Corey Goode – Megahelyzetjelentés / 1. rész

oumuamua.jpgAz alábbiakban Corey Goode megahosszúságú helyzetjelentése olvasható az elmúlt hónapok találkozóiról és rendkívüli fejleményeiről, David Wilcock néhány személyes kiegészítésével megspékelve. Corey talán eddigi legösszetettebb, legalaposabb és legeseménydúsabb beszámolója következik.

 

Corey Goode: Az elmúlt 10 hét során kiugróan sok álombéli kommunikációt folytattam Tear-Eir-rel. A kommunikáció nagy része azokra az előkészületekre vonatkozott, amelyet különböző fajok tettek annak érdekében, hogy felkészüljenek a Gömb Lény Szövetség körébe tartozó két új őrző faj érkezésére. Ezen időszak alatt ugyancsak nagyon sok tájékoztatást kaptam. Ebbe beletartozott néhány találkozó a Földi Szövetséggel, a Titkos Űrprogram Szövetséggel és az Anshar-ral. Volt továbbá egy nagyon furcsa és intenzív találkozásom Gonzales-szel és a majákkal. Ezek az eligazítások nagyszabású találkozókhoz vezettek a Gömb Lény Szövetséggel, a Szuperföderációval és a Drákonida Föderációval. Legutóbb egy olyan találkozóra vittek, amelyen a belső földi csoportok, az Őrszemek és a Gömb Lény Szövetség helyi, 52 csillagrendszerből érkező delegáltjai be lettek mutatva az új őrzőknek. Így végül a Kék Avian-ok és a háromszög fejű lények egy üzenetet hagytak ránk, mielőtt elköszöntek volna a denzitásunktól.

 

A 2017. októberi időintervallummal fogom kezdeni. Annak a háznak a nappalijában voltam, amelyből nemrég költöztünk ki Plano-ban, Texas államban. Reggel 3 óra 30 körül lehetett. Éppen olyan képek után kutattam, amelyeket úgy gondoltunk, hogy használni fogunk majd ahhoz a képregényhez, amelyen éppen dolgozunk, és aminek a címe érdekes módon "Az őrzők visszatérnek". Dobozok és műanyag rekeszek vettek körül a pakoláshoz, mivel akkor készültünk költözni Colorado-ba. Egy fényvillanás következtében minden figyelmeztetés nélkül a maják űrhajóján találtam magam, ami kint keringett valahol Föld körüli pályán. Az egyik hosszú folyosón találtam magam, amelyet már korábbi látogatásaimkor is láttam. Normál esetben, amíg a maják hajóján vagyok, egy hihetetlen boldog energiát érzek. Ezúttal viszont az energia nagyon kétségbeesett volt.

 

Gonzales gyorsan megragadott és elkezdett befelé húzni egy széles dupla ajtó felé, amely egy helyiségbe vezetett. Mióta a maják segítségével gyógyuláson esett át, csak mosolyt láttam a szemeiben. Most azonban a tekintete aggódó volt. Megtámasztottam a lábam és a kezemmel az egyik válaszfalba próbáltam kapaszkodni, hogy megálljak és rájöjjek, mi folyik itt. Ez rendkívül szokatlan tevékenység volt egy maja hajón. Majákat láttam kezükben hatalmas kövekkel, amelyek hatalmas fejszéknek tűntek. Az egyik végét vagy „élét" fogták ezeknek a készülékeknek, amiket vagy pajzsként vagy fegyverként használták. Óvatosan léptek be előttünk a helyiségbe. Eléggé úgy néztek ki, mint akik harcba keveredtek. Gonzales elmondta nekem, hogy nincs idő magyarázatra és a karomnál fogva húzott az ajtó irányába. Azt állította, hogy szükséges belépnem a helyiségbe és engednem kell, hogy észrevegyenek. Azt mondta: „Ez minden, amit tenned kell." Tiltakozni kezdtem és több információt akartam kapni, mikor ő egyenesen betolt az ajtón.

 

Egy helyiségben találtam magam, hasonló volt ahhoz, mint amiben korábban gyógykezelést kaptam. Egy tucatnyi maját láttam, akik fegyvereiket a helyiség másik végébe irányítják, ahol egy lény lebegett egy zárt buborék belsejében... a mennyezet és a helyiség padlózata között félúton. Azon nyomban megéreztem a maják érzéseit. Rendkívüli érzelmi stresszt éltek át. Ezt megelőzően soha nem éreztem mást, csak békét és szeretetet bennük. És ekkor észrevettem, hogy 5-7 nyilvánvalóan halott maja fekszik a padlón. „Kőfejszéjük" 60 cm magasan lebegett a padló felett. Visszanéztem és a lény még mindig ott lebegett a helyiség másik végében. Egy reptilián-szerű lény volt, akinek a csontszerkezete sokkal inkább egy emberi lényre hasonlított. Úgy nézett ki, mintha egy embernek tűnő csontvázat olívazöld kígyóbőr borítana, és enyhén hosszított koponyája volt. Amit ezen a képen látsz, az egy közelítőleges kép, amit általánosan elérhető forrásokból vettünk, hogy segítsünk illusztrálni, hogyan festett ez a jelenet.

cg5s.jpgVolt egy furcsa délibáb-szerű effektus, ami nem engedte számomra, hogy tisztán lássam az arcát vagy a szemeit, de azt láttam, hogy az arcvonásai eléggé emberinek tűntek. Láttam, hogy a függőleges pupillái nyílnak és csukódnak. Ez a mozgás a szemeinek ritmikus villanásaiból adódott, a pupillái sárga és fekete színekben váltakoztak, és emlékeztettek arra, amit a királyi drákonida lénynél láttam. Ez a lény kb 210 cm magas volt, és nagyon határozott és erős izomzattal rendelkezett. Mezítláb volt, egyrészes fekete ruhát viselt egy barna, kék, és arany színű köpennyel. A lény a fejét hirtelen felém fordította és azon a néven szólított, amin a Kék Avianok szoktak: Raw-Hanusch-Eir. Amikor a "Hanush" szóhoz ért, egy hangos csattanás hallatszott! Abban a pillanatban rájöttem, hogy nem tárgyalás céljából kell ott lennem. Azért voltam ott, hogy figyelemelterelésként szolgáljak e lény számára, és így lehetőség adódjon arra, hogy ezt a lényt megöljék.

(David Wilcock megjegyzése: "Ahogy Jimmy Church rádióműsorában említettem, a „Hanusch" kifejezés úgy tűnik, hogy megegyezik az Énok könyvében szereplő „Énok" kifejezéssel. A pontos héber írásmódja ennek khanokh, vagy kn.n.kh, ami lefordítva "tanárt" , kísérőt és hírvivőt jelent. Az Énok könyve olyan régi, mint a Teremtés könyve, és legalább olyan fontos. Egy óriásokból álló fajt írnak le benne itt a Földön, akik kannibálokká lettek és embereket ettek. Ezek az óriások Énok-ot használták arra, hogy a nevükben kegyelemért folyamodjanak a jóindulatú Elohim-hoz, miután rájöttek, hogy egy nagy áradás készül, ami ki fogja egyenlíti a karmájukat. Azt kérték, hogy biztonságban szállítsák el őket, de e kérésüket megtagadták. Nagyon érdekes, hogy a fehér királyi drákonida ugyanerre használta Corey-t, hogy eltávozást kérjen a Naprendszerből mielőtt a Napvillanás megtörténik – és ezt a kérést szintén visszautasították. Ezen okból kifolyólag azon spekulálok, hogy "Énok"-hoz végső soron egy politikai jelentés társul a földönkívüliek világában, akinek a szerepe hasonló lehet egy diplomatáéhoz vagy nagykövetéhez. A mi jelenlegi időnkben úgy tűnik, hogy Corey-t tették meg erre a szerepre.”)

https://www.scribd.com/document/260586819/David-Wilcok-Titkos-%C5%B0rprogram

 

Azon nyomban maják árasztották el a helyiséget, ellátták a halottakat és biztosították a reptilián lény testét, amit aztán elvittek. Velük együtt Gonzales is berohant a helyiségbe, és odasétált a reptilián testéhez. Majd ezt követően odafordult hozzám és tudatta velem, hogy jól végeztem a dolgomat. Én még mindig egy picit meg voltam döbbenve és bizonyosan nem voltam boldog attól, hogy arra használtak, hogy eltereljem egy lény figyelmét és így lehetővé tették, hogy bármilyen előzetes figyelmeztetés vagy magyarázat nélkül meggyilkolják őt. Gonzales látta, hogy ideges vagyok és megállt, széttárta a karjait, majd vett egy mély lélegzetet. Csukott szemmel megállt egy pillanatra, rám nézett és azt mondta: „Oké, nagyon sajnáljuk, hogy keresztül kellett menned ezen. Éppen egy VIP drákonida foglyot szállítottunk. Órákkal ezelőtt fogtuk el egy barlangrendszerben, mélyen az afrikai kontinens alatt. Úgy tűnik, hogy a maják túlbecsülték a saját képességeiket arra vonatkozóan, hogy el tudják szállítani őt a sztázisos technológiájukkal." Gonzales elmondta nekem, hogy ezt a reptilián lényt egy különleges fogva tartó létesítménybe szállították át éppen, amikor újra visszanyerte az eszméletét és elkezdte egyesével támadni a majákat. Elmagyarázta nekem, hogy a drákonidák és a Szuperföderációs csoportok börtönként használták ezt a létesítmény olyan lények számára, akik megsértettek bizonyos hosszú ideje megkötött megállapodásokat. Azt mondta, hogy több információt akart adni nekem... de megint csak, erre most nem volt idő. Ránézett az egyik majára, aki ott állt az egyik lebegő kőpanel előtt, ami a normál színeiben, fényeiben és szimbólumaiban villogott. Gonzales visszanézett rám és azt mondta: „Engedd meg nekik, hogy megnézzék, mi történt." Mielőtt megkérdezhettem volna tőle, hogy kihez beszél, egy fényvillanás történt.

 

Egy hatalmas barlangban találtam magam Gonzales-szel, egy maréknyi majával és a reptilián lény testével együtt. Egy barlangterületen voltunk, aminek a falai két különálló párkányra vezettek, kb 27 méterre felettünk. Az egyik párkányon egy magas szőke lényt láttam, egy csoport Ében körében. A másik párkányon különböző típusú inszektoidok, hangya és mantid lények álltak. Mindkét csoport úgy látszott, mintha kommunikálna valakivel a párkányon, akit mi nem láttunk. Hirtelen úgy éreztem, minta elmék kórusa kezdett volna el összekapcsolódni a saját gondolataimmal. Mindannyian azokat az eseményeket játszották vissza, amiknek a maják űrhajóján voltam szemtanúja. Úgy tűnt, hogy több mint tucatszor visszajátszották a fejemben a jelenetet, mielőtt bontották volna a kapcsolatot. Még mindig nagyon össze voltam zavarodva és meg voltam döbbenve a megpróbáltatás miatt. Észrevettem, hogy a maják és Gonzales fejében nyilvánvalóan ugyanaz ez visszajátszás zajlott le. Mikor véget ért, volt időm észrevenni, hogy a maják és Gonzales több, mint csalódottak voltak amiatt, hogy nem tudták élve leszállítani a foglyukat. Gonzales-hez fordultam, hogy tovább érdeklődjem arról, ami történt, mikor egyszer csak egy fényvillanás visszavitt az otthonomba. Elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban a dolgot és szándékomban állt erről több információt kérni Gonzales-től egy későbbi találkozó alkalmával.

(David Wilcock megjegyzése: „Ahogy a rádióműsorban rámutattam, érdekes úgy tekinteni erre az eseményre, mint ami szinkronisztikusan visszatükrözi azt, amit ugyancsak láthatunk megtörténni itt a Földön. A legutóbbi tájékoztatásom alapján 40 000 ember tartóztattak le 2017-ben gyermekkereskedelem és ehhez kapcsolódó bűncselekmények miatt. Ez a tisztogatás most végre eléri a Deep State alkalmazottait, sokan közülük rajta vannak azon a 10 000 főt számláló listán, akiknek ügyében a vádemelés már meg is történt. Arról lehet hallani, hogy a Haditengerészet hajóin már csúcsvezetőket szállítottak át fogva tartó létesítményekbe, köztük Guantanamo Bay-be, Kubába. Úgy tűnik tehát, hogy hasonló lépések történnek az „űrháborúban” is, mint amiket itt látunk a Földön. Drákonida vezetőket tartóztatnak le, szállítanak el és remélhetőleg kikérdezik őket. A fent említett drákonida szemtanú úgy tűnik, hogy több mindent fedhetett volna fel a drákonidák terveiből. A maják alábecsülték ennek a lénynek az erejét. Mivelhogy ezek a lények tudják, kicsoda Corey valójában és mi a szerepe ezekben az időkben, hirtelen felbukkanása elég elterelésként szolgált ahhoz, hogy legyőzzék ezt a lényt, mielőtt másokat megölhetett volna. Nagyon érdekes, mivelhogy mindez azt jelzi számunkra, hogy a háborúban mindkét fronton győzedelmeskedünk - mind a Földön, mind pedig az űrben.)

 

Mindent megtettem, hogy megpróbáljam elfelejteni ezt a félelmetes élmény Gonzales-szel és a majákkal és visszatérjek a "munkás mindennapokba". Számos projektünk van, amelyre figyelmet kell szentelnem. Majdhogynem azonnal, megint csak, elkezdtem álombéli kommunikációt kapni Tear-Eir-től. Az egyik ilyen álomállapotban lezajlott kommunikáció során elmondták nekem, hogy az elkövetkező pár napban egy egész sor találkozóra kell készüljek a Szuperföderációval és a Szaturnuszon lévő tanáccsal. Szombaton, 2017. december 16-án, 3 óra 30 után nem sokkal, egy kék gömb jelent meg a szobámban. Felkeltem, felvettem a szép ruhámat, amit előző este kikészítettem az ágyam mellé.

(David Wilcock megjegyzése: „Érdekes mód, ez pont ugyanazon a napon történt, amikor a hivatalosan jóváhagyott Tom DeLonge-féle UFO felfedés is megtörtént.)

http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2017/10/magas-rangu-bennfentesek-es-tudosok-egy.html

http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2017/12/a-lockheed-skunk-works-egy-ujabb.html

 

Ahogy begomboltam az ingemet, egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy mennyire úgy nézek ki, mint amikor a Gaia Tv stúdiójában epizódokat forgatunk a Kozmikus Közzététel sorozathoz. Ezt követően a gömb felé fordultam és jeleztem, hogy készen állok az utazásra. Mint általában, ezúttal is nagyon kevés információm volt arról, hogy mire számítsak, vagy hogy mire számítanak tőlem.

 

Egy eldugott területen lévő lépcsőkre érkeztem, néhány dekoratív növény közelébe, a Jupiter körül lévő Szuperföderációs bázis előcsarnokában. Azonnal felismertem, hol vagyok és elkezdtem leszkennelni a területet, hogy megnézzem, kik vannak a közelben. Nem messze tőlem megláttam Gonzales-t és három maját. Amint észrevett, Gonzales odasprintelt hozzám, hátrahagyva kísérőit. Mindkét kezét a vállaimra tette és megkérdezte tőlem: „Készen állsz erre?" Visszakérdeztem: „Készen állni mire?" És elmondtam neki, hogy fogalmam sincs mi folyik itt. Gonzales felvillanyozódott, mosolygott és azt mondta: „Tipikus. Valószínűleg jobb is így. Különben magadon kívül lennél az idegességtől." Összeráncoltam a szemeimet és éppen további megjegyzést akartam fűzni mindehhez, amikor Gonzales odanézett a majákra, intett nekik, majd felkísért a csarnok lépcsőin a konferenciaterem egyik ajtajához. Megkérdeztem tőle: "Micsoda? Ezúttal nincs az a nevetséges lila öltözet?" Mosolygott, majd tekintete gyorsan előrefelé irányult, és elsétáltunk a konferenciára készülő több különböző csoport előtt.

 

Ahogy továbbmentünk a csarnokban, észrevettem, hogy szokatlan módon tele volt. Számos olyan lény volt jelen, akiket már évtizedek óta nem láttam, vagy összességében véve ismeretlenek voltak számomra. Az ismeretlen fajok közül akvatikus lények kicsiny csoportja volt ott, akik kilógtak a sorból a légköri szükségleteik miatt. Öt teljesen különböző típusú vízi lény volt ott, háromnak ezek közül nem lábai voltak, hanem farkuk. A farkuk egy rozmáréhoz, míg a többieké sokkal inkább angolnáéhoz hasonlított. Az egyik művész, Steve Cefalo, aki együttműködik velünk egy új képregény összeállításában, készített egy rajzot az egyik ilyen vízi lényről. Többet megtudhatsz erről a projektről az alábbi linken:

https://www.returnoftheguardians.com/book

cg10s.jpgA három láb nélküli lény vízzel teli hengerekben lebegett a padló felett. A víznek egy henger alakú erőtérben kell lennie, hogy megtartsa a környezetet a teste körül. Ezek a lények intuitív szinten nagyon kellemetlen érzéseket keltettek bennem. Ahogy elhaladtunk előttük, odahajoltam Gonzales-hez és megkérdeztem tőle: „Te is beleborzongsz ezeknek a vízi lényeknek a láttára?" Gonzales megállt, és a kabátjából előhúzott egy okostömböt. Egy pillanatig a tömböt nézte, keresett rajta valami, majd odanyújtotta nekem. Azt mondta, hogy ezek a lények nagy számban folytatnak kísérleteket az óceánjainkban és éppen ezért nem kedvelik túlságosan az embereket. Azt gondolják rólunk, hogy rákos hatással vagyunk a bolygó óceánjaira és élővilágára. Azt mondta, hogy véletlenül belepottyanni egy olyan vízbe, ahol ezek a lények kísérleteket folytatnak az utolsó dolog a világon, amit szeretnél. Lepillantottam és elvettem tőle az okostömböt. Egy titkosított katonai jelentés volt rajta a Koreai háború idejéből. A jelentés szerint a Koreai háború idején volt egy amerikai bombázó, amely lezuhant az óceánba a Koreai-félszigeten. A repülő személyzetének sikerült egy vészjelzést kiküldenie, mielőtt belezuhant volna a Csendes-óceán jeges vízébe. A személyzet túlélte a zuhanást és sikerült összeszednie a felszerelést, mielőtt beugrottak volna a mentőtutajokba. A repülő nagyon gyorsan elsüllyedt, három különböző mentőcsónakban hagyva a túlélőket, kb 90 méter távolságba sodródva egymástól. A lapátjaikat kellett használniuk, hogy a csónakokkal közelebb húzódjanak egymáshoz és így megnöveljék túlélési esélyeiket. Hirtelen az egyik tutajból sikoltozás hallatszott. Szürkület volt, a látótávolság csökkent. Aminek a túlélők szemtanúi voltak, azt nehezen tudták felfogni. Azt látták, hogy egy emberi alak emelkedik ki a vízből és a mentőmellényénél fogva behúzza az egyik túlélőt a vízbe. Az emberi alak küzdött, hogy lehúzza a túlélőt a víz alá, de képtelen volt rá a mentőmellény miatt. Sikítás hallatszott egy másik mentőcsónakból is, ahogy egyre több emberszerű alak kezdett kiemelkedni a levegőbe a vízből, megpróbálva lerántani a vízbe a túlélőket. A harmadik csónakban hánykolódó csoportban ott volt a pilóta és a repülést végző személyzet is, akik előkapták oldalfegyvereiket és felkészültek a védekezésre.

 

A katonák átvizslatták a közvetlenül mellettük lévő területeket ellenséges hajók vagy tengeralattjárók búvárjai után kutatva. Ekkor hirtelen három vízi lény emelkedett ki és kapaszkodott bele a csónakjuk oldalába, és megragadta a túlélőket. A pilóta és a személyzet egy másik tagja tüzet nyitottak, és megölték a három vízi lényt. Hagyták, hogy a tetemük ott lebegjen a csónak oldalán. A túlélők hátukat egymásnak vetve védekező pozícióban maradtak napfelkeltéig. Két elhullott vízi lény tetemét a farkuknál fogva a vízbe lógatták, lehetővé téve a bajtársaiknak, hogy a testet visszavigyék az óceánba. Egy holttestet viszont a pilóta behúzott a mentőcsónakba, hogy legyen egy példány, amit át tudnak adni a katonaságnak... ha megmenekülnek. A túlélőket egyébként 8 órával később a USA Haditengerészete kimentette. A vízi lény tetemét átadták és tanulmányozásra küldték, míg a hivatalos jelentésben az állt, hogy a túlélők főleg a lezuhanás és azt követően a személyzet számos tagjának halálát okozó sorozatos cápatámadások okozta mentális traumában szenvednek. Ezekről a lényekről és az óceáni kísérletekre vonatkozó információkról, bázisokról és járművekről egy részletesebb prezentációt fogok bemutatni március 18-án Hawaii-on Joan Ocean és Michael Salla társaságában.

http://www.joanocean.com/Seminars.html#COREY

 

Több mint eléggé összezavarodtam e jelentés láttán és elkezdtem körbenézelődni a találkozón megjelent többi lény közt. Megkérdeztem Gonzales-t, hogy az ő testük körül is van-e valamilyen mező generálva a saját otthoni atmoszférájukkal. Azt mondta: „Igen, akárcsak a vízi lények esetében, mindegyikük körül van egy mező, amely reprodukálja a saját bolygójukon lévő légkört. Körülöttünk is van egy ilyen jelenleg." Felnézett a felettünk lévő kupolás mennyezetre, majd lepillantott az asztalra. Megállt és azt mondta: „Ez az űrállomás nagyon fejlett és nagyon ősi. Képes leszkennelni bármelyik ideérkező lényt, hogy azonnal reprodukálni tudja a biológiai szükségleteit. Megvan továbbá a képessége arra, hogy egy tudati szinten interakcióba lépjen mindegyik lénnyel és megkönnyítse a kétirányú kommunikációt a jelenlévők között." Gonzales odasétált a delegáltak számára fenntartott egyik patkó alakú ülőhelyre, megállt, majd körülnézett. Megkérdeztem tőle: „Te leszel ma a székben, vagy én?" Azt válaszolta: „Nem, te fogsz felmenni", miközben a beszélő pódiumára mutatott. Mikor rémült tekintetemet levettem róla, kuncogott. Széles vigyor ült az arcán és azt mondta: „Ne aggódj, hogyan alakulhatna rosszul egy találkozó a Szuperföderáció és az Őrzők között?" Körbenézett. Azt mondta: „Oké, most menj fel a pódiumra és gondold azt magadban: „Készen állok a kezdésre." Visszakérdeztem: „Minek a kezdetére?" Ő csak ült ott, vigyorral az arcán anélkül, hogy válaszolt volna.

 

Felsétáltam a pódiumra és az összegyűltek felé fordultam. A gyülekezet összes tagjának tekintette rám szegeződött. Éreztem a teremben tartózkodó lények várakozását. Ránéztem a földi delegáció tagjaira. Az egyik széken felismertem az egyik személyt, aki a 200-ak Bizottságának tagja volt és akivel már korábban is találkoztam. Egy kicsit meginogtam, mikor rájöttem, hogy teljesen elfeledkeztem róla. Azt gondoltam magamban: „Készen állok." Azon nyomban Tear-Eir és az arany háromszög fejű lény álltak mögöttem, nagyjából úgy, mint amikor először jelentek meg velem a Titkos Űrprogram Szövetség előtt a LOC bázison. Tear-Eir köszöntött és azt mondta: „Ismételj meg pontosan mindent úgy, ahogy kommunikáljuk neked", mire én egyetértően bólintottam. Újra a delegáció felé fordultam és beszélni kezdtem. Azt mondtam: „Köszöntünk benneteket az egy végtelen teremtő szeretetében és fényében." Ezúttal mind Tear-Eir, mind pedig az arany háromszög fejű lény előrenyújtották a tenyerüket és meghajoltak, én pedig leutánoztam őket. Egy szándékolt, de mégis szeretetteljes energiát éreztem Tear-Eir-ből. Úgy tűnt, sokkal jobban megnyitotta magát felém, mint korábban. Elárasztottak az érzelmek. Bár nem sírtam, mégis könnyek gördültek le az arcomon, így nem láttam rendesen az előttem összegyűlteket.

 

Folytattam a beszédet Tear-Eir nevében, de nem igazán értettem, hogy mit mondtam. Volt közte néhány kozmikus jogi nyilatkozat, majd a beszéd arra a 22 genetikai programra terelődött, amelyeket a Szuperföderáció folytat. Tear-Eir köszöntötte általam a csoportokat, mind a nevük, mind pedig a származási helyük megemlítésével. Tear-Eir e programok feletti kozmikus megállapodásokról kezdett el beszélni, amelyeket az idő óceánjai során kötöttek és szegtek meg. Úgy tűnt, hogy a csillagklaszterünk mind az 52 csillaga hasonló genetikai programokon ment keresztül.

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2017/01/kozmikus-kozzetetel-vii32.html

 

Tear-Eir ezt követően bejelentette, hogy a Szuperföderáció, abban a formában, ahogy ismerjük hamarosan fel lesz oszlatva, ahogy azt számtalan más csillagrendszerben is tették. Mindez a kozmikus törvényekkel teljes összhangban történik. Tear-Eir továbbá azt állította, hogy hamarosan két újabb Őrző faj fog érkezni, hogy helyettesítse a Kék Avian-okat és az arany háromszög fejű lényeket. Attól kezdve a két új Őrző fogja vezetni a Szuperföderációt a programok konszolidálásával és bezárásával.

 

Az összegyűltek harmada azonnal felállt és egyszerre mentegetőzni kezdtek. Néhányan beszéltek, míg legtöbbjük telepatikusan kommunikált.

(David Wilcock megjegyzése: „A Szuperföderációs lények abban hittek, hogy a napvillanást követően még évezredeken keresztül folytathatják az emberi faj „menedzselését". Úgy érezték, hogy mi az ő kreálmányaik vagyunk, nem pedig autonóm lények. Így mindenki nagyon ideges volt, amikor elmondták nekik, hogy el fogják veszíteni a kontrollt felettünk.)

 

Valamiféle automata rendszer leblokkolta a kommunikációt az űrállomáson. Néhányan beszéd közben gesztikuláltak a kezükkel, de semmiféle hang nem hallatszott. Tear-Eir ekkor azt mondta nekem: "emlékezz a Ponce-rendszerre." Ekkor egy olyan katonai konfliktus képei villantak a fejembe, ami néhány Szuperföderációs csoport és az Őrzők között zajlott és ami hosszú idővel ezelőtt egy távoli csillagrendszerben hasonló helyzetet léptetett életbe. Az incidens láthatólag minden jelenlévő számára nagy jelentőséggel bírt, kivéve a földi delegációt és engem. A delegáltak visszaültek a helyükre és vártak, hogy újra megszólítsam őket. Tear-Eir ekkor azt mondta: „Az emberiségnek sok mindenen kellett átküzdenie magát. Ebben az új szakaszban ez a tanács hamarosan feloszlik. Az emberiség Kozmikus Családja segédkezni fog neki a gyógyulásban és útmutatással fog szolgálni számukra, hogy kezelni tudják saját genetikai és spirituális fejlődésüket. Ez a tanács figyelemmel fogja követni tagjainak Földre inkarnálódott képviselőit, addig a pontig, míg az emberiség azt nem kéri, hogy távolítsák elő őket. Az emberiségnek fel lesz ajánlva egy hely az új Szuperföderációs Tanácsban. A Kozmikus Család tagjai ezen programok részeként fel fogják használni tapasztalataikat, hogy segítsék e tanács irányítását más, folyamatban lévő programokban galaxisszerte." Majd ezt követően Tear-Eir azt mondta rajtam keresztül: „A mindenség szolgálatában, az Egy szolgálatában."

 

Ezután ő és az arany háromszög fejű lény eltűntek, ismét egyedül hagyva engem a színpadon. Amikor lenéztem Gonzales-re, felállt a székéből és kezével egy csendes, tapsoló mozdulatot tett. Gyorsan lementem hozzá, ismét csak karon fogott és a kijárat felé vezetett. Fürgén kisétáltunk a konferenciateremből és magunk mögött hagytuk a három maját, akik ugyanazon a helyen álltak. Visszamentünk arra a helyre, ahová megérkeztem, a növények közelébe és ekkor Gonzales hozzám fordult. Azt mondta: „Tudod mit jelent ez?" Ránéztem és azt mondtam: „Az emberiséget nem fogja tucatnyi, magukat istennek gondoló földönkívüli faj irányítás alatt tartani és kísérleteket végezni rajta?" Mosolygott és azt mondta: „Ők a mi mítoszaink istenei... de, igen. Ez azt jelenti, hogy a Galaktikus Föderáció, amelynek a Gömb Lény Szövetség is tagja, most segédkezni fog nekünk a Drákonida Birodalommal kapcsolatban. Nem fogják nekünk eltávolítani őket, de támogatást fognak nyújtani, amely lehetővé teszi majd, hogy feltakarítsuk a saját környékünket. Mindössze a mesterséges intelligencia fenyegetésével kell majd megküzdenünk, amíg a napvillanással kapcsolatos események ki nem takarítják azt is a Naprendszerünkből."

 

Meg voltam döbbenve és azt mondtam: „A Gömb Lény Szövetség erőszakmentes. Hogyan fognak konfrontálódni a reptiliánokkal?" Azt mondta: „Azt hiszem, együtt fogjuk végignézni, hogyan fog ez lejátszódni. Egy egész sorozatnyi, a napunkkal kapcsolatos eseményt követően a drákonidák energetikailag kizáródnak ebből a rendszerből. Egy velük inkompatibilis energia fog kiáramolni a Napunkból kb ezer éven keresztül. Sok reptilián megpróbál majd rejtve maradni a Földön ideiglenes mezőkben és erősen levédett bázisokban a Föld mélyén, ahogy azt korábbi ciklusokban is tették. Az emberek felelőssége lesz gyökerestül kitépni őket a búvóhelyeikről. Ezen időszak során a drákonidák képtelenek lesznek visszatérni ebbe a rendszerbe."

 

Megkérdeztem: „Miért csak ezer évig fog ez tartani?" Gonzales rám nézett és azt mondta: „Elég biblikusan hangzik, igaz? A Föld egy Szuperkapu közelében helyezkedik el. Azok pedig eléggé különlegesek.

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2017/01/kozmikus-kozzetetel-vii19.html

A kozmikus törvények tiltják, hogy Szuperkaput lezárjanak bármilyen típusú fajok előtt. Az egyetlen alternatíva, hogy blokkolják a hozzáférésüket a Szuperkapu közelében lévő rendszerhez. Miután az emberiség átesett a közzétételen és a Nappal kapcsolatos eseményen, a reptiliánok kevés fenyegetést fognak jelenteni." Megkérdeztem: „Ki fogja irányítani ezt az energiamezőt ezen ezer éves időperiódus alatt?" Mire azt mondta: „Az ezer éves energiamező úgy tűnik, hogy egy természetes része a kozmikus hálózat ciklusainak és energiaáramlásának." Gonzales azt állította, hogy információi szerint ezt „nem a Galaktikus Föderáció hangolja be". Ekkor újra egy kék gömb jelent meg, és körbecikázott. A konferencián részt vevő lények közül néhányan figyelték, ahogy a gömb a mellkasom előtt cikázik, majd ezt követően elszállít engem a szemük elől.

 

A cikk ott folytatódik:

http://goodethungary.blog.hu/2018/01/15/corey_goode_megahelyzetjelentes_2_resz