A földönkívüli emberrablásokkal foglalkozó cikksorozatunk második darabjában a téma valaha volt egy legfontosabb és legnagyobb hatású kutatójának, az 1996-ban elhunyt hipnoterapeutának, Dr. Karla Turner-nek a tevékenységét szeretnénk bemutatni. Egyetemi oktatói állását feladva az ufológiai kutatásokba több ufo-észlelés és személyes elrablásokat követően 1988-ban kapcsolódott be. Barbara Bartholic asszisztenseként, majd önálló kutatóként előadásokat tartott és könyveket írt, melyekben családjának és a vele együttműködő önkénteseknek földönkívüliekkel történő találkozásaival és e jelenség globálisan zajló folyamatának tudományos igényű kutatásával foglalkozott. Soha nem riadt vissza a sötétebb aspektusok nyilvánosságra hozatalától, határozott, bátor és szókimondó kiállásával a komplex vizsgálatokon és bizonyítékokon alapuló ufológiai kutatások úttörőjévé, személyes példamutatásával és korai halálával egyben mártírjává is vált. Az alábbiakban egy 1994-ben íródott tanulmányát és néhány vele készült, a munkásságát részleteiben bemutató interjúrészletet szeretnénk megosztani.

FIGYELEM!!!

A CIKK VÉGÉN FONTOS KIEGÉSZÍTÉSKÉNT SZEMRÁD NÁNDOR GONDOLATAIT OLVASHATJÁTOK!

 REPTILIÁN ATROCITÁSOK

interjú Karla Turner-rel

(1995, forrás: http://www.reptilianagenda.com/ )

Kérdező: Az ufológia területén téged széleskörűen elismernek, mint a földönkívüli elrablások kutatásának egyik legfontosabb szakértőjét. Hogyan kezdted el tanulmányozni ezeket a dolgokat?

Karla Turner: Mielőtt a családunkkal elkezdtünk ufo-kat észlelni és elrablásokba keveredni, nem tudtunk semmit erről a jelenségről. Kutatóként az ufo-irodalomhoz fordultam magyarázatokért. Mikor elolvastam mindent, ami elérhető volt erről, nem akadtam olyan válaszra, amelyet megbízhatónak éreztem volna. Úgy döntöttem, hogy ez egy kritikus helyzet a családom számára (de mondhatjuk azt, hogy globálisan is az) és az egyetlen módja annak, hogy válaszokat kapjak, hogy én magam végzem el a kutatást. Az egyetlen útja ennek a kutatásnak pedig, hogy kimegyek a terepre és elrablásos esetekkel foglalkozom.

SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM

Kérdező: Első könyved (Into the Fringe - egy földönkívüli elrablás igaz története) ennek eredményeként született meg?

Turner: Az a könyv tulajdonképpen nem a válaszkeresés során folytatott kutatás eredményeként készült. Sokkal inkább egy beszámoló arról, ahogyan a családom ráébred és megbirkózik ezekkel a tapasztalásokkal az első másfél év során, amikor nagyon intenzíven jelentkeztek. Csak ezt követően kezdtem el kiterjeszteni ezt a tevékenységemet és kezdtem el más emberekkel együttműködni. Közösen dolgoztam Barbara Bartholic-kal a mi elrablásos esetünkön, majd elkezdtem együttműködni vele más esetek kapcsán is. Sokszor eljött hozzám, Texasba, ahol 4-5 napos összejöveteleket tartottunk, amik során olyan, a közelemben élő emberek jöttek el hozzám, az otthonomba, akik vele akartak dolgozni. Kikérdezte őket, majd regresszív hipnózist végzett rajtuk. A tanulást azzal kezdtem, hogy az ő asszisztense voltam. (Ha osztanának PhD fokozatot ezen a szakterületen, Barbara bizonyosan rendelkezne vele. A vele való munka során sokkal többet tanultam, mint a tudományos karrierem alatt.) Majd Barbara esetszáma olyannyira megnőtt, hogy már nem volt képes egyedül kézben tartani. Nem volt többé elég, hogy az asszisztense vagyok, el kellett kezdenem aktívan részt venni az előzetes kutatómunka folyamatában is. Így kezdődött az én részvételem ebben az egészben.

GENERÁCIÓKON ÁTÍVELŐ ELRABLÁSOK

Kérdező: Arra jöttünk rá, hogy sok esetben az elrablásokon átesett személyek szülei - néha dédszülei - ugyancsak hasonló tapasztalásokon estek át. Erre jöttél rá te is a saját családod kapcsán?

Turner: Igen, ez a dolog határozottan generációkon átívelő a férjem, Elton családjában. Mielőtt Elton nagymamája meghalt, 1990-ben, vagy 1991-ben, a család tudta, hogy már nincs sok hátra az életéből, így aztán megkérték őt, hogy meséljen el néhány régi történetet, miközben ők videón megörökítették ezeket az utókor számára... Az én anyám viszont visszautasította, hogy bármit is elmondjon, mert egyszerűen túl félelmetes volt a számára. Ő még a könyvemet sem olvasta végig. Valahányszor, mikor elolvas belőle egy vagy két oldalt, olyannyira ideges lesz, hogy le kell tennie a könyvet, ami azt sugallja számomra, hogy valószínűleg valami oka kell hogy legyen annak, hogy így érez. Emlékszem rá, 1965-ben, végzős voltam a középiskolában, egy szenzációs hír repkedett az országos hírműsorokban. Ez azon kevés esetek egyike volt, amikor egyáltalán bármilyen figyelmet szenteltem az ufo-s dolgoknak. Egyik nap Anyu és én hallgattuk a tévét, miközben éppen csináltunk valamit a konyhában. Walter Cronkite egy lebegő ufo-ról beszélt és én azt mondtam Anyunak, hogy ha egy ufo landolna az udvarunkon, én valószínűleg megpróbálnék feljutni rá. Anyám, aki rendkívül szelíd természetű, soha nem emelte fel a hangját, soha nem ütött meg engem, megállt, mindkét vállamnál fogva megragadott és úgy megrázott, hogy azt hittem, kiesnek a fogaim. Mindeközben pedig erőszakosan azt kiabálta: "Esküdj meg, hogy soha, soha, soha nem mész egynek a közelébe sem! Még csak gondolni se merj rá!" Ez volt az egyetlen érzelmi kitörés anyám egész élete során, amelyről tudok. Mostanra - kutatóként - már tudom, hogy az ehhez hasonló extrém válaszreakciók gyakorta azt jelzik, hogy az adott személy átesett ilyen tapasztalásokon.

REGRESSZIÓS HIPNÓZIS

Kérdező: Említetted a hipnózis alkalmazását, ami nagyon sok vita tárgyát képezi. Néhány kutató azt mondja, hogy a hipnózis alatt álló személyek előjöhetnek olyan "jelenetekkel", emlékképekkel amelyek nem történtek meg, csak hogy a hipnózist végző személy kedvében járjanak. Néhányan azt mondják, hogy a tapasztalatok különféle szintjei - amikor is az ember áttörhet a beépített emlékeken és kiküszöbölheti az eltemetett emlékeket - tulajdonképpen a hipnózis folyamatának termékei. Mi a te véleményed ezekről?

Turner: Azt gondolom, hogy ezek az állítások teljes mértékben tarthatatlanok, és olyanok fejéből pattantak ki, akiket én "fotelfilozófusoknak" nevezek. Nem gondolom, hogy egyetértene velük bárki is, aki ténylegesen átélt ilyen tapasztalásokat. Ha ők átestek volna ilyesmiken és vissza akarnak jönni és beszélni róla, hogy mi történik akkor, amikor hipnózison mennek keresztül, hogy megnézzék, mire emlékeznek tudatosan, akkor elindulhat egy párbeszéd erről. Jelenleg azonban úgy beszélnek minderről, hogy nincs tudásuk róla. Elméletekről fecserésznek és a véleményük a jelenség, a tapasztalások és az elrabolt személyeken a hipnózis során alkalmazott kontroll téves megértésén alapul. Könnyű dolog akárhány magyarázaton elfilozofálni, de ez nem jelenti azt, hogy azok a magyarázatok bármilyen kapcsolatban lennének azzal, ami valójában történik. Emellett vannak jó és rossz hipnoterapeuták is. Egy rossz hipnotizőr valószínűleg számos dolgot elronthat. Tudom, hogy vannak emberek, akik dohányzási vagy étrendproblémák miatt hipnotizőrhöz fordultak, és néha több szenvedésen mentek keresztül a hipnózist követően, mint előtte. Nyilvánvaló, hogy néhány dolgot lehetséges rosszul kezelni. De az én tapasztalataim a hipnózissal, valamint az előidézett dolgok igazságtartalma számos esetben bizonyították számomra a módszer pontosságát. Kivizsgálhattam ezeket az eseteket. Időnként felszínre kerülhetnek vagy létrejöhetnek téves anyagok a helyzet folytán, de ez nem tipikus. Arra a következtetésre jutottam, hogy a hipnózis nagyjából egészében véve az egyik legkiválóbb eszköz, amivel rendelkezünk. Megfelelően használva talán az egyetlen eszköz arra, hogy bizonyos információkat (vagy információszinteket) vissza tudjunk hozni a tudatos elmébe. Számos, hipnózis során előhozott emléket képes voltam összevetni külsődlegesen igazolható bizonyítékokkal és ezek helytállónak bizonyultak.

BEÜLTETETT EMLÉKEK, KAMÉLEONOK ÉS NÁCIK

Kérdező: Arra jöttél rá, hogy néha többféle réteg létezik, hasonlóan a hagyma rétegeihez, igaz? Egy elrabolt személy átesik a hipnózison, aminek során előjön benne egy emlék. Majd ezt követően, mikor a regresszióval egy mélyebb szintre hatoltok, áttöri az első szintet, ekkor rájössz, hogy az egy beültetett emlék volt és elbújik belőle egy másik jelenetsor.

Turner: Igen, és úgy tűnik, hogy néhány esetben el lehet érni a legalsó, legmélyebben lévő szintet is.

Kérdező: Hány rétege van ennek? Milyen mélyre tudsz leásni? Mi van a legmélyebb szinten?

Turner: Nem végeztünk elég kutatást ahhoz, hogy ezen kérdések bármelyikét úgy válaszolhassuk meg, hogy ne fotelfilozófusok lennénk. A legtöbb esetben (nem mindig), az első réteg felidézésekor többnyire tudatos információkkal találkozunk. Amikor az adott személyt levisszük a transzállapot következő, mélyebb szintjére és megkérjük, hogy fókuszáljon, gyakran arról számolnak be, hogy amit ott látnak, az nem egyezik meg a tudatos emlék felidézésekor látottakkal. Ekkor elkezdődik egy tapogatózási folyamat. Az alany azt gondolja: "Hű, ez pontatlan volt. Úgy érzem, itt valami nem stimmel; és amikor fókuszálok, látom, hogy ez nem egyezik azzal, mint amit korábban gondoltam." Ez egy átmeneti szint. Talán mindössze csak néhány szint létezik, szemben azzal, mintha azt mondanánk, hogy mondjuk húsz szint létezik, de bizonyos, hogy van egy fedőréteg, ami alatt egy sokkal szilárdabb alap található. Ha az alanyoknak segítenek abban, hogy úgy programozzák a mentális "számítógépeiket", hogy behatoljanak az illúzióba és csak az igaz, pontos állításokat fogalmazzák meg - ahogy Barbara gyakran mondta: "tisztítsák le a látomást" - akkor radikálisan különböző jelenetsorokat idéznek fel. Nem kibővített változatait az első jelenetsornak, hanem valami radikálisan mást a bennük maradt tudatos emlékeikhez képest. Legalább kettő, de valószínű, hogy három szint létezik.

Kérdező: Emberek számoltak be arról, hogy rétegről rétegre törnek át a beültetett emlékeken, mígnem eljutnak egy olyan jelenetsorhoz, amelyben reptiliánok tűnnek fel, és ez az a réteg, ameddig le tudnak jutni. A te tapasztalataid is ezt mutatják?

Turner: Azon néhány esetben, amiket ismerek, amikor elérjük az "alapréteget", abban reptiliánok tűnnek fel.

Kérdező: A Szürkék az első emlékrétegben jelennek meg?

Turner: Az első szinten néha Szürkék, néha emberek, néha plejádiak, néha furcsa állatok jelennek meg.

Kérdező: Elrabolt személyek számolnak be arról, hogy lényeket láttak - angyalinak tűnő, északi típusú lényeket - majd mikor rákoncentrálnak és megpróbálnak ráfókuszálni arra az emlékre a lényekkel, akkor ezek eltűnnek és mögöttük ott állnak a "gyíkemberek".

Turner: Sok eset van, amit nem ismerek. Hallottam viszont más kutatókat, akik ugyanerről beszéltek. Az egyik esetben, amit a könyvemben említek, James többnyire tudatosan emlékezett vissza, majdhogynem még hipnózis sem kellett hozzá. Arra emlékezett, hogy egy gyönyörű "plejádi" nő közelébe vonták, aki nagyon gyengéden, majdhogynem csábítóan viselkedett vele. Azt akarta, hogy ölelje át és amikor bekerült az ölelésébe, azt gondolta, hogy meg fogja csókolni, majd hirtelen teljesen eltűnt és a helyén egy lilás-fekete, bordás, majdnem nyálkásnak tűnő alak maradt, meglehetősen aszimmetrikus vonásokkal. Pár másik esetnél is hasonló típusú lényekkel találkoztam. Ez az entitás nagyon erős volt. Ahelyett, hogy magához ölelte volna James-t, a földre hajította őt, és egy 60 cm hosszú csövet nyomott le a torkán, bele a gyomrába, és gyomornedveket szívott fel vele. James másnap még mindig érezte az epe ízét, a torka belseje fájt és karmolásnyomokat fedezett fel a nyaka mindkét oldalán, ahol leszorították. Bármi is volt ez az entitás, valamiféle karmai voltak (ami leírás persze ráillik a reptiliánokra). Talán, mivel olyan közel volt hozzá, nem tudta megfigyelni a teljes alakját. De egy csontos testet érzett, ami megegyezik a durva, pikkelyes külsővel, amilyet gyakran a reptiliánok kapcsán szoktak emlegetni. Bordás, csontos, erős, karommal rendelkező jellemzőkről szoktak beszámolni.

Kérdező: Úgy tűnik, hogy ezeknek a lényeknek megvan a képessége, hogy különböző képeket vetítsenek ki.

Turner: Néhányan azt mondják, hogy képesek "átváltozni" és hogy módosítani tudják, vagy meg tudják változtatni a saját külsejüket. Én nem hiszem, hogy ténylegesen szőkének néznének ki, és aztán bevetnek valamilyen trükköt, majd hirtelen reptilián-nak néznek ki. Én ehelyett azt gondolom, hogy meg tudják változtatni az emberi észlelést. Bizonyosan képesek kivetíteni hamis képeket, mint ahogy Ted Rice nagymamájával történt, akinek a saját halott férje képét vetítették a fejébe, hogy beleegyezzen a szexuális aktus létesítésébe. Ted nagyapja akkor már hat éve halott volt. És aztán az aktus közepén, miközben ő azt hitte, hogy a visszahozott férjével van, a kép eltűnt - feltételezem azért, mert az idegenek a belőle kiáramló "érzelemdzsúszhoz" akartak hozzájutni - és egy reptoid lényt látott maga felett. Hallottunk továbbá olyan történeteket is, hogy a hadsereg emberei vannak jelen az elrablások során és amikor az elrabolt személyek rájuk fókuszálnak, átváltoznak. Budd Hopkins mondott el egy történetet egy emberről, aki egy katonai rendőrt látott. Csodálkozott, hogy mi a fenéért van jelen egy katonai rendőr, és nagyon óvatosan megpróbált ráfókuszálni és ekkor a katonai rendőr a szemei előtt átváltozott egy magas rangú tisztté, majd egy náci tisztté. Az idegenek nem engedhetik meg, hogy normál tudatállapotunkban vegyünk részt ilyesmiben, mert akkor a saját magunk irányítása alatt állnánk, és ők ezt nem akarják...

TOVÁBBI GONDOLATOK KARLA TURNER-TŐL

KOLLEKTÍV HALLUCINÁCIÓ VAGY KOLLEKTÍV TAPASZTALÁS?

"Ezen lista minden esetéről több, egymástól független jelentés szól, megerősítve, hogy ilyen bizarr részletek nem lehetnek egyetlen megháborodott elme szüleményei. Ezek a részletek meggyőző bizonyítékok arról, hogy számos ufo-kutató állításával ellentétben, az elrablás élménye nem korlátozódik az események egységes mintázatára. Ezt a jelenséget nem lehet egyszerűen megmagyarázni (kizárólag) keresztezési kísérletekként vagy az emberi fiziológia tudományos célú kutatásaként."

SPIRITUÁLISAN MEGVILÁGOSODOTT?

"Világossá válik ezekből a részletekből, hogy azokat a lényeket, akik ilyesmiket tesznek, nem lehet spirituálisan megvilágosodottaknak tekinteni, akik az emberiség legjobb érdekét szem előtt tartva járnak el. Valami más zajlik itt, valami sokkal fájdalmasabb és ijesztőbb, sok-sok elrabolt ember esetében. Van egy elmélet jelenleg az ufológiai kutatásban, ami azt mondja, hogy az elraboltak, akik negatívan élik át e tapasztalásaikat, csak azért tesznek így, mert "ők maguk spirituálisan vagy pszichésen nem elég fejlettek." Olyan személyeknek, akik magasabb kozmikus fejlettséget értek el, pozitív jellegű találkozásokban van részük, így az elmélet szerint azok, akik fájdalmas vagy ijesztő tapasztalásokat éltek át, spirituális értelemben többnyire "neandervölgyieknek" tekinthetők. Ez olyan kutatók körében kedvelt elmélet, akik azt állítják, hogy az idegenek, akár objektíven, akár nem, spirituális természetünk "tükreként" szolgálnak, egyéni vagy egész fajunkat érintő szinten. Whitley Strieber például ennek az elméletnek adott hangot "Majestic - a kormány hazudott" című könyvében, melyben azt írja: 'Mások (az idegenek) szemében, mi, akik találkoztunk velük, önmagunkat láttuk. És ott démonok voltak.' Azonban miután oly sok tisztességes, őszinte, pozitív irányultságú elrabolt személlyel dolgoztam együtt, úgy hiszem, hogy ez az elmélet téves. Sőt, több mint téves - aljas. Legalább annyira aljas, mint a megerőszakolt személyt hibáztatni az ellene elkövetett erőszakért. Ezen hozzáállás miatt (hogy azért vannak negatív tapasztalatai valakinek, mert spirituálisan nem eléggé fejlett) számos elrabolt személy úgy érezheti, hogy kétszeresen is erőszakot követtek el rajta, először az idegenek, akik elvitték őt, majd aztán az ufo-kutatók, akikhez magyarázatokért és segítségért fordult. De könnyű megérteni, hogy egy ilyen elmélet miért lehet ennyire népszerű. Az emberekben mélyen benne él az az igény, hogy higgyenek a jó erejében. Igényünk van arra, hogy a földönkívüliek egy jószándékú erőként legyenek itt, mivel olyan tehetetlennek érezzük magunkat a jelenlétükben. És szükségünk van valamiféle felsőbb hatalomra, ami a megváltás reményét kínálja nekünk, mind egyénileg, mind globálisan, amikor a világ sanyarú állapotára tekintünk. Azt hiszem, az idegenek tudják ezt rólunk - tudják, hogy mit akarunk és hogy azt reméljük tőlük, hogy ők jószándékú lények - és FELHASZNÁLJÁK ezt a jóság iránti vágyunkat azért, hogy manipuláljanak minket. Vajon mi lenne jobb módszer arra, hogy elnyerjék az együttműködésünket, mint hogy elmondják nekünk, hogy amiket velünk tesznek, azzal a mi saját hasznunkat szolgálják? De megnézve a tetteiket, a földönkívüli beavatkozás végeredményét a fenti hosszú lista alapján, nagy eltérés mutatkozik aközött, hogy mi mire vágyunk tőlük és hogy ők mit tesznek velünk."

TOVÁBBI RÉSZLETEK BEÜLTETETT EMLÉKEKRŐL

"Intenzív kutatások azt mutatják, hogy az emberek földönkívüliekkel történő interakciójának leglényegesebb elemeként kirajzolódik egy tisztán kivehető mintázat: a MEGTÉVESZTÉSÉ. Tudjuk például, hogy gyakran használnak "beültetett emlékeket", hogy elfedjék velük az idegen elrablás emlékét. Az ilyen beszámolók bővelkednek olyan részletekben, hogy az adott személy meglát egy ismerős, mégis nem odaillő állatot, például egy szarvast, egy baglyot, majmot vagy egy nyulat, és aztán kiesett időszakaszt tapasztal meg. A személy gyakran később ébred fel, és egy új, megmagyarázhatatlan sebhelyet talál a testén. Azonban a találkozás kiváltotta nyugtalanság nem múlik el, és teljesen eltérő emlékek kezdenek el felszínre kerülni álmokban vagy visszaemlékezésekben, majd ezt követően a személy segítséget kér, hogy magyarázatot leljen erre a nyugtalanságra. Elég gyakran regressziós hipnózist alkalmaznak, hogy feltárják a "beültetett emlékek" mögött meghúzódó eseményeket, és tipikusan ekkor szoktak felszínre kerülni a földönkívüli elrablás részleteinek emlékei. A legutóbbi kutatásban, amiben én magam is részt vettem, előkerült egy második fajta beültetési folyamat is. Ha ez igaznak bizonyul, több ezer elrablás ügyét kell sürgősen újravizsgálni. A regressziós hipnózis folyamatának tipikus forgatókönyve általában az eredetileg blokkolt emlékekbe történő behatolást eredményezi. Az elrabolt személy felidézi egy találkozás emlékét, amire ez idáig nem emlékezett, például valamiféle fizikai vizsgálatnak, talán testszövetek eltávolításának vagy nőgyógyászati vizsgálatnak az emlékét. A tipikus beszámolók közé tartozik sperma és petesejtek levétele, fontos feladatok említése, amiket el kell végezni, vagy közelgő katasztrófákra való figyelmeztetés. És a legtöbb esetben mind az elrabolt személy, mind a nyomozást végző kutató úgy fejezik be a hipnózist, hogy úgy érzik, felfedezték az igazságot az elrablás eseménye kapcsán. A racionalizálás eredményeként úgy hiszik, hogy az idegenek szándékainak tudományosan objektívnek vagy jóindulatúnak kellett lennie. Minél kevésbé fenyegető és minél jószándékúbb a hipnózis során előjött emlék, annál elégedettebb a kutatást végző és az elrabolt személy. "Nem is volt olyan rossz, igaz? Ezek a lények a barátaink, vagy legalábbis nem az ellenségeink." És mindenki a megkönnyebbülés érzésével távozik. Még nem hallottam olyan kutatóról, aki ténylegesen megkérdőjelezné a felfedett események valóságtartalmát. De számos közelmúltban történt eset alapján úgy tűnik, hogy a feltárt emlékek ugyancsak egy újabb fedőréteget képeznek, amely sokkal elítélendőbb események emlékét fedi el. El fogok mondani egy ilyen esetet, hogy tisztábban lássunk ennek kapcsán."

MEGERŐSZAKOLÁS ÉS SZEXUÁLIS BÁNTALMAZÁS

"Idegenek arra kényszerítettek elrabolt személyeket, hogy szexuális aktust létesítsenek földönkívüliekkel vagy akár más elrabolt személyekkel, míg földönkívüliek csoportja megfigyelte mindezt. Ilyen találkozások alkalmával az idegenek néha álcázzák magukat, hogy megszerezzék az elrabolt személy beleegyezését, megjelenhetnek Jézus, a pápa, vagy bizonyos hírességek alakjában, vagy akár az elrabolt személyek elhunyt házastársaként."

(Megjegyzés - Karla és férje, Elton számos kutatásba kapcsolódtak be a rejtett emlékek felfedésének kapcsán. Leginkább a szexuális jellegű elrablásokra specializálódtak. Az ilyen jellegű elrablásokban részt vevő idegenek úgy tűnik, három fő kategóriára oszthatók. A hagyományos Szürkék, akik szinte mindig jelen vannak. Hímnemű Szürkék ritkán vesznek részt közösülésekben, de néhányan a nőneműek közül viszont igen. A Szürkék gyakran csatlakoztatnak bizarr szerkezeteket az elrabolt személyek nemi szerveihez és tűket helyeznek be nekik, úgy tűnik, hogy sperma és petesejt minták gyűjtéséhez. Aztán vannak még sötétebb lények, akiket reptiliánként, sáska vagy mantid lényekként szoktak emlegetni. Ezeknek a lényeknek a nemi szerveit gyakran jéghidegként szokták leírni és gyakran közösülnek emberekkel. Végül pedig vannak olyan lények, akik a ruházatuk kivételével megkülönböztethetetlenek az emberektől. Néha úgy hivatkoznak rájuk, hogy megjelenésüket tekintve északi típusúnak tűnnek - magas szőkék, kék szemekkel. Ezek az elrablók időnként szintén közösülnek az elrabolt személyekkel.

Évezredek óta szólnak beszámolók idegenek általi, szexuális célú elrablásokról. Mivel a korai keresztény gyülekezetek tagjai közül olyan sokan számoltak be ilyesmikről, így a téma sok figyelmet kapott a 1200-as és 1300-as évek során. A modern ufo-elrablások elkövetőihez hasonlóan, démonok szintén hosszú ideje gyűjtenek spermamintákat férfi áldozatoktól. Ősi jelentések szólnak arról, hogy a szukkubusz ondósejteket gyűjt be férfiáldozatoktól, így a démon teljes mértékben képes szexuális tevékenységre és néha teherbe ejt női áldozatokat úgy, hogy inkubuszként viselkedik.( Szerk - A szukkubusz nagyjából egy nőnemű démonként értelmezhető, aki a legendák és hagyományok szerint elcsábítja és szexuális aktusra veszi rá az alvó férfiakat. A szukkubusz hímnemű változatát inkubusz-nak nevezik. Magyarázatok szerint az ilyen szexuális aktusok az egészség és az áldozatok elmeállapotának megromlásához, és akár halálhoz is vezethetnek). Aquinói Szent Tamás írja a 13. században Summa Theologica című művében:

"Még ha olykor némelyek meg is esnek démonoktól, az nem a démonok magjától esik meg és nem is a magukra öltött testektől, hanem emberi magtól, melyet ebből a célból ragadtak el, mint amikor a démon először női alakot ölt, majd férfi bőrébe bújik, úgy ragadják el többek magjait mások megtermékenyítése céljából."

Akárcsak a modern idők ufo-jelentéseiben szereplő lények, az emberrel szexuális aktust létesíteni kívánó inkubusz is olyan alakban jelenik meg, hogy azzal csökkentse áldozata ellenállását. 1698-ban Johann Klein beszámolt egy bírósági esetről, amelynek során egy nő azt állította, hogy rég eltávozott férje ejtette teherbe. A lény, aki felvette a férje alakját, éjjel jelent meg nála a hálószobájában, ahol egyszerűen nem tudott ellenállni neki. Az inkubusz számos másik áldozata állította, hogy egy általuk ismert és szeretett elhunyt személy alakjában jelent meg nekik. Számos szintje van tehát a démonokkal, "drákókkal" és más fizikai életformákkal történő találkozásoknak, melyek megmagyaráznak számos olyan szokatlan, bár morbidnak tűnő találkozást, melyekről elrabolt személyek számolnak be.

Karla Turner elmondott egy történetet egy nagymamáról és fiú unokájáról. A nagymama több éve özvegy volt már, és egy, a szobájába késő este belépő idegen átadott neki valamiféle folyadékot és arra kényszerítette, hogy megigya azt. Miután megitta ezt a sűrű folyadékot, újra fiatal lánnyá változott. A reptilián-jellegű idegen ezt követően megpróbált közösülni vele, de ő ellenállt neki. Ekkor az idegen felvette a nő "halott férjének" alakját, és elkezdtek szexuális aktust létesíteni. A nagymama közösült azzal a lénnyel, akit a férjének látott, de végül kiderült számára, hogy ez egy reptilián volt. Miután végzett a nagymamával, a reptilián anális és orális aktust létesített az unokájával is...)

EGY FURCSA BESZÁMOLÓ

"Egy negyvenes évei végén járó férfi keresett meg minket, hogy kiderítse az életében történt számos földönkívüliekkel kapcsolatos esemény részleteit. A vele folytatott beszélgetés során elmondott az életéből egy furcsa, habár látszólag nem földönkívüli-vonatkozású epizódot, ami gyermekkora óta üldözi őt. Tíz éves korában a nagymamája eljött hozzá látogatóba és mivel a házuk kicsi volt, az első ott töltött éjszakán megosztotta ágyát a nagymamájával. A fiú az éjszaka közepén felébredt, mert egy hangos férfihangot hallott. Nem tudta kivenni, hogy mit mondott a hang, de dühösen hangzott és a mellette fekvő nagymamájához beszélt. Másnap reggel megkérdezte a nagymamáját:

"Mi volt az a hang a hálószobában múlt éjjel?"

A nagymamája könnyekkel a szemében magához ölelte őt és azt mondta:

"Az ördög volt."

Nem mondott semmi többet a dologról, de megkérte a fiát, hogy azonnal vigye őt haza. Ésszerűtlen kérés volt, és a fia meg is próbálta lebeszélni róla, de a nagymama hajthatatlan maradt és a fia végül beleegyezett, hogy másnap hazaviszi őt. Az egész család együtt tette meg a száz mérföldes utat vissza, a nagymama farmjára, majd egy órával a megérkezésük után, a nagymama szívinfarktust kapott és meghalt. Egészen azóta a férfi magában hordozta ezt a terhet és bűntudatot a nagymamája halála kapcsán. Ugyanakkor nem volt tudatos oka annak, hogy így érezzen. Az egész esemény megrendítő és titokzatos volt, de minden, a későbbiekben vele történt földönkívüli találkozás alapján úgy vélte, hogy az idegenek a barátai és segítenek neki azzal, hogy megnövelik a pszichikus képességeit."

GYEREKEK ELRABLÁSA

"Földönkívüliek bemennek az emberek otthonaiba és átmenetileg elviszik a kisgyerekeket, megbénultan és tehetetlenül hátrahagyva a zavarodott szülőket. Azokban az esetekben, amikor a szülők képesek tiltakozni, az idegenek azt mondják nekik: "A gyerekek hozzánk tartoznak."

"Az elrabolt gyerekek a földönkívüli elrablást követően néha újonnan felébredő, megszállott érdeklődést tanúsítanak saját nemi szervük iránt, mondván, hogy elrablóik, akik éjjel jöttek el értük, megérintették ezeket a testrészeiket."

IDEGEN FÖLDALATTI BÁZISOK

"Elrabolt személyek számoltak be arról, hogy ezekben a létesítményekben embereket láttak kivéreztetve, megcsonkítva, megnyúzva, feldarabolva, és élettelen fahasábokként egymásra dobálva. Néhány elrabolt személyt meg is fenyegettek, hogy hasonló sorsra juthat, ha nem működik együtt az idegen fogvatartókkal."

KLÓNOK HASZNÁLATA AZ IDEGENEK ÁLTAL

"... Azt mondták neki, 'ha nem működsz együtt velünk, ezzel a klónnal fogunk helyettesíteni és senki sem fogja észrevenni a különbséget.' Amikor Ted tinédzser volt, őt és más korabeli gyerekeket együtt raboltak el és megmutatták nekik a testük másolatait. Ebben az esetben a klónokat fenyegetésként használták... Ted felidézett egy eseménysort, aminek során az eredeti testét megölték. Először megitattak vele egy izzó, zöld, tüzes anyagot. Ez émelyítően undorító volt, azonnal kihányta és ezt követően levágták a fejét és a testéből kiömlő létfontosságú folyadékot felfogták egy tartályban. Amikor a lélekenergia - vagy nevezzük, aminek akarjuk - elhagyta a testét, hozzátapadva ott maradt ebben a csomós, izzó, zöldes folyadékban. Úgy tűnt, hogy nem képes kiszabadulni abból. Áttöltötték egy kis fekete dobozba, amit felállítottak egy pultra, amíg az idegenek előkészítették az új klóntestét. Ezt követően érzékelőket tettek az új testének vállába, nyakába és lábaiba, hogy aktiválni tudják. Mikor elkezdett lélegezni, a lélekenergiát is bele lehetett tenni. A lélekenergia, amit az első testének megölését követően egy kis fekete dobozban tároltak, bekerült a testébe, és mivel a test lélegzett, a lélek ott rekedt benne.

Ezen elrablás során két másik klónnal találkozott: egy fiatal fiúval és egy lánnyal. Ez a helyszín egy HATALMAS űrállomáson volt, ami színét illetően sötétzöld volt, és olyan csövekhez hasonló járatok álltak ki belőle, mint amilyeneket a régi, II. világháborús tengeri aknákon láthatsz. Ezeken a csőnek látszó kivezetéseken kisebb hajók jöttek ki és be. Ted csak néhány humanoiddal találkozott e hatalmas hajó fedélzetén: egy vörös hajú nővel, akin nagyon kevés vagy semmilyen érzelemkifejezés nem látszott, egy gonosz hajlamú, sötét hajú hibrid "férfival" és egy "kedves" férfival, akinek rövid szőke haja volt és aki megpróbálta eloszlatni Ted nyugtalanságát az egész procedúra során. Volt viszont néhány "nagylábú" jellegű ember, néhány törpeszerű, szőrös humanoid, hatalmas sáskaszerű inszektoid lény figyelemre méltóan "emberszerű" arcvonásokkal és számos bizarr vagy groteszk lény, amik genetikai hibrideknek tűntek, emberszerű és állati vonásokból lettek összeállítva ennek a hatalmas űrállomásnak a belsejében. A rajta lévő lények többségét viszont a szokásos reptilián-inszektoid-szürke lények tették ki.

PSZICHIKUS VÁMPÍROK ÉS ÉRZELMI TRAUMÁK KIVÁLTÁSA

"Elrabolt személyeket többfajta programozáson visznek keresztül és kényszereknek vetik alá őket. Az egyetlen közös pont, amit én eddig ezekben láttam, hogy nagy felfordulást okoznak bennük és nagy mennyiségű érzelmi energiát váltanak ki belőlük. És talán ízletesebb testekhez jutnak. De bizonyosan azonnali energiatermelés történik... És talán nem csak érzelmi energiára van szükségük, hanem legalább egy frakciójuknak (nem lövök mellé nagyon, ha a reptiliánokéra tippelek) tulajdonképpen a fizikai testünkre van szüksége. Keményen próbálnak leválasztani minket a testünkről azzal, hogy azt mondják, hogy azok csak "tartályok". Miért? Mert megeszik a testünket. Ha egy szarvasmarha tudná, hogy meg fogják enni, te is azt mondanád neki, hogy "A te tested nem fontos. Egyáltalán nem számít."

"Nyilvánvalóan, egy test, amiben lélekenergia van - ami magába nyel bizonyos típusú érzelmi energiát - sokkal táplálóbb, mint egy "sima" test, ami nem ment keresztül életfolyamatokon. Mondjuk, hogy nyolc vagy kilenc évesen már éltél valamennyit, és már van valamennyi az érzelemraktáradban. Ha a táplálkozásilag "fincsi" tested megölik és a lélekanyagodat átteszik egy klóntestbe, aminek nincs élettapasztalata, akkor hagynak még néhány évig abban a testben, hogy érzelmi energia épüljön fel benne. Azután már készen áll arra, hogy megegyék, majd sok-sok alkalommal folytathatják ezt a folyamatot."

(Megjegyzés: A reptiliánok azért táplálkoznak vámpírikus-parazita módon az emberi test létfontosságú nedveivel, mert szimbiotikus kapcsolatban állnak asztrális parazitákkal, amelyek a reptiliánokat gazdatestként használják. Az asztrális parazitáknak abszolút nincs semmi kapcsolódásuk a Teremtővel, aki minden életesszencia forrása, így aztán egyfajta "antiélet" mezőben/állapotban léteznek és másodkézből kell életerőt lopniuk, egyfajta fekete lyukként, rákos daganatként vámpírizálnak mindent maguk körül, hogy csillapíthatatlan éhségüket kielégítsék... mindeközben egyre nagyobbra nőnek és deformálódnak a természet eredeti szándékaihoz képest, így még több energiára lesz szükségük, amit általában a gyengéktől és védtelenektől lopnak el. Ebben az értelemben ezek a szimbiotikus idegenek egyéni ráksejtekként működnek egy kollektív idegen ráktumor részeként.)

FÁJDALMAS ÉS IJESZTŐ ORVOSI ELJÁRÁSOK

"Földönkívüliek rendkívüli fájdalmas kísérleteket és eljárásokat folytatnak le elrabolt személyeken, mondván, hogy ezek szükségesek, de nem adnak rá magyarázatot, hogy miért. Az elrabolt ember szemét kiveszik a szemüregből, megkaparják, vagy implantátumokat tesznek be arra a területre, mielőtt a szemgolyót visszatennék. Néhány elrabolt személyt fájdalmas módon összeszorítanak, gyakran a fejüknél, mellkasuknál és a végtagjaiknál. Fájdalmas nemi szerv és végbélvizsgálatokat végeznek mind gyerekeken, mind felnőtteken."

ÚN. "FÖLDÖNKÍVÜLI PRÓFÉCIÁK"

"Földönkívüliek előrejelzésekkel szolgálnak egy küszöbön álló globális káosz és pusztítás időszakáról. Azt mondják, hogy bizonyos számú embert - és a számadatok esetről esetre drámai változatosságot mutatnak - "megmentenek" majd a bolygóról azért, hogy a faj fennmaradjon, és vagy elviszik őket egy másik bolygóra vagy visszahozzák őket a Földre a pusztítást követően. Számos elrabolt személy arról számol be, hogy nem hisznek a földönkívüli elrablóiknak, és ehelyett előre látják, hogy a "megmentett emberekre" egy sokkal vészjóslóbb sors vár majd."

JÓSZÁNDÉKÚ ELRABLÁSOK?

"Természetesen nem minden elrablásról szóló jelentés van tele ijesztő és fájdalmas eseményekkel. Sokan mondják, hogy az idegenekkel való találkozás során jószándékúnak érezték őket, és hogy az ELRABLÓIK kedvesen, vagy legalábbis tudományos objektivitással bántak velük. Néhány elrabolt személy visszaemlékezett rá, hogy azt mondták nekik, hogy ők "különlegesek", hogy "kiválasztották" őket és hogy fontos feladatot kell elvégezniük, ami az emberiség javát szolgálja majd. Ilyen pozitív üzenet alapján, az elraboltak talán figyelmen kívül hagyhatják a találkozás során érzett félelmet és fájdalmat és meggyőzhetik magukat, illetve másokat arról, hogy az elrablás élménye mögött egy mélyebb motiváció húzódik meg. És néhány esetben, minden amire az elrabolt személy emlékszik, mindössze egy pozitív találkozás és így nincs ok azt feltételezni, hogy bármilyen negatív cselekedetre került sor. Elfogadom, hogy vannak intelligens erők, akik kapcsolatba léphetnek velünk és informálhatnak bennünket - talán azért, hogy segítsenek nekünk, hogy segíthessünk saját magunkon."

A cikk itt folytatódik:

https://goodethungary.blog.hu/9999/12/31/karla_turner_a_foldonkivuli_emberrablasok_parametereinek_melyebb_megertese_3_resz