogy bántsanak. Mert lyraiként nem volt meg bennünk ez a szándék. A halálunkig harcoltunk, de nem öltünk csak azért, hogy öljünk. Nem akartunk bántani, vagy fájdalmat okozni egyetlen élőlénynek sem, akinek nem kellett. És azt hiszem, a múltunk miatt, és amin keresztülmentünk az átmeneti szakasz során, ugyanolyan rosszakká váltunk, mint ők. Egy időre legalábbis.

JayPee: Egyetértek ezzel.

Win: És ebből nem épültünk fel, mert hosszú időre egy olyan ösvényre tévedtünk, ahol elveszítettük önmagunkat és fájdalmat okoztunk. Fájdalmat okoztunk a reptiliánok körében és ez annyira ellene volt mindannak, amiért kiálltunk és mindennek, amiben hittünk, és mindennek, amit éreztünk, hogy azt hiszem, nagyon sok időt vett igénybe, hogy feloldjuk ezt a belső konfliktust és tovább tudjunk lépni.

JayPee: És azt gondolom, hogy egy bizonyos módon a reptiliánoknak találkoznia kellett velünk és talán más fajokkal is itt, ebben a kis földi arénában, és talán volt valamilyen sejtésük arról, hogy itt lehet majd a megoldás. Itt rejtőzhet a megoldás a reptiliánok és az emberek számára.

Win: A reptiliánokat minden bizonnyal ledobták ide, ők egy másik univerzumból jöttek és kifejezetten ebbe a rendszerbe tették le őket. Még a reptiliánok sem ismerik a származásuk eredetét, és nem tudják, hogy honnan érkeztek. Az egész perspektívájuk azzal a pillanattal kezdődik, amikor letették őket ebbe az univerzumba, majd aztán természetes módon azt feltételezték, hogy genetikailag és technológiai fejlettségüket tekintve ők a legfejlettebbek, így aztán ez az univerzum az övék. És bármi is befolyásolta őket, az nyilvánvalóan – az ő szemszögükből nézve – zöld utat adott nekik, hogy azt feltételezzék, hogy ez az univerzum az övék.

JayPee: Számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek nagyon-nagyon antiszociálissá teszik őket. Először is, hogy önhatalmúlag kijelentik: „Oh, itt ez a dolog. Ez az enyém.” Másodsorban pedig a büszkeségük: „Mi vagyunk a legjobbak!”

Win: És az arrogancia.

JayPee: Igen, igen. Arrogancia és büszkeség lényegében együtt járnak. Ez az elsődleges jellemvonásuk. Kicsit olyan, mint itt a Földön a gazdagoké és hatalmasoké.

Win: És az önhatalmúság: „Akarom és nekem több jogom van hozzá, mint neked, ezért elveszem tőled.”

JayPee: Igen, igen és a „Jogom van hozzá, csak azért, mert akarom. Csak azért, mert én úgy akarom.”

Win: Pontosan ez a nézőpontjuk. Az elmúlt hetekben ezzel a traumával találtuk magunkat szembe. Vissza kell hozzuk az emberséget a társadalomba. Én ezért dolgozom, és itt a műsorban elmondhatom, hogy éppen egy barter rendszer felállításán munkálkodom, amely visszatükrözi azt a módot, amivel a Lyra-n próbálkoztunk. Akkoriban ott nem használtunk pénzt. Itt viszont van egy mechanizmus, ami mindenkit irányít - a pénz. A pénz viszont nem jelent értéket. Nagyon keményen dolgozom azon, hogy létrehozzak egy olyan rendszert, ami azt az infrastruktúrát használja majd, ami jelenleg is elérhető. Okostelefonokat, számítógépeket és az elektronikus kereskedés terén felgyülemlett tapasztalatot. 20 éves tapasztalatom van a hitelesítési eljárások terén, 20 évvel ezelőtt írtam egy ilyen programot, ami abban a környezetben tökéletesen működik. Ami egy különleges dolog. És ez egy olyasvalami, amit hozzá tudok tenni ehhez és odaadhatom a világnak. Megpróbálok létrehozni egy olyan barterrendszert, amely a rendszer összes használójának tulajdonában van és arra van tervezve, hogy a helyi közösségeket támogassa. A gazdasági hatékonyság vonatkozásában az a mozgatóereje, hogy sokkal lokálisabb, sokkal közösségibb jellegű, és ha minél több bizalmat építesz ki ezen a hálózaton belül, az fel fogja gyorsítani a benne zajló kereskedelem értékét. Ami lényegében arról szól, hogy kereskedünk különböző dolgokkal, az időráfordítással, a képességekkel és ha akarod, akkor ez egyfajta fizetőeszköznek tekinthető. Azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy az alkotáshoz egy alternatív metódust állítsunk fel. Ugyanis minden, amire szükségünk van, már eleve itt van a bolygón, ha hatékony módon szervezzük meg önmagunkat. Mert sajnálatos módon a pénzügyi rendszerek szolgáltatják a leghülyébb és legkevésbé hatékony módját annak, hogy hozzáfogjunk a dolgokhoz. Például ha egy ökológiai szempontból nézem, sokkal jobban tudnánk a dolgokat csinálni, sokkal jobban tudnánk a dolgokat megközelíteni, ha a gazdaság korrekt lenne. És az ok, amiért a gazdaság nem korrekt, az, hogy olyasvalami hajtja, hogy veszel valamit, aztán eldobod és legyártasz egy másikat, így a profit a termelésben marad. Miközben annyi mindent összekaparunk magunknak, hogy még akkor is elég lenne, ha 100 évig élnénk. A bolygón minden forrás rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy felneveljünk, etessünk, és felruházzunk mindenkit ahelyett, hogy felhalmoznánk, illetve olajat és gázt szivattyúznánk ki belőle. Megvan a képességünk, hogy olyan technológiákat használjunk, amelyek nem lettek még előhozva, mert a kereskedelem más módozatai elpusztítanák a pénzcsinálás piacait. Ha viszont egy olyan rendszerünk van, amely a miénk, akkor mindenki használja és mindenki birtokolja is. Mindenki használja és műköteti is és ezt a technológiát az elosztás tekintetében elég egyszerűen lehet futtatni bolygószerte, amíg ezzel a civilizációval, a jelenlegi technológiai színvonalú civilizációval rendelkezünk. Bárhol legyél is a bolygón. Mindegy, hogy a kereskedés tárgya egy zacskó sárgarépa vagy egy zsák krumpli, vagy éppen 300 tonna sárgarépa vagy 100 órányi emberi munka, amíg bevakolod valakinek a fürdőszobáját és bekötöd a villanyt. Ezekkel mind kereskedni lehet, csere tárgyát képezhetik, hiszen ezek abszolút értékkel bírnak és amíg embereket tudsz bevonni a közösségbe, és amíg kereskedsz köztük – ahogy arra a vikingek is rájöttek már – aközben bizalmat építesz fel a résztvevők között. Szóval a kereskedelmet arra használod, hogy kiépíts egy bizalommal teli környezetet és egy közösséget, pont ugyanúgy, ahogyan az elektronikus közösségek, mint pl a Facebook is teszik. Mivel hogy az emberek most világszerte jobban össze vannak kötve, mint bármikor korábban, ugyanez lehetséges a kereskedelem céljából is a jelenleg meglévő elektronikus eszközök segítségével. Használhatjuk azt az infrastruktúrát, amelyet ugyan a szörnyeteg akar ránk kényszeríteni, de használhatjuk ezt a saját javunkra is. És pontosan ez az, amit én próbálok megvalósítani. Sorba állítok olyan embereket, akik a megfelelő erkölcsiséggel, morális elvekkel és a megfelelő eltökéltséggel rendelkeznek egy olyan ösvényhez, ami egy jobb világot fog létrehozni. Összedobom ezt, hiszen megvan hozzá a technológiai tudásom. A rendszer tartósra lett tervezve és a helyzet iróniája, hogy most pénzügyi szervezeteket kell elérnem ahhoz, hogy legyőzzük a jelenlegi programot. Szóval ez olyan, mintha azt kérném a pulykáktól, hogy szavazzanak a karácsonyra. De ez egy átmeneti időszak, amin végig kell mennünk, és azt hiszem, a bolygó pénzügyi helyzete most olyan, hogy az irányítói közül mindenki tisztában van vele, hogy egy pénzügyi újraindítás fog követezni. És valószínűleg ez nagyon gyorsan fog elérkezni, inkább hónapok, mintsem évek kérdése.

JayPee: Nagyon, érdekes, Win. Na, de hadd ugorjak most egy kicsit, ugyanis az elmúlt 18 évben én is részese voltam egy ilyen rendszernek, sőt, több mint részese, hiszen én írtam hozzá a szoftvert. Háhá! Egy kettős könyvelésen alapuló rendszert építettünk fel, amihez a Microsoft Access-t használtam, ami akkor, 1997-ben még jó dolognak számított. Volt egy központi csoportunk, egyfajta szivárvány tanácshoz hasonlóan, mert nem csak mechanikus csekk-kitöltésről és ehhez hasonlókról szólt a dolog, hanem hogy összekötöttük az ajánlatokat az igényekkel egyfajta adatbázisszerűségben, és a színséma visszatükrözte a szivárvány tanácsot a rendszert működtető központi magcsoporthoz. Voltak benne öregek, fiatalok, férfiak, nők, közösségben élők és egyedülállók is. A tanács valamiképpen egyensúlyt reprezentált és úgy találtuk, hogy az a legjobb, ha 8 főből áll és ez megfelelt a szivárvány nyolc színének. Be tudom neked mutatni ezt a rendszert, mert most már 18 éve működik nagyon kicsi szoftver igénnyel, merthogy a nagy részét még 1995-98, 2000 körül írtam és még mindig működik. Én jelenleg is egy ilyen közösségben élek.

Win: Hát úgy látszik, minden összefut itt, mert én mindig a hitelesítés részét csinálom meg először, mert hitelesítés nélkül nem biztonságos véghezvinni a tranzakciókat. Bárki, aki ismer engem, tudja, hogy olyan ember vagyok, aki olyasmiket ad ki a kezéből, amelyekről azt gondolja, hogy értékesek a világ számára ahelyett, hogy saját maga profitálna belőle. A hitelesítéssel foglalkozó vállalat, amit a pin-kódoláshoz hoztam létre, azt hiszem az elmúlt évtizedben több mint fél milliárd font profitot produkált. Ez egy olyan vállalat, ami többségi részvényeseknek ad el, de én ezt odaadományoztam a bolygónak, hogy megállítsam azt, hogy mindenki csipeket, pin-számokat és mikroimplantátumokat kapjon a karjába. Kulcsfontosságú továbbá, hogy ha egy ilyen rendszert tervezel, akkor a legtöbb ember megpróbálna pénzt csinálni belőle ahelyett, hogy a rendszert az emberek számára tervezné, amelyet az emberek birtokolnak és ők is működtetik. Legtöbben inkább megpróbálnának profitot csinálni belőle.

JayPee: Szóval nekem vannak tapasztaltaim ezzel kapcsolatban és jelenleg is egy ilyen rendszerben élek. És azt hiszem, arról beszélünk, hogy ez lenne tulajdonképpen a lyrai társadalom. Ezt eddig nem tudtam erről.

Win: Azt gondolom, hogy szimultán módon mi mindannyian ezen dolgozunk. Lehetnek mások is, több százan, akik hasonló megoldásokon ügyködnek. Én sem azért csináltam ezt a pin-dolgot, hogy 20-30 évvel később legyen egy eszközöm valami teljesen másra. És azt hiszem, nyilvánvalóan te is valami hasonlót csináltál a rendszereddel, és még lehetnek mások is, akik egészen bizonyosan olyasmit hoznak össze, ami összhangban van ezzel.

JayPee: Tudod, néhány évvel ezelőtt elgondolkodtam az életemről és nagyon sok mindenről és azt gondoltam, hogy rendben, hogyha megnézed ezt az ösvényt, az ide és ide fog vezetni. Láttam az egész utazást. Itt van például ez a rádió, ennek is van egyfajta gazdasága. Itt vagyok a társammal, úgy dolgozunk, mint a rabszolgák, de tudod, ez is egyfajta önfeláldozás és most már 6 éve csinálom és elég hallgatóm gyűlt össze ahhoz, hogy a támogatásukból ki tudom fizetni az internetszámlámat. De visszatérve a barterrendszerhez, nagyon sokat jelent ez az itt élők számára és legalább 200 család van benne és úgy találtuk, hogy olyan 150 körül lenne optimális a dolog. Nem igazán foglalkozunk a számokkal, mert az egy kicsit már furcsán venné ki magát, de úgy gondoljuk, hogy van egy optimális száma annak, hogy mennyi embert ismerhetsz és ha egyszer cseréltél vagy kereskedtél velük, akkor az bizalmat épít, közösséget épít. És most már képesek vagyunk embereket behozni a közösségbe és nagyon gyorsan integrálni őket az itteni gazdaságba, mert ki tudják bontakoztatni a képességeiket és ha például valaki azt gondolja, hogy "szükségem lenne egy vízvezetékszerelőre. Ismer valaki vízvezetékszerelőt? Van itt egyáltalán vízvezetékszerelő?" És ilyenkor azt csinálod, hogy körülnézel és "Oh, hát én ismerek egy vízvezetékszerelőt. Miért nem hozzuk be őt is ebbe a rendszerbe?"

Win: Pontosan. És ez az a mód, ahogy az egész szerveződik. A helyi struktúrával kezded, maximum mondjuk 150 családdal. Ez bárki lehet, akivel azonnal szemtől szembe találkozhatsz, akivel könnyen kommunikálhatsz és akihez elutazhatsz. És aztán végül ez el fog vezetni oda, hogy ez a klaszter kibővül majd és szuperlokálissá válik. Ahogy a mértéke kiterjed szuperlokálisból nemzetivé, majd nemzetiből nemzetközivé, a közvetlen bizalom szintje kezdetben kisebb lesz, mivelhogy azokat az embereket még nem próbáltad ki, nem találkoztál velük négyszemközt, nincs meg ez a tapasztalatod velük. Így aztán a rendszer úgy van tervezve, hogy mérsékelje és ellensúlyozza ezt a kockázatot. Szóval szuperlokálisan kereskedsz, majd nemzetileg, és ahogy bizalmat és közösséget építesz ki velük, ezt követően a kockázat szintje esik és a velük való kereskedés ára is esik. Szóval a rendszer önszabályozó azzal, hogy visszavezeti a közösségteremtés szintjére, ahol is először a helyiből a nemzetközi szintre lépés lépcsőzetes, de ahogy a kereskedelmi hálózat felépíti magát, tulajdonképpen egy olyan hálózattá formálódik, ami horizontálissá válik, mert a kockázat szintje leesik ugyanarra a szintre, mint amikor olyasvalakivel kereskedsz, aki...

JayPee: Szóval a hierarchiából egy lapos kör lesz.

Win: Pontosan így működik.

JayPee: Ahogy mondtam is, én benne élek egy ilyenben, dolgoztam benne, úgyhogy tudom, hogy mi az, ami elromolhat benne. És elmondom neked, hogy az egyetlen dolog, amit nem tehetsz meg, hogy engeded, hogy a rendszert bolondok irányítsák. Elmondom, hogy mi történik ilyenkor. A bolondok azt csinálják, amit a pszichológiában elfojtásnak neveznek. Létrehoznak egy számlát, hogy ha valami rosszul megy, akkor azt abból fedezik, és aztán ez a számla egyre csak mínuszba és mínuszba kerül, míg végül túlnő az egész rendszeren. Dolgoztunk itt olyan emberekkel, akik érzelmileg kihívásokkal küszködtek és ebből aztán problémák adódtak.

Win: A rendszer úgy van tervezve, hogy közvetít - közvetíti a kockázatot és egy hitelesítőként szinkronizálja azt, ez minden, ami tesz. Szóval lényegében nagyon kis infrastruktúra felügyeli a folyamatot, alapvetően ez egy peer-to-peer rendszer (P2P rendszer, amelyben a végpontok közvetlenül egymással kommunikálnak), amit egyszerűen csak globális szinten működtetnek. A rendszer nagyon takarékos, képes felismerni a lehetőségek előnyeit, hatékonyságot generál és szívesen von be például mezőgazdasági szövetkezeteket, így olyan dolgokat célozhatunk meg, amik az emberi élet és életminőség alapját képezik, mint pl az élelemforrás. És ezt egy sokkal hatékonyabb módon teszi a hülye kommerciális módszer helyett, amikor is a hajlott sárgarépát azért nem adhatod el, mert azt gondolják, hogy ez negatív hatással lenne az eladásokra, vagy éppen meggátolják az elosztórendszer megnyitását a gazdasági modell érdekei miatt. Holott te valójában az akarod, hogy az emberek enni tudjanak és megengedhessék maguknak, hogy megvegyék az élelmiszert.

JayPee: Pontosan. Itt vannak a mi őstermelői csoportjaink. Alapvetően a mi rendszerünk egy része is egy ilyen őstermelői csoport. Volt itt egy fickó, aki jó darabig nem volt benne, mert... hát, szóval át kellett mennie bizonyos fázisokon. Nagyon népszerű volt, amikor a pénzügyi rendszer nagyon jól jövedelmezett, aztán a pénzügyi helyzet picit szorosabbá vált, aztán meg nagyon eldurvult a helyzet... szóval ő így került ebbe bele.

Win: Pontosan ez az, ahogy működni fog. És a hajtóerő jelenleg az, hogy ahogy átmegyünk a globális pénzügyi instabilitás időszakain, az ilyen rendszerek természetes mentőcsónakként fognak szolgálni a meglévő rendszer számára. De ezt a rendszert meg kell szervezni, hogy a jó emberek és a jó energiák egyenlő szintre kerüljenek a rossz energiákkal, amelyeket a fosszilis üzemanyagok és rádióaktív anyagok termelése idéz elő – ez az a jó energia, ami helyettesíteni fog ezek közül néhányat. Ez a jó energiák pénzügyi értelemben vett megfelelője. Ez egy jó pénz. Olyasmi, ami mindenki tulajdonában van és adósságmentes.

JayPee: Ez az, amit Dél-Afrikában „Ubuntu”-nak neveznek. A jóindulatú adományozás energiája. A pénzügyi rendszer, amit jelenleg használunk, úgy ismert, mint egy adósságalapú, tulajdonképpen uzsorán alapuló rendszer, amely végső soron minden energiát lefölöz. Lassanként, de végül úgy lehámoz, mint egy sajtreszelő. De az a rendszer, amit itt mi működtetünk - hívhatjuk Ubuntu energiának - tulajdonképpen arról szól, hogy valakiért megteszel valamit és az bizalmat fog teremteni feléd. Ennyi. Ez egy bizalom alapú gazdaság. Szokták kérdezni, hogy mi van azokkal, akik túl öregek. Nem. Senki sem lehet túl öreg ahhoz, hogy hozzájáruljon ehhez. Ha öregember vagy és nem tudod elhagyni a házad, mit tehetsz? Elmondom, mit tehetsz. Lehetsz nagymamája olyan gyerekeknek, akikre vigyázni kell, akiknek mesélni kell, akiknek egyszerűen csak nagyszülőre van szüksége.

Win: Igen. Továbbá egy ilyen rendszerbe bevonhatsz olyan értékkel bíró minőségeket is, amelyek nem szerepelnek a jelenlegi normál pénzügyi rendszerben. Például, ha öreg ember vagy, akkor bölcsességgel rendelkezel. Valaki, akinek megvan a képessége, hogy gondolkodjon és kommunikáljon, az értékkel bír és le tudod ezt fordítani valami mássá. Míg a normál pénzügyi rendszer lebeszéli az embereket arról, hogy ilyesmit tegyenek, mert nagyon szűklátókörűen gondolkodik arról, hogy mit tekint értéknek. Mert jelenleg úgy gondolkodik, hogy a fogyasztás érték, a munka érték, vagy az ásványkincsek kitermelése érték és nem gondolja azt, hogy bármi más is értékkel bírna. Miközben a művészet, a zene, a bölcsesség, mind-mind veleszületett értékkel rendelkeznek. A barter rendszer úgy tekint a dolgokra, hogy mindennek abszolút értéke van, legyen az egy gondolat, egy törekvés, művészet, jótékonykodás/jócselekedet, bármi. Ezek mind relatív értékkel rendelkeznek valami máshoz viszonyítva, mert mindennek értéke van, mindegy, hogy a pénzügyi rendszer mit csinál odakint. Ez a barter rendszer stabil, mert a rendszeren belül minden mindenkor relatív értékkel bír minden máshoz képest.

JayPee: Valójában tehát minden az emberi értékekről szól. Ami tulajdonképpen azt az időt jelenti, aminek során ráfordítod a figyelmedet valamire. Stuart Noble és én elég sok gondolatot beletettünk ebbe, mert egy olyan rendszert működtetünk itt, ami már 18 éve üzemel. Úgyhogy ez működik, méghozzá sikeresen. Stuart-ot el is vitték Japánba és még két másik helyre a világban, hogy mutassa be és beszéljen erről a rendszerről.

Win: Ha most Venezuelában élnél, ölni tudnál egy ilyen rendszerért. Jelenleg Venezuelában az egyetlen módja annak, hogy az emberek pelenkát vehessenek, hogy közvetlen barterezés útján cserélnek több ezer különböző helyszínen, többféle különböző tárgyat, gyógyszereket, tekercses wc-papírt például. A venezuelai helyzet egy nagyon jó példa arra, hogy milyen gyorsan tud összeomlani a gazdaságunk.

JayPee: Nagyon gyorsan, méghozzá pont a szemeid előtt.

Win: És amikor a pénzügyi rendszer egyszer csak pattan egyet - ami azt gondolom, hogy nagyon hamarosan be fog következni - az lesz majd az a trauma, amiről itt most beszélünk, és ami fel fogja majd ébreszteni az embereket a megelégedettségükből. Amikor odamész majd egy pénzautomatához és nem fog neked semmilyen pénzt kiadni, mert a bank ellopta minden pénzedet, és... hát először is kezdjük ott, hogy soha nem is volt semmiféle pénzed, és egyszerűen az automata sem fog többé kiadni neked. Ez lesz az a trauma, ami felrázza majd az embereket az életük megelégedettségéből. És amikor ez megtörténik, akkor fogják majd meglátni, hogy mennyire mesterséges volt az, amiben éltek, és annak az értékei mennyire mesterségesek voltak, és hogyan vezette a társadalom őket abba a helyzetbe, amiben jelenleg vagyunk. És azt gondolom, ez lehet az a dolog, ami felrázza majd az embereket és valamilyen módon újra összekapcsolja majd őket egy közösségbe, hogy aztán az egészből kihozhassunk egy pozitív életmintázatot.

JayPee: Pontosan. Ez mind kapcsolódik egymáshoz. Itt írja nekem egy férfi Arizona-ból: „Azt hiszem, az akadály, amin át kell ugranunk, az a szűkösségben és a hiányban való hit”. És azt gondolom, igen, ahogy te is mondtad, nincs olyan dolog, amiből ne tudnánk könnyedén eleget termelni, és ez egy újabb trauma. Ez megint csak egy ezen traumák közül.

Win: Ez az egész mesterségesen van fenntartva. Egy végtelen univerzumban élünk. Hogyan lehetne itt szűkösség bármiből?

JayPee: És tudod mit, a legelső szűkösség az, hogy egyedül vagyunk az univerzumban. Haha! Egyedül vagyunk az univerzumban és mi vagyunk az egyedüli emberi lények egy száraz, poros bolygón, ami az üres űrben kering.

Win: Ez mind mesterséges. Ez ugyanaz a befelé-néző mesterséges konstrukció, ahogyan a társadalom működik és gondolkodik. Ez az, aminek a hatásait láttam a barátomon, de látom, hogy általánosságban véve az emberiségre is hatással van. Vegyük például az energiahiányt. Hogyan lehetne hiány az energiából? Az univerzumnak egy olyan bolygóján csücsülünk, ami csak és kizárólag energiából és információból lett megteremtve. Olyan sok energia van, hogy villámlás formájában másodpercenként 150-szer sül ki a bolygón. Hát hol van itt a szűkösség? Nem létezik olyan. Ez a szemléletmód szűkössége, a szív követésének szűkössége, és annak a hiánya, hogy azt tegyük, ami helyes.

JayPee: Oh igen, megint csak visszatértünk ide, a szívhez. Mert a szív ugyebár. A szívünkön keresztül mindannyian összekapcsolódunk és a trauma okozta fájdalom eltakarja előlünk azt a kis irányítópanelt, amin az áll: „Nyissatok ki engem fivéreim és nővéreim, érezni akarom őket.” És nekünk át kell esnünk ezen a bánaton, majd pedig el kell engednünk a bánatot, mert a bánat egy bizonyos módon leblokkolja az egészet. Win, köszönöm, hogy időt szakítottál rám, tudom, hogy sok emberhez hasonlóan te is nagyon elfoglalt vagy. Ez volt a Connecting Consciousness Win Keech-csel és velem, JayPee-vel.

Win: Köszönöm JayPee, és köszönöm mindenkinek, aki meghallgatta. 

VÉGE.

Az interjú korábbi részei itt olvashatók:

http://goodethungary.blog.hu/9999/12/31/winston_keech_a_lyra-i_trauma_1_resz

http://goodethungary.blog.hu/9999/12/31/winston_keech_a_lyra-i_trauma_2_resz

A fordítás az alábbi interjú alapján készült:

https://www.youtube.com/watch?v=jFSwiepU6fI