Corey Goode – Megahelyzetjelentés / 2. rész

oumuamua.jpgAz alábbiakban Corey Goode megahosszúságú helyzetjelentése olvasható az elmúlt hónapok találkozóiról és rendkívüli fejleményeiről, David Wilcock néhány személyes kiegészítésével megspékelve. Corey talán eddigi legösszetettebb, legalaposabb és legeseménydúsabb beszámolója következik.

 

Arra számítottam, hogy a hálószobámba visznek, oda, ahol felvettek, de ehelyett az Anshar templomkomplexumában találtam magam. Megláttam Kaaree-t és a testvérét, amint felém jönnek, nagy mosollyal az arcukon. Lelkes ölelésekkel köszöntöttek és lekísértek az egyik csarnokba, ami abba a barlangba vezetett, ahol korábban a városuk volt. Felszálltunk az Anshar egyik buszának fedélzetére és berepültünk az időanomáliába.

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2017/09/kozmikus-kozzetetel-viii7.html

Egy kupolás háztetőn landoltunk, ami egy olyan leszállópálya volt, mint amilyen a helikoptereknek szokott lenni, csak ez cölöpökön állt. Beléptünk a kupolán lévő ajtón, és gyorsan továbbmentünk egy kis helyiségbe, aminek a padlójában két ovális cső vezetett lefelé. Éppen csak akkorák voltak, hogy egy-egy ember beléjük férjen. A delegáció tagjai, akikkel voltam, beléptek ezekbe a csövekbe és elkezdtek kettesével lefelé lebegni. Amikor én kerültem sorra, beléptem a csőbe, arra számítva, hogy leesem. Úgy éreztem, mintha szilárd talajon állnék, annak ellenére, hogy láttam az egyik delegált fejét, amint eltűnik alattam. Amikor lementem, ugyanolyan jelenség történt, mint amikor egy lifttel megyek le. Keresztülsétáltunk az épületen, amelyben az Anshar számos tagja sétálgatott és intézte napi ügyeit.

 

Észrevettem egy területet felettünk, amin emberek léptek be. Úgy tűnt, mintha szilárd, ajtók nélkül falakon jönnének ki és be. Követtünk egy csoportot a kijárathoz és ahogy átértünk a falon, egy statikus csiklandozást éreztem. Amikor kijöttünk és körbenéztem, észrevettem, hogy az Anshar városának egy sokkal vidékiesebb területére érkeztünk. Lesétáltunk egy nagyon keskeny utcára, ahol az Anshar mindenféle életkorú tagjai sétáltak és Superman-hez hasonlóan repülgettek. Lenyűgöző volt látni ezt. Észrevettem, hogy a lakosok mosolyognak a sürgés-forgás közepette, napi rutinjuk intézése közben. Nagyon kevés zajszennyezés, illetve nagyon kevés emberek által kiadott háttérzaj volt, aminek a hallásához már hozzászoktam. Minden nagyon csendes és nyugodt volt. Ezt követően átkísértek egy hatalmas kupolás épületbe, ami egy közösségi lakótér volt, ahol Kaaree és lánytestvére éltek.

 

Azt mondták nekem, hogy fel fognak készíteni azokra a közeljövőben „kibontakozó lehetőségekre", amelyeket az elkövetkező évben mutatnak majd be nekem. Azt is mondták, hogy a közeli jövőben egy ceremónia során felkészítenek arra, hogy köszöntsem az Őrzőket. Azt mondták, hogy ezt az információt és az embereikkel történő beszélgetések tartalmát egyelőre tartsam meg magamnak. Informáltak, hogy megengedték számomra, hogy rövid ideig - az előkészületek idejére - az Anshar-nál maradjak. Egy hosszabb időperiódusra vissza fognak majd hozni az év későbbi szakaszában. Aggódtam, hogy nem volt nálam semmilyen öltözék. Kaaree észrevette az aggodalmaimat. Anélkül, hogy szóltam volna, azt mondta: „Biztosítani fogjuk számodra mindazt, amire szükséged van."

 

Bejött velem egy kis szobába, amiben egy ágy volt, ő pedig az ágyon elhelyezett tárgyak felé mutatott. Odanéztem és olyan ruhákat láttam, mint amilyeneket az 1980-as évek Sears vagy JC Penney katalógusaiban lehetett látni. Volt továbbá egy kis táska piperecikkekkel, amelyek ugyanilyen öregnek látszottak. Pár napot tölthettem az Anshar-nál. Ottlétem alatt két alkalommal a normál alvásciklusomnak megfelelően aludtam. Az Anshar tagjai nem alszanak. Egyszerűen csak néhány naponta eltöltenek kb negyven percet az egyik tojás alakú ülésükben ülve.

10_anshar_chairs.jpg

Ottlétem alatt, míg körben ültünk ezekben a tojás alakú székekben, éppen a neurális hálózatukhoz való kapcsolódást tanultuk, amikor Gonzales lépett be a helyiségbe. Kimerültnek látszott, soványnak és komornak tűnt. Úgy tűnt, tudta, hogy a szobában vagyok és engem keresett. Felálltam és gyanakvó arckifejezéssel elindultam felé. Látta, hogy felé igyekszem és lehuppant az egyik közelében lévő székbe. Én is leültem az egyikbe, interakcióba léptem a székkel és odairányítottam az övé mellé. Mondtam neki, hogy pokolian fest. Válasza az volt, hogy alapjában véve éppen most jött a pokolból. Azon nyomban kíváncsi lettem és kértem, hogy magyarázza el. Elmondta nekem, hogy nagyjából egy éve foglalkozik egy csoportnyi vörös hajú óriás menekülttel. Azt mondta, hogy e lények nagy része erősen traumatizált és nagyon kiszámíthatatlan. Elmesélte nekem hogyan uralt ez a vörös hajú faj hatalmas területeket a bolygó felszínén különböző időszakokban, a legutolsó jégkorszak előtt és után. Azt állította, hogy a teremtő fajuk magukra hagyta őket, hogy egyedül éljenek. Mostanra már tudják, hogy „teremtő fajuk" az utolsó jégkorszakot megelőzően egy kataklizma során nagyrészt elpusztult.

(David Wilcock megjegyzése: „Rákérdeztem Corey-nál erre és ő megerősítette, hogy ezeket a lényeket genetikailag állította elő egy olyan faj, amely kényszerleszállást hajtott végre itt a Földön durván 55 000 évvel ezelőtt, azon a területen, amit ma Antarktiszként ismerünk. Ezek azok a bukott angyalok, akikre az Énok könyvében és más bibliai szövegekben hivatkoznak. A kozmikus történelem vonatkozásában úgy tűnik, hogy túlélő leszármazottai egy olyan fajnak, amely elpusztította a bolygóját a Naprendszerünkben, amiből aztán az Aszteroida-öv lett.)

 

Gonzales többek közt azt állította, hogy az óriásokat a pre-adamiták arra használták, hogy általuk rákényszerítsék uralmukat az emberiségre. Ez a birodalom uralkodásának terjesztésére ugyancsak felhasznált genetikailag létrehozott kiméra lényeket és más hasonló genetikai kísérleteket, ahogy arról korábban már beszéltünk.

http://kozmikuskozzetetel.blogspot.hu/2017/01/kozmikus-kozzetetel-vii8.html

Amikor a pre-adamiták eltűntek, az emberek az óriások ellen fordultak. A megmaradt óriásoknak többnyire a felszín alatt, vagy a felszínhez közeli barlangokban kellett élniük. Nagymértékű éhezésnek és betegségeknek voltak kitéve, amiket még soha korábban nem tapasztaltak. Vadászni jártak, hogy annyi húshoz jussanak, amennyihez csak tudnak. Sok vadászösszejövetelükről emberi foglyokkal tértek vissza, akiket aztán egyesével elfogyasztottak. Ez ment több ezer éven keresztül, a jégkorszak/atlantiszi katasztrófa idejétől kezdve egészen az újkori történelemig, amikor is az emberi populáció létszáma növekedésnek indult és egyre szervezettebbé vált.

 

Ezen a ponton az emberek csoportjai elkezdtek vadászni az óriásokra. Felkutatták az óriások családjait és megölték az emberekre vadászó csoportokat. Ez egyre mélyebbre és mélyebbre kényszerítette őket a felszín alá, ahol egyre nehezebbé és nehezebbé vált számukra hozzájutni a megfelelő táplálékhoz és a hatalmas mértékű kalóriákhoz, amire a testüknek szüksége volt. Sokan meghaltak közülük, míg megtanultak alkalmazkodni a belső föld körülményeihez. Hamarosan fenyegetést kezdtek jelenteni néhány kevésbé fejlett belső földi lakó számára, miután egyik csoportjukat szinte teljesen kiirtották. Ezen időszak nagy szenvedést és szorongást hozott e lények számára. A királyi és papi kasztjuk sok tagja elkezdte sztázisba helyezni magát az ősi építő faj és a pre-adamiták technológiáinak segítségével. A vörös hajú óriások ezen két kasztja világos instrukciókat hagyott hátra a megmaradt embereik számára. Rejtve kellett maradniuk és létszámukat úgy alakítaniuk, hogy képesek legyenek túlélni azon a néhány menedékhelyen, amiket felállítottak. Ezeken a területeken különböző fajtájú halak, kagylók és különféle zuzmók illetve gombák találhatók, amelyek segítségével képesek fenntartani kis létszámú populációjukat egy meghatározott időpontig, amikor is uralkodó kasztjuk visszatér.

 

Gonzales azt állította, hogy megpróbált megállapodásra jutni ezzel a fajjal, aminek keretében lehetővé tennék a majáknak, hogy lemenjenek és gyógytechnológiákat biztosítsanak számukra. Traumáik vannak és fizikai problémáktól szenvednek, amelyek a hosszan tartó földalatti tartózkodás következtében alakultak ki náluk, és olyan táplálékot esznek, amely alig képes fenntartani őket. Elmondta nekem, hogy a királyi/papi kasztjuk sztáziskamrákban lévő tagjai közül 26-ot helyrehoztak és ők visszatértek a megmaradt óriásokhoz. Ezen óriások nagy részét olyan létesítményekben őrzik, amik vagy a Cabal, vagy a drákonidák ellenőrzése alatt állnak. Gonzales elmondta, hogy több mint 130 ilyen sztázisos állapotban lévő lényt vittek ezekre a területekre. A létesítményekben őrzött óriások között egy egész uralkodó család megtalálható. Gonzales elmondta, hogy a menedékhelyen lévő óriások pszichológiailag annyira rossz állapotban vannak, hogy alig képes velük dűlőre jutni. Azt mondta, hogy teljesen irracionálisak. Visszautasították, hogy bármilyen gyógyulásban részesüljenek, amíg a királyi/papi kaszt többi tagja vissza nem tér. Mivelhogy a Szövetség és az Anshar felszabadított közülük egy párat a múltban, az óriások azt várják tőlük, hogy képesek lesznek a többi emberüket is felszabadítani.

 

Gonzales ezen a ponton nem tudta meggyőzni egyiküket sem arról, hogy fogadják el a maják gyógyító ajándékait és utána működjenek együtt velük, hogy megpróbálják felderíteni és megmenteni a többi emberüket. Azt mondta, hogy hatalmas felfordulás volt, ami csak még rosszabbá vált, amikor a múlt évben megkérték, hogy hagyja el az Anshar városát az akkoriban tanúsított zűrös viselkedése miatt. Elmondta, hogy nagyon fura, hogy a belső földiek a gyógykezelését megelőzően sokkal rokonszenvesebbek voltak vele, mint most. Ahogy visszaült a székébe, láttam, hogy felcsillan a szeme. Mosolygott és megkérdezte: „Nem akarnál eljönni velem legközelebb hozzájuk? Nem ez lenne az első alkalom, hogy olyasvalakivel beszélgetsz, aki meg akar téged enni." Nevettem. Azt mondtam: „Amíg nem olyan tapasztalattal jár, mint a fehér királyi drákonidával való találkozás, addig rendben van." Biztosított róla, hogy az Anshar őreinek jelenlétében nem volt veszélyben.

 

Ekkor Kaaree és testvére csatlakoztak hozzánk. Érdekes volt látni, hogy Kaaree többi családtagja hogyan reagál Gonzales jelenlétére. Mindannyian legalább 6 méter távolságot tartottak tőle. Mikor Gonzales bejött, észrevettem, hogy a vének nagyon gyorsan kivezették a gyerekeket a közösségi területről. Az Anshar tagjai velem is így viselkedtek, mikor először érkeztem hozzájuk. Megmondhatták a gyerekeiknek, hogy ne közeledjenek hozzám túlságosan. Úgy tűnt, hogy kisebb csoportokba tömörültek és miközben egymással beszélgettek, rám-rám pillantottak. A reakciójuk akkor kezdett megváltozni, mikor néhány alkalommal látták, hogy Kaaree karon fog vagy kézen fogva visz engem az étkezőbe vagy az egyik vénnel való beszélgetésre. Azon a napon, amikor Gonzales megérkezett, a gyerekek már elég közel jöttek hozzám ahhoz, hogy megérintsem őket, annak ellenére, hogy azt az instrukciót kaptam, ne tegyem. A vének nem sokkal ezt követően megenyhültek irántam és elkezdhettem nagyobb mértékben interakcióba kerülni velük.

 

A vének kb 60 cm-rel magasabbak, mint a fiatalabb Anshar tagok. Nagyon törékenynek tűntek, csuklójuk és csontjaik rendkívül vékonynak látszódtak.

(David Wilcock megjegyzése: „Ez pontosan megegyezik azzal, amit nemrégiben Pete Peterson-tól hallottam egy témájában látszólag nem kapcsolódó beszélgetés során. Ahogy ezek a lények öregszenek, úgy lesznek egyre magasabbak.)

A vének nagy része nem sétálgat, hanem Superman-hez hasonlóan repül. Teljes áhítattal néztem, ahogy egyszerűen felemelkednek, megfordulnak a levegőben, majd lassan elrepülnek. Kaaree és a testvére egy időre odajöttek Gonzales-hez és hozzám. Miután befejeztük a beszélgetést, elmondták nekem, hogy itt az ideje, hogy „Hanusch köszöntse az Őrzőket." Nemsokára találkozóra fogunk menni a Szaturnusz Tanácsának nagykövetségére. Elbúcsúztam Kaaree családtagjaitól.

 

Ezt követően visszamentünk az Anshar buszához. Kirepültünk az időanomáliából és újra landoltunk a barlangban. Visszasétáltunk a folyosón a templomkomplexumhoz. Amikor elértünk a hatalmas kupolás helyiségbe, a hét különböző belső földi csoport tagjait láttam sorban állni, amint készülnek bemenni a tisztító helyiségbe. Elvégeztük a tisztító ceremóniát és felvettük a köntöseinket és szandáljainkat. Kaaree oldalán egy kicsi, világosbarna táska lógott. Fogta a ruháimat és betette őket ebbe a táskába. Majd felnézett és elmondta, hogy most egy ceremónia fog következni és részvételemmel osztozni fogok velük a megtiszteltetésben. Elmagyarázták nekem, hogy a ceremónia célja az, hogy ünnepeljenek és felkészüljenek az Őrzőkkel való találkozásra. Elmondtam neki, hogy részemről a megtiszteltetés. Boldognak és vidámnak tűnt. Nem látta rajtam semmiféle aggodalmat vagy bármi ilyesmit az idővonaluk fenntartásával kapcsoltban.

 

Ahogy bementem, észrevettem, hogy körülöttem mindenki ugyanezt az izgatott energiát hordozza magában. Ezt követően valamiféle irányított ima, vagy meditáció zajlott. A ceremónia végén Ízisz elixírjével teli serlegeket adtak körbe. Fogtam egy poharat és úgy tartottam, mintha egy pezsgőspohár lenne. Kaaree észrevett. Nagy mosoly kíséretében felemelte a poharát, meglengette a kezében, közben pedig az ajkai mozogtak, mintha egy imát mondana el. Hosszasan beleszagolt az italba, miközben a poharat mindkét kezével az arca előtt tartotta. Majd a poharat kitartotta és enyhén felemelte mielőtt ivott volna belőle. Megpróbáltam a lehető legjobban leutánozni a mozdulatát, mielőtt ittam volna az elixírből, ami először édes volt, de egy enyhén keserű utóíz kísérte, ami hasonlított ahhoz, mint amikor egy virágszirmot rágsz. Kaaree és testvére, amint rám néztek, mindketten kuncogtak, mert biztos vagyok benne, hogy az arckifejezésem annak megfelelően változott, ahogyan az ízek a számban.

 

Intenzív eufória érzése árasztott el azonnal. Egy furcsa, de mégis erőteljes kapcsolódást éreztem az összes jelenlévő belső földi csoporttal. Mikor vége lett, mindannyian megölelték egymást és megöleltek engem. Nagy öröm és izgatottság lett úrrá a helyiségen. Ezt követően egyfajta mély torokhangon hümmögni kezdtek és közben még mindig ölelkeztek és veregették egymás vállát. Észrevettem, hogy Kaaree testvére integet felém. Ránéztem Kaaree-ra, aki intett, hogy menjek az ő irányukba. Ezt követően mind a hárman lesétáltunk a folyosókon, vissza a kupolás helyiségbe, ahol általában fogadni szoktak. Minden ajtót két Anshar őr őrzött, úgy mint a legutóbbi alkalommal.

 

Lementünk egy másik folyosón és kiértünk abba a barlangba, ahol valamikor a városuk állt. Észrevettem egy hatalmas csészealj alakú űrhajót, ami a barlang padlóján parkolt. Ahogy a szemem hozzászokott a barlangban lévő tompa fényhez, láttam, hogy egy rámpa ereszkedik le a hajóból. Majd megláttam, hogy a rámpánál az Omega csoport három embere várakozik ránk. Ezúttal királykék színű, egyrészes kezeslábast viseltek. Ruhájukon, a mellük bal oldalán egy sárga, nyolcágú csillag feszült. Felmentünk a hajóra, leültettek bennünket, miközben láttam, hogy az Anshar többi tagjai szintén feljön és lassan helyet foglal az ülésekben. Kaaree és testvére a két oldalamon ültek. Kaaree odahajolt hozzám és elmondta, hogy vissza fogunk menni a Szaturnusz közelében lévő bázisra – hogy találkozzunk a Szaturnusz Tanácsával.

(David Wilcock megjegyzése: „Ez egy újabb közvetlen kapcsolódási pont Az Egység törvényével. A Szaturnusz Tanácsa egy helyi központ, ahonnan az Őrzők a Naprendszerünket igazgatják. Az ufológia területén negatív információk lettek elültetve erről a csoportról, hogy megpróbálják gonosznak beállítani. Az Egység törvénye szerint minden bizonnyal nem ez a helyzet.)

 

Mikor megérkeztünk, a sokkal inkább katonáknak tűnő Omega csoporttal találkoztunk. Ezután átkísértek bennünket az ülésterembe. Mikor legutóbb jártam ott, a terem üres volt, csak Kaaree és az Őrszemek voltak jelen. Ezúttal kb 40 képviselő volt ott a belső földi csoportoktól. Volt továbbá egy kicsivel nagyobb létszámú tömeg, akik egy csoportban álltak a terem távoli végében. Mikor közelebbről is megnéztem őket, megláttam Micca-t, aki integetett nekem. Kaaree azt mondta, menjek előre és csatlakozzam a másik csoporthoz, akiket ő "A Szemtanúknak" hívott. Ahogy elindultam keresztül a termen, hogy köszöntsem Micca-t, megriadtam, mert Tear-Eir és az arany háromszög fejű lény hirtelen megjelentek a terem közepén.

 

Tear-Eir köszöntött engem és arra kért, hogy számoljam meg a szemtanúkat. Én 52-őt számoltam és a számukat jelentettem Tear-Eir-nek. Ő azt mondta: „Te vagy az 53-ik." A kezével pedig jelezte nekem, hogy én is csatlakozzam hozzájuk. Odamentem Micca-hoz, aki úgy üdvözölt engem, mintha évek óta nem látott volna. Nagyon izgatott volt és elkezdett bemutatni engem a csoport más tagjainak, akik eléggé a közelben voltak ahhoz, hogy hallják Micca-t.

(David Wilcock megjegyzése: „Micca abból a humanoid földönkívüli csoportból származik, akik egyszer meglátogatták a Földet és akik számunkra „olmékok" néven ismertek. Mezoamerikában hatalmas kőfejeket hagytak hátra, amelyek pont úgy néznek ki, mint ők. A Kék Avian-ok Corey-n keresztül bemutatták nekünk az olmékokat, és azt mondták róluk, hogy ők képesek lesznek segíteni nekünk a saját felemelkedési folyamatunk során itt a Földön. Az olmékok csak nemrégiben győzték le a drákonidákat a saját bolygójukon kb három generációjukkal ezelőtt. A mi időszámításunk szerint kb 300 évig élnek.)

10_close_up_of_mica.jpgolmekok.jpgMicca azt állította, hogy az összes lény, aki jelen van ebben a teremben, a saját csillagrendszerük átalakulása előtt mind kapcsolatban álltak vagy a Kék Avian-okkal vagy az arany háromszög fejű lényekkel. A különböző belső földi csoportok csoportról csoportra közelítettek az Őrzőkhöz. Ezt követően meghajoltak és kommunikáltak velük. Miután a belső földi csoportok befejezték találkozójukat és üdvözletváltásukat az Őrzőkkel, megjelentek az Őrszemek. Az Őrszemek köszöntötték az Őrzőket és kommunikálni kezdtek.

(David Wilcock megjegyzése: „Az Őrszemek egy szürke bőrszínű, emberi csoport, akik csak nemrégiben jelentek meg az Ősi Építő Faj által hátrahagyott romok őrzőiként, amikor Corey ellátogatott a Vénuszra. Ők úgy tűnik, olyan valaha élt lények projekciói, akik az Ősi Építő Faj társadalmához tartoztak, amely hosszú idővel ezelőtt eltűnt. Nem mesterséges intelligenciák, de úgy tűnik, hogy valamiféle másik valóságból való projekciók. Ezen kívül nagyon keveset tudunk róluk. Normál esetben nem jelennek meg a titkos űrprogramok más tevékenységei során. Gonzales az egyetlen másik személy tőlünk, aki látta őket.)

http://goodethungary.blog.hu/2016/08/27/corey_goode_helyzetjelentes_2016_augusztus_ii_349

cg43s.jpgAmikor a kommunikáció kezdetét vette, számos sugár és színes fénynyaláb villant fel és árasztotta el a helyiséget. Ez a fényjáték az Őrzők és az Őrszemek körül vibrált. Nem voltam tudatában, hogy eközben mit kommunikáltak. Mikor ennek a találkozónak vége lett, mindenki visszacsoszogott és egy óriási kört alakítottunk a terem közepén állók körül. Tear-Eir újra rajtam keresztül szólította meg az egybegyűlteket. Azt mondta, hogy a gömbök, amelyek felfogják a kozmikus energia hullámait és karantént képeznek a Naprendszerünk körül, mostanra majdnem teljesen kivonultak/elhalványodtak a valóságunkból. Elmondta továbbá, hogy számos negatív földönkívüli csoport erősítést hívott vagy kimenekült, ahogy a háború eszkalálódott. Azonban a Galaktikus Föderáció által 2014 végén a Naprendszerünk körül felállított blokád megakadályozta ezt. Elmagyarázták, hogy a negatív erők egyetlen menekülési útvonala a kozmikus hálózat portálrendszerén keresztül vezet. Tear-Eir elmondta, hogy minden portáltevékenység erősen monitorozva van a Galaktikus Föderáció által, hogy nyomára akadjanak bármilyen negatív emberi vagy nem-földi csoportnak, aki képes a menekülésre. A rendkívül kis számú megmenekülő, egész hátralévő életében futni fog.

 

Tear-Eir ezt követően a Szemtanúkat szólította. Azt kommunikálta rajtam keresztül, hogy mindegyik szemtanú csatornája ennek a magasabb denzitású információnak. Azzal a feladattal lettünk megbízva, hogy elhozzuk ezt a tudást a csoporttudatosság számára mindegyikünk csillagrendszerében. Azt állította továbbá, hogy mindannyian a Galaktikus Föderáció különböző csoportjaiból inkarnálódtunk le. Több százezer lény él ugyanabból a lélekcsoportból a saját bolygóinkon. Mindannyiunk energetikai és fizikai támogatást nyújtott mindegyik csillagrendszernek. Ez minden csillagrendszerrel megtörténik az energetikai átalakulása során. Ezt követően felfedte, hogy találkozni fogunk két új Őrző csoporttal. Rendszeres kommunikációban állunk majd ezekkel a csoportokkal, ahogy haladunk előre az energetikai átalakulás során, ahogy átesünk rajta, illetve az utóhatásaihoz való alkalmazkodás során is. Ez a kapcsolat segíteni fog biztonságban átvezetni bennünket, ahogy átváltunk majd az igazi öngondoskodás korszakába.

 

Elmondták nekünk, hogy készüljünk fel az Új Őrzők bemutatkozására. A terem ekkor ragyogó kék színbe villant. Éreztem, hogy a testem összes molekulája rezegni kezd. A terem megtelt szó szerint ezernyi kék gömbbel. A két új, magasabb denzitású lényekből álló faj ott állt előttünk. Ránéztem Tear-Eir-re, aki most Raw-Rain-Eir-rel és Raw-Mare-Eir-rel állt, a két másik Kék Avian-nal, akikkel korábban találkoztam. Odafordult a Szemtanúk csoportjához és azt mondta, hogy ő és a két Kék Avian többé nem fognak fizikailag manifesztálódni a mi valóságunkban. Ehelyett gyakori kontaktusban lesznek velünk az álmainkon keresztül. Azt mondta, hogy mindannyian fontos munkát végzünk álomállapotban és tréningezünk a bolygónkon másokkal együtt. Arra számítsunk, hogy ennek mértéke drámai módon meg fog növekedni. Minden éjszaka olyan osztálytermekben ülünk, amelyek teli vannak asztrális tanulókkal. Azóta végezzük ezt a munkát álmainkban, mióta delegáltak lettünk, és a felsőbb énünk védőpajzsként szolgál arra, hogy nehogy túl sok részletre emlékezzünk ebből. A tavaly nyári napfogyatkozáskor tartott összejövetelünkön sok embert hallottam arról beszélni, hogy letöltéseket kaptak, mind álom, mind pedig éber állapotban. Most indítottunk el egy új honlapot, amelyen mind a 18 ott elhangzott előadás nyilvánosan elérhető.

www.fulldisclosureproject.org.

 

Tear-Eir azt állította, hogy elértük azt a pontot, amikor döntenünk kell arról, hogy feltápászkodunk a térden állásból és saját magunk megmentőivé válunk. A „Nagy Ébredés" kezdetén állunk, amely elvezet majd bennünket a tudatosságunk reneszánszunkhoz. Elmondta, hogy sok csillagmag jött ide, hogy megtapasztalja ezt a denzitást és energetikai segítséget nyújtson az átalakulás során. Ezek a lények mostanra teljesen tudatára ébredtek előre meghatározott küldetésüknek. Azt is elmondta, hogy manifesztációs képességeink jelentősen erősödtek, hála az energiák jelenlegi drámai mértékű emelkedésének az egész Naprendszerünkben. Azt mondta, ha elkezdjük használni tapasztalatainkat és képességeinket, hogy továbbra is segédkezzünk a tudatosságunk gyors kiterjesztésében, fel fogjuk fedezni azokat a módokat, amelyekkel manifesztálni tudjuk a legoptimálisabb valóságot. Mindegyikünk döntést tud hozni arról, hogy felveszi a küldetését és segédkezik a rejtett technológiák felszabadításának követelésében. Választhatunk, hogy megteszünk mindent, ami a hatalmunkban áll, hogy segítsük a spiritualitás és a tudatosság fejlődését, amely fel lett ajánlva az emberiség többi részének. Tear-Eir és a Kék Avian-ok ezt követően az arany háromszög fejű lénnyel együtt azt mondták rajtam keresztül: „A mindenség szolgálatában, az Egy szolgálatában." Majd mindkét tenyerüket előrenyújtották, és meghajoltak a delegációk összes csoportja előtt. Még egyszer meghajoltak a Szemtanúk csoportja előtt, majd lassan elhalványodtak előttünk.

 

Az Új Őrzők köszöntöttek bennünket és elkezdtek átadni nekünk néhány kozmikus alapszabályt a továbbhaladásról. Elmondták nekünk, hogy ezt az információt ezúttal ne osszuk meg. Ebbe beletartozott a fizikai megjelenésük bárminemű leírása is. Ezt követően eltűntek. Az izgatottság a teremben bámulatos volt, amint kék gömbök érkeztek és egyesével elvitték a szemtanúkat a teremből. Kaaree sprintelt oda hozzám és egy hatalmas ölelésben részesített. Kihúzta a ruháimat a táskájából és egy olyan területre mutatott, ahol átöltözhettem. Átadtam neki a köpenyemet és a szandálokat és láttam, ahogy egy kék gömb türelmesen cikázott mindkettőnk körül. Jeleztem, hogy készen állok az utazásra és hamarosan eltűntem egy kék ködben. Arra számítottam, hogy visszavisznek a belső földi csoportokhoz, de ehelyett az otthonomba szállítottak. Az óra szerint mindössze 10 percet voltam távol, habár én úgy éreztem, mintha napokig tartott volna az egész.

 

Mint általában az ilyen típusú találkozások után, a következő napokat mélyen a gondolataimba merülve töltöttem. Gyakran olyan mélyre kalandozok a gondolataimban, hogy észre sem veszem a környezetemet. A fejemben olyan alaposan áttekintettem minden egyes részletet, hogy közben úgy éreztem, mintha alig kötődnék a földhöz. Azonban nagyon hamar vissza lettem húzva a talajszintre. Ugyanis üzenetet kaptam, hogy fel kell készülnöm a Titkos Űrprogram Szövetséggel történő találkozóra a Hold Műveleti Parancsnokságon (LOC). Biztos voltam benne, hogy teljes jelentést akarnak tőlem a korábban lezajlott eseményekről. Kétségtelen, hogy picit ideges voltam e találkozó miatt. Végül is a Titkos Űrprogram Szövetség arra kényszerült, hogy a sötétbe vonuljon, különösen azon információk miatt, amelyeket Sigmund csikart ki belőlem. Felelőssé tettek a Titkos Űrprogram Szövetség két elismert tagjának haláláért, illetve néhány másik tag lelepleződéséért.

 

Gonzales nemrégiben elmondta nekem, hogy azon a környéken, Colorado-ban, ahová nemrég költöztem, visszavonult Légierős és CIA-s személyek nagy létszámú közössége él. Mindez megerősítést nyert, amikor a fiammal sétáltam Halloween-kor, hogy találkozzam a szomszédokkal. Számosan közülük kormányzati ügynökségeknek dolgoztak. Egy pár, akik közvetlenül előttem laknak, olyan geológusok voltak, akik a CIA-tól vonultak nyugdíjba. Elmondták nekem, hogy számos szenzor és készülék lett elhelyezve az otthonom körül, hogy megfigyeljenek bármilyen bekövetkező energetikai vagy légköri változást, amikor nem-evilági csoportok meglátogatnak vagy felvesznek.

 

A cikk itt folytatódik:

http://goodethungary.blog.hu/9999/12/31/corey_goode_megahelyzetjelentes_3_resz

 

A cikk első része itt olvasható:

http://goodethungary.blog.hu/2018/01/13/corey_goode_megahelyzetjelentes_1_resz