Walter Bosley – Kezdetek: a Szakadár Civilizáció kiemelkedése / 3. rész

nymza_cover.jpg

Az alábbi fordításunk Walter Bosley előadása nyomán készült. Bosley tekintélyes múlttal rendelkezik – az USA Légierő tartalékos kapitánya, a Légierő Különleges Ügyek Vizsgálati Irodájának különleges ügynöke volt, később terror-és kémelhárításban tevékenykedett, majd műveleti specialistaként az FBI kötelékében is szolgált. Jó ideje azonban már íróként és kutatóként dolgozik és elsősorban okkult témák és a modern titkos űrprogramok feltételezhető kezdeti időszakát kutatja. Bár a kutatók által összegyűjtött anyagok sok esetben nem érnek fel a közvetlen tapasztalatokkal rendelkező bennfentesek beszámolóival, mégis, e kutatások során sok olyan történelmi adat és összefüggés előbukkanhat, amely a legtöbb ember számára nagyrészt ismeretlen. Az alábbiakban Walter Bosley egyik ilyen előadásának átirata olvasható, amelyből az 1850-as évek különleges léghajóiból kiindulva megismerhetjük a modern titkos űrprogramokat közvetlenül megelőző technológiák fejlesztésének miliőjét, német és amerikai pénzelőit és feltételezhető támogatóit. Megismerhetjük a történelmi hátteret, magukat a feltalálókat és azokat a technikai részleteket, amelyek aztán később fontos elemét képezték az ún. Szakadár Civilizáció létrejöttének. Walter Bosley előadása 2015-ben hangzott el Texas-ban, a civil közönség számára megrendezett Titkos Űrprogram Konferencián.

 

 

Végül pedig eljutottunk a Wilson-okhoz. Azok számára, akik igazán mélyre ástak a léghajó rejtélyek témakörébe és az ufok 20-ik századi történelmébe, már ismerős lehet a Wilson név. Ők már önmagában véve is egy nagy rejtélyt jelentenek. A mentorom mondta nekem egyszer az 1990-es években, amikor először találkoztam a Wilsonok nevével, megkérdeztem tőle, ki az a Wilson. Ő pedig azt mondta: „Wilson a legbriliánsabb ember, akiről még soha sem hallottál." És ahogy ezt mondta, abból arra következtetek, hogy ő a legbriliánsabb még ma is élő ember. Akkor ismerkedtem meg a nevükkel, amikor édesapámat vérröggel kórházba szállították. Apám az 1950-es években a Légierőnél szolgált. Erősen begyógyszerezték és összevissza beszélt valamit a Légierőnél töltött időszakáról, és egyfolytában azt hajtogatta: „Wilson, Wilson, Wilson ez, Wilson az". Ez késztetett engem arra, hogy később kérdéseket tegyek fel, de ez már egy másik történet. A Wilson-ok tehát a léghajók időszakában éltek. Kezdjük először Tosh Wilson-nal, aki Dellschau leírása alapján, a Sonora Aero Club tagja volt. Aztán itt van Williard H. Wilson és fia, Hiram Wilson. Őket kiemelten említették az 1897-es léghajó észlelésekről írott jelentésekben. Hiram még az apjánál is briliánsabb mérnök volt. Van egy rejtélyes professzorunk, Hiram Wilson, aki feltehetőleg egy másik Hiram Wilson, nagy valószínűséggel az előbbinek a fia. És aztán ott van az a Wilson, aki az 1950-1990-es években zajló tevékenységekben vett részt, és akiről apám beszélt a begyógyszerezésekor. Amit itt látunk tehát, az egy családi szál, amely az 1850-es évekbeli léghajó rejtélyektől végighúzódik az 1890-es éveken, egészen az 1990-es évekig. Ez az egyik fő szál, amely összeköti és végigvonul a 19-ik századon és a 20-ik századon is. Kik lehettek ők? Ki tudja. Talán még ma is itt vannak valahol.

 

Most pedig beszéljünk magáról a technológiáról. Itt vannak újra az aero-k, ahogyan Dellschau lerajzolta őket.

aero_6.jpg

aero_7.jpg

Az utóbbi képen láthatod, hogy ezekkel a talaj felett mozognak, és le is szálltak velük. Látható, hogy szárnyaik vannak, amik felemelik a gépet és ezeknek talán a manőverezéshez és a levegőbe emelkedéshez lehet közük. Dellschau 1890-es években készült képei megmutatják nekünk, hogy az 1850-es években hogyan néztek ki repülés közben ezek a szerkezetek. Dellschau szerint ezeket az aerokat egy vízzel összekevert titkos por hajtotta. Ezt a folyadékot rácsepegtették egy speciális dobra, aztán a folyadék átváltozott valami olyasmivé, amit Peter Mennis „NB gáz”-nak nevezett el. E kémiai reakció következtében a dob forogni kezdett, ami meghajtott a légkompresszort – ő ezzel a névvel illette, de én nem hiszem, hogy ez a mai értelemben vett légkompresszor lett volna – és ez a folyamat emelte fel és hajtotta meg aztán a léghajót. Ez tehát Dellschau leírása erről az 1856-os aero motorról. Ez a Houston Post 1897. április 22-i számának egyik cikkéből származik, amiben a pilóta – Wilson – elmagyarázza, hogy az üzemanyag ellátás úgy történik, hogy levegőt áramoltatnak be egy olyan kondenzátoron keresztül, amiben bizonyos vegyi anyagok vannak. Ez egy olyan eljárás volt, amiről csak Wilson tudott. Ez ugyanolyan titoknak hangzik, mint amiért állítólag Peter Mennis meghalt és amit magával vitt a sírba. Számomra ez ugyanilyennek hangzik. Szóval itt van egy Wilson a Sonora Aero Club-ban, valamint Tosh Wilson, és most itt van még egy Wilson az 1890-es években, aki elmagyarázza, hogy végső soron ugyanezt az eljárást használja. De nézzük meg a következőt.

airship_power1.jpg

airship_power2.jpg

Ahogy láthatod, ott van a dob és ahogy forog, pici cseppek is láthatók, ez lenne az az üzemanyag, ez a folyékony készítmény, amit lassan rácsöpögtetnek a forgó dobra. Azt gondolom, ez ismerős lehet. De nézzük tovább. Amit itt fogunk látni, az az ún. „generátor kúp”. A generátor kúp huzalok és ragasztó segítségével készült, mintha csak egy felturbózott papírmasét készítenél. Sok esetben ezt a fémes töltetet rézzel keverték és fogták ezt az egészet és egy bizonyos formájúra alakították, majd körbevonták ragasztóval. Kúp alakúra vágták, majd amikor megszáradt és kikeményedett, úgy működött, hogy egy központi tengely körül forgott, és ezt a központi tengelyt beillesztettek az aero-ba, vagyis magába a járműbe. Hozzáadták ezt a titkos üzemanyagot, ami a központi tengelyen felfelé forgott. Ez hajtotta meg a léghajót. Az alábbi képet Dellschau rajzolta erről az 1890-es években.

generator_cone.jpg

Amikor megláttam ezt az ún. „generátor kúpot”, illetve hogy ez forog és folyadék van hozzáadva, azt gondoltam magamban, „ó, ez ismerősen hangzik”. Arra gondoltam, hogy a generátor kúp koncepciója egy korai nyers kísérlet volt ugyanarra a technológiára amit később a nácik használtak a Harang-ban. Még a formája is harang alakú.

generator_glocke.jpg

Ha mondjuk csillag, négyszög, vagy zebra alakú lenne, akkor még mondhatnánk rá, hogy „ó, nem, nem, ennek semmi köze a Haranghoz.” De ezek kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Ha még tovább folytatjuk a kutatást, láthatjuk a II. világháború utáni időszakból a Kecksburg-ot.

generator_glocke_kecksburg.jpg

Érzésem szerint a Kecksburg vagy egy elfogott Harang volt, vagy magát a technológiát szedték ki egy elfogott Harangból, de érzésem szerint ez egy amerikai objektum volt, és úgy gondolom, hogy eredete visszavezethető a Sonora Aero Club tevékenységéhez és mindahhoz, amit Peter Mennis az 1850-es években tudott erről a technológiáról. Aztán ez a német NYMZA kapcsolat vezethetett el ahhoz, hogy később a nácik kifejlesszék a maguk Harangját. A mérnökök, akik kifejlesztették a Harangot, ötleteiket valahonnan máshonnan kapták, úgy értem, nem csak egy forrásból származott, de véleményem szerint a NYMZA nagyon benne volt ebben. A NYMZA tagjai nagyon is benne voltak a náci Harang kifejlesztésében. Vannak bizonyítékok, amelyek azt mutatják, hogy mindez kapcsolódik a német csoporthoz, amely olyan antigravitációs technológiával játszadozott, amely köthető a Haranghoz.

 

Az 1890-es években tehát 3, 6, 23, 40 méter hosszú hajókról tettek említést, és azt hiszem egy esetben 53 méteres hosszúságot is említenek. Ezek percenkénti 65 000 fordulattal hajtott kerekek segítségével repültek. Ezek a gyorsan forgó gömbök, vagy labdák részét képezték ennek a folyamatnak, továbbá a léghajó technológiának volt egy vibrációs aspektusa is. Ezek a jellemzők mind megtalálhatók a léghajók személyzetével lefolytatott beszélgetésekre alapozott, szemtanúk által írt beszámolókban. A technológia vibrációs jellemzőivel kapcsolatban van egy olyan történet, hogy a pilóta bement a hajóba, megnyomott egy kis dudort, és a vibráció erre beaktiválta az egész rendszert és beindította a hajót. És itt antigravitációról beszélünk. Az 1890-es évekbeli léghajók személyzete elektromosságról és akkumulátorokról tett említést! A propellereket úgy írták le, mint nagy, 180-300 cm-es lapátokat, amelyek 3-6 méternyit álltak ki a hajótestből. Mindig azt gondoltam, hogy nagyon érdekes az is, hogy zöld és piros oldalfények, a hajóorron pedig fehér fény volt, ami nagyon hasonlít a mai repülőknél használatos világításhoz. Emellett arról is beszámolnak, hogy a léghajóval nyolc óra alatt ezer mérföldet repültek - az 1890-es években. És még mindig vannak olyan emberek, akik azt gondolják, hogy ezek Zeppelin-ek voltak...

 

Mi lehetett az energiaforrása ezeknek a hajóknak? Néhányan az elektrogravitációra gyanakodnak, a Biefeld-Brown effektusra, Thomas Townsend Brown elméletére. Végső soron az antigravitáció a tömegre gyakorolt elektromos mezők eredményeképpen jön létre. Dr. Paul LaViolette írt róla 2008-ban, hogy a Boeing tanulmányozta az elektrogravitációt és az eredményeket titkosította, és persze pletykáltak arról is, hogy a B-2-es lopakodó bombázókon is antigravitációs jellemzőket alkalmaztak, amit persze a kormányzat és a hivatalosságok tagadnak.

 

Nagyon is valószínű az elektrogravitációs elem, de én még tovább fűzném a szálat és azt mondom: gravitoelektromágnesesség. Ez az elmélet 1893-ban jelent meg, mindössze néhány évvel azt követően, hogy az 1890-es évek léghajó rejtélyeiről elkezdtek beszélni. Az elmélet Oliver Heaviside nevéhez fűződik. A gravitoelektromágnesességről alkotott elméletében az szerepel, hogy egymással ellentétes irányba forgó kerekek nagyobb mágneses vonzást hoznak létre, mint az egy irányba forgó kerekek. Akik számára ismerős a Harang, azok tudják, hogy itt két egymásba illesztett alkotóelemről van szó, amelyek egymással ellentétes irányba forognak, aminek következtében a jármű felemelkedik a talajról és repülni kezd. Szóval itt valamilyen típusú antigravitációról beszélünk, illetve egymással ellentétes irányba forgó elemekről. Adott tehát egy fickó, aki 1893-ban ellentétes irányba forgó kerekekről beszél és korábban megmutattam azt a kerékapparátust az 1850-es években épült aero-kon és hogy ezek antigravitációval működtek. És itt gyűrűs tömegforgatási aspektus alkalmazásáról beszélünk, aminek segítségével fel lehetett gyorsítani az objektumot anélkül, hogy G-erőket érzékeltél volna. Van egy legenda is a léghajó rejtélyekkel kapcsolatosan arról, hogy 1908-ban Nikola Tesla részt vett egy léghajó tervezésében, amit abból a célból építettek meg, hogy megpróbáljanak vele elrepülni a Marsra. Nevethetünk ezen és csóválhatjuk a fejünket, mondván: „oké, 1908-ban a Marsra...” De amikor olyasmit olvasunk, hogy az objektum felgyorsul anélkül, hogy G-erőket érzékelnél, és ha az 1890-es években ilyen elgondolásokkal játszadoztak, akkor minden bizonnyal arra is rájöttek, hogy hogyan működnek az életfenntartó rendszerek, meg ilyesmik. De G-erők érzékelése nélkül... ez nagyon érdekes. Íme ő volt Oliver Heaviside.

oliver_heaviside.jpg

1893-ban állt elő az elméletével, a léghajó rejtélyek időszakának kellős közepén és látható, hogy ez milyen szorosan kapcsolódik a 30 évvel későbbi Haranghoz. Én úgy gondolom, hogy ez a fickó az amerikai csoportnak dolgozott és a németek az ő általa kifejlesztett elméletet vették alapul.

 

Szóval miért feltételezzük, hogy a modern szakadár titkos űrprogramok időszaka pusztán a II. világháború után vette kezdetét? Nem, nem. Véleményem szerint a Szakadár Civilizáció koncepciója a 19-ik század közepén aktiválódott. Modern világunk ezen fejlesztések végtermékeként jött létre legalább 165 évvel ezelőtt, vagy még ennél is korábban. Ebben a kontextusban az egész történelmünket újra kell gondolnunk. Emellett szeretném elmondani, hogy nem vetném el semmilyen földönkívüli kapcsolat lehetőségét sem, mert nyilvánvalóan, amikor olyan szervezetekről beszélünk, amelyek ilyesféle technológiákat fejlesztenek és talán ki is mentek az űrbe, nagyon valószínű, hogy odakint találkozhattak másokkal is, akik már eleve kint voltak. A NYMZA-nak van egy ilyen „másokkal” kapcsolatos aspektusa is, amiről ma nem beszéltem, de könyvemben (Empire of the Wheel III: The Namless Ones) említésre kerülnek. Abból látható, hogyan kapcsolódik mindez ehhez a német szervezethez. Remélem a mai előadásom nem volt túl száraz, vagy túlságosan zavaros. Tudom, hogy számotokra sok minden új volt ebből, de azt gondolom, hogy lehet ezekben valami, amit érdemes megfontolni. Köszönöm, hogy meghallgattatok.”

 

VÉGE.

 

A cikk korábbi részei itt olvashatók:

http://goodethungary.blog.hu/2018/06/29/walter_bosley_kezdetek_a_szakadar_civilizacio_kiemelkedese_1_resz

http://goodethungary.blog.hu/9999/12/31/walter_bosley_kezdetek_a_szakadar_civilizacio_kiemelkedese_2_resz

 

A fordítás az alábbi előadásban elhangzottak alapján készült:
https://www.youtube.com/watch?v=ijA7atHnm8M

 

Walter Bosley weboldala:

http://empireofthewheel.blogspot.hu/