Bizonyára többen is olvashattátok a blogra felkerült írások alatt „anathea” nevű olvasónk rendszeres hozzászólásait, észrevételeit. Az már korábbi kommentárjaiból is kiderülhetett róla, hogy rendkívüli tapasztalatokkal rendelkezik és részt vesz olyan találkozókon, amiken fontos tárgyalások és egyezkedések zajlanak. A most következő interjúban lehetőségünk nyílt vele egy kicsit részletesebben is beszélgetni minderről. Azt szerettük volna, hogy meséljen nekünk a személyesen átélt élményeiről, tapasztalatairól, emellett pedig kíváncsiak voltunk arra, hogy az ő különleges perspektívájából szemlélve illetve a megbeszéléseken tapasztaltak alapján, hogyan látja a bolygón zajló események alakulását.

Ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk érteni a történetedet és azokat a tapasztalatokat, amikről itt most hallani fogunk, kérlek, nagyjából vázold fel nekünk, hogy mi az az alaphelyzet, amit tudnunk kell veled kapcsolatban?

Az alaphelyzet: mindig is voltak „furcsa” dolgaim, megéreztem eseményeket, és tudtam, hogy a „többiek” kint vannak a csillagok között. A szürkékkel kapcsolatosan vannak gyerekkori emlékeim, de azok olyan nyomot hagytak, hogy amikor néhány éve bejelentkeztek, nem akartam kontaktusba kerülni velük.

A jelentős változás egy halálélmény kapcsán következett be, azóta tartom a kapcsolatot a kintiekkel, rengeteg magyarázatot, fejlesztést, tanítást kaptam tőlük, ami kellett ahhoz, hogy az - ő kifejezésükkel élve - megfelelő „földműves” tudjak lenni. Az én „csapatom” kizárólag pozitív létezőkből áll.

Amióta megismerkedtem a társammal, szélesedett a kör. A mi kettőnk találkozására személyes okok mellett talán azért is volt szükség, mert kiegészítjük egymást, sokkal hatékonyabbak vagyunk, a „negatívakkal” való találkozókon pedig ő az egyik, aki hátteret biztosít számomra.

Azóta vannak események, amik együtt történnek velünk, vannak külön is. Ezeknek a találkozóknak mindig konkrét célja van, 2012 előtt többször is jelen voltunk a „döntéshozó testületben”, azóta erről nincsenek emlékeink. A felszín alatt élő gyíkszerűekről, meg a negatív drakonida vezetőkkel való tanácskozásról sokkal többet elmondani nem tudok, mint amit eddig leírtam korábban. Részben hasonlóak a Corey-féle találkozókhoz, de nálam (nálunk) semmiféle előrejelzés nincs, inkább éjjel történnek, bár kaptam már nappal is olyan jelzést, hogy menjek el egy adott helyre, ahol én konkrétan nem vettem részt semmiben, csak észleltem a körülöttem levőket. De olyan is volt, hogy amíg itthon „aludtam”, valahol máshol előadást tartottam „Mágnesesség és lézertechnológia” címmel, és elég pontosan emlékszem a találkozó körülményeire.

Sok létezővel kerültem(tünk) eddig telepatikus úton kapcsolatba, a „szűrés” egyszerűen az energiájuk alapján történik. Kb. egy hétig igen intenzív tudati kapcsolatban álltunk egy pozitív drakonida lénnyel. Számomra a legutóbbi azért is különleges, mert egy több napon át tartó, állandó kapcsolatban álltunk egymással, a kérése lényege éppen ez volt, hogy megfigyelhessen minket.

Haladjunk akkor sorjában. Azt mondod, hogy a te „csapatod” csak pozitív lényekből áll. Kik a tagjai ennek a csapatnak?

Ez egy érdekes válasz lesz, de csupán érzéseim vannak, konkrét információim erről vannak a legkevésbé. Tudom, hogy kint vannak a hajókon, tudom, hogy Ashtarhoz nagyon közeli kapcsolat fűz, de amióta ez utóbbira rájöttem, minden érzelmi kötelék megszakadt. Részükről szándékosan, és valami olyan magyarázattal, hogy a feladatra tudjak koncentrálni.

Itt úgy érzem, szükséges egy rövid kitérő.

Semmi különös nincs abban, ha egy földi embertestben levő létező az alap identitását nem emberinek, vagy többféle összetevőből valónak érzi, ahogy Simon Parkes leírásaiban is szerepel. Sőt, természetes, hogy egy létező többféle testbe is inkarnálódik az útja során. Minél inkább a kezdetektől indult, annál inkább. Én is szoktam többféle testben is lenni (a társam jelentősnek érzi pl. a drakonida inkarnációit), és elég sűrűn nem fizikai testben létezem. Legközelebb állónak az arkturuszi energiákat érzem, de a plejádi is jó érzéseket okoz bennem. Ugyanezen okból kifolyólag (az összetettség okán) egy emberi létezés, vagy adott esetben létezők kapcsolata sem egyetlen dologról szól általában. A karmikus feladatok mellett erősen szerepet játszik nálunk többek között még az atlantiszi tragédiák energia szintű feldolgozása, kiegyenlítése.

A nevekről. Amikor elkezdtem a kapcsolatot felvenni a kintiekkel, első kérdéseim egyike ez volt, mire azt a választ kaptam, hogy ne a nevek érdekeljenek, hanem az, amit mond. Mellesleg ebből kifolyólag is megtanultam különbséget tenni az energiák között, mivel sosem tudtam, kivel „beszélek”, a mondanivalója, és elsődlegesen az energiaminősége alapján tudtam dönteni. Úgyhogy én is úgy érzem, hogy ezek a mindenféle „föderációk” meg egyebek csupán az emberek számára készült elnevezések, nem azt mondom, hogy nincsenek, de magasabb szinteken nem használnak ilyen titulusokat. Teljesen máshogy néz ki egy 5D-s szintű létezés, de nem egy a mienkhez hasonló sem ennyire korlátozott az érzékelésben. Tehát a személyneveket is erős fenntartásokkal kezelném, általában valódi létezőket takarnak, és a szándék sem feltétlenül rossz, de az igazságtartalom lehet, hogy ennyiben ki is merül.

Lényegében tehát egyfajta diplomata vagy? És ez alapján létezik talán egy nagyobb csoport, aminek a küldöttei, képviselői vagytok? Mi a ti feladatotok ezeken a találkozókon?

Inkább „előretolt helyőrségnek” érzem magam, mint diplomatának. Mi vagyunk azok, akik „helyszíni közvetítést” tudunk nyújtani, akár telepatikusan (a saját csoportjaink felé) akár egy találkozón személyesen közösen beszámolva az itteni helyzetről, ahogy mi látjuk, megéljük. A feladataink része a tudósítás.

Általában mik a céljai ezeknek a találkozóknak? Azt mondod „döntéshozó testület” - kik vannak ebben a döntéshozó testületben és miről hoznak döntéseket? Hogyan juttatják érvényre az ott hozott döntéseket és egyáltalán ki hajtja végre ezeket a megállapodásokat?

Az említett, adott helyszínre, a görög oszlopos épületbe 2012-ig jártunk, azóta nem tudunk róla. Hogy konkrétan mik hangzottak el, azt nem tudjuk visszahozni, de egyértelmű, hogy a földi helyzet alakulásáról, a lehetséges megoldásokról volt szó. Érzéseim szerint ez a „testület”, ahova jártunk, különböző fejlettebb szintű csoportok képviselőiből áll. Velünk - a Föld bolygóval és főleg a rajta élő populációval - kapcsolatosan a „hogyan tovább” volt az elsődleges kérdés, a lehetőségek megbeszélése, a variációk, a további segítségnyújtás lehetséges módjának a megbeszélése. Sok mindent kell ilyenkor figyelembe venni, az adott egyének személyes fejlődésétől a galaxis szintű kérdésekig. Ezek 2012-vel feltehetőleg ily módon lezárultak, vagy csak mi nem veszünk részt rajta. Ha végrehajtandó döntés, elvégzendő feladat születik, azt adott csoportok hajtják végre, akár kintiek, akár lejjebbi szinteken, a földiekkel kommunikálva, de erről részleteket nem tudok. Az én feladatom elsődlegesen a spirituális vonal. Amikor ide leszülettünk, nagy valószínűsége volt egy, a jelenleginél sokkal terheltebb helyzet kialakulásának mind lelki, mind fizikai szinten.

Tudsz-e bármi publikus információt a földi helyzet jelenlegi alakulásáról, irányvonalairól? Mit lehet tudni a döntéshozó testület álláspontjáról?

2012-ben valami eldőlt. Az irány egyértelmű. A helyzet nagyon bonyolult és összetett. Kapok, kapunk azóta is információkat néha, de van, hogy még a kettőnké sem egyezik, ha épp nem ugyanarról a helyről jön. Egy biztos, nagyobb veszély nem fenyeget senkit. (Ez alatt globális pusztulást értek, személyes problémák, tragédiák lehetnek). 2012 decembere előtt voltak olyan pillanatok, amikor teljes „készültségben” voltam, mert jelezték, hogy ha úgy alakul, bármelyik pillanatban elvisznek innen... (hol engem, hol minket... ) Ez azóta megszűnt. Sőt, inkább olyan infók jönnek, hogy készüljünk fel arra, hogy hosszabb távon le tudjuk kötni magunkat, a helyzet kicsit „unalmas” lesz számunkra, de szükség van az ittlétünkre. A léc rezgett már többször is, tehát azért a bolygón lévő helyzet annyira nem egyértelmű, de rengetegen dolgoznak azon, hogy egy biztonságos átmenet jöhessen létre. És mintha ez egyre inkább javulna. Az álláspont pedig egyértelműen az (bár nem mindenki egyetértésével), hogy ha már egy populáció idáig eljutott, akkor azt mindenképpen támogatni kell. A jövő viszont nagyon képlékeny, a fejlődés, haladás ütemét, részleteit nehéz is lenne megjósolni.

A bolygón levő helyzettel összefüggésben.

A világmindenség nagyon összetett. Rengeteg különféle helyszín, létezési minőség és sík van benne. A bolygó csak egy helyszín a sok közül. "A teremtő rajtunk keresztül tapasztalja meg önmagát". Mi vagyunk a teremtők. És a teremtők teremtői, az alteremtők, és az al-al teremtők, és mi vagyunk az „ember” is, aki jelen pillanatban ezt a bolygót benépesíti. Ez persze nem vonatkozik ugyanúgy mindenkire, vannak fiatalabb és öregebb, fejlettebb és fejletlenebb tudatok és lelkek. De mindannyian ugyanúgy részt veszünk a teremtésben. Akár humanoid, akár drakonida, akár reptilián, akár bármi, és bármilyen egyéb hibrid, mi mindannyian egy adott teremtés (teremtődés) részei vagyunk. Ebben az univerzumban minden létezőnek „helye” van, aki bármilyen úton, módon belekerült abba. Senkinek nincs „joga” kizsákmányolni, tönkretenni más létezőt. Viszont ne felejtsük el: "Minden létezőnek igaza van a saját szempontjából..." A cél a fejlődés, mindenkinek a saját lehetőségei, képességei szerint. Nem egyszerű ezt összehangolni...

Hogy miért nem történik közvetlen beavatkozás?

Mert minden létező fejlődni van itt. A „fejlettebbek”, magasabb tudatossági szintűek rengeteg segítséget nyújtanak, odakintről is, itt a helyszínen is. De senki elől nem lehet elvenni a lehetőséget, hogy önmaga, önmagától fejlődjön. Ezáltal „alaptörvényt” sértenénk meg, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ezáltal hosszabb távon magának az egyénnek a létezését nehezítenénk meg. Mindeközben a valamivel magasabb szinten állók is ugyanúgy fejlődnek, hiszen az egész mindenség egy nagy egész, amiben semmi és senki nem független a többitől.

Milyen részleteket tudsz elmondani a föld alatt élő gyíkszerű lényekkel és a negatív drákonida vezetőkkel való találkozásokról? Miért történnek egyáltalán ezek a találkozók? A blogon szereplő korábbi írások alapján elképzelhető, hogy bizonyos lények egyezkedni akarnak? Pontosan mi zajlik ezeken a találkozókon? Beszélhetsz erről egyáltalán?

(Szerk. - Nemrégiben Simon Parkes-tól hallottunk egy rövid, velős helyzetelemzést, amit itt most szeretnénk az olvasókkal is megosztani. Előzetesen ezt a szövegrészletet anathea-nak is megmutattuk, azt remélve, hogy hátha tud az alább olvasható fejleményről bármi közelebbit mondani. Kíváncsiak voltunk arra, hogy ők személyesen tapasztaltak-e bármi olyasmit, amit Simon leírt a közelmúltban történt eseményekkel kapcsolatban. Íme az idézet Simon Parkes-tól:

„A reptiliánok fő baja az, hogy felsőbbrendűnek gondolják magukat. Nem kedvelik az emlősöket, így minket sem. Azt gondolják rólunk, hogy „büdösek vagyunk”. Az emberekkel ellentétben a reptiliánoknak nincsenek olyan mirigyeik, amik miatt szagot árasztanának, és nem is verejtékeznek – így az ő számukra mi egyszerűen büdösek vagyunk.

Gyengeségnek látnak minket, azt gondolják magukról, hogy nekik már nem kell fejlődniük, mert elérték az evolúciójuk csúcsát. Azt, hogy az emlősök képesek a fejlődésre egyáltalán nem pozitív dologként értékelik, ami azért érdekes, mert mások például egyértelműen erősségnek vélnék azt, hogy az emberi faj nagyon gyorsan tud alkalmazkodni a változó körülményekhez. A reptiliánok ezt az adaptív, „változékony” jellegünket gyengeségnek látják.

A Föld bolygó elsősorban a genetika miatt fontos nekik – a reptiliánok a legjobb genetikusok az egész multiverzumban. Nem pénzzel, hanem genetikával kereskednek (pl kifejlesztik a módját annak, hogy 300 évig élhess, és aztán eladják neked ezt a genetikát). Az ember eredetileg 12 szálú dns-el rendelkezett és a reptiliánoknak elsősorban erre fájt a foguk, hiszen ők nem rendelkeznek ilyesmivel. Azonban nem képesek ezt feltörni, nem tudják és soha nem is fognak rájönni ennek a titkára, éppen ezért nagyon érdekli őket. Nagyon-nagyon csúnya dolgokat művelnek az emberekkel. Olyasmit vesznek el az emberektől (a negatív érzelmekből származó energiát, a „loosh”-t,) amivel saját magukat táplálják. Ez ma már nem csupán drogként működik a számukra, hanem szó szerint ezen élnek, ez tartja őket életben, teljes mértékben a függőivé váltak. Mostanra a szimpla életben maradásukhoz van szükségük rá. Ha nem változtatják meg a kultúrájukat, a ceremóniáikat, akkor egyszerűen „pokolra fognak jutni”. Amíg nem tanulják meg azt az értékrendet, hogy mindannyian egyenlőek vagyunk és a dolgokat meg kell osztanunk másokkal is, addig nem fognak fejlődni. Most tehát a fajuk teljes identitását újra kell gondolniuk.

A reptiliánok nem hülyék, több százezer éve tudják, hogy az emberiség fejlődni fog. Éppen ezért mindent megtesznek, hogy ezt megakadályozzák. Az emberiség már hatszor került abba a helyzetbe, hogy áttörjön ezen a gáton, de minden alkalommal visszacsúszott, most hetedszerre végre sikerült áttörnie a tömegtudatosságnak ezt a határt (2012. 12. 21-én), ez pedig riasztást váltott ki a reptiliánok körében. Amint az emberiségnek sikerül végleg áttörnie ezen, a reptiliánok egy puskacsővel találják magukat szemben. Ha tehát elég okosak, akkor most muszáj tárgyalásokba kezdeniük - ha nem teszik, akkor fajuk el fog tűnni a palettáról. Tehát nem csak az emberiség, hanem a reptilián faj számára is kulcsfontosságú ez az időszak.

Az a drákonida lény, akit én „Anu”-nak nevezek 250 000 évvel ezelőtt érkezett a Földre. Ekkor kezdtek a reptiliánok dolgozni az emberek genetikájával. Azóta Anu oda-vissza ingázott a saját bolygója és a Föld között. Az egyik ilyen út alkalmával azonban itt ragadt. Többeknek közülük sikerült még idejében elmenniük, de egy kicsiny csoport drákonida itt ragadt.

A CERN eredetileg azért épült, hogy portált nyisson a 4D-be, egy olyan kaput, amin a drákonidák itt maradt csoportja elmenekülhet. Azonban az a dimenziós lyuk, amit végül sikerült létrehozni a részecskegyorsítóban mindössze 0,08 mm-esre sikeredett, és ezen fizikailag nem fér át egy 270 cm magas drákonida lény... szóval végleg csapdába estek. 2015 októberében ezért a drákonidák összehívták a csatlósaikat a Vatikánban, és azt mondták nekik: „Mostantól egyedül vagytok.” Képletesen szólva tehát „levették a kezüket” a háttérhatalomról, innentől kezdve a drákonidák csak a saját maguk védelmére koncentrálnak, és ezzel lényegében kiszálltak a játékból.”)

A negatív drakonida vezetők részvételével lezajlott találkozóról részleteket egyáltalán nem tudok, és ez az a pont, ahol úgy érzem, nem is kell tudnom, elég, ha tudok, tudtam róla. Meglepően gyorsan lezajlott, és eredménnyel zárult, a néhány főbb vezető eltávozási engedélyt kapott. Én elsődlegesen tanító-segítő-támogató létező vagyok az univerzum minden általam ismert - „használt” - szintjén, mostani életemben "instruktor", "lélekszerelő". A többi feladat egy része csak úgy „beesik”, egy ilyen összetett helyzetben úgy tűnik, időnként mindenki foglalkozik mindennel.

Itt most megint némi kitérő.

Szerintem elég erős kavarodás van a fajok jellemzőiben, megítélésében, egyáltalán az elnevezések használatában. A „reptilián” egy olyan gyűjtőfogalom, ami alatt mindenki mást ért. Számomra azon létezők csoportja, csoportjai, akikkel semmiképpen nem szeretnék szembe találkozni az utcán. :) Egy olyan faj, amely az agresszivitásáról híres az univerzumban. De kb. annyira lehet bármely fajt egy kalap alá venni, mintha azt kellene megfogalmaznunk, milyen egy humanoid... Egyrészt a humanoid ugye messze nem egyenlő az emberrel (és maga az ember is hányféle, és mennyire különböző tudati szinteken áll), másrészt hasonlítsuk össze az „embert” és egy fénylényt... Kb. ilyen különbségek vannak más fajok esetében is. Tehát Parkes leírása is a reptiliánok egy adott csoportjára vonatkozhat.

A drakonidák semmiképpen nem sorolandók a reptiliánok közé. A drakonida faj sokkal ősibb, viselkedésében, jellemzőiben is teljesen más, büszke is rá, szerintem ezt a besorolást kikérnék maguknak... Sokat elárul az, ahogy a mi kapcsolatunk a reptiliánokat jellemezte: "Mi vagyunk az evolúció csúcsa, eszünk semmi, de könnyen a beleinkben találhatod magad.. " (Ez viszont egyezik Parkes leírásával). Még egy dolog: a fajok egyre inkább keverednek is egymással, sokszor „átfedések” vannak, nem is olyan könnyű eldönteni, melyik létező hova sorolandó inkább, egyre nagyobb a sokszínűség.

A felszín alatt élő gyíkszerűekről.

Ők viselkedésükben hordozzák a reptilián jellemzőket, nekem is az volt az érzésem, hogy ha az első pillanatot - szó szerint - túléli az ember, akkor már lehet velük tárgyalni. Ez alap reakció, ami nem vonatkozik mindenkire egyformán, vannak köztük jóval fejlettebbek is. (Minden létformába születnek magasan, v. magasabban fejlett tudatok is).Egyelőre úgy érzem, ez egy kezdeti tárgyalási próbálkozás volt, a vezetőik a békére hajlanak, egy valódi közös bolygóban látják az irányt, amit szerintük egyelőre nagyon megakadályoz az emberiség húsevése. Ez a csoport, akikkel én találkoztam, egyelőre határozottan tart tőlünk, úgy érzik mi jelentünk veszélyt az ő számukra. Alapvető változásokat kellene eszközölnünk, hogy a két faj között a békés egymás mellett élés létrejöhessen. (Nekik is, tudják). Ez a kapcsolatfelvétel tekinthető egy kezdeti próbálkozásnak, aminek nem biztos, hogy mostanában lesz folytatása, úgyhogy őrájuk olyan nagyon nem is szeretném felhívni a további figyelmet. (Gyíkszerűek, de nem hüllők, és az univerzumban nagyon békés „gyíkszerű” fajok is élnek).

Említetted, hogy előadást tartottál a „Mágnesesség és lézertechnológia” címmel. Hogyan zajlott és egyáltalán kik vettek részt ezen az előadáson?

Ezt az előadást inkább csak érdekességként említettem meg a tudat összetettsége kapcsán, mostani földi létezésemben egyáltalán nem foglalkozom fizikával. Engem is meglepett, hogy milyen részletességgel emlékszem a körülményekre.

Egy kis beszúrás, hogy miért is nem emlékszik az ember pontosan a dolgokra: a találkozókon általában, és az ilyen előadásokon nem szavakkal történő kommunikáció zajlik, hanem gondolatátvitel folyik. Ezért is van az, hogy csupán a lényeg marad meg. Itt egy nagy „képernyő” volt jelen, egy átlátszó plexi, vagy üveglap, azon jelentek meg a gondolataim, képekben, ábrákban. A búcsúzásig egyetlen szót sem szóltam. (Valamiféle kivetülésként voltam jelen). A találkozó résztvevői nem földi emberek voltak, legalábbis nem az volt az érzésem. Egy hosszú asztal körül ültek kb. húszan, egyforma fekete formaruhában, és látható érdeklődéssel figyelték a témát. Ami még érdekes volt: az egyik sarokban álldogált egy talán 6 fős, leginkább drakonida jellemzőkkel bíró, relatíve agresszív csoport, akik szintén az előadásra jöttek, de kölcsönös bizalmatlanság folytán nem is szerettek volna a többiek közé ülni, és nem is engedték volna őket. Az volt az érzésem, hogy azért engedték meg nekik a részvételt, mert már eljutottak egy bizonyos fokig a fejlődésben. Az univerzum pozitív törvényei szerint a fejlettebb segíti a fejlődni szándékozót.

Mesélj egy kicsit arról a több napon át tartó telepatikus kapcsolódásról, amit azzal a pozitív drákonida lénnyel folytattál? Mit tudtál meg róluk? Mit lehet tudni a kultúrájukról, származási helyükről, milyen szerepet töltenek be itt a Földön? Mik a rövid és hosszú távú céljaik?

Ezzel a drákonida lénnyel egy eléggé másfajta kommunikáció folyt, inkább személyesebb területeket érintve. Nem hiszem, hogy lényegesen magasabb szinten állhatott nálunk - ha egyáltalán -, ugyanolyan kontakta volt, mint mi. Az érdeklődési köre inkább személyes létezési dolgok felé fordult, a jövőről, és bizonyos területeken a saját céljaikról nem nyújtott felvilágosítást. Egy esetben utána nézett valaminek a „kedvünkért” - például Corey személyének. Amikor rákérdeztem, nem tudott információval szolgálni, másnap reggel viszont azzal kezdte, hogy sikerült utánakeresnie, megtalálta, először azért nem tudott róla, mert "nem ez az eredeti neve". Az ő "okostömbjük" egy átlátszó üveglap, többször is hivatkozott arra a kérdéseinknél, hogy megnézi a "lapon". Ez egy DNS-olvasó, ha jól értelmeztük, tehát nem a "lap" tudja a válaszokat, hanem azon keresztül jut az egyén olyan információk birtokába, amit a DNS-e, a központi tudat (könyvtár?) tárol. Állítólag sokat elhagytak itt a Földön, de csak egy szimpla üveglapnak látszik, összetörtek, és a különböző fajok egyébként sem tudják egymásét használni.

Amit megtudtunk tőle.

Önmagukat az univerzum legősibb fajaként tartják számon, erre némileg büszkék is, 9 milliárd évesre becsülik a fajuk életkorát. 3-5 D-s létezők. Az "idők folyamán" különböző csoportokra váltak szét, az általunk (emberiség) is eléggé ismert negatív csoportosulás tevékenységét ők elítélik. Szélsőségeseknek tartják őket, aminek már semmi értelme nincs.

A reptilián faj jóval fiatalabb náluk, nem becsülik semmire. A reptilián faj összességében a drakonida fajnak van alárendelődve. Az ő véleményüket erről a fajról röviden, velősen összefoglalta, ahogy írtam is. (Innentől kezdve „ő”, „ők” alatt ezt a pozitív csoportot értem).

Rendkívül hosszú életűek, tkp. akkor hagyják el a testüket, amikor akarják, "beleunnak" a létezésbe. Az ő szavaival: a pusztításba is "beleuntak" már, mint csoport, ezért kezdték el a fejlődés lehetőségét kutatni. Annyit tudtunk meg, hogy a beszélgetés idején a bolygó őrzőiként tevékenykedtek (erről pontosabbat nem tudok, de összevág a Gigi Young által említettekkel), bár az ő véleményük éppen az volt, hogy azt a "küszködést", ami itt folyik, kár tovább fenntartani, irreális energiabefektetést fog igényelni az ebből való kikecmergés. A pusztítás adott esetben továbbra is a feladataik közé tartozik, de most már mint feladat, amikor ilyen döntés születik. Erről részletes információkat kaptunk, hogy ilyenkor hogy is néz ki a dolog. (El tudnak pusztítani egy teljes bolygót is, és azt is meg tudják oldani, hogy "csak" a rajta levő populáció törlődjön el). Mint kiderült, nem olyan ritka dolog az ilyen irányú döntés sem. Mivel érzelemtestük egyáltalán nincs, ez számukra nem okoz problémát, és ez a hiány sok minden mást is megmagyaráz.

Abszolút egyenesek, a mi szavainkkal élve becsületesnek mondhatók, ami egyszer meg lett velük beszélve, ahhoz minden körülmények között tartani fogják magukat, akkor is, ha nem értenek vele egyet. Ez a hierarchikus rendszerükhöz is kapcsolódik, amihez ragaszkodnak is, tulajdonképpen nem ismernek mást. Őnáluk a hierarchikus rendszer teljesen mást jelent, mint nálunk, ez mindenképpen egy egészséges rendszernek tekinthető, még akkor is, ha tőlem így is távol áll. Aki feljebb kerül a rangsorban, az „kivívta” ezt valamivel, tehát csak érdemekkel lehet följebb jutni, nincs öröklődés, és más hasonló dolgok. És addig tart, amíg az illető megfelelően "teljesít". Ezt a rangsort, mivel tkp. közmegegyezéssel születik, mindenki a magáénak érzi.

A mi szemszögünkből nézve az egész létezésüket az érzelemnélküliség határozza meg. Érzéseik vannak, de azok sem olyan erősen, mint a mieink. A kötődés fogalmát nem igazán ismerik, ez a társadalmukra alapvetően jellemző, inkább rövidebb távú kapcsolatokat létesítenek, bár a tartós elköteleződést is ismerik. Ahogy a kapcsolatunk fogalmazott: előfordul, hogy olyan "lelki szimpátia" alakul ki két létező között közülük, hogy hosszabb távon együtt maradnak.

Az emberrel kapcsolatosan azt mondhatnám, hogy csodálják, de ezt a fogalmat sem igazán ismerik, úgyhogy a kíváncsiság szó talán pontosabban fejezi ki a lényeget. Ők úgy általában kíváncsiak mindenre, amit nem ismernek, nem értenek, és egyértelműen úgy látják, hogy az emberben van valami, ami nekik nincs. Bizonyos értelemben "többnek" éreznek minket. Gyengének, kiszolgáltatottnak, „fiatalnak” látják a humanoidot összességében, pláne az embert, de mi "bírunk" valamivel, amivel ők nem. Nem értik a viselkedésünket, nem mindig érzik az érzéseinket (csak a nagyon intenzíveket), az érzelmeinket meg egyáltalán nem, úgyhogy hangsúlyozom: nem rossz szándékból döntöttek volna az újraindítás mellett, hanem mert pusztán logikusan nézve így célszerű. Egyébként is hisznek egy Teremtőben, abszolút nincs halálfélelmük, tisztában vannak a lélek örök "érvényességével", ennek megfelelően léteznek. Bármikor dönthetnek úgy, hogy „abbahagyják”, de akár több ezer évig is élhetnek, nem igazán van jelentős különbség az „öregek” és a „fiatalok” között.

Visszatérve a humanoidra: úgy döntöttek, hogy humanoid genetikával kísérleteznek a fejlődés érdekében, erről részleteket nem tudtunk meg. Ő már hibridnek tekinthető, ami abban nyilvánul meg egyelőre, hogy három helyett öt ujja van, és az eredetileg szokásos zöld helyett sárga testnedv kering benne. (Őnáluk a „szív” nem szív, v. pumpál, hanem szó szerint keringet). A létezésük szén, de nem oxigén alapú, egyáltalán nem lélegeznek, a nagyon szélsőséges körülményektől eltekintve bárhol tudnak létezni. A kapcsolatot is azért vette fel velünk többek között, mert a társam érzésein keresztül próbált megértésekhez jutni a mienkhez hasonló létezéssel kapcsolatosan. (A kezdeti közömbösség után volt, amikor határozott érdeklődést, vagy egy mosolyt érzékeltem). Még valami, amiért értelmetlen is számukra a hazugság: nemcsak látják egymást, és bármely más létezőt, de "át is látnak rajta", tehát az összes információnak birtokában vannak.

És amiért ez az egész történet múlt időbe került: nemrég eltávoztak innen, nincs már tovább szükség rájuk. Remélem ez azt jelenti, hogy a helyzet stabilizálódott.

Amit a tudásukból esetleg hasznosíthatunk: a halmazokban való gondolkodás. (A számokat nem ismerik, mindent halmazként érzékelnek, azon belül viszont egészen pontosan meg tudják állapítani a különbséget). Ezzel a megközelítéssel kapunk egy nagyon jó modellt a létezés értelmezésére. Minden létező egy energiahalmaz, akire-amire különböző energiaminőségek hatnak, ezáltal változásokat előidézve benne, rajta. Ha az adott létező e folyamatok közben tudati visszacsatolásokat alkalmaz, az a tudatos létezés, a többi a tudattalan. Ennyire egyszerű.

Még valami: nem tartozik szorosan a témához, de ha már egy drakonida létező is ezt mondja... Ők egyáltalán nem fogyasztanak húst. Szintetikus ételeket esznek, ami nézhet ki „hús”-nak, de nem az. Nagyon felhívta a figyelmünket arra (ő is), hogy az emberiségnek teljesen fel kellene hagynia a hús fogyasztásával, ha magasabb szintre akar jutni. Vagy legalábbis egyelőre azoknak, akiknek ilyen céljaik vannak.

(Szerk – És ha már fentebb ennyit emlegettük Simon Parkes-t... Itt, a beszélgetés végén szeretnénk idézni tőle egy ide vonatkozó fontos gondolatsort, amely az emberi faj húsevési szokásai mögött meghúzódó indokokat taglalja és amely kiegészítheti és megvilágíthatja anathea és a pozitív drákonida lény által elmondottakat:

„Az emberiség számos módon csapdába van ejtve. Az egyik ilyen dolog, hogy az ember azt hiszi, szüksége van arra, hogy húst egyen. Mindannyiunknak választási lehetősége van, hogy eszünk-e húst vagy sem. Tegyük fel, hogy vannak reptiliánok, akik embereket és gyermekeket esznek. Sok ember számára bizonyára túl nehéz lehet ezt elképzelni. De azok, akik kutatásokat végeztek, vagy személyes tapasztalataik vannak erről, azok tudni fogják, hogy ez a kijelentés bizony pontos. Ezen a bolygón vannak bizonyos szabályok. Az egyik ilyen szabály az, hogyha megeszel valami élőt, akkor másvalaki miért ne ehetne meg téged. Így aztán a reptiliánok mondhatják, hogy „megeszlek téged, mert te is megeszed a bolygó más életformáit”. Ha a teljes emberi faj holnap reggel befejezné a húsevést, az olyan energetikai satuba fogná a reptiliánokat, hogy azon nyomban be kellene fejezniük az emberevést. Tehát az egyik oka az állatok lemészárlásának és a húsevésnek az, hogy ezzel csapdába csalják az emberi fajt. Hogy bevonjanak minket abba az energiaciklusba, ami lehetővé teszi a reptiliánok számára, hogy domináljanak. De a kérdés sokkal mélyebb ennél. Az én véleményem szerint azok a lelkek, akik az emberek által elfogyasztott állatokba inkarnálódnak, remélik, hogy az a fájdalom és szenvedés, amin ők keresztülmennek – hiszen meggyilkolják őket, hogy az emberek megehessék a húsukat – kimozdítja majd a mérleg nyelvét és az emberek ennek hatására befejezik ezt a szokást. Tehát ez egy vállalás az állatok részéről, egy nagyon nehéz vállalás. Néhányuknak van választása, néhányuk pedig kényszerítve van erre. A valóság azonban az, hogy egy bizonyos ponton ennek véget kell vetni. Mára viszont mindez hatalmas iparággá vált. Milliókat keresnek ezekből az állatokból. Észak Yorkshire-ben például a vegetariánizmust mentális betegségnek tartják és azon a területen hatalmas telepek vannak, amiknek a vezetői nagyon jól élnek ebből. Ezért mondom tehát, hogy nagyon fontos az emberiség tudatosságának megváltozása, mert ha mindenki leállna a húsevéssel holnap reggel, ezeknek a farmoknak el kellene kezdeniük valami mást termelni. A húsevés abbahagyásának egy személyes választásnak kell lennie és egyáltalán nem akarok ezzel senkit sem támadni, vagy rávenni az embereket arra, hogy álljanak le a húsevéssel. Ugyanakkor én személy szerint azt gondolom, hogy a húsevés rossz dolog. Nekem például macskáim vannak. Nem igazán értem, hogy miért fontosabbak a háziállatok a farmon élő állatoknál. Azért, mert az emberek körében az a hitrendszer van elültetve, hogy az egyik életforma jobb a másik életformánál. Egy kutyát vagy egy macskát hazaviszel és ő ezzel a családod tagjává válik. Tehát különbözőnek tekintjük őket egy bárányhoz vagy egy kecskéhez, vagy egy vadon élő rókához képest. „Ami nem a házunkban él, az kevesebbet ér”. Ez egy nagyon primitív nézőpont. Az emberi tudatosságnak túl kell lépnie ezen a képtelenségen. Ha sikerül túllendülnünk ezen, jótékony változásokat fogunk látni magunk körül.

És még valami. Ha megnézzük az ember fogazatát, mindössze 2 olyan fogunk van, amelyet egyértelműen húsevésre lehet használni. A fogaink többsége viszont őrlésre és zúzásra szolgál. Az étrendünkre adott válasz tehát a fogazatunkban rejlik. Ha arra terveztek volna bennünket, hogy sok-sok húst együnk, akkor olyan fogaink lennének, mint a krokodiloknak, vagy a reptiliánoknak. Ehhez képest őrlő-zúzó fogaink vannak és ezek gyakorlati értelemben nem igazán alkalmasak húsevésre. Az én véleményem az, hogy az emberek be vannak csapva abbeli hitükben, hogy húst kell enniük. A fogazatunk azonban arról tanúskodik, hogy más élelem fogyasztásával is képesek vagyunk a túlélésre.”)