Agarthai kapcsolat – IV/1.

stairway.jpgAz Agarthai kapcsolat befejező részében nagyobb áttekintést kaphatunk a belső földön élők mindennapi életéről, technológiáiról, belső viszonyairól. Leginkább azonban olyan jelenleg is elérhető, úttörőnek szánt technológiákról és kezdeményezésekről esik majd szó, amelyek itt a felszínen jelentősen könnyíthetnének az életünkön és segíthetnék a központosított ellátórendszerektől való függetlenedést. E kezdeményezések nagy szerepet játszhatnának a felszíni társadalom helyzetnék javításában, amely aztán elvezethetne a belső földiek rezonanciájával való összehangolódáshoz és végül a két civilizáció újraegyesüléséhez.

 

NAPI ÉLET AGARTHÁN – KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK

 

2015 nyarán Central válaszolt néhány kérdésre az agarthai mindennapi élettel kapcsolatban. A legtöbb agarthai nagyváros nevét még mindig tilos felfedni és az életük bizonyos aspektusairól sem szabad részletesen beszélni. Ha több információt akarsz róluk, használd a bilokációs protokollokat és tégy te magad éterikus látogatást Agarthában! Másodsorban pedig segíts nekünk létrehozni egy reneszánszot itt a felszíni világban. Ez segíteni fogja a két civilizáció integrálódását az elkövetkező évtizedekben. Íme az interjú negyedik részének eleje, amiből már közöltünk részleteket korábban:

http://goodethungary.blog.hu/2015/11/03/agarthai_kapcsolat

 

Truthseeker: Miből áll egy átlagos agarthai mindennapja?

 

Central: Képzeld csak el mit csinálnál egy szombat vagy vasárnap délután, ha nem kellene a pénzzel törődnöd. Mit csinálnál, ha szabadságon lennél és mindent valaki más fizetne? Énekelnél, táncolnál, festenél, meglátogatnád a barátaidat, meditálnál...? Békeidőben, amikor az agarthaiak nem háborúznak, az életük a mi társadalmunk szerinti legmagasabb aspektusokból áll, a nyomasztó monotónia nélkül. Modern világunkban a társadalmunknak elérni egy, az övékéhez hasonló fejlett állapotot nem elképzelhetetlen gondolat. Képzeljünk el egy kis telket egy természeti környezetben, rajta 3-4 földházzal. A víz ködgyűjtő eszközökből érkezhetne vagy faszenes tisztítással tennénk ihatóvá, esetleg bármilyen más alacsony költséggel működtethető szűrőberendezés segítségével. Élelem előállítására low-tech függőleges bambusz farmokat, vagy vertikális kerteket használhatnánk. Csak írd be a google-ba, hogy „földház” vagy „dombház” és nézd meg, milyen lehet a jövőnk.

dombhazak.jpegimg_1004.jpeg3b09a7952e1d1996bf8950bebfa47bb8.jpg Vertikális gazdálkodás:

http://vs.hu/magazin/osszes/az-unokai-hazaban-talan-mar-buzamezo-is-lesz-1025#!s83

 

Ha van kint egy telked, felépíthetsz ott egy életet nagyon kevés pénzből. Megértem, hogy 95%-unknak nagyon nehéz elérni ezt a célt. Én is hozzá vagyok kötve az irányító rácshoz, de vannak emberek, akik lassan kiszabadulnak ebből. Az első lépés ehhez egy részben önellátó lakás. Azt hiszem meg kellene néznünk az ő példájukat és támogatni egymást, amennyire csak tudjuk. Az egész a szándékkal kezdődik, konstruktív ábrándozással, aztán pedig kis lépésekkel haladunk a cél felé.

ibuku02.jpgibuku03.jpgibuku15.jpg Ibuku – Zöld falú Indonéziában:

http://www.designboom.com/architecture/bamboo-houses-shape-ibukus-green-village-community-in-indonesia/

 

Most, hogy újraerdősítési projektek vannak folyamatban, az erdős területeken felépített bambuszházak valós lehetőséggé válnak. Kambodzsában 1,8 millió fával újraerdősítés kezdődött.

 

 

Ennek a könyvnek a címe: "Agarthai kapcsolat", nem pedig az, hogy "Hogyan jussunk le Agarthába". Az egész arról szól, hogy az ő befolyásukat használva felépítsünk itt fent valami jobbat. Ez a stratégia a leggyorsabb módja annak, hogy fizikailag is találkozhassunk velük. Minél jobban javítunk a saját személyes helyzetünkön, és minél több éteri kapcsolatot ápolunk velük – aminek során rezonanciánkat egybehangoljuk az övékkel – az végül elvezet bennünket ahhoz, hogy fizikailag kapcsolatba kerülhessünk a civilizációjukkal. Pénzt szerezni ahhoz, hogy konkrét változásokat tegyünk nehéz, de lassan azért találhatunk, ha a szándék megvan hozzá. Amikor az emberek először hallanak Agartháról, mindent megpróbálnak, hogy lejuthassanak oda. Egyáltalán nem könnyű földalatti "vízumot" szerezni. Lényegében az ehhez szükséges út az egyik legnehezebb a Földön. Már magán a Földön élni is egyfajta beavatás, de ha rákapcsolódsz a földalatti áramlatra, az fel fogja gyorsítani a tisztító és tanulási folyamatot. Igen, ők is tudják, hogy mindenki be akar lépni a birodalmukba. Az egyetlen olyan hely, amit ismerek és ahol jelentősebb átmenő forgalom van, az Indonézia. Az ajtók még Kínában is meglehetősen szűkre vannak zárva. Agarthának van egy szabálya: "Csak azoknak segítünk, akik a legjobbjukat adják." Amikor azt látom, hogy az emberek a pénzüket haszontalan dolgokra pazarolják, tudom, hogy az emberek nem adják a legjobbjukat. Hogyan érhetjük el a társadalmukkal való rezonanciát? Amikor a földalattiak békében élnek, olyan az életük, mint egy örökké tartó fesztivál. Talán minden életnek ilyennek kellene lennie. Amikor az egyik kapcsolattartóm egyszer beszélt nekem a földalatti földrajzról, a hegyekre mutatott és azt mondta: "Itt sok buli zajlik." Akármikor ha kimentem egy szabadtéri ünnepre vagy karneválra, mindig úgy éreztem, hogy az élet ott nagyon természetes és a kinti világ mesterséges. Vajon más bolygókon is létezik ez az adósság vezérelte mókuskerék? A leggyorsabb út az Agarthával való fizikai kapcsolatteremtésre, ha közösen teszünk valamit. A segítség mágnes módjára fog megérkezni hozzánk.

 

Truthseeker: Egy átlagos agarthainak van-e állása?

 

Central: Egy bizonyos módon igen, de ez nem olyan állás, ahogyan mi értjük. Nem őrlődnek olyasmin, amit utálnak csak azért, hogy adósságot vagy jelzálogkölcsönt fizessenek vissza egy banknak. Néhányan élelmet termelnek, mások elkészítik azt, megint mások pedig konzuli tevékenységekben vesznek részt, tudománnyal, oktatással foglalkoznak. A különbség az, hogy sokkal inkább "szabadpiaci” gazdaságuk van és jobban támaszkodnak a jólelkű barterezésre/cserekereskedelemre a legtöbb ügyletükkel kapcsolatban. Ennek a könyvnek a legfőbb küldetése, hogy ösztönözze az újraegyesülést és a rekonstrukciót. Semelyikünk sem fog találkozni velük anélkül, hogy valamiféle erőfeszítést ne tenne bele. A dolgok változnak. Kollektívaként pozitív döntéseket hozunk. A blokád napról napra egyre gyengébb. Csak meg kell nézned, hogy az életkor meghosszabbításról szóló információk elárasztják a főáramlatú médiát, így az átok lassan megtörik.

 

Truthseeker: Egy átlagos agarthainak szükséges-e pénzt keresnie a megélhetéshez?

 

Central: Nem hiszem, hogy lakbért kellene fizetniük, úgyhogy nem igazán. És ez sem azt jelenti, hogy pénz kell keresniük a megélhetéshez, hanem egyszerűen csak hozzájárulnak a társadalom működéséhez. De van egyfajta enyhe nyomás a társadalmuk részéről - "ráncolják a homlokukat" a naplopókra/potyázókra és van egy általános akarat a boldogulásra, illetve a fejlődésre, hogy jobb legyél, akármihez is kezdjél. Az első tanárom szerint néhányuk használ pénzt, de az sokkal inkább egy ígérvénynek számít. A világuk nagy részén nincs adósság. Emlékezz rá, nem csak egy civilizáció él odalent és külön-külön szabályaik vannak, úgyhogy nem beszélhetek mindegyikük nevében. Amikor Hong Kong-ban voltunk, a tanárom azt mondta, hogy a pénzjegyeik nagyobbak, mint a mieink. A cserekereskedelem a kereskedés egyik legmagasabb formája, de ha nagy mennyiségben akarsz fizikai árukat cserélni, akkor talán egyszerűbb számlát használnod a kereskedéshez. Úgyhogy a New Age-es elgondolás, hogy egyáltalán nem használnak pénzt, nem 100%-ban pontos. Más társadalmak viszont replikátorok segítségével képesek bármit manifesztálni és odaadják másoknak ingyen. A létezésüknek nagyon sok különböző szintje van. Annak ellenére, hogy legtöbbjük replikátorokat használ, hogy megteremtse, amit akar, még mindig előnyben részesítik a háztáji növénytermesztést, és a régi, jól bevált módon űzött tevékenységeket. Több alkalommal is hallottam, hogy a házilag termesztett ételnek jobb íze van a replikátorral előállítottnál.

 

Amikor először hallottam róla, hogy Teloszban és más helyeken replikátor technológiával rendelkeznek, nagyon mérges lettem. A fizikai világban a tanáromon keresztül, az éteri világban pedig a bilokációs utazások során azzal vádoltam meg a telosziakat, hogy zárkózottak, hidegek, érzéketlenek és arrogánsak. Elmondtam nekik, hogy az élet mennyire nehéz idefent és hogy 5000 ember hal éhen naponta, szóval miért nem segítenek többet azzal, hogy élelmet és vizet biztosítanak a felszíni embereknek? Túl tolakodó voltam még ahhoz is, hogy meghallgassam a válaszukat. A tanárom nem válaszolt közvetlenül a kérdésemre és a bilokáció során a telosziak olyasmiket mondtak, hogy: "Még nem segíthetünk nektek. A kezünk meg van kötve. Ez a szabályok ellen való lenne." Akkoriban - 2009/2010 körül – nem volt olyan tiszta rálátásom a helyzetre, mint most. Az évek múlásával azonban lassan megláttam a tisztább képet. Egyszer Indonézia keleti részén, a tanárom városában voltam. Amikor a szó a belső földiekre terelődött, azt mondta nekem: „az egész világon az ő városában a legerősebbek a földalattiak". Azt hiszem valamilyen elemi lokálpatriotizmus hatotta át a mondandóját, de ezzel azt akarta mondani, hogy az ő városában élő emberek ápolják a legerősebb kapcsolatot a hegyekben élő unokatestvéreikkel. Amikor motorral elmentünk a tartomány kívülebb eső területeire, olyan szegény gyerekeket láttam, akiknek még cipőjük, néhány esetben pedig még ruhájuk sem volt. Egyik nap megkérdeztem a tanáromat: „Ha a földalattiak olyan erősek ebben a városban, akkor miért nem segítenek többet a felszíni lakosoknak?" Ő csak nézett rám szemrehányóan, mintha a világ leghülyébb kérdését tettem volna fel. Soha sem válaszolt igazán a kérdésemre. Később aztán rájöttem, hogy mi a valódi oka a hallgatásuknak. Nem csak egy oka van annak, hogy miért nem kapunk több segítséget tőlük idefent. Kérdezd meg magadtól, hogy vajon melyik jóindulatú társadalom segítene ki replikátorokkal egy olyan bolygót, ahol:

 

1. a lakosság 30%-a elhízott

2. az élelem 50%-a kidobódik, még mielőtt bárkinek a tányérjába kerülne

 

Hogyan akarjuk megoldani a jövőben az élelmiszerellátást? Azt akarjuk, hogy az emberek sorban álljanak a replikátorral előállított ételekért, vagy hogy az élelem inkább természetes, organikus telepek hálózatából érkezzen? Van választásunk, hogy több milliárd gyümölcsfát ültessünk:

 

http://www.ftpf.org/

 

Szárításra, tárolásra és egy jobb elosztórendszerre van szükségünk. Az Agartha Hálózat nem támogatja egy olyan technológián alapuló dajka állam létrehozását, mint amilyen a Szárnyas fejvadász című filmben látható. A replikátorokat korlátozott mértékben, vészhelyzetek esetén kellene használni olyan helyeken, mint Észak-Korea, Szudán, valamint Latin-Amerika és India szegénynegyedei. Nem számítok arra, hogy ez a technológia nagy tömegben terjed majd el a közeljövőben.

 

Hogy a belső földiek miért nem fedik fel a létezésüket jobban a felszíni emberek előtt? Amikor az emberek értesülnek Agartha és a földalatti világ létezéséről, mindenféle komplexusom mennek keresztül: düh, elveszettség érzése, bizonytalanság, irigység. Az erős fájdalom, hogy bár közel, mégis oly távol vagyunk egy valóságos paradicsomtól, szinte félőrültté képes tenni néhányakat. Mintha hajléktalan lennél a Mayfair-ben. Mi itt vagyunk fent, a legtöbben megtört emberként, és nézzük, ahogy a barátaink és családtagjaink lassan, vagy éppen gyorsan meghalnak. Aztán egyszer csak hallasz egy tökéletes társadalomról, amely csak néhány kilométernyire létezik attól a helytől, ahol élsz. De nem juthatsz le oda, ők pedig csendben vannak. Miért? Nem érdekli őket az egész? Ennek a tudata teljesen megőrjít. A földalattiak létezésének felfedése napi szinten hatással van ránk, hiszen arra emlékeztet bennünket, amivel nem rendelkezünk, ugyanakkor egyenesen belehasít az Atlantisztól és Lemúriától való elválasztódásunk ősi emlékébe. Az Agartháról való tudomásszerzés többgenerációs éteri sebet aktivál, amely újra felizzítja a köztünk lévő mély érzelmi szakadást. Az agarthaiak pszichésen nagyon érzékenyek. Ha a Földön mind a hét milliárd ember egyszerre jönne rá a létezésükre, a gondolataink kiváltotta pszichés nyomás megzavarná őket. Több tanárom is azt mondta nekem: "Nem kellene annyit gondolnod rájuk, mert az házsártossá teszi őket." Mindig azt mondták, hogy a saját utamra összpontosítsak és saját magam tegyem rendbe az életemet. Mindenféle kétség nélkül elmondhatom, hogy az agarthaiak mindig akkor érkeznek, amikor a legkevésbé várnád őket, soha sem akkor, amikor te akarod, hogy megjelenjenek. Akkor jönnek, amikor manifesztálod az önállóságod és a céljaidat. Amikor már nem igazán érdekel az egész. Ekkor nyílnak meg a belső ajtók.

 

Truthseeker: Az átlagos agarthai szabadon választhatja meg a munkáját?

 

Central: Az ő társadalmuk általánosságban véve sokkal fejlettebb, úgyhogy azt csinálnak, amire a lelkük vágyik. Amikor valódi hivatásra találsz, a munkát nem érzed többé munkának. Próbáld ki ezt a gondolatkísérletet: képzeld el, hogy mindenki a bolygón kap 100 000 amerikai dollárt, hogy elindítsa álmai bizniszét. Mi történne ekkor? Az olvasók vegyenek pár mély lélegzetet, csukják be a szemüket és képzeljék el, mi történne, ha mindenkinek meglenne mindene ahhoz, hogy beindítsa álmai üzletét. Senkinek sem árt az álmodozás, úgyhogy nyugodtan lehorgonyozhatjuk ezt a látomást. Aztán változtasd át ezt a jelenetet egy vidéki, régi vágású, kertváros jellegű helyszínre, és képzeld el, hogy milyen lehet az ő életük ott. Aztán képzeld el, hogy nem kell mérgező ételekkel, szennyezett levegővel vagy a média propagandájával foglalkozniuk. A Holnapolisz (Tomorrowland) című film ad némi betekintés a létezésükbe. Ha bárkit zavarna, hogy túl sokat utalok sci-fi vagy fantasztikus filmekre, emlékezzen rá, hogy a sci-fi-k gyakran a valóság felé kövezik ki az utat. 40 évvel ezelőtt a kézi kommunikációs készülékek és videofonok a sci-fi kategóriájába tartoztak. Minél jobban emeljük az életszínvonalat itt fent, annál hamarabb fog elérkezni az újraegyesülés Agarthával. Indítsuk útjára mi ezt a folyamatot. Ha megnézed a Kickstarter-t vagy a Ketto-t, láthatod, hogy a közelgő reneszánsz már itt dübörög.

https://www.kickstarter.com/

http://www.ketto.org/

 

Truthseeker: Egy átlagos agarthai szabadon beoszthatja az idejét, vagy alkalmazkodnia kell valamilyen menetrendhez?

 

Central: Sokkal több szabad idejük van, mint nekünk, hiszen kevésbé kontrolláló a struktúra. Senki sem állítja fel a napi menetrendjüket, hiszen tisztelik a szabad akaratot, de mindegyik közösségben vannak általánosan elfogadott szabályok és a fesztiválok éves menetrend szerint kerülnek megrendezésre.

 

Truthseeker: Egy átlagos agarthai szabadon mozoghat a saját fajtája között?

 

Central: Igen, de ott is vannak "vízumszabályok". A beutazási szabályaik különböznek a miénktől. Az Agarthába való belépéssel kapcsolatban az egyik barátom azt mondta: "A szíved és a lelked lesz a te útleveled és vízumod." Technológiai értelemben, az utazás nem probléma a számukra, de vannak kisebb szabályozások a családjaik és a területek között. Egy tanárom/kísérőm Balin egyszer egy váratlan bepillantást engedett nekem a világukba. Azt mondta: "Ha Bali déli részén maradsz, a képzésed hosszabb ideig fog tartani, de ha elmész északra, akkor szerencsésebb leszel és gyorsabban fogsz tanulni." Megkérdeztem, hogy miért. Azt mondta: "Mert a spirituális családod Észak-Balin van." Azt mondtam: "Nem tudnak lejönni ide délre? (Majdnem azt mondtam: "Nem tudnak felpattanni a maglev vasútjukra és lejönni ide?", de végül nem mondtam ki hangosan. Az ilyesfajta beszéd tiltva volt 2010/2011 körül.) A kísérőm azt mondta: "Ez nem olyan egyszerű: ha a spirituális családod le akar jönni Bali déli részére, először is, engedélyért kell folyamodniuk a saját családjukhoz, hogy elhagyhassák a területüket. Másodszor pedig engedélyt kell kapniuk ahhoz, hogy északról beléphessenek Bali középső területeire. Harmadszor pedig engedélyt kell kérniük, hogy beléphessenek a déli területekre, hogy bejöhessenek és megnézhessenek téged. Ezt követően szabályok és protokollok vannak arra, hogy hogyan közelíthetnek meg és vehetik fel veled a kapcsolatot." Szóval, bonyolult. Nem egyszerű nekik. Hiba a Paradicsomban. 2011-ben egy hatalmas háború közepén voltak. Egy szigorúan titkos, de nem kevésbé halálos kimenetelű háború közepén. Tapintatlan voltam és néhányszor megemlítettem ezt a konfliktust mindennapos beszélgetések során. A tanárom azt mondta nekem, hogy komoly harcok folytak a sziget két hatalma között. Mindkettő irányítani akarta Bali-t, ami az egyik fő hatalmi gócpontnak számít. Legutóbb azt hallottam, hogy a háború jelentősen lenyugodott. Ha el akarok jutni Bali északi részéről a déli részére, csak felugrok egy kisbuszra. Ha agarthaiak szeretnék megtenni ugyanezt az útvonalat, akkor nagyon nagy bürokráciával találják szembe magukat, az uralkodó politikai feltételektől függően. A földalattiak számára 2009-2011 körül az utazás Bali egyik feléről a másikra olyan volt, mint átmenni Kelet-Berlinből Nyugat-Berlinbe az 1950-es években, vagy mint átmenni Franciaországból Németországba az 1940-es években. A földalatti helyzet mára nagyon sokat javult, de gyógyulásnak kell történnie és a bizalomnak is helyre kell állnia. Vegyük például az európai helyzetet 1947-ben. A II. Világháború befejeződött, de az otthonok és a szívek nem gyógyultak be egyetlen éjszaka alatt. Az agarthaiak földrajza eltér a miénktől. Határaik lehetnek ott, ahol nekünk nincsenek. Máskor pedig nem ismerik el a mi határainkat. Képzeld el, hogyan festhet egy nagyváros egy macska, egy kutya, egy légy vagy egy ember szemszögéből. Mindannyian másképpen érzékelik ugyanazt a helyszínt. A mi területhatáraink nem számítanak egy macska számára és viszont. Egy titkos high-tech háború folyik pontosan alattunk. A háború kevésbé intenzív, mint néhány évvel ezelőtt volt, de még nem fejeződött be. Nem is fog befejeződni, amíg meg nem hallod a harangok zúgását, és amíg ipari kendert és víztisztító technológiákat nem látsz a tv-ben illetve egy valódi, általános adósságelengedést. Ha elmész egy városba, szinte akármelyikbe, a különböző zónák különböző csoportok ellenőrzése alatt állnak. 2009-2014-ig így ment ez. Mostanra a feszültség jelentősen enyhült, és több keveredés van a különböző felek között. Az irányítás megszállottjainak oldaláról nagyon sok "közkatona" ténylegesen megadta magát. Ők most várakozó állásponton vannak - várják, hogy mi fog történni. Láthatod őket, ha tudod, hogy hová kell nézned és mit kell nézned. Erről ennyit mondhatok jelenleg.

 

Egyszer 2010 januárjában a tanárom és én Hong Kong-ban sétáltunk, pont a HSBC bank fő épülete előtt. Jött egy csoport és telepatikusan azt mondta a tanáromnak: "Vidd el őt innen!" Az "őt" jelen esetben azt jelentette, hogy engem. 2010-ben a projektem jól ismert volt a színfalak mögött. Több bosszúságot is okozott nekik. El kellett hagynom Makaót, méghozzá gyorsan, mert olyan nagy feszültséget gerjesztett abban a bizonyos földalatti csoportban, amely irányítása alatt tartotta a fő város központi részét. Ez a bekezdés különösen fájhatott nekik:

 

"Az Új Világrend a jövő egy pontján kudarcra van ítélve. Akár néhány hónapnyi enyhe „Új Világrend” bejelentésekkel állnak elő, mielőtt nyivákolva lelépnének, akár ezer éves sötétséget és rabszolgaságot hoznak az emberiség számára, a bukásuk elkerülhetetlen. Minden struktúra, amelyet hazugságra építenek, összeomlik a saját súlya alatt. Mindegyik 12 éves gyerek, aki tanult történelmet, tudja ezt. Nem számít, hogy mit gondolnak arról, hogy mennyire jól rakták össze a terveiket, a történelem törvényszerűségei és a természet törvényei utolérik őket. Ez a bejegyzés az elkerülhetetlen jövőről szól, mindegy, hogy az kettő vagy kétszáz év múlva érkezik el, függetlenül a háborúktól, járványoktól, gazdasági összeomlásoktól, amikkel időközben megpróbálja manifesztálni magát."

http://www.abovetopsecret.com/forum/thread508014/pg1

 

Úgyhogy reggel 3-kor elhagytam Makaót és többé kevésbé rendkívüli körülmények közepette felszálltam a Makaóból Hong Kongba tartó kompra. Egy héttel később a tanárommal Hong Kong utcáin sétálva megkérdeztem tőle, hogy különböző épületek különböző frakciók birtokában vannak-e, mire ő azt válaszolta: "Igen. Látod a színeiket?" Hogy milyen színekre utalhatott, azt még most sem tudom, mert még mindig nem látom őket. A tanárom szerint a különböző csoportoknak különböző színű aurájuk/energiájuk van és ha megnézed az épületek energiaszíneit, láthatod, hogy az adott épület melyik csoport irányítása alá tartozik. A pszichikus területen végzett gyorstalpaló kiképzés nem olyan nagy móka, mint amilyennek elsőre hangzik.

 

Tuthseeker: Milyen céljai és álmai vannak egy átlagos agarthainak?

 

Central: Azt hiszem legtöbben közülük az idejük nagy részét annak szentelik, hogy élvezzék az életet és fejlesszék magukat spirituálisan. Megint csak azt mondom, ha a túlélésért folytatott küzdelmet eltávolítod a mindennapi életedből, mihez kezdenél? Mit csinálnál egy vasárnap délután, ha ezer évig élhetnél? A tudat, ha egyszer felszabadul az adósság és robotolás alól, minden irányba kiterjedhet. Képzelj el egy örökké tartó, országszerte zajló ünneplést, és egy olyan létezést, amelyet a fejlődésnek és evolúciónak szentelhetsz.

 

Truthseeker: Mi jelenti az átlagos agarthai számára a legnagyobb örömet, elégedettséget?

 

Central: A miénkhez képest fejlettebb technológiáik vannak, de ugyanakkor az életük sokkal egyszerűbb, mint a felszíni világban élőké. Az "Otthonunk - Nosso Lar" című film jól leírja, hogy néhány zónában milyen az életük.

otthonunk_nosso_lar.jpg

http://indavideo.hu/video/Nosso_Lar_-_indavideo

 

Truthseeker: Az átlagos agarthainak vannak-e specifikus vágyai a gyerekeivel illetve a jövőbeni generációkkal kapcsolatban?

 

Central: Nagy reményük, hogy mi, a felszíni emberiség, jó idővonalra kerülünk és megváltoztatjuk a bolygó helyzetét magunk körül. Minden szem miránk szegeződik. Frusztráló lehet a számukra...

 

Truthseeker: Egy átlagos agarthai élete miben különbözik leginkább a miénktől?

 

Central: Kevesebbet harcolnak a mindennapi szükségleteik kielégítéséért. A varázslat, a gondolatok ereje sokkal hatásosabban működik ott, ami egyszerre lehet áldás és átok is. A mi világunkban napok, hetek, évek kellenek ahhoz, hogy valamit manifesztálni tudj. Ott ez sokkal gyorsabban megy. Képzeld el, hogy egész életedben egy öreg, lassú autót vezettél, aztán bepattansz egy Ferrari-ba. Eltart egy darabig, amíg hozzászoksz ehhez a nagyobb erőhöz.

 

Truthseeker: Mi az a legégetőbb probléma, amiért az agarthaiak leginkább aggódnak a közeli jövővel kapcsolatban?

 

Central: Leginkább amiatt aggódnak, hogy mi meg tudjuk változtatni a sorsunkat és átvegyük az irányítást a jövőnk felett. Az általunk felépített hatalmi struktúrát fel kell darabolnunk és vissza kell térnünk az egyszerűséghez. Ők úgy figyelnek bennünket, mint ahogy a "Truman show”-ban a közönség figyeli Truman-t, ahogy felébred. A "Föld felébredése" a legnagyobb show jelenleg a Naprendszerben, ha nem az egész Univerzumban. Úgy figyelnek bennünket, mintha egy hatalmas valóságshow részei lennénk. Néhány ember valódi sztár ebben a műsorban, és még csak nem is tud róla. Virtuálisan szinte ismeretlen lehetsz a felszíni média számára, de híres vagy a fátyol másik oldalán. Ennek az ellenkezője is igaz: te vagy a "nagy dobás" a felszíni médiában, de a túloldalon jelentéktelen vagy. Ezt azért mondom, hogy egy kis reményt adjak az embereknek. Amikor először találkoztam a tanárommal, olyan dolgokat mondott el rólam és a hátteremről, amiket csak úgy tudhatott meg, hogy mély szintű hozzáféréssel rendelkezett az információkhoz. Szóval, ha bárki olvassa ezt és azt gondolja magáról, hogy figyelmen kívül van hagyva, elszigetelt vagy magányos lenne... Az igazság az, hogy ezernyi, ha nem milliónyi szem szegeződik ránk jelenleg. A mi szabadságunk az ő szabadságuk is egyben.

 

Truthseeker: Egy átlagos agarthai miben szeretné, hogy az élete más legyen?

 

Central: Megint csak, ez arról szól, hogy megszabaduljunk a zsarolási tervektől és az idefent lévő Cabal kormányoktól. Mindenki ebben reménykedik és ezért imádkozik. Azt akarják, hogy a felszínen zajló háború véget érjen, így a rekonstrukció felgyorsulhasson. A reneszánsz most kezdődik és bátorítok mindenkit, hogy gondoljon arra, hogyan tudná megvalósítani a saját terveit. Ha filmes hasonlattal kellene élnem, akkor az alábbi jelenethez tudnám hasonlítani azt a pillanatot, amire mindenki vár. Ez a jelenet sokkal inkább az Ellenállási Mozgalomra illetve a felszínhez közelebb élő földalattiakra vonatkozik, mintsem Agartha mélyebben fekvő tartományaira, de ad egy képet arról, hogy mi az, ami előtt állunk:

 

 

Truthseeker: Az agarthaiaknak van fogalma arról, hogy mennyire meg akarok szabadulni a jelenlegi felszíni emberi körülményektől és a rendszerszerű gazdasági rabszolgaságtól?

 

Central: Az egyik út a földalatti világhoz az, hogy minden egyes embernek saját magának kell kimunkálnia azt, hogy hogyan fejlessze magát és hogyan javítson önmagán. Ez a könyv és a blog elég ahhoz, hogy az emberek utat törjenek a belső dzsungelükben. Ez nem közvetlenül neked szól, de szerinted mit gondolhatnak egy olyan "spirituálisan fejlett lelkekből" álló közösségről, ami megszállottjává válik egy hangos ingyenenergia készüléknek, aminek az elkészítése több ezer dollárba kerül, de kollektíven gőgösen elutasít egy csomag víztisztító granulátumot, ami 10 centért 10 liter vizet megtisztít? A tulitarka dolgokra összpontosítani, miközben figyelmen kívül hagyjuk az alapokat, stratégiailag idiótaság és spirituális csőd. Ezt akár idézheted is tőlem. Szóval akartál egy ablakot a világukra, én megpróbáltam legjobb tudásom szerint megmutatni neked. Ha egy fejlett társadalomban élnél, és megfigyelnéd a világunkat, kivel akarnál kapcsolatba lépni? Milyen típusú személyek után érdeklődnél leginkább? Milyen képességekkel rendelkezőket keresnél? Olyan lények vagyunk, akik új idővonalakat képesek létrehozni a semmiből.

lifesack-water-purifier-kit1.jpg

http://purewaterforearth.blogspot.com/

 

Truthseeker: Befogadnának engem?

 

Central: Az univerzum azt adja neked, amit másoknak kívánsz. Ezt a projekteket és az ehhez hasonlókat figyelemmel kísérik. Az általunk szervezett, ingyenes vízhez jutásról szóló konferenciánk teljesen közömbös fogadtatása nagyon sokat elmond rólunk a minket figyelő fajoknak. Miért vágynak az emberek kapcsolatba lépni fejlett civilizációkkal, ha nem törődnek a sajátjukkal? Amikor azt mondod: "Szeretném, ha az emberek gazdagok lennének", az univerzum azt fogja mondani neked: "Ok, azt akarom, hogy TE gazdag légy". Amikor meggyógyítasz valakit, az univerzum meggyógyít téged. Amikor azt kívánod másnak, hogy magányos legyen, az univerzum azt fogja mondani: "te leszel magányos." Ha megrántod a vállad és azt mondod: "bassza meg a fejlődő világ". Mit fog erre mondani az univerzum? Amikor egy "fénymunkás" azt mondja: "Na, elég nekem Afrikából... beszélj nekem inkább Agartháról", hogyan fog erre válaszolni az Univerzum? Erről Alex Collier szavai jutnak eszembe:

 

"...(az andromédaiak) ezt mondták nekem a földi emberekről. A földi emberek nem tisztelik a saját otthonukat, nem tisztelik saját magukat, nem tisztelik egymást. Akkor mennyit érnek valójában? Ezt kérdezi az ellenoldal azoktól, akik segíteni akarnak nekünk. Mennyit érnek ezek? Néhányan fenntartják azt a meggyőződésüket, hogy nincs értelme segíteni a földi embereknek, mert úgy látják, hogy önzőek, kegyetlenek, arrogánsak és egoisták vagyunk, és a pusztulás útján haladunk. Eléggé meggyőző érvek, nem?"

 

Az ő nézőpontjukból nézve 2015-ben a földi embereket egy nárcisztikus, erőtlen, társadalmi törtetőkből álló civilizációnak látják. Nem csak téged. Mindannyiunkat, beleértve engem is. Ha nem rendezzük sorainkat, nem fogunk egyhamar nagy változásokat látni. Azt kérdezted, hogyan lehet kapcsolatba kerülni Agarthával. A jó hír az, hogy ha továbbra is keményen dolgozunk, lassan azonos rezonanciába kerülhetünk velük.

 

A cikk itt folytatódik:

http://goodethungary.blog.hu/9999/12/31/agarthai_kapcsolat_iv_956