Agarthai kapcsolat – III.

belso_fold_hasadek.jpgAz Agarthai kapcsolat újabb fejezetében további részleteket ismerhetünk meg a felszín alatti világ dinamikájáról, a korábbi években lefolytatott tárgyalások menetéről valamint a belső földiek és a felszínen élők kapcsolódásának, egymáshoz való viszonyának komplexitásáról.

 

MIT LEHET CSINÁLNI A MÁSIK VILÁGBAN?

 

Central: Az egyik tanárom mesélte, hogy mikor a "Másik Világban" járt, sokféle tevékenységben vehetett részt. Nagyon zavaró lehet a bérrabszolgaság környezetéből egy olyan helyre kerülni, ahol bármit csinálhatsz, amihez csak kedved van. A széles kínálatból végül is egy francia nyelvórán(!) kötött ki. Hogy hol is volt a "Másik Világ", nem volt többé beszédtéma. Addigra rájöttem, hogy tilos a másik civilizációról érdeklődni. Csak az innenső oldalról szabad kérdezni. A tanárok folyamatosan elutasítják a kérdéseket, eleinte udvariasan, aztán már ingerülten, azt mondják: „nem kéne ezzel a témával foglalkoznod”. Hogy válaszokat kapj, a saját intuíciódat kéne használnod ahelyett, hogy leragadnál a Mester-Kérdező kapcsolatnál.

 

Mivel a képzés ezen része Balin zajlott, biztosak voltunk benne, hogy ott sok lehetőség van a Másik Világban tett utazásra. Sok párhuzamos civilizációnak vannak ott csomópontjai, mert a trópusi sziget energiája sok csoportnak tetszik. Az emberek úgy beszélnek Lemúriáról, mintha egy ősi kontinens lenne. Valójában Lemúria és a lemúriaiak ma is élnek, csupán jól el vannak zárva az átlagos felszíni emberiségtől. Több ezer év töretlen technológiai fejlődése lehetővé tette számukra, hogy sokféle módon rejtsék el magukat. Mi 67 évvel a tranzisztoros technológia után kezdtük el felfedezni az álcázásra szolgáló technológiákat. Vajon mire lehet képes a társadalmunk 5000 év múlva?

 

A balinézek elmondták, hogy a földalatti világ a felszíni világtól eltérő módon van felosztva. A körzeteik, zónáik és határaik nem olyanok, mint a mieink. A földalatti vízum-törvények még szigorúbbak, mint nálunk, még a saját lakosaikkal szemben is. Erről részletesebben egy másik fejezetben szólok majd. Szóval az egyik tanárom úgy gondolta, hogy idejét leghasznosabban egy francia kurzuson töltheti el "Alam Gaib"-ban. Ez a két szó indonézül annyit jelent, "A másik Mennyország". Nem tudom, hogy milyen módon utazott le oda. Sok módja volt, hogy belépjenek azokra a helyekre. A nyugatiak, akik kutatják ezt a témát, azt hiszik, a kiszivárogtatóktól mindent hallottak már. Pedig nem így van.

 

A tanárom francia kurzusra járt - azt hiszem egy lemúriai eredetű kolónián - és nyelvórákon ücsörgött. Elképesztő, hogy valaki van annyira állhatatos és higgadt, hogy képes legyen ilyen helyen nyelvet tanulni. Azt mondta, nem okozott számára semmilyen problémát bejárni az órákra. Viszont nehéz a felszínen emlékezni a lent elhangzottakra. Elárulta, hogy a lent tanultaknak alig 30 százalékát tudja felidézni, míg amit a felszínen, Bali szigetén tanult, annak mintegy 70 százalékára emlékszik. De még mindig tetszik az ötlet, hogy meglátogathatsz egy olyan társadalmat, ahol ingyen csinálhatsz bármit. Merre fog tartani a társadalmunk, ha egyszer átlépünk a napi megélhetésért folytatott küzdelmen? A források végtelensége és a végtelen idő végtelen lehetőséget hordoz.

 

Az egyik oka annak, hogy ezek az indonéz meditációs iskolák vágyakoznak arra, hogy lejussanak ezekbe a párhuzamos civilizációkba az, hogy ha átmész a belépési teszten, több esemény fér majd az életedbe, és nem vesztegeted el az idődet alvással. Újra és újra elmondták, hogy a mi világunk egyetlen percnyi ideje alatt egy évet tölthetsz a másik világban. Szóval egy éjszaka itt sok-sok évet jelent ott. Egy másik tanárom, aki ezúttal egy nyugati ember, azt mondta: "több életnyi időt töltöttem ott." Mikor arról kérdeztem, hol és mikor töltötte el ezeket az élethossznyi időket, kitért a válaszadás elől. Sokan mesélték, hogy az időarányok a két világ között másodpercre lebontva működnek. Ha elég energiát gyűjtesz össze, és azt kivetíted "oda" a mi időnk szerinti néhány másodpercre, akkor az néhány hétnek felel meg a párhuzamos civilizációkban. A mi balinéz tanítványunk elmondta, hogy ha egy szerzetes unatkozik, magára csukja a meditációs szoba ajtaját, és egy kis időre átmegy a másik oldalra. Heteket tölthet ott, ami itt csak néhány másodpercnyi időnek tűnik. Beletelik egy kis időbe, mire a képzés ezen szintjét eléri az ember. Balin, ha eléred ezt a szintet, "békának" fognak hívni. A „békák” olyan emberek, akik olyan könnyedén ugrálnak a párhuzamos világok közt, ahogy a békák ugrálnak a liliomok közt a tóban.

 

A TALÁLKOZÁS FIZIKAI VAGY NEM-FIZIKAI?

 

Könnyű lenne azt írni, hogy ezek az anekdoták túl élénk fantáziájú emberektől származnak. Én viszont konkrét bizonyítékokat láttam valódi, fizikai kapcsolatfelvételről. A mindennapjaim során jelenleg nincs túl sok szemtől szemben történő interakcióm. Akad néha ez-az, de az ajtó többnyire zárva van. Még mindig várakozó állapotban vagyok, próbálom áttörni a tilalmat. De képes vagyok nem fizikai és részben fizikai utazásra. Csupán dolgoznom kell a képességeimen.

 

Ismerek valakit, aki egy nap egy hatalmas karmolásnyommal a mellkasán ébredt. Én magam is láttam. 100 százalékban megbízom ebben az emberben. Ő mondta nekem: „feküdtem az ágyon Hong Kongban, ébredeztem a péntek délutáni szunyókálásból. A Viktória Csúcsot látogattam meg, ami egy ismert, NYILVÁNOS Agartha-csomópont (erről majd még később). Sokszor meglátogattam már ezt az ösvényt álmodozások alkalmával és a valós életben is. A szobámban voltam és elaludtam egy órácskára, majd mikor felébredtem, egy hatalmas karmolás volt a mellkasomon. Nem fájt. Pedig kellett volna, és bár a seb mély volt, nem volt érzékeny az érintésre. Úgy tűnt, mint ami rögtön be is gyógyult. Nem is vérzett." Hozzátette, hogy még viccelődött is magában, azt mondta: "biztosan elraboltak", aztán elfelejtette a dolgot, és folytatta tovább az életét. A karmolás nyoma még 6 hétig látszott, aztán lassan eltűnt. Ezután a megmagyarázhatatlan eset után az élete – ami addig kész káosz volt – lassan jobbra fordult. Összeszedettebb lett, és fejlődött az intuíciója. Elkezdte úgy érezni, hogy vigyáznak rá, és vezetik őt. Magam is több hasonló bizonyítékot láttam a fizikai kapcsolatfelvételről. Bizonyítékot arra, hogy valami történik. Hong Kong érdekes hely, ahol összefut a politikai, pénzügyi és spirituális erő. Akárcsak Bali, Hong Kong is sok csoport számára kedves hely.

 

AGARTHAI NYILVÁNOS CSOMÓPONT HONG KONGBAN

 

Van egy agarthai találkozó hely Hong Kongban, egy jól ismert természetes ösvényen a Viktória-Csúcs mögött. Ez a lombos terület még a helyi rádióban és TV-ben is szerepelt. Egy rádióműsorban beszélgettek erről a zónáról, természetesen nem említették az "Agartha" nevet. Egy interjúban Neil Gould az Exopolitics Hong Kong-tól csak annyit mondott, hogy ez egy "földönkívüli találkozóhely". A belső földiek általában földönkívülieknek adják ki magukat, mert így az embereknek könnyebb befogadniuk az információkat, és nem riadnak halálra attól, hogy honnan is jöttek valójában. Így a belső földiek elvégezhetik a munkájukat anélkül, hogy meg kellene mondaniuk, honnan is érkeztek pontosan. A Viktória-Csúcs Hong Kongban van, és ha megnézed ezt a videót, látni fogod, hogyan lehet eljutni erre a helyre a Pok Fu Lam Rezervátumban. (az ösvényre vonatkozó rész 3:47-nél kezdődik)

 

Úgyhogy ez egy elég nagy dolog; egy speciális, működő, nyilvános találka hely, amiről megengedték, hogy egy nagy ország TV műsorában felfedésre kerüljön. Ez a felfedés nem a nyugati kormányoktól jött, hanem egyenesen Agartha-ból. A Cabal kisebb arányban van jelen Ázsiában, ezáltal itt kisebb a hatalma a közzétételi folyamatok felett. Könnyű feljutni a Viktória Csúcs felé félúton lévő természeti ösvényre, de nem a fizikai bejutás a nehéz része a dolognak. Ami ott valójában történik, azt nehéz felfogni. Ahogy a vízeséshez vezető ösvényre lépsz, figyelnek téged, ki tudja, milyen technológiával. Számtalan szempárt érezhetsz magadon, ha elég érzékeny vagy az ilyesmire. Tündérmese hangulat lengi be az egész helyet. Akik figyelnek téged, tesztelik a szándékaidat, leszkennelik az energiameződet, és csak akkor találkozhatsz velük személyesen, ha az érzelmi jeled megfelelő. Néha egyáltalán nem jönnek elő. Mikor azt mondom „előjönnek”, úgy értem, hogy megjelennek előtted sétálva az úton, figyelve, hogy mit fogsz reagálni. Nem tudom, hogy említettem-e korábban, de amikor ezeknek az elrejtőzött embereknek a közelében vagyok, egyszerre érzem magam szenilisnek és gyerekesnek. Egyrészről érzem, hogy az érzelmeim nagyon kontrollálatlanok és durvák, másrészről viszont dermedtnek és irányítottnak érzem magam. Azon belső földiek, akikkel én találkoztam, azon az ösvényen sétálgattak, amit a videóban is mutatnak: a Pok Fu Lam Rezervátumban lévő természetes ösvényen, ami a vízeséshez vezet. Ez viszonylag széles körben ismert terület. Az elrendezés és a hangulat tipikusnak tekinthető az interakcióikkal kapcsolatban. Láthatatlan ajtókkal és valóságokkal van dolgunk. Ha nem akarnak tőled semmit, akkor rejtve maradnak, és te simán sétálgathatsz az ösvényen. Naponta sokan járnak ide kirándulni.

 

A hong kongiak többnyire társaságkedvelők, így földalatti unokatestvéreik is sokkal társaságkedvelőbbek az átlagoshoz képest. Ahogy fent, úgy lent. A tanárom szerint Kína egyes városaiban "keveredve élnek". Ha mész az utcán, a járókelők egy kis százaléka belső földi. Megszokod az energia mintázatukat, ha elég időt töltesz a világukkal történő interakcióval. Nehéz volt elfogadnom azt, hogy bár sokan tudnak erről, mégis titokban tartják. De mégis azt mondanám, hogy az ázsiaiak nagy számban és még szerte a világon is sokan tudnak arról, hogy mi történik a lábuk alatt. Tudják, hogy ha beszélnek, akkor a büntetés súlyos lesz. Ha kifecseged a titkot, akkor megbetegszel vagy meghalsz, vagy kitiltanak onnan. Szóval nagy a tét. A keletiek nem beszélnek ilyesmikről, különösen nyugati embereknek nem. Ha visszatekintesz a múltba, az Agarthába történő összes betörési kísérlet nyugati kormányok részéről történt. Az ázsiaiak továbbá megértik a protokollokat illetve módszereket, hogy hogyan bánjanak ezekkel a csoportokkal. Elfogadják, hogy föld alatt élők nem tudnak minket anyagilag támogatni, és megértik, hogy nehéz és veszélyes velük beszélni. Hogy lehet egy ekkora titkot megtartani? Azt hiszem úgy, hogy a kínaiak fegyelmezettek.

 

 

AZ ELSŐ FEJEZETBEN MEGKEZDETT BESZÉLGETÉS FOLYTATÁSA:

(első fejezet: http://goodethungary.blog.hu/2016/11/02/agarthai_kapcsolat_i)

 

 

Untwine: Ok, várjunk egy kicsit, a tanárod az az indonéz fickó, akit 7 éves kora óta képeztek, igaz? Ő agarthai diplomataként dolgozott? Kik azok az "ők", akik megfenyegettek benneteket?

 

Central: Igen. 2009-10-ben nem volt pontosan meghatározva, hogy kik azok az "ők". Úgy gondolom, ez a követeléseik része volt, hogy nem említik meg őket. Csak "ŐK"-ként vagy "a másik fickók"-ként hivatkoztak rájuk. Eleinte "Rossz fiúk"-nak neveztük őket, de ez zavaró volt számukra, így inkább "a másik fickók" kifejezést használtuk.

 

A tanárod nem "nekik" dolgozott, hanem csak tárgyalt velük, ugye?

 

Ok. Tisztázzuk akkor. Nem nekik dolgozott, pusztán csak megvolt a megfelelő diplomáciai képessége ahhoz, hogy képes legyen a negatív beállítottságú belső földiekkel és a velük együttműködő felszíni lakókkal tárgyalni.

 

Agartha miatt?

 

Hát, ezt sem tisztáztuk soha. Kivéve, hogy az első tanárom gyakran járt – szó szerint fizikailag - belső földi városokban és kétszer említette az Agartha nevet. Abban az időben Makaón voltunk. Mesélte, hogy Makaó középső részén nehéz volt kijárni a lejutást a belső földi városba, mert politikailag egy másik csoporthoz tartoznak, mint az Indonéziában lévő csoportja. Mikor le akart jutni, vitatkoztak vele egy kicsit, de végül beengedték. Az egyik bejárat a fővárosukba a felszíni belváros egyik templomán át vezet.

 

A találkozásunk formális volt, de nem voltak névjegykártyák. Hivatalos volt, mégis nem hivatalos is egyben. Normális ruhát viseltünk, sétáltunk az utcán. Egyes zónákban vannak ajtók, ahonnan belső földiek jönnek elő, és a felszíni lakosok lemehetnek. Ez lehet akár egy város közepén vagy egy erdei területen, sosem tudhatod. Némelyikük olyan magas szintet képvisel, hogy bárhol talál ajtót. Egyik nap a tanárom rámutatott egy járdára az egyetem előtt, és azt mondta: "ott le tudok jutni", aztán az út közepére mutatott, "ott is le tudok jutni". Következésképpen, bárhol képes volt ajtót nyitni, ahol csak akart. Ilyen technológiájuk volt. De visszatérve a kérdésedre, hogy "Agartha miatt tárgyalt-e velük", ez egy összetett kérdés. Mivelhogy mi csak a magunk szabadságáért harcolunk.

 

Nem saját indíttatásból csinálta, igaz?

 

Ez is egy összetett kérdés. Te most miért beszélgetsz velem?

 

Hát az én indíttatásomból, vagyis azért, hogy segítsek felszabadítani a bolygót.

 

Jó, és milyen képességeid vannak?

 

Fordítás, szintetizálás, zenélés, stb.

 

Jól van. Mindenkinek vannak valamilyen képességei. Neked vannak olyan képességeid, ami neki nincs. Például hozzáférsz a francia piachoz. Nekünk ez akkoriban nem volt, el kellett érnünk az embereket. Nem tudtunk semmit az online eladásokról, így aztán csak a magunk módszere maradt. Tehát ez egy jó kérdés, de mit is jelent az, hogy "Agartha miatt"? A saját szabadságunk miatt. Ezért vagyok óvatos, hogy ne konkretizáljak csoportokat vagy számokat. Ez elsősorban magánjellegű vagy kényelmi dolog. De ha mélyebbre nézünk, akkor ennek filozófiai lényege van. Nem akarok egyik csoport mellé sem állni. Nem akarom magamat az egész egy részének nevezni. Egyikünk sem foglalkozott ezzel. Még mindig túl sok az egó, ami mérgezi a felszabadító csoportokat. Ezért is tart ilyen sokáig a felszabadítás folyamata. Mind tisztában vagyunk a szervezetek közti civakodásokkal. Ha lepaktálsz az egyik csoporttal, akkor a csoport célkitűzései a saját megérzéseid elé kerülnek, és itt kezdődik a baj. A veszekedés mindent lelassít. A szabadságpárti csoportok sem mind jönnek ki egymással. Ugyanez a helyzet Indonéziában és Kínában is, csak kisebb mértékben. Bár Kínában ez egy kicsit diplomatikusabb, mivel ők egy "öregebb" ország. De még ott is éles megosztottság tapasztalható. Ezek a szakadások komolyabbra fordulhatnak, ha a földalatti világról van szó, mivel egyik csoport lejárást engedélyezhet olyan személynek, akit a másik csoport nem akar beengedni. Egy nyugati tanár mondta, ha egyszer megkapod az engedélyt lejutni az egyik helyre, bárhová mehetsz az agarthai hálózaton belül. A vendégük vagy, annak ellenére is, hogy feszültségek és politikai nézeteltérések vannak közöttük. Képzelj csak el egy hasonló esetet az EU-ban. Például az egyik ország belépési engedélyt ad a szíriai elnöknek, míg egy másik ország élesen ellenzi ezt. Ez súrlódást okoz a hatalmi blokkok között. 2009-2011-ben a földalatti világ viszálykodása a csúcson volt. Mikor megkaptam a lejutási engedélyt, a belépést nagyon sokszor megzavarták.

 

Egyébként azt állítod, hogy nincs semmilyen befolyásod, ugye? Pedig ha jól játszol a kártyáiddal, emberek millióihoz tudod eljuttatni ezt a projektet. Viszont... vannak „szponzoraink”, ami azt jelenti, hogy védelmet és útbaigazítást ugyan kapunk, de semmi több. Nem kapunk pénzt, térképet, sem alaposan, lépésről lépésre kidolgozott tervet. A mi dolgunk, hogy rájöjjünk. De igen, a tanárom nagyon különleges képességekkel rendelkezik, amelyekkel el tud menni a városaikba és tárgyalhat. A tárgyalások (a filmről, amit készítettünk) véget értek... már évekkel ezelőtt. És mostanra már biztosan kitaláltad, hogy a Cabalnak nincs könnyű dolga, ha meg akar ölni bennünket.

 

Arra szeretnék kitérni, mikor a tanárod azt mondta: "azt meg tudom beszélni velük (szerk - lásd az első részben a pápa képéről tett megjegyzést)". Mit kellett megbeszélnie velük?

 

Úgy érted, milyen hatalmak vannak? Hol vannak az alapok, vagy hogy milyen erők játszanak egymás ellen? OK. Képzeld magad mindkét csoport helyébe. Milyen hatalommal rendelkeznek? Az alaptörténetet legalább annyira ismered most már, mint én.

 

Oké, értem. Szóval, a tanárod Agartha nevében tárgyalt, igaz?

 

Hát, igen és nem. Ő egy szabadság párti személy, aki engedéllyel rendelkezik, hogy beléphessen földalatti szintekre, és üzenetet illetve információkat vigyen mindkét csoporthoz. Azt hiszem, elég nehéz átadni azt, hogy megértsék az emberek, hogy nem kell egyik csoporthoz sem tartoznod. Ha ezt most olvasod, akkor része vagy a felszabadító erőknek. Még nem értek el elég embert, és ezért is vagyunk még mindig megakadva.

 

Úgy látom, a helyzet olyan, mint egy túszejtés a bankban.

 

Ez az alap szituáció. Mint egy bank ostromlásakor. A "Kutyaszorítóban" című film utolsó jelenetét juttatja eszembe. A hatalmi struktúra a felszabadításért küzdő hálózaton belül kecsegtető. Ebben a helyzetben az egyén szuverén. Legalábbis a "jó fiúk" között. Mindig meg van a szabad akaratod. Szóval, a tanárom nem képviselte egyik csoportot sem (amennyire én tudom). Csak egy földalatti útlevéllel bíró közvetítő volt. Gyakran hírnöknek tekintettem, mert ezt a szerepet töltötte be 2009-10-ben. Te és én ugyanannyi védelmet kapunk, mint ő. Talán még többet is. Sok minden a háttérben történik, az embereknek majd meg kell szokniuk ezt. A "sötét kalaposok" néha kellemetlenségüket fejezték ki, mert nem voltam elég ügyes a bilokációban, és nem tudtunk közvetlenül tárgyalni. Némelyik tárgyalás pszichés, némelyik pedig fizikai volt. Szeretném tisztázni, hogy ezek nem valamilyen médiumon vagy csatornán keresztül történtek. Sokszor személyesen találkoztunk belső földiekkel. Leültünk és beszélgettünk. A furcsa az, hogy a legtöbbjük csak cseverészni akart. A komoly tárgyalások akkor történtek, mikor kimentem a szobából. Vagy még pontosabban, mikor aludtam vagy dolgoztam, és a tanárom volt ott tárgyalni. Aztán visszajött, és elmondta nekem a híreket. Mindig pszichikai úton kezdte a tárgyalásokat, majd személyes találkozások által erősítette meg az információkat. Egyszer említett egy jól ismert személyt a technológia világából, aki úgy tűnik, egy gazdag föld alatti családból származik. Meglepődtem, mikor meghallottam a nevét. Azt mondta, találkoznom kellene vele, mert "gazdag család, tudnának neked segíteni". Néhányuk a felszínen jár-kel, és teszik, amit tudnak. Ahogy már mondtam korábban, a felszíni lakosok, akik belső földi engedéllyel rendelkeznek, nyitottabbak, mint a belső földiek. Talán a kultúra vagy a katonai embargó miatt. Nem tudom.

 

Értem. Szóval milyen hatalmakkal kellett tárgyalnia? Mi akadályozta meg "őket", hogy megöljenek mindkettőtöket?

 

A hatalom mindkét oldalán egyensúly van. Egy nagyon kényes egyensúly. Nem tudom pontosan, hogy milyen fenyegetéseket tettek. Még mindig nem tudom. Csak annyit tudok, hogy ha megöltek volna minket, azzal magukat is megölették volna. Ez soha nem ment tovább gonosz pillantásoknál és éteri támadásoknál. A tanárom szerint: "nem fognak semmi ostobaságot elkövetni, túlságosan tisztelik egymást" – utalva ezzel a szemben álló csoportokra. Emlékszel, mikor az egyik első sztorinkban említettem, hogy a tanárom azt mondta, "őreim" vannak? Biztos vagyok benne, hogy sok embernek vannak ilyen őrei. Biztos, hogy neked is, és még több millió embernek vannak őrei. Néhány bloggert megöltek ugyan, de a legtöbbünk védve van.

 

Szóval ez egy olyan túszejtős hatalmi probléma mint, amit az előbb említettem? Kivéve azt, hogy a tanárod saját belső vezettetés hatására tette, amit tett, és nem közvetlen parancsra?

 

Így van, nem nagyon vannak parancsok. Vannak javaslatok, erőteljes javaslatok, sürgős javaslatok, talán kiabálások és viták. De mind egy tanácskozás keretein belül, központi felhatalmazás nélkül. Miért hagynak bennünket magunkra? Az egyik befolyásoló tényező az a tény, hogy ezek a projektek próbálják békésen lezárni ezt a korszakot. Úgy tűnik, viszonylag simán le tudjuk zárni. Mert 2009/2010-ben még máshogy álltak a dolgok. Csúnya véget érhetett volna. Ami a Cabal oldalát illeti, a tömegek kirángatták volna őket az otthonaikból. Aztán ők meg egész városokat pusztítottak volna el, ahogy lejutnak a földalatti világba. Vagy még rosszabb. A tanárom azt mondta: "sokan a negatívak közül a mi oldalunkon állnak. Csak kb 3%-uk nem hajlandó tárgyalni velünk". Szóval a negatívak egy része velünk van. Mint Vietnámban, ahol több sorkatona végül nem teljesítette a parancsokat, és elküldték a pokolba az őrmesterüket, mikor az megparancsolta egy falu lerombolását. De nincs egyszerű dolga a sötéteknek, hogy a feletteseik ellen lépjenek fel. Mert ha visszautasítod a parancsot, büntetés vár rád... Ez a Felszabadítás után is így lesz. Ezek olyan protokollok, amik nem csak Agarthára vonatkoznak, hanem, hogy az ember megértse a helyét az Univerzumban.

 

Tudnál mesélni arról, hogy a tanárod miért nem tudott fogorvoshoz menni odalent, hogy mi köze a filmhez, és hogy milyen viszonyban álltatok?

 

A viszonyunk olyan volt, mint neked a barátaidhoz való viszonyod. Normális felszíni élete volt. Beszélgettünk zenéről és más átlagos témákról. Kezdettől fogva tudta, hogy a hétköznapi életre is gondolnunk kell. Önkéntesek voltunk, szóval nekünk is kellett egy normális állás.

 

Neki is?

 

Ami nehéz, de egyben áldás is, mert nem őrülsz bele a dolgokba. Néhányan beleőrülnek abba, hogy "közük van a tervhez". A tanáromat megtámadták, mert segített nekem. Ez a projekt igazán zavarja a Cabalt, és ez okozza végül a bukásukat. Egyébként ez egy 5-10 éves időkeret. Lehet, hogy évekig semmi jele nem lesz. Az emberek szabad akaratán múlik, hogy segítenek vagy hagyják az egészet. A mi kis csapatunk ennyit tud tenni. Az ilyen fejfájást okozó projekteket figyeli a Cabal, és karanténban tartja. De ez a karantén nem tökéletes, mert van szabad akaratunk, és találunk embereket, akik segítenek. Az idő fontos tényező ebben. Ezek a csoportok képesek előre- és visszanézni az idővonalon. És képesek megtámadni olyan terveket, amik még alakulnak, mikor még minden gyenge és nem figyelnek úgy rá.

 

Kérdezted, hogy mikor letört a foga, miért nem tudott lemenni egy földalatti városba és "meggyógyíttatni" a fogát. Erre nem igazán kaptunk választ. Azt hiszem a válasz az, hogy azért, mert néhány személy karantén alatt áll. Tudom, hogy engem sosem engedtek egyetlen gyógyító szerkezet közelébe se. Tanácsot kapsz, igen, de nem gyógyítanak meg. Talán mindannyian karanténben voltunk. Az Ég tudja. Kértem segítséget, de a válasz az volt, hogy oldjam meg magam.

 

Azt hittem, a felszínen nem tudott fogorvoshoz menni. Most már értem.

 

A fényerőknek köszönhetően a helyzetünk sokkal jobb, mint lehetne. Őszintén szólva nem értettem, hogy a tanárom vagy én, miért nem mehettünk le azonnal. Fogalmam sem volt arról, mekkora háború van odalent és hogy ott is szenvednek. Például, ha a tanárom mellett voltam, az intuitív érzékeim bekapcsoltak. És egy nap láttam egy víziót arról, hogy Telosz-t, vagy legalábbis az egyik települést Kaliforniában megtámadták. Sok szürke ruhás katonát láttam, ahogy lerohannak egy földalatti templomot és rátámadnak a papokra és papnőkre. Ez 2009 decemberében volt. Ezt láttam... ismétlődő látomás volt. De nem bíztam a víziómban. Lehetett képzelgés is. Szóval megkérdezem a tanáromat, igaz-e, hogy Kaliforniában volt egy támadás? Vagy Telosz-ban? Azt mondta: "igen, legutóbb azt hallottam, hogy (egy bizonyos európai országból) katonák voltak ott lent mindenhol". De ha elmondod ezt egy new age-esnek, nem fogja elhinni.shasta.jpg

Egyébként én azt mondom, "kevesebb agyalás, több cselekvés". Mindegy, hogy az az éteri síkra vagy a fizikai világra vonatkozik. A sok „helyzetjelentés-várás” csak berozsdásítja a felszabadító kezdeményezéseket. Az emberek csak ülnek és várják az információkat, miközben sok mindent tehetnének.

 

Mi történt a tanároddal? Mit mondott neked utoljára?

 

Nem tudom, hogy most hol van. 2012 óta nem beszéltünk egymással. Lehet, hogy meghalt. Nem tudom. A felszíni kormányok még mindig be akarnak jutni a belső paradicsomba. Például, mit gondolsz, miért fúrják annyira az óceán mélyét? Tudom, hogy számtalan lejutási próbálkozás volt. Az Avatar c. film részben arról szól, hogyan támadt a Cabal Agarthára. Az egyik tanárom Pandorának nevezi Agarthát. Minden háborúnak mélyebb okai vannak. Miért harcol mindenki Afganisztánban? Miért mentek a gyarmatosító hatalmak Balira, Hong Kongba, Malájziába?... A balinézek egyenesen megmondták: "azért jöttek, mert kell nekik az, ami itt van". És miért nem tudták leigázni egész Ázsiát? Mert a felszíniek segítséget kaptak. Néhányuk földalattiaktól kapott segítséget, akik feljöttek és harcoltak. Az „ámokfutás” kifejezés a balinéz „Amok” szóból ered. Ami annyit jelent: dühösen, őrjöngve csatába menni. Ez egy különleges erő volt, amivel a balinéz harcosok halálra rémisztették a holland gyarmatosító katonákat. Ez egy nagyon hosszú történet. De a rövid változat az, hogy ha itt fent háború van, odalent is az van. De úgy fest, hogy happy end elé nézünk.

 

Folyt. Köv.

 

Az Agarthai kapcsolat korábbi részei itt olvashatók:

http://goodethungary.blog.hu/tags/Agarthai_kapcsolat