Penny Bradley – Klónok és kiborgok, szuperkatona programok a Sötét Flotta szolgálatában / 2. rész

penny_bradley.jpgAz elkövetkező hetekben be fogunk mutatni néhány olyan, a nagyközönség számára eddig kevéssé ismert személyt, akik elmondásuk szerint ugyancsak a titkos űrprogramban teljesítettek szolgálatot, és történetüket - a nagyobb médiapublicitást kapó kiszivárogtatókkal ellentétben - eddig csak viszonylag kevesekhez sikerült eljuttatniuk. Ezen személyek közül elsőnek Penny Bradley-t választottuk, aki Randy Cramer-hez hasonlóan szintén a titkos űrprogramban érdekelt Mars Védelmi Erők nevezetű szervezetnél teljesített katonai szolgálatot. Életútja tipikusnak mondható, hiszen őt is kisgyermekként rabolták el és a titkos műveletek világába kerülve a Föld bolygótól távol végrehajtandó feladatok elvégzésére képezték ki. Beszámolójából a titkos űrprogramok sötétebb aspektusaiba nyerhetünk némi betekintést. Beszélni fog személyes életútjáról, katonaként az űrben illetve más bolygókon szerzett tapasztalatairól, a Mars Védelmi Erők működéséről és a marsi kolóniákon zajló történések hátteréről. Mivel feltehetőleg senki sem ismeri a teljes képet és ahogy azt látni fogjuk, a Penny-hez hasonló szuperkatonák különösen súlyos traumákon és elmeprogramozáson estek át, ezért nem árt kellő körültekintéssel viszonyulni a most következő – némely részletében valóban letaglózó erejű – beszámolóhoz. Az alábbiakban Penny Bradley, a Mars Védelmi Erők és a Sötét Flotta, azaz a Nacht Waffen szuperkatonájának története következik.

 

TOVÁBB A MARS VÉDELMI ERŐK SZOLGÁLATÁBAN

 

A Mars Védelmi Erők német főparancsnokság alatt működik. Vállt vállnak vetve dolgoznak számos amerikai komponenssel. Az űrtengerészgyalogság egyike ezeknek. A Solar Warden tud róluk, de nem tudom, hogy mennyit. Merthogy nem kommunikáltunk túl sokat, de tudom, hogy amikor a Bolygóközi Vállalati Konglomerátum bázisaira jöttek, érkezés előtt be kellett jelentkezniük nálunk. A vezérelv ugyanis az volt, hogy ha nem jelentkeztél be a Mars Védelmi Erőknél, akkor lelőttek. Ez történt az amerikai és szovjet, később orosz szondákkal is, amelyeket a Marsra küldtek. Nem jelentkeztek be a Mars Védelmi Erőknél, ezért lelőtték őket. Ez ennek a történetnek a rövid változata. A Mars Védelmi Erők pályára állított műholdakkal rendelkezik. Van egy speciális útvonalunk, amire rá kell állnod, és ha még soha nem voltál a Marson korábban, ez fog elvezetni a kolóniára, vagyis az Aries Prime-ra. Ha megadod, hová mész, mi fogunk téged be- és kikísérni. A Mars Védelmi Erők komolyan veszi, hogy már hosszú ideje háborút folytatunk a raptorokkal és a mantidekkel. Végül sikerült elérnünk egy olyan területi megállapodást, amellyel mindenki együtt tud élni. Vannak olyan felek, akik nem boldogak ettől, de együtt akarnak élni a végeredménnyel. A program vezetői nem igazán akarnak külsősöket. Nagyon válogatósak abban, hogy melyik embert fogadják el. Ehhez egy bizonyos szintű IQ-val kell rendelkezned. Ugyanis megpróbálnak egy mesterfajt létrehozni. Egyfajta szuperembert, aki okosabb, mint a földi ember, erősebb, mint a földi ember és e folyamat közben teljes mértékben megvonnak tőled mindenféle szabadságot. Egy olyan rendőrállam van ott, amelyet a katonaság működtet. Nem egy mókás hely, de ezzel egy időben egy olyan emberi fajt hoznak létre ott, amely minden szempontból felsőbbrendűbb a Földön élőnél. Az 1960-as, 70-es években a legjobbak legjobbjait vitték el. Emlékezz rá, akkoriban sokat beszéltek az agyelszívásról. Az agyelszívás azért volt, mert azokat az embereket vitték a Mars-ra és a Ceres-re. A két kolóniát úgy állították fel, hogy versengjenek egymással. A német rendszerben mindenkinek van egy vetélytársa. Emögött az az elv húzódik meg, hogy ha egyfolytában versenyezned kell valakivel, akkor mindketten fejlődni fogtok. És ezért jutalmakat osztanak, nem úgy, mint a Földön. De a német rendszerben mindig van egy vetélytársad és ha győzöl, megjutalmaznak. Ez sokat számít abban a kultúrában. Szándékosan a legjobbak legjobbjait vitték el és mindenféle ígéretet tettek nekik, de amikor odaértek a Mars-ra és a Ceres-re, onnantól kezdve alapvetően rabszolgák lettek. Az elgondolás az volt, hogy fogják ezeket a csúcskategóriás embereket és beteszik őket a saját teuton kultúrájukba. Végeredményben az egész kísérletet elvitték a Földről. Szóval mi itt, átlagemberek butábbak lettünk, míg ők sokkal okosabbak lettek, mert a buta embereket nem vitték magukkal. Az egyetlen mód, hogy egy átlagos földi embert ma a Marsra engedjenek az, ha rabszolgának viszik el, majd átalakítják kiborggá és eladják őt földönkívülieknek. A Mars Védelmi Erők védelmezik az ilyen rabszolgákat szállító hajókat, amikor belépnek a Mars terébe és tudják, hogy mi van azokon a hajókon. Úgyhogy ők is bűnrészesek. A Mars Védelmi Erők a háborúk miatt egy rendőri és katonai erőként működik, és katonai műveleteket hajtanak végre. Olyan mintha egy marsi partiőrség, egy milícia és rendőrség lenne egybegyúrva. És mivel hogy a szabadság nem megengedett a bolygón, ha kilépsz a sorból, megcsapnak árammal. A lakosok legtöbbje be van chippezve és egy éles fájdalmat éreznek, ha akár csak gondolni mernek olyasmire, ami nem elfogadható. A kolónia központi számítógépe mindenkit megfigyel. Az Aries Prime-on van egy központ számítógép, ami öntudatánál van. A nagyobb hajók legtöbbjén vannak olyan számítógépek, amelyek tudatuknál vannak. Igen, vannak olyan technológiáik, amiktől eldobod az agyad. Látva, hogy mit műveltek a kibernetikával a Mars Védelmi Erőknél és a németeknél, én nagyon a technológiai szingularitás ellen vagyok. Vannak barátaim, akik azt állítják, hogy a mesterséges intelligencia beengedése a testbe teljesen önkéntes alapú lesz majd, de én nem hiszek ebben. Azok alapján, amit más bolygókon és rendszerekben láttunk, ha egyszer a mesterséges intelligencia elkezd majd önkéntes alapúvá válni, nagyon hamar kvantumszámítógépek kezdik irányítani a kultúrát, majd nem sokkal ezt követően ahhoz, hogy egyáltalán versenybe szállhass a munkahelyekért, kibernetikussá kell majd válnod. És onnantól kezdve a személyes túlélésről szól a dolog és attól a ponttól kezdve ez már nem önkéntes választás kérdése. Mindig lesznek, akik kitartanak majd, de végül a kibernetika levadássza és megöli őket, mint vetélytársakat. Végül pedig a mesterséges intelligencia megöl minden szénalapú életformát abban a rendszerben, úgyhogy az szilikon alapú rendszerré válik. Hogy őszinte legyek, nem létezik olyan hogy „Fény Galaktikus Föderációja”, de létezik olyan, hogy Bolygók Föderációja. És a Föderáció azt mondta, hogy ha a Föld nem állítja meg a mesterséges intelligenciát, akkor sterilizálva lesz, mert nem fogják engedni tovább terjedni ebből a rendszerből. És ez a problémájuk a drákonidákkal, mert a drákonidák magukba fogadták a mesterséges intelligenciát. Ez pedig egy nagyobb háború alapját képezi odakint, amibe bele lettünk rángatva a drákonidák oldalán. Tényleg nem látok semmilyen emberekből álló Szövetséget, ami képes lenne megállítani a drákonidákat. Dolgoztam velük, dolgoztam az irányításuk alatt, a birodalmuk talán hanyatlik, de még így is sokkal erősebbek ahhoz képest, mint amivel mi rendelkezünk. Nem volt semmilyen Lázadó Szövetség akkoriban, amikor 2014-ben hazaküldtek. Szóval bármi is legyen odakint – ha van egyáltalán – az három évnél nem régebbi. Mi olyanjuk lehet, amivel felléphetnének a drákonidák ellen?

 

Mivelhogy genetikailag módosítva lettem, nem tarthattam szeretőt. A német flottában viszont mindenki bátorítva volt arra, hogy szeretőt tartson. Így aztán titokban én is beszereztem egyet. Kiküldtek, hogy vizsgáljak meg egy bizonyos raptor fészket és ott találtam rá a szerelmemre, akit a raptorok éppen ott ettek ebédre. Én pedig azt tettem, amit az összes többi forróvérű amerikai nő tenne, aki azt látja, hogy a szerelmét éppen megölik – bepánikoltam. Mivelhogy egy fegyverekkel többszörösen felszerelt vadászgéppel voltam összeköttetésben, a hajó számítógépe a pánikomat tűzparancsként érzékelte és felégetett mindent. Teljesen kitakarítottam a fészket, benne az összes elfogott emberrel együtt. A számítógép visszaküldött egy üzenetet a parancsnokságra, megüzente a pánikomat, így aztán „újratárcsáztak" és kimentették az összes embert, így végül mindenki megmenekült, a raptorok pedig teljesen elpusztultak. A Mars Védelmi Erők ekkor úgy döntött, hogy érzelmileg instabil vagyok és többé nem biztonságos fegyvereket bízni rám. Ezért aztán büntetésként áthelyeztek a Nacht Waffen-hez, vagyis a Sötét Flottához.

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2016/06/kozmikus-kozzetetel-iv6.html


A "NACHT WAFFEN" / KIBORG KERESKEDELEM

 

Behívattak az irodába az Aries Prime-on, és ugyanaz a kapitány, akit kibelezve láttam, informált engem, hogy számukra nem vagyok elég stabil, így aztán nem tudnak megbízni bennem. Ez 1990-ben történt. Belém raktak egy másik chippet és azt mondták, egy űrhajóra fogok kerülni navigátorként. A navigátorok nem konspirálnak. Beállítják a koordinátákat, ahová a hajó menni fog, de mindig lesz valaki, aki 0-24 órában figyelni fog téged a hét minden napján. Az űrben ugyanis különböző flótások járkálnak. Plazma lények - akik a motor energiájából táplálkoznak – és fizikai lények, akik egyszerűen csak odakint vannak az űrben.

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2016/07/kozmikus-kozzetetel-v6.html

Ha az űrre egy óceánként tekintesz, jobban megértheted, hogy milyen odakint. Nem egy üres vákuum. Napszelek, mágneses áramlatok, elektromos áramlatok és sok lény van odakint, akik úgy fejlődtek, hogy ezekből táplálkozzanak. És ezek közül sokan elég nagy méretűek. Néhányuk nagyobb, mint egy aszteroida, néhányuk pedig - a kisebbek - ellepik a motort és abból táplálkoznak, csökkentve a motor hatékonyságát. Néhány lény túl nagy a hajó pajzsának, mert egy elektromágneses pajzs van az összes a hajó körül. Ezért van az, hogy nem tudsz róluk éles képet készíteni, mert ez a pajzs ott pislákol körülöttük. Szóval ha éles fotót látsz róluk, az hamisítvány. Ott van tehát ez a pajzs, ami megvéd a kisebb dolgoktól. Ez egy elektromos kerítésre hasonlít, ami megsokkolja őket, mire ők arrébb mennek. De mindig kell lennie valakinek, aki figyeli, mi van a hajó előtt, és ha valami igazán nagy jön, akkor ki tudd kerülni. Szóval ott volt ez a teherszállító hajónk, ami rabszolgákat és kiborgokat szállított oda-vissza. Hárman voltunk navigátorok és 10 órás váltásban dolgoztunk. Ily módon szabadnapunk is volt. Ketten voltunk nők és egy férfi, és bármelyik kolóniára mentünk, mind bajba kerültünk. Fontos tudni, hogy a belénk ültetett chipp miatt nem voltunk többé független, különálló személyek. A hajó számítógépének kiterjesztései voltunk. Soha nem engedték meg, hogy elhagyjuk a hajót. Mindegy, hogy hová mentünk, mi a hajón maradtunk, úgyhogy szabadlábon mozogtunk. A hajót Solheimen-nek hívták. Azt hiszem, valamelyik német flottatiszt után nevezték el így. Normál esetben a németeknél a hasonló munkát végzőket ugyanabba a helyiségbe teszik, és egy egységként működtök. A mi esetünkben azonban a nőket egy helyiségbe, a férfit pedig egy másik helyiségbe tették, úgyhogy el voltunk választva. Nagyon sok emlékemet abból az időből nem a saját fejemben, hanem a hajó számítógépén tárolták. Szóval nem tudok túl sok részletet arról, hogy hová mentünk és mit csináltunk. De most már tudom, hogy a drákonida-német közös háborúk és – ahogy ők nevezték – „taktikai események" során ejtett foglyokat szállítottuk. Voltak egész bolygók, akik úgy döntöttek, hogy fellázadnak. Láttad a Rakka című rövidfilmet? Amiben a Földet reptiliánok szállják meg?

 

Az egy pontos ábrázolása annak, hogy mit tettünk ezekkel a bolygókkal. Bementünk és ahelyett, hogy köntörfalazás nélkül megöltük volna őket, a németek elvitték, elszállították őket a Bolygóközi Vállalati Konglomerátum különböző létesítményeibe és kiborgokká alakították át a foglyokat, majd eladták őket földönkívülieknek. Az összes titkos űrprogram célja az volt, hogy olyan sok fejlett földönkívüli technológiára tegyenek szert, amennyire csak tudnak, olyan rövid idő alatt, amilyen rövid idő alatt csak tudnak. Legalább 2 millió földi embert rabolnak el évente, és ehhez jönnek még hozzá a háborúban ejtett foglyok. Az emberekben van egy úgynevezett metagén, ami lehetővé teszi, hogy pl ijedt állapotban átemeljünk egy kamiont a gyermekünk felett. Lehetővé teszi, hogy lehetetlen dolgokat vigyünk véghez. Ez egy véletlen folytán került a genetikánkba, az univerzum többi része nem rendelkezik vele, viszont ők is szert akarnak tenni erre. Így aztán folyamatosan emberi szövetmintákat keresnek, hogy rájöjjenek, mi az, ami ezt okozza bennünk. És mivel a hatalmon lévők végigmentek az emberi történelmen, volt néhány terület, ahol akkora volt a boszorkányellenesség, hogy szinte teljesen kiirtották ezt a gént a populációból. Aztán pedig voltak olyan területek, ahol nagy becsben tartották a sámánokat, így ott jobban előfordulnak ilyenek. Szóval a több metagénnel bíró emberi szövetminták hihetetlenül értékesek. Sokan azok közül, akiket a titkos űrprogramhoz raboltak el szolgálatra, ebbe a csoportba tartoznak. Rendszeres jelleggel klónokat készítenek belőlünk, aztán a klónokat kiborgokká alakítják és a maradék darabokat eladják olyan földönkívülieknek, akik a metagént keresik. Tehát azok, akik a titkos űrprogramban szolgálnak egyáltalán nem különbözünk azoktól, akiket elrabolnak. Mintákat vesznek az elrabolt emberekből és klónokat készítenek belőlük. Az én megértésem szerint az évi 2 millió kiborg helyett inkább napi 100 000 kiborgról beszélhetünk. Létesítményeink vannak a Mars-on, a Ceres-en, a Holdon és egy hatalmas létesítményünk a Pluto-n, az ott lévők száma majdhogynem hihetetlen.

 

Néhányukat hadseregként használják, mert legalább 6 csillagközi háború zajlik odakint, amik már millió évek óta tartanak. Másokból személyi rabszolgák lesznek. Például ha akarsz valakit arra, hogy benne legyen az összes hóbortodban, fogj egy kiborgot. Ők nem emberi lényként gondolnak rájuk, azt gondolják, hogy ők robotok, mert csak annyi szövetük és tudatuk van, amivel a technológiát működtetni tudják. Minden földönkívüli technológia működtetéséhez a tudat használata szükséges. Nem tudsz földönkívüli technológiát robotokkal működtetni. Nagyon sok robot létezik odakint, amik kis méretűek. A szürkék - azok, amelyek 60 cm magasak - mind robotok. Ezeknek nincs tudata, ők egyszerűen csak robotok. Azok, akikről hallasz, hogy jönnek és ezért vagy azért egyfolytában embereket rabolnak el, azok robotok. Nincs elméjük.

 

Van két, emberekből álló amerikai zsoldos vállalat. Az egyik „Kruger”, a másik „Monarch” névre hallgat. Klónokat készítenek a titkos űrprogramban résztvevő emberekből, majd fognak egy altert, aki működtetni fogja a klónt. Itt vagy a Földön, éppen alszol az ágyadban, amikor  a portáltechnológia segítségével megjelennek nálad. Elvisznek a főhadiszállásukra vagy bázisukra, beültetnek egy székbe és a tudatodat átviszik egy klónba, amit addig sztázisban tároltak. Majd felébresztik ezt a klónba helyezett altert és a te testedet teszik sztázisba arra az időtartamra, és lehet, hogy 50 évig ott tartanak. És amikor végeztek, visszatesznek a testedbe, ugyanezt a folyamatot használva, csak visszafelé és visszavisznek arra a koordinátapontra, ahonnan elvittek. Tudom, hogy ez őrültségnek hangzik, de engem egyetlen éjszaka során négy alkalommal vittek el ilyen jellegű műveletekre. Két alterem van a Kruger-nél, egy pedig a Monarch-nál. És nincs semmi, ami megállítsa őket. Én küzdöttem, elmondtam nekik, hogy eleget szolgáltam már, nem vagyok az övék, ember vagyok, nem pedig egy tárgy, de nem érdekelte őket. Csak belőttek valamivel, ami kiütött engem és elvittek. Mikor felébredtem, nyomok voltak rajtam, úgy keltem fel, hogy a vércukorszintem kiugróan magas volt és mivel cukorbeteg vagyok, minden reggel elvégzem a vértesztet felkelés után. 40 ponttal magasabb, miután elvisznek. Szóval ez nyomon követhető a vértesztemen keresztül, és látható, hogy pontosan mikor vittek el. Nincsenek teljes emlékeim erről, mert ezek legtöbbje csak értelmetlen ismétlődés.

 

A HAZAÚT

 

Emlékszem rá, amikor a Nacht Waffen-nél voltam, leszállítottak a hajóról és azt mondták, hogy lejárt az időm, amiről én nem tudtam semmit. Az egységnek, amelynek én is tagja voltam, azt mondták, hogy a Föld elpusztult egy kobalt bombatámadásban, egy olyan háborúban, amit földönkívüliek ellen vívtunk. Úgyhogy fogalmam sem volt róla, hogy a Föld még mindig a helyén van. Amikor ezt elmondták, az hatalmas sokk volt a számomra. Nem emlékszem az eligazításra, de emlékszem arra a berendezésre, amivel visszaküldtek engem, és manapság, amikor MRI vizsgálatra kell mennem, teljes pánikrohamom van. Abszolút teljes pánikroham, ami minden egyes alkalommal egyre rosszabb, mert az MRI gépek egyre fejlettebbé váltak és egyre jobban hasonlítanak arra a bizonyos masinára.

 

Emlékszem, hogy ugyanazon az ugrókapun keresztül érkeztem vissza New Yorkba. Nem tudom, hogyan jutottam el Kaliforniába, mert földi emberként mindig is ott éltem. Emlékszem, hogy visszakerültem az ágyamba. Reggel felkeltem, viszont nem emlékeztem a családomra, amiért ők nagyon dühösek lettek rám. Apám félig cherokee származású és hitszónok volt Krisztus Egyházánál, tagjai voltunk a felekezetnek. Ebben nőttem fel és az, hogy hirtelen egy reggel nem emlékszem a családomra, és nem tudom, hol vagyok, nagyon nyugtalanító volt a számukra. A zavarodottságukra azzal válaszoltak, hogy megvertek. Sok szempontból a családom körében rosszabb volt, mint Langley-ben. Ha lett volna regenerációs tartályuk, akkor olyan rossz lett volna, mint Langley-ben.

 

Miután visszatértem, szeptemberben elkezdtem óvodába járni és azt mondtam az óvónőnek, hogy a marsiak itt hagytak engem az ajtóküszöbön. És persze erre ő felhívta anyámat, aki ott helyben megvert és elmondta mindezt apámnak, aki erre szintén megvert. Öt éves voltam. Ott voltam én, ez a kiskölyök, akinek emlékei vannak arról, hogy a Marson volt és azt mondták rám, hogy hazug vagyok, úgyhogy nagyon gyorsan megtanultam, hogy ne beszéljek erről. Pár évvel később, ha akármikor úszni tanítottak, tüdőgyulladást kaptam, mert egyfolytában belélegeztem a vizet úgy, ahogy azt Langley-ben tanították nekem. És persze folyamatosan ott voltak a jelek – túl okos voltam... Central Valley szegényebb részén éltünk és a munkatáborokból származó gyerekekkel jártam iskolába. Abban az időben ment Kaliforniában a Bracero-program, aminek keretében egy bizonyos számú, Mexikóból származó ember ideiglenes vízumot kapott. Munkásként farmról farmra jártak betakarításkor, és nem volt főnökük. Munkatáborokban éltek és úgy bántak velük, mint a rabszolgákkal. Szóval olyan volt, mintha visszakerültem volna a Marsra, kivéve, hogy ez a bolygó felszínén zajlott, nem a föld alatt, én pedig nem egy repülőn voltam. Megtanultam hevesen védelmezni azokat az embereket, akikkel rosszul bánnak. Azt hiszem a társadalmi igazságosságért harcoló aspektusom ebből ered. Egyszerűen mindig sokkal jobban azonosultam velük, mint a fő kultúrával. Veszekedtem a tanárokkal, amikor fizikát tanítottak. Mondtam nekik, hogy Einstein-nek nem volt igaza. Nagyon jó voltam matekból, annak ellenére, hogy itt ez nem 60-as alapú volt. Nem úgy gondolkodtam, mint a többi gyerek. Amikor kicsi voltam, sokat verekedtem. Eltartott egy darabig, míg megtanultam, hogyan éljek egy nem teuton társadalomban, ahol a nőknek engedelmesnek kell lenniük. Sokat költöztünk. Visszatekintve, azt hiszem apám egy bizonyos szinten tudta, hogy a gyerekeit elrabolták. De nem számított, hogy milyen gyakran költöztünk, minden évben felbukkantak fekete öltönyös fickók, akik IQ-tesztet hoztak és egy rakás dolgot kérdeztek tőlem. Ahogy idősebbek lettünk, ugyanezt tették a húgommal is. Soha nem beszéltem a testvéreimmel erről. Ötünk közül én vagyok a legöregebb, és mindannyiunkon genetikai módosítás jeleit lehet felfedezni. Soha nem beszéltem erről velük. Egyébként is őrültnek tartottak, mert nem normális dolgokról beszéltem. Tinédzserként érzelmi problémáim voltak, depresszió. Stréber voltam az 1970-es években. Ez sok mindent megmagyaráz. 1972-ben teljes ösztöndíjat nyertem a Cornell Egyetemre. 17 éves voltam és apám lemondta. Abban az időben a nők jogilag az apjuk tulajdonát képezték, egészen addig, amíg megházasodtak, és attól kezdve a férjük tulajdonai lettek. A Legfelsőbb Bíróság 1982-ben változtatta meg ezt. Ellenkeztem, de mivel 17 évesen kiskorú voltam, nem tehettem ellene semmit. Nem volt jogosítványom, nem volt autóm, volt viszont részmunkaidős állásom. Nem kerestem sokat. 65 dollár volt a minimálbér óránként, a New Yorkba szóló jegy és a kollégiumi hely viszont 1500 dollárba került 1973-ban. Úgyhogy elmentem a nagyapámhoz, az anyám édesapjához. Az első dolog, amit kérdezett: „Mit mondott apád?" Amikor elmondtam neki, ő az mondta: „Nos, én nem fogom felülbírálni apádat." Végül egy enyhe idegösszeroppanást kaptam. 3,6-os átlagom volt középiskolában, a főiskolai előkészítőben csak három szemesztert végeztem négy helyett, ott 3-as átlagom volt. Aztán férjhez mentem. Az első férjemnek epilepsziája volt és időnként megőrült, megvert, majd azt állította, hogy nem emlékszik semmire. 1977-ben eltörte a nyakamat. Három gyerekünk lett, mindhárman veleszületett mellékvese hiperpláziával születtek, azt hiszem a rajtam végrehajtott genetikai módosítás miatt. Van két unokám, akik hordozói ugyan a betegségnek, de tünetmentesek. A családom, a szüleim eugenisták voltak. Anyám azt mondta, hagyjam őket (a gyerekeimet) meghalni, és amikor nem tettem, megenyhült. Apám 1980-ban meghalt, a nagyapám pár évvel később. Anyám újraházasodott, hozzáment egy tiszthelyetteshez, aki nukleáris fegyverek építését felügyelte és azt mondogatta: „és ez minden amit elmondhatok, különben meg kell öljelek benneteket." Úgyhogy soha sem kérdeztük. Anyám esküdözött, hogy miattam fogják letartóztatni, mert a mostohaapám ilyesmiben van benne, én pedig beszélek erről. Ez volt az egyik kísérlete arra, hogy elnyomjon engem és beletoljon ebbe a csendes, engedelmes kislány szerepbe. Hogy őszinte legyek, alig beszéltünk. Négy alkalommal tagadott meg, aztán letagadta mindezt, egyik manipulatív dolog követte a másikat. Megértettem, hogy ez a dolog multigenerációs a családunkban, és nyilvánvaló volt, hogy anyámnak is alterei vannak, vagyis ugyanazokon a dolgokon mehetett keresztül, mint amiken én, ki tudja mikor, és a gyerekekkel is ez történhetett. Ő nulla negatív vércsoportba tartozik, mind az ötünké nulla pozitív és egyikünk sem halt bele. Nyilvánvaló, hogy ezt a katonaság laboratóriumaiban intézték így és ők biztosították, hogy nem fogunk belehalni. Eisenhower 1953-ban azt mondta nekik: „Tegyetek meg mindent, hogy az emberek túléljék a drákonidák terraformálását a Földön”, és ők pontosan ezt is tették. Elraboltak embereket, genetikailag módosították őket és elküldték őket a Marsra, a Ceres-re és más helyekre a Naprendszerben. Mondván, hogy lesznek emberek, akik túl fogják majd élni. Néhányuk amerikai, néhányuk német, néhányuk pedig más országokból való.

 

Szerk - Az alábbi néhány perces videót megnézésre ajánljuk, mert eléggé szemléletes módon illusztrálja a szuperkatonák nem éppen szívderítő életét. „A háború kutyái”, avagy így festhet a szuperkatonák élete a titkos űrprogramban:

 

Minden ország, amely nukleáris fegyverekkel rendelkezik – Észak-Koreát kivéve – része ennek a programnak. Szóval ez a földi ellenségeskedés a különböző országok között csak showműsor. Az embereket megosztottságban tartják, így nem tudunk egyesülni ellenük. A legtöbb emberhez képest nagyon másként látom a Földet, mert tudom, hogy mi folyik az űrben. A Földet nem az emberiség érdekében működtetik, a Földet az elit érdekében futtatják és ők azt tervezik, hogy elmennek. Elmennek és itt hagyják a felfordulást maguk után. Azt gondolják, hogy mivel szövetségben vannak a drákonidákkal, őket megkímélik majd. Én azonban nem hiszem ezt. A drákonidák nem így működnek.

 

AZ ALTEREK ÚJRAINTEGRÁLÁSA

 

A Kruger vállalatnál lévő egyik alterem egy űrhajó pilótája. Az a feladata, hogy biztosítsa, hogy az űrben úszó lények egyike se kerüljön a hajó elé. Ez az egyetlen feladata. Egyfolytában oda-vissza utazgat a Mars és a Hold között. Nem tudom, hogy hívják. Aztán van egy másik alter, akit én „Starbuck”-nak hívok, mert olyasmi attitűdje van, mint Starbuck-nak a Csillagközi Rombolóból. Ő vadászpilóta az űrben és zsoldos. Az egyik itteni ismerősöm ismeri őt és azt mondta róla, hogy elég durva figura. Amikor felébredek benne, érzem, hogy fel van erősítve. Ő az, akibe műtétileg egy exoskeletont ültettek be és van egy chip benne, amivel a hajót repteti. Ehhez van egy chipje a homloka közepén, ami vizuális információkkal látja el. De legnagyobbrészt még mindig ember. Aztán van egy alterem a Monarch vállalatnál, aki szexrabszolga volt a Marson, ugyanabban az időben, amikor ott szolgáltam. Nincs már ott többé. Nem tudtam őt újraintegrálni, mindössze annyit tudok, hogy többé már nem aktív. Ők azok, akikről tudomásom van és akiknek az emlékei átszivárogtak a jelenlegi életembe. Ez az egyik probléma ezekkel, hogy olyan sok altered van, hogy még azt sem tudod róluk, mit csinálnak. Nem tudod, hogy mire vannak használva, nem tudod, hogy miért kelsz fel kimerülten reggel. Nos, lehet, hogy négyszer 50 éven mentél keresztül egyetlen éjszaka leforgása alatt...

 

A német alteremről is tudomásom van. A személyiségem általában véve barátságos, halkszavú. Penelope Valkyrien viszont agresszív, nem szégyenlős, a szar sem érdekli és németül beszél, de nem az irodalmi nyelven, amit az iskolában tanítanak, hanem svábul. A Földön ezt egy mucsai nyelvnek tartják. Mindenki másnál többet káromkodik. Biztos vagyok benne, hogy németül beszél a feletteseivel, de a legtöbb emlékem róla az, hogy szitkozódik egy olyan dialektusban, amit én képtelen vagyok megtanulni. Amikor itt a Földön, a suliban németet tanultam, két különböző tanár mondta nekem, hogy sváb akcentusom van, és nem tudtak rájönni, hogy miért. De most már tudom, hogy miért. Az egyik tanárom amerikai volt, akinek a szülei Svájcból érkeztek, de ő irodalmi németet tanult. A másik tanárom egy Luftwaffe tiszt volt a II. világháborúban és ő Berlinből származott, irodalmi nyelven beszélt és nagyon csodálkozott, hogyan lehet az, hogy én sváb akcentussal beszélek. Nem tudtam, hogyan lehet. De most már tudom. Tudom, hogy Penelope sváb nyelven beszél. Ez egy kicsit nehézzé teszi számomra kitalálni, hogy miről beszél. De hamarabb megtanulja az amerikai angolt, mint én az ő nyelvét. Szóval eljutottunk egy pontra, ahol elkezdhettünk kommunikálni.

 

Egy dolgot szeretnék még elmondani. Amikor alterekkel van dolgod, az olyan, mintha te lennél, de mégsem. Nem osztoztok az emlékeiteken és a tapasztalataitokon, azokon, amik azzá tesznek téged, aki vagy. Szóval amikor elkezdődik ez az újraintegrálási időszak, elkezdtek osztozni az emlékeken, de még mindig különálló személyiségek vagytok. Mindegyik tudatánál van, és van egy kis küzdelem, hogy melyik ego lesz a domináns. Ez eltart egy darabig, különösen, ha egy olyan alterrel van dolgod, mint Penelope, aki agresszív és arra lett kiképezve, hogy domináns legyen. Vannak időszakok, amikor előbukkan és majdhogynem egyfajta vidám tánc kezdődik közöttünk. Tavaly Szeptemberben kezdett felbukkanni. Az általa átélt emlékek hamarabb jöttek elő, mint hogy tudomásom lett volna erről az alterről. Mára 28 altert sikerült újraintegrálnom magamban, és legtöbbjükkel elég jól alakult ez a közös tánc. Penelope kicsit dominánsabb, mint a többi, úgyhogy ezen még dolgoznunk kell.

 

Régebben tagja voltam egy online támogató csoportnak, de megkértek, hogy hagyjam ott őket, mert amikor ideges lettem és elkezdtem visszaemlékezni dolgokra, belezavartam az elektromos eszközeik működésébe. A másik dolog pedig, hogy a CIA nem akarja, hogy ilyesmikről beszéljek, ezért sokszor zavarják a kommunikációs vonalakat. Ha nem akarják, hogy bizonyos dolgok kiderüljenek, megtalálják a módját, hogyan zavarjanak meg. De én már túl messzire jutottam a szabad akarattal kapcsolatos dolgokkal, úgyhogy nem tudnak elhallgattatni. Volt időszak, amikor egyszerűen nem jött ki belőlem hang. Egyszerűen nem tudtam kimondani a szavakat. Most már beszélhetek, csak abba tudnak belezavarni, hogy mások meghalljanak. Tudom, hogy ez szörnyen paranoidnak hangzik, és te sem hinnéd el, ha nem látnád megtörténni ezeket az eseteket.

 

A cikk itt folytatódik:

http://goodethungary.blog.hu/9999/12/31/penny_bradley_klonok_es_kiborgok_szuperkatona_programok_a_sotet_flotta_szolgalataban_3_resz

 

A cikk első része itt olvasható:

http://goodethungary.blog.hu/9999/12/31/penny_bradley_klonok_es_kiborgok_szuperkatona_programok_a_sotet_flotta_szolgalataban_1_resz