Karla Turner - A földönkívüli emberrablások paramétereinek mélyebb megértése / 1. rész

karla_turner_cover.jpgA földönkívüli emberrablásokkal foglalkozó cikksorozatunk második darabjában a téma valaha volt egy legfontosabb és legnagyobb hatású kutatójának, az 1996-ban elhunyt hipnoterapeutának, Dr. Karla Turner-nek a tevékenységét szeretnénk bemutatni. Egyetemi oktatói állását feladva az ufológiai kutatásokba több ufo-észlelés és személyes elrablásokat követően 1988-ban kapcsolódott be. Barbara Bartholic asszisztenseként, majd önálló kutatóként előadásokat tartott és könyveket írt, melyekben családjának és a vele együttműködő önkénteseknek földönkívüliekkel történő találkozásaival és e jelenség globálisan zajló folyamatának tudományos igényű kutatásával foglalkozott. Soha nem riadt vissza a sötétebb aspektusok nyilvánosságra hozatalától, határozott, bátor és szókimondó kiállásával a komplex vizsgálatokon és bizonyítékokon alapuló ufológiai kutatások úttörőjévé, személyes példamutatásával és korai halálával egyben mártírjává is vált. Az alábbiakban egy 1994-ben íródott tanulmányát és néhány vele készült, a munkásságát részleteiben bemutató interjúrészletet szeretnénk megosztani.

 

FIGYELEM!!!

A CIKK VÉGÉN FONTOS KIEGÉSZÍTÉSKÉNT SZEMRÁD NÁNDOR GONDOLATAIT OLVASHATJÁTOK!

turn01.jpg

Karla Turner előadása

a 25. MUFON (Kölcsönös Ufohálózat) konferencián:

 

ÖSSZEFOGLALÁS

 

Elrabolt személyként szerzett tapasztalataim, majd más elrabolt személyek beszámolóival végzett munkám rámutattak arra, hogy az ufológia jelenlegi ismeretei alapján az elrablás jelensége kapcsán alábecsüljük a helyzetet. Ez a tanulmány be fogja mutatni annak szükségességét, hogy kibővítsük az elrablások forgatókönyveinek meghatározását és illusztrálja azokat az aspektusokat, amelyek nem széles körben ismertek vagy nem beszélnek róluk. Az esettanulmányok nagy része elsődlegesen egy nyolc elrabolt nőből álló csoporttól érkezik majd, akiknek beszámolói bemutatásra kerültek "Elrabolva" (Taken) című könyvemben, de más jelentéseket is figyelembe veszek majd. Az elrablásokról szóló jelentések összefüggései indokolják annak az igényét, hogy komoly vizsgálatokat folytassunk le az elraboltakkal szemben elkövetett szexuális tevékenység, az idegen-ember interakciók technológiai vonatkozásai, valamint az emberi ügynökök és szervezetek elrablásokban való részvétele kapcsán. E tanulmány továbbá megvitatja annak a szemléletbeli változásnak a bizonyítékát, amely talán kialakulhat majd az emberi fajban az elrablás agendájának tolakodó megpróbáltatásaira adott válaszként.

 

BEVEZETÉS

 

Engem elraboltak. Erőszakkal vittek el és nem-emberi entitások kontrollja alá kerültem. Emellett azonban az elrablásokról szóló jelentések kutatója is vagyok és 1988 óta számos esetet vizsgáltam meg, először Barbara Bartholic-kal, Tulsa-ban, Oklahoma államban, majd tőle függetlenül Texas, Luisiana és Arkansas államokban, továbbá az ország más területein. E jelentésekből származó bizonyítékok közötti összefüggések világosan jelzik annak a szükségességét, hogy az elrablásokkal foglalkozó kutatások elfogadják ennek a jelenségnek a jelenleginél szélesebb határvonalait. A MUFON ezen 25. évfordulóján (1994) csodálatos lehetőség mutatkozik arra, hogy felmérjük e területen elért haladásunkat és újraértékeljük az elrablásos forgatókönyvek bizonyítékait.

 

Az idegenek által végrehajtott emberrablásokról szóló kezdeti jelentéseket eleinte még azok is elvetették, akik aktívan vizsgálták az ufo-észlelésekről és leszállásokról szóló beszámolókat. Azonban néhány jól ismert beszámoló nyilvánosságra kerülését követően, a kutatók vonakodva bár, de elkezdték elfogadni annak a lehetőségét, hogy nagyon ritka alkalmakkor megtörténnek földönkívüli-ember interakciók és ezeket az idegenek "fajunkat tanulmányozó diszkrét tudományos kísérleteiként" kezdték magyarázni. Ahogyan az évek során egyre több és több elrablásról szóló jelentés került napvilágra, a jelenség megértésének nézőpontját bővíteni kellett, elismerve, hogy ezek az esetek egyáltalán nem olyan ritkák, és úgy tűnik, hogy nagyon sok ember életének részét képezik. Az uralkodó elgondolás ebben az időben az volt, hogy ezen események emlékét a legtöbb elrabolt személy elméjében elnyomják, és ahogy Bud Hopkins írja "Betolakodók" (Intruders) című könyvében, az volt a vélekedés, hogy miután a személy újra visszaidézi az elfojtott események emlékét, ezek megszűnnek, és úgy érződnek számukra, mintha valahogy mindig a "múltban" történtek volna. Végül azonban a kutatók rájöttek, hogy az elrablások nem feltétlenül szűnnek meg, miután az elrabolt személy "ráébred" a tapasztalásainak tényére, hanem folytatódnak, egész életen át tartó kapcsolatokkal, családok több generációján átívelően, sőt alkalmanként az elrabolt személyek ismerőseinek részvételével együtt. Erre a helyzetre először nem tekintettek az emberekre irányuló valódi fenyegetésként, mert a kezdetben nyilvánosságra hozott jelentések azt mutatták, hogy az idegenek leginkább csak "kölcsönvesznek" minket genetikai és reproduktív célokból, hogy újraélesszék a degenerálódó fajukat. A folyamatosan történő elrablásokról alkotott nézőpont egészen odáig változott, miszerint az idegenek a mi spirituális feljebbvalóink, akik azért vannak itt, hogy segítsenek az emberi fajnak fejlődésének folyamatában.

 

Ez az a két általános attitűd, melynél a főáramlatú elrablás kutatás tart jelenleg, de vajon ezeket az álláspontokat megfelelően alátámasztják-e bizonyítékok? A bizonyítékok arra kényszerítenek, hogy arra a következtetésre jussak, hogy nem, és hogy a jelenlegi feltételezéseink megalapozatlanok és túl szűklátókörűek, továbbá hogy olyan módon kell felülvizsgálnunk a gondolkodásunkat, hogy azok megfeleljenek a kapott adatoknak, semmint hogy az adatokat figyelmen kívül hagynánk, korlátoznánk, vagy átalakítanánk, hogy az elméletekhez passzoljanak.

 

ELRABOLVA

 

Szeretnék felolvasni három rövid részletet legutóbbi, "Elrabolva" (TAKEN: Inside the Alien-Human Abduction Agenda) című könyvemből, amelyek tipizálják azokat a jelentéseket, amelyek a jelenség megértésének határait feszegetik.

 

Származási hely - Indiana, 1954

Pat elmondta: "Eljöttek a házunkba és felállították a berendezést a nappaliban." "A hadsereg emberei azt akarták, hogy leginkább én beszéljek. Én, a tizenegy éves kislány, akinek titkok vannak a fejében. De az idegenek azt mondták, hogy nem mondhatom el őket, mert "lesznek majd olyanok, akik manipulálják az elmédet." És tessék, itt vannak, a manipulálók, a hadsereg emberei. "Két női orvos felállította a felszerelést a hálószobában, ahol Pat-nek beadtak egy injekciót. "Nagyon álmos lettem tőle, és az anyám ágyán feküdtem pár törölközőn és elmondtam nekik a történetem. Még azt is elmondtam nekik, hogy "az anyám szobájában vagytok, ahol a fehér fényes lények voltak. Ti nem tartoztok ide, ők viszont igen."

 

Származási hely - Puerto Rico, 1978

Két idegen levitte Beth-et egy íves folyosón, át egy ajtón keresztül egy másik területre. Úgy nézett ki, mint egy "műtőszoba" és elkezdett félni, hogy ott meg fogják őt ölni. Egy harmadik entitás egy fekete dobozzal a kezében elhelyezkedett Beth mögött. Nem látta, hogy mit csinált, de úgy érezte, mintha felnyitották volna a fejét és eltávolították az agyát, mindenféle fájdalomérzet nélkül. Miután "újra összerakták", egy hideg folyadékot öntöttek a fejére. Amikor ezzel az eljárással végeztek, az idegenek megálltak előtte és Beth rájött, hogy mentálisan más lett. A gondolatai mindenről megváltoztak, és új elgondolások árasztották el Istenről és a Legfelsőbb Forrásban található minden élet egységéről. Ezt a nagyon spirituális pillanatot egy meglehetősen fizikai jellegű vizsgálat követte, aminek során az idegenek mintát vettek a bőréből és a hajából. Egy embernek tűnő férfi lépett be, aki teljesen átvizsgálta a testét, beleértve nőgyógyászati vizsgálatot is. Majd ezt követően számos dolgot elmagyarázott, elmondta neki, hogy ő és más emberek "ki lettek választva", hogy elvégezzenek bizonyos "feladatokat" az idegenek számára a jövőben.

 

Származási hely - Texas, 1992

Amy elmondta: "Az álarcos idegen elmagyarázta, hogy a faja olyan dolgokat tett az emberekkel, amiket nem szabadott volna. Ő, a fajának számos más csoportja és mások meg akarták állítani az emberi faj "bántalmazását". Együttműködnek bizonyos emberekkel a Földön, hogy megállítsák ezt a folyamatot. A szobában lévő többi ember ex-pilóták, katonatisztek és más szakemberek voltak. Mindannyian együtt dolgoztak, hogy megállítsák az idegen behatolásokat... "Megmutatta azt a valamit, amit a nyakamból húzott ki és azt mondta: 'Ez mélyen be volt ágyazódva a gerincvelődbe.' Ez a valami irányítani tudja az izmokat, amikor aktiválják. Blokkolja az agyat és ez lesz a test 'központi parancsnoksága'. Nem akarok emlékezni rá, hogyan és miért működött ez a valami."

 

Ez a három beszámoló olyan elrabolt személyektől származik, akiknek számos más tapasztalása bemutatásra került "Elrabolva" című könyvemben, és akiknek beszámolói jól illeszkednek az elfogadott nézőpontba és mindhárom esetben voltak megerősítő bizonyítékok és hatások, melyek összességében hiteles megvilágításba helyezik e jelentéseket. Mégis, ezen kiragadott epizódok részletei nem illenek bele tökéletesen a kereszteződési elmélet korlátozott kereteibe, sem pedig a spirituális elméletekbe. Az ilyen jelentéseket gyakran figyelmen kívül hagyják, de a tény az, hogy nincs megalapozottan megbízható alapja annak, hogy az ehhez hasonló jeleneteket félredobjuk, míg ugyanazon személy beszámolójának más részleteit viszont hitelesnek fogadjuk el. Ilyen részletek túlságosan sok elrabolt személytől érkeznek, akár hipnózissal, akár hipnózis alkalmazása nélkül, gyakorta többszörösen is szemtanúkkal igazolva, gyakran fizikai utóhatásokat hátrahagyva, lényegében ugyanannak az emlékszövetnek a részeként, amelyek részletei sokkal ismerősebbek és elfogadottabbak, úgymint fizikai vizsgálatok, sperma és petesejt begyűjtések, kisbabák megmutatása, és tudományos vagy metafizikai tartalmú kommunikációk. Elrabolt személyként és kutatóként mélyen tudatosult bennem, hogy egyes kutatók különféle módokon kihagyják a számításból az olyan beszámolókban található bizonyos aspektusokat, mint amilyeneket az imént idéztem, személyes intellektuális, tudományos, vagy spirituális kifogások, valamint személyes igények és félelmek okán mind a kutatók, mind az elrabolt személyek részéről. Mindazonáltal ezek a kényelmetlen jelentések olyan elrabolt személyektől jönnek, akik számára ezek az események ugyanannyira valóságosak, mint bármely más őket érintő esemény. Ezen elmélkedés és értékelés alkalmával, képesnek kell lennünk friss nézőpontból tekinteni az adatok egészére. Ha komolyan elgondolkodunk ezeken, az új lehetőségeket és a kutatás új útjait nyithatja meg számunkra.

 

AZ UFOLÓGIA TUDOMÁNYOS MEGKÖZELÍTÉSE

 

Először is azonban szeretném tiszteletemet kifejezni azon emberek erőfeszítéseiért, akik tudományos megközelítést hoztak az ufológia egészébe. Ezen törekvésekbe beletartoznak ufo-észlelésekről készült jelentések, fényképek, videók, landolási területek, implantátumok, gabonakörök, állatcsonkítások és kormányzati dokumentumok vizsgálatai. E tevékenységek során, melyeket több mint 50 éve számos komoly és intelligens kutató végez, fontos adatok lettek összegyűjtve. Mindezt legnagyobbrészt a főáramlatú tudományos közösség segítsége nélkül érték el, amelynek úgy tűnik, nincs meg az intellektuális bátorsága, hogy megkérdőjelezze saját elfogultságát. Az intézményesített mellőzöttség és nevetségessé tétel ellenére sikerült sok mindent megtanulnunk a jelenség számos aspektusáról. Gabonakör formációk, állatcsonkítások és ufo-landolások helyszíneinek tudományos vizsgálatai jelentős információkat szolgáltattak számunkra a növények szerkezeti felépítésének változásairól és az idegen technológia néhány aspektusáról. De szembe kell néznünk azzal a ténnyel is, hogy ezen nagy erőfeszítések ellenére sem kaptunk vitathatatlanul meggyőző válaszokat a legfőbb kérdésekre: Kik és mik ezek a lények a ufo-kban? Honnan származnak? És miért vannak itt, miért létesítenek kapcsolatot növény- és állatvilágunkkal és családjainkkal? Szeretném elismerni továbbá azon nagy eredményeket is, amiket az elrablásokkal kapcsolatos terápia különösen speciális területén értünk el, segítséget nyújtva és támogatva azokat, akik együtt élnek e jelenséggel és azon dolgoznak, hogy feloldják érzelmi traumáikat, minimálisra csökkentsék a mindennapi életükben megjelenő zavarokat, és ezeket az élményeiket pozitív módon alakítsák át vagy olvasszák magukba. Én magam is részesültem ezen erőfeszítések jótékony hatásaiból, akárcsak a férjem és a fiam, úgyhogy köszönetnyilvánításom nagyon személyes és őszinte. De elrabolt személyként azt is megértem, hogy az elrablásokkal foglalkozó terápia nem feltétlenül jelent egyet az elrablások kutatásával. A terápia célja, hogy helyreállítsa az adott ember személyes egyensúlyát, míg a kutatás célja a jelenségnek egy sokkal nagyobb, kiterjedtebb, világosabb megértése. Komoly igény mutatkozik mindkét megközelítésre, ezért erőfeszítéseink irányvonalát bővítenünk kell. Amellett, hogy megtanulunk együtt élni az elrablásokkal, sürgősen rá kell jönnünk, miért történnek, mit jelentenek és vajon lehet-e és ha igen, hogyan lehet változtatni a helyzeten. A megbízható válaszokra vonatkozó igény sehol sem nagyobb, mint az elrablások jelensége kapcsán. Közvetlen hatással van bármely korú, hátterű emberre, visszavonhatatlanul megváltoztatja személyes életüket, valóságérzékelésüket és óriási kérdéseket vet fel az emberiség múltjáról, jelenéről és jövőjéről. De a téma legjobb tudományos megközelítései ellenére is, minden, amit az ufológiai kutatásnak sikerült elérnie, az mindössze annyi, hogy a legtöbb ember elismeri, hogy ufo-k - és talán néhány aranyos, ártalmatlan földönkívüli - léteznek, de nem szembesülnek azzal, hogy mindez mit is jelent valójában. A tudomány úgy tűnik, hagyományos elgondolások és gyakorlatok alkalmazásával egy álmot próbál megmérni és ezekkel mindez nehezen megfoghatónak bizonyul. Az ufo-jelenség nem korlátozódik az általunk észlelt valóság jelenleg érvényes tudományos megértésére. Még nem rendelkezünk azzal a technológiával, vagy természetes felfogó képességgel, hogy mindezt észlelni és kiértékelni tudjuk. Ezért van az, hogy a fényképes bizonyítékok, landolási területek, implantátumok és dokumentumok elemzésének tudományos megközelítése oly kevés bizonyító erőt tud hozzátenni a végeredményhez. Az elrablásos esetekkor találjuk magunkat a legintimebb módon, szemtől szembe az idegen jelenléttel és ennél fogva itt nyílik a legjobb lehetőségünk ezen tevékenység céljának és menetrendjének megfigyelésére. A világ összes ufo fényképe sem mond semmit összehasonlítva egy olyan ember szavával, aki az idegen erőt a saját életében tapasztalta meg.

turn_2.jpgAZ ELRABLÁSOK KUTATÁSA

 

Való igaz, hogy az elrablások kutatásával foglalkozóknak elő kell még állnia a kemény válaszokkal, de jelenleg szinte zavarba ejtően sok különböző elmélettel találkozhatunk ennek kapcsán. Sajnálatos módon, ezek az elméletek az adatok részleges, szelektív használatán alapulnak ahelyett, hogy az elrablásos tapasztalások egész, élethosszig tartó, percről perce lebontott valóságának komplexitásával foglalkoznának. Az ugyanis több, mint a részek összessége. Az időszakos ufo-észlelések, a kiesett idő epizódok, tudatos állapotban történő találkozások és virtuális-valóság jelentek az elrabolt személy számára egy olyan utazás tiszta mérföldköveit jelentik, amely folyamatos és ismeretlen irányba vezet. Még pontosabban, sötétben felvillanó fények, amelyek reményeink szerint megvilágosodáshoz és megértéshez vezetnek. Ehelyett azonban ezek az ijesztő fények intenzitásukkal elvakítanak bennünket, így nem látjuk a forrásukat, vagy furcsa árnyékokat vetnek, amelyek hamis megjelenése és félrevezető mozgása könnyedén összezavarhat és dezorientálhat minket. Senki sem tudja ezt jobban egy elrabolt személynél. A kutatók, akik nem rendelkeznek személyes tapasztalatokkal a jelenségről, meghallgathatják az elrabolt személyek beszámolóit és aztán elkezdhetnek elmélkedni a lehetőségekről. Vajon ez a személy hazudik? Vajon ez egy valóságos esemény volt, vagy inkább egy mentális szinten játszódott le? A visszaidézett emlékeknek mely részei pontosak és mely részei illuzórikusak? De egy elrabolt személy megérti, hogy lehet akár mindkettő egyszerre - valós és mentális, valóságos és illuzórikus. Az idegenek, akár intellektuális, pszichikus, vagy technológiai eszközökkel képesek bármilyen észlelést létrehozni, és ebből következően bármilyen illúziót kelteni az őrizetükben lévő személyben. A következmények hevesek. Talán ezért van, hogy ezen következmények logikai következtetései oly ritkán kerülnek számításba. Ha hitelt adunk annak, hogy az illuzórikus erő alkalmazásának gondolata komoly érvényességgel bír, akkor elő kell állnunk egy ragyogóan megbízható teszttel, hogy kiszűrjük az illúziót és az aktualitást az elrablásos eseményekben, vagy pedig el kell ismernünk, hogy ezen események mögött meghúzódó igazság a jelenlegi tudományos értelemben véve megismerhetetlen. Az idegenek megtévesztő képességeinek kezelése talán a legkritikusabb probléma, amivel az elrablás kutatásnak szembe kell néznie manapság.

 

MEGVÁLTOZOTT TUDATÁLLAPOT

 

Miután az illúziónak ezt a képességét demonstrálják és az elrabolt személyek megtapasztalják, gyakorta új észrevételek és részletek kerülnek felszínre. A szemtanúnak általában nem okoz nehézséget felismerni az események mögött álló erők nem-emberi jellegét. A lényeknek ezen idő és térmanipulációja és a mód, ahogyan pszichológiánkkal és észlelésünkkel játszanak, mind egy olyan technológiára vall, amely messze meghaladja az emberiségét. Minden bizonnyal, ha bármely emberi ügynökség rendelkezne ezzel a kapacitással, annak számos sokkal jobb alkalmazhatósága lenne, minthogy évtizedeken keresztül, minden éjjel 3-kor a világ minden táján rablótámadások keretében több ezer embert ragadjanak el a hálószobájukból, amik során több ezer emberi ügynök földönkívülinek tetteti magát. Más esetek és az én saját tapasztalataim alapján arra kényszerülök, hogy elutasítsam a "gyíkembernek öltözött amerikai ügynökök" elméletet, ami a világ sok táján felvetődött, mivel ez idáig nem került bemutatásra megbízható bizonyíték arról, ami alátámasztaná azt az elgondolást, hogy csak és kizárólag emberi ügynökök álcázzák magukat földönkívülieknek, hogy valamilyen aljas szándéktól vezérelve összezavarjanak és félrevezessenek minket. Az én földönkívüli elrablásaim például 4 éves koromban, 1951-ben kezdődtek, a férjemé 1947 augusztusában, két hónappal a roswell-i lezuhanást követően, és nagyon nehezemre esik azt feltételezni, hogy a saját kormányzatunk ilyesfajta illuzórikus képességekkel rendelkezett volna abban az időben. Az elrabolt személy a tapasztalásai során azt is megtanulja, hogy az idegenek minden találkozás alkalmával megváltozott tudatállapotot idéznek elő az emberekben. Kontroll céljából alkalmazzák, hogy megakadályozzanak bármilyen nem kívánatos válaszreakciót az elrabolt személytől. A megváltozott tudatállapot emellett elejét veszi annak is, hogy az elrabolt személy objektíven felmérhesse a helyzetet. Ez azt jelenti, hogy a személy csak arról tud beszámolni, amit látott, érzett és hallott, ami nem feltétlenül tükrözi vissza azt, ami valójában történt. Azzal, hogy manipulálják és előidézik az elrabolt személy megváltozott tudatállapotát, az idegenek teljes mértékben átveszik a helyzet irányítását és ennek következtében ellenőrzést gyakorolnak azon adatok felett, amiről a szemtanú beszámolhatna. Az elrabolt személyek így idegenek által ellenőrzött információkról számolnak be. Ez egy olyan tény, amellyel az elrablásokat kutatóknak szembe kell nézniük. És ekkor - talán - elkezdhetünk azon dolgozni, hogy megoldjuk a problémát, utat találjunk a memóriablokkokhoz és beültetett illúziókhoz, hogy felfedezzük a valódi eseményeket és a mögöttük meghúzódó szándékokat. Addig a napig azonban, amíg nem tudjuk leleplezni az idegen illúziót, legalább tanulmányozhatjuk a teljes adatmennyiséget (ami persze talán irányított lehet), megpróbálhatunk tanulni arról, hogy miért alkalmaznak bizonyos képeket és eseményeket és mit mondhatnak el ezek számunkra e jelenetek magukat titokban tartó rendezőiről. Először is, milyen típusú eseményeket foglal magában ez a jelenség? Rengeteg elrabolt személy jelentéseinek áttekintése azt mondatja velünk, hogy számos típus létezik. A legközvetlenebb szinten a fizikai elrablások állnak, amikor egy személyt (a kifejezés legáltalánosabb értelmében vett) idegen entitások erőszakkal kiemelnek normál környezetéből, tudatállapotát módosítják és elkezdődik valamiféle interakció. Az események későbbi tudatos emlékei általában elég hiányosak. Csak amikor egynél több személy volt szemtanúja az eseménynek, vagy amikor fizikai jelek vannak az elrabolt személy testén - szúrások, mélyedések, horzsolások, mesterséges minták - a szemtanú általában ekkor érzi bizonyosnak a vele történő találkozás "valódiságát".

 

VIRTUÁLIS-VALÓSÁG JELENETEK

 

A beszámolók azt is megmutatták, hogy néhány interakció inkább mentális, semmint fizikai szinten történik meg. Az egyik típus egy mesterségesen beültetett virtuális-valóság jelenetsor, egy külsődlegesen beültetett esemény, ami a személy számára gyakorlatilag megkülönböztethetetlen az objektív valóságtól. A személy egy teljes érzékszervi tapasztalást élhet át és valódi fizikai és érzelmi reakciókat adhat, habár a "valóságban" talán mozdulatlanul fekszik egy vizsgálóasztalon, vagy valamilyen idegen készülékhez erősítve ülhet, vagy akár az ágyában aludhat anélkül, hogy bármilyen külsődleges jele lenne annak, hogy háborgatják. Míg a múltban a virtuális-valóság jelenetek elméletek tárgyát képezhették a kevésbé "elfogadható" földönkívüli elrablások egy lehetséges magyarázataként, addig mára ez megerősítést nyert egy három szemtanút érintő, tudatos állapotban megtapasztalt esemény során. Akkor derült rá fény, mikor Ted Rice élményeit vettem vizsgálat alá, aki a déli államokban egy kiváló hírű médiumként ismert. Az esemény mindhárom résztvevőjét hosszasan kikérdeztem és névvel aláírt tanúvallomásokat adtak számomra, melyek nagyon konzisztensek az esemény kapcsán. Egy virtuális-valóság jelenet történt, amikor Ted Rice Floridában meglátogatta barátját, Marie-t és a ház egy másik vendégét, Amelia-t. A két nő közös ágyon osztozott, míg Ted egy másik ágyban aludt, lent a hall-ban. Egyik este, nem sokkal azt követően, hogy lefeküdtek, Ted arra ébredt, hogy Marie kiabál neki, hogy jöjjön fel gyorsan hozzájuk. Az előcsarnokban haladva Ted egy áthatóan ragyogó kék fényt látott, ami Marie hálószobájának ajtajából áradt. Belépve a szobába Marie-t állva, a túlsó falhoz szorítva találta, amint sokkos állapotban bámulja az ágyat. És ekkor Ted meglátta, hogy honnan jön a kék fény. Amelia mozdulatlanul feküdt az ágyon és körülvette egy hatalmas, kék, ragyogó, "elektromos" fénygömb. Szemei nyitva voltak és nem tűnt úgy, hogy bármi is aggasztaná, miközben beszélgetést folytatott egy olyasvalakivel, aki Ted és Marie számára láthatatlan volt. Rémülten próbáltak meg beszélni hozzá, de még kiabálva is alig hallották egymást. Amelia még perceken keresztül tovább folytatta a beszélgetést a fénygömbben, mígnem a kék fény hirtelen eltűnt, aminek pillanatában végre kiszabadult a bénultságból, ami az ágyon tartotta őt. Amelia elmondta Ted-nek és Marie-nek, hogy a tapasztalás egy helikopter hangjával kezdődött, ami a ház felett alacsony magasságból hallatszott. Felnézett az ágyon fekve, keresztüllátott a mennyezeten és a tetőn, mintha mindkettő eltűnt volna, miközben ez a fura helikopter ott lebegett épp a ház felett. Két entitásról számolt be, akik ebben a járműben voltak, akik elmondása szerint az ágy végénél is megjelentek, mielőtt a kék fény eltűnt. Az egyik entitás magas volt, zöldes "aligátor-szerű" bőre volt, tojás alakú feje és vágott szemei, ez volt az egyetlen látható arcjellemzője. A másik entitás alacsonyabb és a mazsoláéhoz hasonló kék-fekete színű volt. Ted és Marie abszolút semmit sem láttak ezekből a lényekből, és egyáltalán semmiféle helikoptert sem hallottak. Láttak viszont egy fénygömböt, amin világító, éles fények lövődtek át és Amelia megdermedve ott volt a közepében enyhén megemelt helyzetben, mint ahogy elkezdett felülni, mikor egybeolvadt a fénnyel, ami lebénította őt. Amelia eseményészlelése teljes mértékben "valós" volt az ő számára. Tudatos volt, mikor elkezdődött illetve az egész esemény során is, amit Ted és Marie is tanúsított. Az alapján, amit érzékszervei jeleztek neki, Amelia egy tényleges eseményt tapasztalt meg, a járművel és a két entitással. Virtuális-valóság. A tudatos és az eseményben nem érintett szemtanúk, Ted és Marie, objektíven megfigyelték annak a mechanizmusnak a hatásait, amelyek manipulálták az eseményt, és megerősítették annak külsődleges eredetét. A virtuális-valóság technológia létezik és használják is, ennyi világos. És amíg külső szemtanúk vannak, mint ahogy ezen ritka esetben is, az esemény megtapasztalója nem tud személyesen különbséget tenni a virtuális-valóság jelenet és a tényleges esemény között. A virtuális-valóság jelent előfordulhat akkor is, míg a személy tudatos - mint ahogy Amelia esetében - vagy akár egy álom során is. Azok elmondása szerint, akik átéltek virtuális-valóság álmot - és én egyike vagyok ezeknek - ez egy hirtelen rád törő esemény, ami egy normál álomba zavar be. A megtapasztalója tudatában van egy totális, hirtelen tudatváltozásnak és egy olyan jelenetben találja magát, ami összességében különbözik az álmától. Ami ezt követi, az egy észlelt esemény, cselekvéssel, helyszínnel és személyzettel, vagy lehet akár kommunikáció vagy akár egy látomás/vízió is. Ennek következtében a megtapasztalója normál módon ébred, a saját ágyában találja magát, és az esemény határozottan nem álomszerű jellege ellenére önmagának egy különös álomként racionalizálja az egészet. Az esemény valódiságáról való fizikai bizonyíték hiányában, illetve a megváltozott észlelés állapotában átélt esemény elnevezését nem ismerve, ő ezt továbbra is álomnak fogja nevezni.

 

MÁS ESEMÉNYEK ÉS HATÁSOK

 

Az elrablások és virtuális-valóság jelenetek mellett az elrabolt személyek beszámolnak továbbá telepatikus kapcsolatfelvételekről entitásokkal, akik érzékelhető módon nincsenek jelen. Ezekbe a kapcsolatfelvételekbe beletartoznak spirituális természetű üzenetek, figyelmeztetések jövőbeni katasztrófákról, tanítások, szimbólumok megmutatása és információk matematikáról, fizikáról, vallásról, politikáról, és az emberi faj természetéről. Másodlagos szinten események történnek, nem az elrablások közben, hanem azt követően, és hatást gyakorolnak az elrabolt személy normál környezetében lévő dolgokra. Lámpák és elektromos berendezések meghibásodásai; megmagyarázhatatlan hangokat és zajokat hallanak; állatokra gyakorolt élettani hatások; fények jelennek meg mind a házban, mind a házon kívül; furcsa és zavaró telefonhívások; és néha ufo jelenlét vagy landolás nyomainak felfedezése az ingatlan területén. És végül vannak belső változások, amelyek az elrabolt személyek többségében bekövetkeznek, átformálva viselkedésüket, hitrendszerüket és valóságérzékelésüket. Így az elrablások közben történő, külsődlegesen előidézett, ideiglenes, megváltozott tudatossággal párhuzamosan egy hosszantartó, belső átalakulás is történik, és az elrabolt személy élete örökre megváltozik.

 

A TAPASZTALÁSOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

 

Az ilyen típusú események és hatások tehát körvonalazzák az elrablás jelenségét, de fontos továbbá, hogy sokkal közelebbről is megnézzünk néhányat azokból a konkrét részletekből, amelyekről bár ismétlődően beszámolnak, általában mégsem tárják őket a nyilvánosság elé a jelenet elfogadható részeként. Hogy szemléltessek ezek közül néhányat, be akarok mutatni néhány részletes összehasonlító elemzést azon nyolc nő beszámolóiról, amiket bemutattam "Elrabolva" című könyvemben. Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy ezek a beszámolók négy olyan nőtől származnak, akik nem vettek részt regresszív hipnózisban, illetve négy olyan nőtől, akikkel regresszív hipnózist végeztünk a velük történt események vizsgálata során, de mindegyik esetben a részletek elsődlegesen tudatos visszaidézésekből származnak. Mind a nyolc nő beszámolt ufo-észlelésekről, gyermekkori kiesett idő megtapasztalásról, felnőttkori kiesett idő megtapasztalásáról, tudatos állapotban történő találkozásokról, virtuális-valóság jelenetekről, távoli telepatikus kommunikációról és más családtagok részvételéről az eseményekben. Hárman közülük beszámoltak olyan kiesett idő epizódokról, melyek egynél több személyt érintettek. Számos különböző fizikai típusba tartozó idegenről számoltak be, mind a nyolc nő említést tett Szürkékről, heten közülük beszámoltak Fehérekről vagy inszektoid típusokról, akárcsak palástba öltözött vagy csuklyás alakokról és hatan közülük láttak szőke hajú entitásokat. Hatan közülük említést tettek macskaszemű vagy gyíkszemű entitásokról; öten láttak ráncos arcú lényeket, akik hibrid felnőtteknek tűntek; négyen találkoztak törpe-szerű vagy manó-szerű entitásokkal. Az is figyelemre méltó, hogy hárman közülük beszámoltak kék lényekről és Jézus-szerű alakokról. A változatos vizsgálati eljárások kapcsán heten számoltak be számos különféle ismeretlen eszköz használatáról és hogy az idegenek az arcukhoz hajolva nagyon közelről kommunikáltak velük, szinte összeért az orruk, ahogy egyikük leírta. Hatan estek át fizikai vizsgálatokon és fülimplantátumok emlékét idézték fel, míg öt nő nőgyógyászati vizsgálatokról és agyműtétekről számolt be. Négyen tudtak visszaidézni orrimplantátumokról emlékeket és egy pálcaszerű eszköz használatát, továbbá egy "hölgy doktor" jelenlétét. Három nő látott sebészeti beavatkozásokat végezni más, fogságban tartott embereken, emellett emlékeztek rá, hogy az elrablások közben valamilyen anyagokat ettek és ittak. Csak két nőnek hiányzott a magzata és hárman emlékeztek arra, hogy láttak egy kis doboz-szerű készüléket, általában feketét, amelyet a vizsgálatuk közben használtak.

 

TEVÉKENYSÉGEK

 

Tevékenységek címszó alatt mind a nyolc nő elmondta, hogy az idegenek valamiféle információt kommunikáltak feléjük. Hatan tanításokban részesültek az idegenektől és levitációt is megtapasztaltak az elrablásuk során. Hat jelentés számolt be arról, hogy kisbabákat mutattak nekik, öt jelentés volt elraboltaktól arról, hogy szilárd tárgyakon haladtak keresztül - nem minden esetben az elrablásuk közben - és négyen számoltak be kikényszerített szexuális tevékenységről. Három nőnek mutattak illetve meséltek emberi klóntestekről, és kettőjüknek meg is mutatták az "új testeiket", habár különböző magyarázatokat kaptak a klónok felhasználásának szándékairól. Az idegenekkel való kommunikáció közben hatuknak mondták azt, hogy ők kiválasztottak, vagy különlegesek és hatan kaptak leckét az emberi test és az emberi lélek különválasztásáról. Öten számoltak be figyelmeztetésekről eljövendő katasztrófákról, illetve hogy hallották, hogy az elrablóik furcsa szavakat ejtenek ki. Négyüknek el is árulták az idegen entitások a saját neveiket; négy jelentés számolt be arról, hogy éneklést vagy zenét hallottak és három nő kapott figyelmeztetést, hogy veszélyes dolog megérinteni az ufo-kat. Az elrablások környezete kapcsán hét nő számolt be emberek jelenlétéről és heten számoltak be arról, hogy katonai személyzetet láttak közöttük. Hét nő volt szemtanúja egy "barnás" világ vagy sivatagbolygó látványának vagy látomásának, továbbá öten idézték vissza, hogy levitték őket egy földalatti létesítménybe, amelyben idegenek és emberek egyaránt tartózkodtak.

 

FIZIKAI/TESTI HATÁSOK

 

A fizikai hatások kategóriát tekintve mind a nyolc nő észlelt magán megmagyarázhatatlan horzsolásokat, hangokat a fejükben, vagy a fülükben, míg heten közülük éreztek émelygést/hányingert a találkozásokat követően. Hat nőn voltak a jól ismert benyomódás jelek, továbbá az elméjükben felrobbanó fényérzet, szúrás nyomok és a ruháikat összecserélték.

a749c3a9-89e2-455a-95f6-42cb8a74f0eb.jpg

Öten számoltak be megmagyarázhatatlan karmolásnyomokról, kiütésekről, hirtelen rájuk törő totális fáradtságról, olyan érzetről, mintha "megverték" volna őket, és vérről a testükön és ágyneműjükön, amelynek meglétét nem tudták normál módon megmagyarázni. Négyen szenvedtek szemirritációtól, hárman számoltak be vibráló érzésről, és ketten tapasztaltak meg hajvesztést. Ami a külső hatásokat illeti, mind a nyolc nőnél ismétlődő elektronikus zavarok fordultak elő, telefonzavarok, megmagyarázhatatlan fények az udvaron és különféle hangok a házban. Heten közülük láttak fényeket a házban és hallottak azonosítatlan hangokat, míg hatan számoltak be sokszínű fényekről és különleges zümmögő-zúgó hanghatásokról. Öt nőnél történt ismétlődően helikopter aktivitás az otthonuk felett, és négyen láttak közülük kis fénylabdákat, amiket általában szondáknak neveznek.

 

UTÓHATÁSOK

 

Az utóhatások kategória azt mutatja, hogy mind a nyolc nő megtapasztalt alvási zavarokat, erős változást élt át a viselkedésében és intenzív vágyat tapasztalt meg arra, hogy vidéki környezetbe költözzön. Heten számoltak be háromféle álomeseményről: álmokról, amelyekben nagy számban érkeznek ide ufo-k, álmokról katasztrófák bekövetkezéséről, és profetikus álmokról. A személyes információk kategóriájában, mind a nyolc nő átélt pszichikus tapasztalást. Heten közülük kelta ősökkel rendelkeznek, hatukban pedig amerikai őslakos vér csörgedezik. Ezek a számadatok nyilván különbözhetnek a világ más táján élő elrabolt személyek esetében. Hat nőnek voltak nőgyógyászati problémái is, míg csupán hárman számoltak be arról, hogy gyermekkori bántalmazásnak estek áldozatul olyan családtagok részéről, akik kapcsolatban álltak a hadsereggel, vagy civil hírszerző ügynökségekkel. Ezekből az adatokból láthatjuk, hogy ez a jelenség sokkal több mindent foglal magában genetikai keresztezéssel kapcsolatos tevékenységeknél és spirituális felemelkedésnél. És habár ezek a bemutatott részletek mindössze egy nyolcfős mintán alapulnak, számos elrablásról szóló beszámolóban megismétlődnek. A legfontosabb területek, amiket szeretnék kihangsúlyozni: 1 - agyműtétek gyakori megtapasztalása, amelyeknek semmi köze a kereszteződéshez, 2 - kényszerített szexuális találkozások esetenként eltérő forgatókönyvvel és 3 - ismétlődő jelentések a hadsereg kötelékébe tartozó személyzet jelentéről és földalatti létesítményekről. Ezekről a részletekről a legtöbb kutató ritkán számol be, vagy nem sok hitelt ad neki, mégis számos alkalommal felbukkannak és gyakran ún. ufo-szűzek jelentéseiben, vagyis olyan embereknél, akik korábban nem találkoztak még ufo-kal kapcsolatos információkkal. Kutatóként lehetővé kell tennünk, hogy ezeket a jelentéseket nyíltan közzétegyük, tökéletesen hűen az elrabolt személyek elmondásaihoz, a jelenségnek ugyanolyan részeként, azon részletekhez hasonlóan, mint amelyek létezése már széles körben elfogadott. Számos jelentés közötti összefüggés különösen megköveteli, hogy komoly vizsgálódás céljából fordítsunk figyelmet a szexuális jellegű találkozásokra és klónozásról szóló beszámolókra, valamint a jelenségen belüli emberi aktivitás természetére és mértékre, mert ezek mind inkább egy fizikai, semmint spirituális agendát jeleznek. Valójában az elrablásokkal kapcsolatos bizonyítékok összessége egy nagyon erős fizikai, technológiai alapot sugall az idegen-ember interakciókban. De hacsak az angyalok nem végeznek rektális vizsgálatokat és nem kezdeményeznek furcsa telefonhívásokat vagy nem létesítenek szexuális liezonokat egyéb más mennyei kötelezettségeik mellett, addig az ilyen esetek nagyon nehezen tekinthetők elsődlegesen spirituális célúnak.

 

POZITÍV ÉS NEGATÍV ASPEKTUSOK

 

Ahogy felmérjük a jelenség múltját és latolgatjuk jövőjét, felmerül még egy fontos szempont. Annak ellenére, hogy a földönkívüli elrablások néhány prominens szakértője azt mondja nekünk, hogy amikor a földönkívüliek szándékai szóba kerülnek, kerüljük a "pozitív-negatív" keretek közt való gondolkodást, ezt egyszerűen nem tehetjük meg, és nem is szabad megtennünk. Relatív emberi perspektívánkból - amely egy, a Legfelsőbb Teremtő által ránk ruházott feltétel - etikai és gyakorlati nézőponttal is rendelkezünk. Ezen alapulva én azt nevezem "pozitívnak", ami előnyös az ember számára, és "negatívnak", ami ártalmas vagy hátrányos a számára. Életünk minden más aspektusát ebből a perspektívából közelítjük meg és az idegen-ember agendát sem kellene kivételként tekinteni ennek kapcsán. A családom és én magam, a nyolc nő, akinek tapasztalatait az imént bemutattam, minden elrabolt személy, tudva, hogy részesei voltunk ezeknek az eseményeknek és implantátumokat ültettek belénk, kiképeztek és arra programoztak, hogy részt vegyünk néhány jövőbeni eseményben, hogyan is tudnánk nem megkérdezni, hogy milyen célokra használják majd elménket, testünket és lelkünket? Ostobaság félretenni racionalitásunkat, tanult bölcsességünket és etikánkat, hogy megbízzunk azoknak a lényeknek a szavaiban és tetteiben, akiknek természete rejtve van előlünk és akiknek tervei az egész világot magukban foglalják. Továbbra is törekednünk kell arra, hogy rájöjjünk, mit lehet tenni az elrablásos helyzetek megváltoztatásáért és felbátorodva látom, hogy nemrég óta van néhány olyan új aktivitás, ami már ebbe az irányba mutat. Van-e bármilyen jele a változásnak? A válasz egy óvatos "igen", van bizonyíték arra, hogy változás állt be az elrablásos események általános procedurájában az elmúlt 40-50 évben. Az 1980-as évek közepétől az idegenek részéről mennyiségi és minőségi növekedés tapasztalható az elrablások terén ebben az országban (USA). Míg a legtöbb esetet a múltban mélyen elnyomták az elrabolt személy emlékezetében, 1986 óta százak, ha nem ezrek kezdtek el emlékezni múltbeli tapasztalásaikra, és sokkal jobban tudatában vannak az újonnan történt elrablásaiknak. Vagy az idegenek nem végeznek elég jó munkát az emlékek elnyomásában, vagy valami kiváltott egy ébresztő hívást az elrabolt személyekben. Különböző típusú idegenekről kezdenek el sokkal gyakrabban beszámolni, nem csak a Szürkékről. Elkezdődhet egy vita arról, hogy ezt az ébredést szándékosan idézték-e elő az idegenek egy eljövendő globális esemény előkészületeként, amelynek során az elrabolt személyek "aktiválva" lesznek, hogy beteljesítsék feladatukat. De egy másik vita ugyancsak elkezdődhet arról, hogy az elrabolt személyek saját maguk ébrednek fel, sok alkalommal átlátnak az illúzión és virtuális-valóság jeleneteken, ahogyan azt az egyik nő is tette, akiről beszámoltam "Elrabolva" című könyvemben. Amikor egy barnás színű entitás szeretetet vetített ki felé, a nő úgy válaszolt: "Kár, hogy mindez nem valódi". Számos nemrégiben kapott jelentés szerint, az elrabolt személyek sikeresen áttörtek az idegenek illúzióján és visszautasították a velük való együttműködést.

turn03.jpg

Az idegenekkel való kapcsolatfelvétel gyakoriságának növekedése és változása kétélű fegyvernek bizonyulhat, magasabb tudatosságot és pszichés észlelési képességet adva az elrabolt személyeknek, lehetővé téve számukra, hogy helyzetüket olyan módon mérjék fel és úgy reagáljanak, ahogyan korábban nem volt rá lehetőségük. Bármely faj, amely extrém stresszes környezetbe kerül, ahol túlélését veszély fenyegeti, talán új túlélési mechanizmusokat fejleszt ki, hogy biztosítsa fajának túlélését. Talán ez lehet, ami most történik? Bizonyos, hogy egy fejlett, kontrolláló erő széles körű behatolása képes generálni elég stresszt a faj számára, hogy új válaszreakciókat váltson ki belőle.

 

KÖVETKEZTETÉSEK

 

Az emberi tudatfejlődés tanulmányozása során a kutatók azt feltételezik, hogy a bikameralizmus megjelenése - a psziché szétosztása egy tudatos és tudatalatti komponensre - relatíve későn következett be az emberi evolúcióban, talán nem több, mint ötezer éve, meglehetősen hirtelen módon és ismert kiváltó ok nélkül. Lehetséges, hogy megint egy pszichés változást tapasztalunk meg, a "trikameralizmus" felé való elmozdulást, ami a tudatos észlelés egy új formáját eredményezi számunkra? Új képességeket fejlesztünk ki, amikkel felismerjük az energiákat és entitásokat, akik ez idáig kívül voltak a látókörünkön, és ezáltal új módokat találunk a válaszreakciókra? Sokan, akik a idegen interakciót pozitívnak tekintik az emberiség számára, rámutatnak az elrabolt személyek életében bekövetkező fejlődésre és változásra és mindezt annak bizonyítékának tekintik, hogy az idegenek azon dolgoznak, hogy felemeljék a fajunk pszichés és spirituális képességeit. Angie, az egyik nő az "Elrabolva" című könyvemben azt mondta - és ez visszaköszön számos más elrabolt személy beszámolójában - "Sok szempontból fejlődésen mentem keresztül. Az IQ-m és a tanulásra való fogékonyságom sokat fejlődött és sokkal jobban összhangban vagyok a természettel, saját magammal és más emberi lényekkel." Az idegen interakció védelmezői azt állítják, hogy ezek a fajta változások szándékos termékei a kapcsolatfelvételi eseményeknek, bizonyítékai az idegenek "emberiség iránti jóindulatú szándékainak". Azonban furcsának tűnik, hogy az ilyesfajta fejlődések csak akkor történnek meg az elrabolt személyekben, miután tudatába kerültek a saját tapasztalataiknak. Ha ezt a fejlődést valóban az idegenek idézik elő, akkor sokkal hamarabb meg kellene történnie, mielőtt az elrabolt személy tudatába kerülne az idegenekkel való találkozásnak, mivelhogy szinte minden ilyen esetben bizonyíték van arra, hogy az adott személy kora gyermekkorától kezdve kapcsolatban állt idegenekkel. A pszichés és észlelési képességek megnövekedése azonban csak akkor következik be, miután az elrabolt személy tudatába kerül az idegen beavatkozásnak, és ez talán egy más eredetet - a tudat belső evolúcióját - jelezheti, amely abból fakad, hogy igényünk mutatkozik arra, hogy megtudjuk, mit tettek velünk és mit tehetünk, hogy sokkal bátrabban tudjuk kezelni a helyzetet. Nagy katasztrófák - úgymint hurrikánok, földrengések és háborúk - túlélői összetörhetnek ezen események hatására, elvesztve normál etikai szempontjaikat és önérzékelésüket, amely a pszichológiai stabilitás alapja. Vagy, ahogy Dr Robert Jay Lifton írja "A változatos ÉN" című könyvében, egy újfajta rugalmasságra tesznek szert, felülemelkednek a helyzeten és olyan új képességekkel reagálnak, amelyekkel korábban nem rendelkeztek. Tekintettel az elrablásos esetek széleskörűen betolakodó jellegére, a fajunk talán olyan fenyegetést vagy stresszt érezhet, amelynek hatására egy mutációs vagy evolúciós ugrás történik jelenleg, kifejlesztve az elme trikameralizmusát, lehetővé téve számunkra, hogy szembeszálljunk a betolakodókkal és sokkal világosabban lássuk őket ahhoz képest, mint amit ők megengedtek számunkra a múltban. Néhány nemrégiben kapott elrablásról szóló jelentés alapján, megalapozottan reménykedhetünk abban, hogy a fajunk most felébred.

 

A cikk itt folytatódik:

https://goodethungary.blog.hu/9999/12/31/karla_turner_a_foldonkivuli_emberrablasok_parametereinek_melyebb_megertese_2_resz