Randy Cramer – egy “szuperkatona” spirituális élményei a Marson és a Holdon
Ebből az interjúból Randy Cramer élettörténetét ismerhetjük meg részletesen. Beszél a MILAB programban szerzett traumatikus élményeiről, felépüléséről, a Marson katonaként átélt tapasztalatairól, földönkívüli fajokról, saját spiritualitásáról, és felsőbb énjével való kapcsolódásáról.
Elsőként következzen egy rövid bemutatás:
Randy 1970-ben született, 3 és fél éves korától 17 éves koráig a "Project Mannequin" programban képezték ki. (Ez a globális program ún. "szuperkatonák" kinevelésére szolgált. Ugyancsak ebben vett részt egy másik ismert szuperkatona, "Michael Prince" vagyis James Casbolt is). Később, 300 társával együtt Randy átkerült a Project Moonshadow programba. Randy szerint az 1960-as évektől kezdve a trauma alapú elmekontroll (MK-Ultra) helyett egy sokkal enyhébb elmeprogramozást alkalmaztak rajtuk, hogy együttműködőbb, összetartóbb katonák legyenek. A Moonshadow program célja nem az volt, hogy gyorsabb, erősebb gyilkológépeket neveljen, hanem hogy modern szuperkatonákat, vagyis erkölcsileg fejlettebb egyéneket faragjon a program résztvevőiből.
A legtöbb esetben a MILAB program (vagyis a katonaság által végrehajtott és földönkívüliek által irányított elrablások) szuperkatonáinak kiképzése jóval azelőtt megkezdődik, mielőtt a benne résztvevők valójában felnőnének. Randy első elrablásának emlékei kb 3 éves korából származnak, amikor is "kivették" őt az anyaméhből és "genetikai frissítést" végeztek rajta. Randy "hibrid genetikáját" a katonaság természetesen megpróbálta a saját szolgálatába állítani. A MILAB programban kiképzett gyerekek később számos programba szóródtak szét, közülük került ki pl a titkos űrprogram személyzete is.
17 év katonai szolgálat a Marson
Randy 20 éves katonai szolgálatát főleg a Föld bolygótól távol töltötte. 17 évet a Mars bolygón, majd ezt követően 3 évet a Föld Védelmi Erők (EDF) "SS Nautilus" névre hallgató bolygóközi űrutazásra képes űrhajóján (az SS itt Space Shuttle-t, vagyis űrhajót jelent). Járt az USA katonai bázisán is a Holdon (LOC).
Mars Kolónia Társaság (Mars Colony Corporation)
Az űrben töltött idejének döntő többségében Cramer a Mars Kolónia Társaság védelmi egységében, vagyis a Mars Védelmi Erők szolgálatában állt. A Mars Kolónia Társaság egy konzorcium, melyet bankok, kormányok és technológiai vállalatok birtokolnak. Kiterjedt bányászatot és különböző műveleteket folytatnak a Mars bolygón. A Mars Védelmi Erők egységei védik azt az 5 űrkolóniát, amelyek a Mars Kolónia Társaság érdekeltségei közé tartoznak. Ezek közül a legfontosabbat Aries Prime-nak hívják, ez a legfontosabb emberek által működtetett igazgatási egység a Marson, és egy kráterben található.
Élet a Mars bolygón
Cramer elmondása szerint a Marson található létesítmények többsége a bolygó felszíne alatt helyezkedik el. Az az egység melynek ő is a tagja volt, leginkább a bolygó északi részén teljesített szolgálatot, és nem is igazán jártak a bolygó déli területein. A Marson belélegezhető levegő van, igaz, a szabad lélegzés nehézségekkel jár, így aztán normál esetben egy speciális öltözéket kellett viselniük, amikor a bolygó felszínén jártak. Elmondta ugyanakkor, hogy a Mars bolygó egyenlítője körül lehetséges e speciális ruha nélkül is a lélegzés. A levegő olyan ritkás, mint a földi magas hegységekben, de segítség nélkül lehet lélegezni. Alkalomadtán még havazott is a Marson, de a hópelyhek sokkal lassabban hullanak annál, mint amit megszoktunk itt a Földön. Randy feladata főleg biztonsági szolgálat ellátása és járőrözés volt.
Őshonos életformák a Marson
Alapvetően Randy egysége két őshonos marsi fajjal találkozott. Egy reptilián illetve egy sáskaszerű, humanoid fajjal. Mindkét faj hihetetlenül intelligens és saját területi zónákkal rendelkeznek a Marson, ahová az embereknek nem szabad belépniük. A marsi reptiliánok egy "ősi harcos klán"-hoz hasonlítanak, de leginkább csak saját területeiket védik. Randy elmondása szerint egy titkos akció keretében egyszer behatoltak egy tiltott reptilián templom körzetébe és ott óriási harcba keveredtek, aminek következében 1000 fős egységükből mindössze 28-an maradtak életben. Randy egyike volt a szerencséseknek.
Aztán katasztrofális esemény történt
A marsi kolóniákat védő szuperkatonák folyamatosan harcoltak és kisebb-nagyobb csete-patékban vettek részt az említett 2 őshonos fajjal, de nagyjából kezelni tudták a helyzetet. Mindez nagyjából addig tartott, amíg drákonida-reptiliánok érkeztek és ebből egy 4 oldalú háború kerekedett. Az őshonos marsi reptiliánok végül könnyedén felülkerekedtek a drákonidákon. Egy későbbi összetűzés során katasztrofális esemény történt, melyben Randy állomáshelye majdnem megsemmisült. A kb 500 fős személyzet csaknem teljesen odaveszett.
Az SS Nautilus űrhajón teljesített szolgálata
E katasztrófa bekövetkezése után, Randy pilóta lett és a Föld Védelmi Erők SS Nautilus nevű űrhajójának kapitánya lett. Becenevét (Kaye Kapitány) is innen kapta.
Visszatérés a Földre
Szolgálati idejének végeztével visszatért a Holdra, ahol egy olyan eljáráson esett át, melynek során testét "visszafiatalították" (reverse aging). Egy több héten át zajló folyamat keretében felkészítették, hogy visszatérhessen a szolgálati idejét megelőző, eredeti idővonalán zajló eseményekbe, 1987-be. (Vagyis egy megfiatalított testben visszahelyezték őt az 1987-es évbe, mintha mi se történt volna. A titkos űrprogramban szerzett tapasztalatait, kiképzésének, a Marson töltött katonai szolgálatának és a MILAB programnak emlékeit mesterségesen elfojtották, és a tudatát szinte "kiüresítették" – ez az ún. "blank slate" eljárás – Corey is ezen esett át) Nagyon sok erőfeszítésébe és belső pszichológia feltáró munkájába került, míg újra előhozta tudatának azt a részét, melyben ezek az emlékképei tárolódtak és képes volt az újonnan előhozott emlékeket beintegrálni jelenlegi életébe. A kiképzés során elszenvedett kínzások, gladiátor típusú küzdelmek és számtalan orvosi eljárás és teszt emléke került újra felszínre.
A most következő interjút Eve Lorgen készítette Randyvel. Eve egy terapeuta, akik segített Randynek felépülni a traumatikus emlékek utóhatásaiból és támasza volt abban, hogy újra össze tudja rakni a 20 éves szolgálatának megmarad emlékdarabkáit egy összefüggő egésszé. A spiritualitásnak nagyon fontos szerep jut Randy életében és nagyon tanulságos az az eltökélt szándék, amivel a saját felgyógyulásához viszonyult. Erős kapcsolatot alakított ki a saját felsőbb énjével, ami nélkül talán nem is sikerült volna felállnia és most nem tudna beszélni az általa átélt élményekről. Mindannyiunk számára példa lehetne elkötelezettsége miatt, amellyel kiáll és küzd az emberi szabadságért. Innentől a szó Randy Cramer-é
1. HOGYAN SIKERÜLT "VISSZAHOZNI" AZ EMLÉKEIDET?
27 és 30 éves korom között a memóriasejtjeim nagy része elkezdett kinyílni. Az az érzésem, hogy a memóriasejtjeimnek ez a "megrepedése" és az emlékeimet elborító fátyol felemelkedése szándékos és előre eltervezett volt. Talán valamilyen korábbi programozás idézhette elő bennem mindezt.
30 éves koromban már nagyon komolyan próbáltam összerakni a kirakós darabkáit és az életem történéseit, 33 évesen pedig már volt egy elég részletes képem különböző traumatikus eseményekről, amik korábban velem történtek. 35 éves koromban a memóriám már olyan lyukas volt, mint a svájci sajt, és életemben először képes voltam meglátni a fától az erdőt. Ez hihetetlen sokkoló volt a számomra. Az egóm gyakorlatilag darabjaira hullott, és az egész addigi identitásom összeomlott. Mint utólag kiderült, én egyszerűen megpróbáltam valahogy feltörni a memóriasejtjeimet.
A programozásom részleteit nagyon nehéz leírni. Amikor meditatív théta állapotban vagyok, olyan mintha számítógépes programok sorait látnám. Világos volt számomra, mikor kitöröltem őket, hogy ezek hozzáadott programok voltak a tudatomban. Olyan, mintha malware-ek lettek volna, csak egy földönkívüli hacker által a fejembe telepítve. Egy éven keresztül rendszeresen minden nap sok időt töltöttem azzal, hogy sorról sorra kioldottam és töröltem ezt a programot a tudatomból.
Ezután eldöntöttem, hogy egyszerűen csak tennem kell a dolgomat tovább, és attól kezdve nem is szenvedtem már az utóhatásoktól. Természetesen azért még rengeteg kérdést kell helyre tennem magamban, de ma már tisztán tudom, hogy ki vagyok és miért vagyok itt egyáltalán.
Sokan kérdezték tőlem, hogy a szolgálatom a titkos űrprogramban miért tartott ilyen hosszú ideig, összesen 20 évig voltam távol. A válaszom erre az, hogy a legtöbb embernek fogalma sincs, mennyire drága egy szuperkatona kiképzése. A 6 millió dolláros ember hozzánk képest semmi. 20 évre kellett aláírnunk, hogy a program irányítói visszakapják azt a pénzt, amit a kiképzésünkbe fektettek.
2. MILYEN ÉRZÉS VOLT KOMMUNIKÁLNI A FELSŐBB ÉNEDDEL?
Ahhoz, hogy tisztán és pontosan tudjak kapcsolódni a Felsőbb Énemmel, először képesnek kell lennem kapcsolódni az Alsóbb Énnel is. A hét csakrád és "Te", valójában egy szendvicsben vagy e két Én között. A Felsőbb Éned a nyolcadik csakra, az Alsóbb Én pedig a gyökércsakra alatt, lent a lábadnál, annak a pránacsőnek az alján található, mely végigfut a testeden. Ha ez a kapcsolat létrejön, nagyon tisztán tudni fogod, hogy a Felsőbb Éneddel kommunikálsz.
Ha valamilyen más lényt érzékelsz mindeközben, akkor az olyan érezés, mintha valaki kívülről akarna megszállni téged. Ezzel szemben, amikor a Felsőbb Énedet hallod, az olyan, mintha egy eddig egész életedben hiányzó részeddel újra összekapcsolódnál, egyesülnél és úgy érzed, újra hazaértél. Ez egy nagyon megindító, érzelmes és mindenképpen pozitív élmény. Egy boldog állapot és annak az érzése, hogy a Felsőbb Éneddel egyesülve mostantól semmi sem lehetetlen. Mindezt úgy, hogy közben ez nem megy át egoista, nárcisztikus érzésekbe. Csak egy nagyon tiszta, világos érzése annak, hogy nincs többé lehetetlen számodra.
Ma már bele tudok nézni a tükörbe és elmondani egy mantrát, amelyet a Felsőbb Énem tanított nekem legelső "találkozásunk" alkalmával. Egy bizonyos hangot kell kiadnom, mikor kapcsolatba szeretnék kerülni vele. Ilyenkor a tükörben szinte nem is magamat, hanem egyenesen a Felsőbb Énemet látom. A tükör ilyenkor egy ablaknak tűnik, és olyan mintha rajta keresztül egy másik dimenzióba látnék át. Rendkívüli élmény volt, mikor ez először megtörtént velem és utána sokáig féltem a tükörbe nézni, mert féltem, hogy hátha elveszítettem és nem jön elő újra.
A tükrök azonban nem tesznek mást, mint visszatükrözik a saját képemet – kivéve akkor, amikor a Felsőbb Énemmel beszélek. Akkor és csak akkor ŐT látom benne. Mindig állandó, nincs benne eltérés és mostanra már nagy gyakorlatom van a vele való kapcsolódásban. A tükör csak egy eszköz, de valami olyasmit tükröz vissza, ami sokkal kozmikusabb annál, mint amire a legtöbb ember valaha gondolni merne.
Egy dolog biztos: a Felsőbb Éned soha nem akarná, hogy olyat tégy, ami a szabad akaratod ellen való. Tehát, ha valaki vagy valami megpróbálna téged meggyőzni arról, hogy nem vagy szabad, akkor valószínűleg nem a Felsőbb Énedhez kapcsolódtál.
3. PROJECT MOONSHADOW
Én valójában az USA Tengerészgyalogság Különleges Egységének "tulajdonaként" láttam meg a napvilágot. A Project Mannequin program egyik alprogramjának számító Project Moonshadow program részeként engem tulajdonképpen beültettek a biológiai édesanyám méhébe, majd születésem után a biológiai apámmal együtt neveltek fel.
Így aztán gyerekkoromat a Project Moonshadow program jelentette. Eredetileg 300-an voltunk benne, fiúk és lányok vegyesen, kb 80 / 20 % arányban. Az egész program az USA Tengerészgyalogsága és az úgynevezett "Bronz" földönkívüliek közös programja volt. 1987-ben, 17 éves kiképzési programom végén, hivatalosan áthelyeztek az USA Tengerészgyalogságának Különleges Egységébe. Ez az egység 10 000 főből állt, akiket különböző területekre osztottak be, majd a Hold Műveleti Parancsnokságra küldtek, hogy ott megbízásokat kapjanak a Föld Védelmi Erőktől. Az én egységemet a Mars bolygóra küldték, hogy a Mars Védelmi Erők részeként a marsi létesítmények védelmére szerződjünk.
4. A MARS VÉDELMI ERŐK MŰVELETEI ÉS A KATONAI SZOLGÁLATOM
Elsődleges feladatunk a Marson az ún. "Zebra Állomás" illetve a kolóniák 87-125-ös és 227-277-es körzeteinek védelme volt.
Másodlagos feladataink közé tartozott a védelmi rács más körzeteinek védelme, illetve ha parancsot kaptunk rá, akkor meg kellett támadnunk az őshonos marsi inszektoid illetve reptilián fajok csapatait, csoportjait. Ez két őshonos marsi faj. Nagyon különböznek az emberektől. Én egyedül velük kerültem kapcsolatba, bár hallottam jelentéseket más őshonos marsi intelligens életformákról, fajokról is.
Leginkább egy speciális páncélozott ruhát viseltünk, és elektromágneses fegyvert hordtunk magunknál, ez volt az általános kézifegyverünk (a hangsebesség 7-szeresével lövi ki a lövedéket). Szolgálatunk alatt nagyon elfoglaltak voltunk: amikor nem harcoltunk, akkor edzettünk. Volt szabadidőnk is, de nagyon sok időt töltöttünk a harcokra való felkészüléssel.
5. ÉLELMEZÉS A MARSON
Nem tudom megmondani, hogy honnan volt friss zöldségünk a Marson. Én úgy sejtem, hogy helyileg termesztették, néhány dologgal talán kereskedtek is, vagy máshonnan hozták. Ettük pl eperfagylaltot, illetve epres pitét is, amiben a szakácsok megesküdtek rá, hogy egyetlen szem eper sem volt, helyette valamilyen nem-földről származó gyümölcsből készítették. Mindenesetre nem volt szabad beszélniük róla.
6. A MARSI ÉGBOLT
Többnyire kék, néha pirosas színű, és főleg naplementekor nagyon lilás. Nagyon sok pirosas árnyalat található a Marson, emiatt képesek vagyunk mindent egy kicsit pirosas-lilás árnyalatban látni. Én legtöbbször egy sisakon keresztül láttam csak a marsi égboltot.
7. BÁZISOK A HOLDON ÉS A MARSON
A Holdon lévő bázisunk neve LOC, vagyis Hold Műveleti Parancsnokság. A leszállópályát Platform 1-nek hívják, ezen kb a legnagyobb méretű földi utasszállító gépek férnek el. Az igazán nagy méretű űrhajóknak külön földalatti hangárjuk van.
A Föld Védelmi Erőknél nem használjuk a hold kifejezést, merthogy a Naprendszerünkben összesen 24 hold található. Szóval, ha a Föld bolygó kísérőjére gondolunk, akkor azt LUNA-nak hívjuk, tulajdonképpen ez lenne az ő igazi neve.
Én magam csak pár alkalommal voltam a LOC-on. Talán háromszor, ebből az utolsó eset közvetlenül a Földre való visszaérkezésem előtt történt. Akkor több hétig voltam ott, de mivel gyógykezelésen estem át és erősen gyógyszereztek, nem emlékszem sok mindenre. Nem emlékszem, hogy valaha is megengedték volna, hogy lemenjek pl az L7 nevű szekcióba, ami a fő lakózóna volt a LOC-hoz legközelebb eső holdkolónián. Arra azonban emlékszem, hogy az a hely HATALMAS méretű. Mérete vetekszik a Földön található leghatalmasabb és legnagyobb kiterjedésű földalatti bázissal. Ezt a helyet ugyanis az Elit abból a célból hozta létre, hogy szükség esetén ide tudjanak menekülni, de mivel ilyen közel a Föld bolygóhoz nem érezték magukat biztonságban, ezért kicsit távolabb, a Marson is létrehoztak egyet. Emlékszem, hogy a parancsnokom több alkalommal is megjegyezte nekem, hogy "ezek a lelketlen kurafiak olyan gyávák, hogy már az első kis zajra elmenekülnek, csak hogy mentsék a bőrüket. De olyan mértékű a félelmük és annyira paranoiásak, hogy már Luna sincs elég távol nekik, ezért messzebbre kellett futniuk az emberiség elől. Futva hátrahagynának mindent, a sötét terveikbe fektetett tengernyi munkájukat és még az őseik hagyatékát is, ha úgy adódna."
A LOC-ra azzal a bizonyos TR-3B nevű fekete háromszög alakú űrhajóval utaztunk. Ennek a járműnek a technológiája lezuhant földönkívüli űrhajókból lett visszafejtve. A LOC bázisról a Marsra pedig egy másik, hatalmas méretű űrhajóval mentünk. Ezen a hajón 4-5 emeletet alakítottak ki, és legalább 2 focipálya szélességű volt. Bumeráng alakú és az eleje le volt kerekítve, és alatta állva csak a pilótafülke ici-pici ablaka látszódott belőle. Belülről viszont nagyon elegáns volt, a falai szőnyegborításúak, a padozata és a járófelületek pedig gumibevonattal készültek. A bútorzat túlnyomórész bézs és sárga színekből állt, az ülőalkalmatosságot pedig több sornyi fotel jelentette, amiben kényelmesen hátra lehetett dőlni az utazás során.
Mielőtt elhagytuk volna a Hold körüli pályát, a pilóta felemelte a gépet kb 75 km magasságra, és bekapcsolta a kijelzőt az utastérben. Ekkor egy szempillantás alatt a mennyezet mintha eltűnt volna és a fejünk felett egyenesen kiláttunk az űrbe (vagy legalábbis az optikai hatás olyan volt, mert elképzelhető, hogy maga a mennyezet is egy képernyő volt csak, a hatás mindenesetre nagyon élethű volt). Ahogy néztük a Földet miközben egyre távolodtunk tőle, a kapitány hangját hallottuk, amint figyelmeztet minket, hogy jól nézzük meg amit látunk, mert a következő 20 évben ezért a bolygóért fogunk élni és harcolni. Nagyon megindító pillanatok voltak.
A látvány lélegzetelállító volt, és valóban örökre megváltoztatja azt a képet, ahogyan a bolygóra és az emberiségre tekintesz. Amikor megnézel egy térképet, mindenhol csak vonalakat látsz, amik elválasztják és felosztják a világot különböző részekre. Az űrből szemlélve azonban egyáltalán nincsenek vonalak, határok... Odakintről nézve csupán EGYETLEN bolygó, és EGYETLEN emberiség létezik.
Mindössze néhány perccel azután, hogy a Föld eltűnt a szemünk elől, a kapitány kikapcsolta a kijelzőt és a Mars felé fordította a gépet. Nem telt el 10-15 perc, mikor szóltak, hogy készülődjünk a leszálláshoz. Mielőtt elhagytuk volna a hajót a kapitány ismét szólt hozzánk: "Ahogy kiszállnak tartsák észben, hogy a földi lakosság mindössze 0,001 %-a hagyja el valaha a bolygót és közülük még kevesebben léphetnek a Mars bolygó felszínére. Önök különleges kiválasztottak, akik speciális feladatot teljesítenek."
Aries Prime-nak hívták a helyet, ahol landoltunk a Mars felszínén. Ez volt a Mars Kolónia Társaság és a Mars Védelmi Erők főhadiszállása. Legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor kiléptünk a hajóból és kisétáltunk egyenesen a marsi légterébe. A levegő nagyon ritka és hideg, de a napsütés erejét egyértelműen érezni lehetett. Bár a fények tompábbak, a Nap bizonyos időszakban elég melegen képes sütni és elég vakító tud lenni, ha közvetlenül belenézel. Egyes sorokban hagytuk el a hajót, jött a helyi személyzet és szkennerekkel átvizsgálták a csomagjainkat, majd eligazítottak, hogy melyik irányba kell továbbmennünk, ahonnan aztán továbbvittek minket a szolgálati helyünkre.
Felszálltunk egy kis méretű űrhajóra, ami egy üdítős dobozhoz hasonlított és ez vitt minket ide-oda. Alakját tekintve hosszú és keskeny volt, két egymással szembefordított széksor volt benne a falak mentén. 32 ember fért el benne, plusz a személyzet. Elég zajos és kemény út volt, de végül megérkeztünk és az ún "Zebra Állomás" fő hangárjában szálltunk ki. Ez lett a mi új otthonunk a következő 17 év során.
A tájat különböző szektorokra osztották fel és a Zebra Állomás csak egy picinyke darabka volt a 87-es szektor közepén. Mi a 4-es és 5-ös számú gyarmatok közelében lettünk elhelyezve.
Maga a bázis a fő hangárból, illetve a mögötte lévő folyosókból állt, amik elvezettek a parancsnoki részleghez, a "patkóhoz" (mi az alakja miatt ugyanis csak patkónak hívtuk). A laktanya részleg a patkó nyílásánál kezdődött és végig a patkó külső fala mentén helyezkedtek el a különböző egységek lakószobái (én magam a Delta Egység tagja voltam). A patkó belső felén volt az étkező, az edzőtermek és a szimulátorok. A patkó egyik vége átvezetett a barna szekcióba, ahol a falak, a padló és minden más barna színű volt (itt tárolták a készleteket). A patkó másik vége pedig visszavezetett a főhangárhoz. 16 egység, egységenként 16 fős katonai személyzettel alkotta a 098-as számú Különleges Taktikai Műveleti Részleget. Kb 1 km-rel arrébb, de még ugyanezen a hegyen volt a 097-es számú társrészlegünk állomáshelye.
8. GONDOLATOK A HOLDRA SZÁLLÁSRÓL
A Holdon az 1950-es, a Marson pedig az 1960-as évektől kezdve voltak titkos programok, ezekről viszont csak nagyon kevés ember tudott. A többiek szemében csak a NASA űrprogramja létezett. A Mercury-programban résztvevő több űrhajós is említette, hogy végig úgy érezték, mintha őket végig kihagynák valamiből, és az igazság valamilyen általuk ismeretlen mélyebb programokban lenne elrejtve előlük. Néhányan azt gondolták, hogy Neil Armstrong halálos ágyán majd beszámol valamiről, de sajnos végül a sírba vitte a titkait...
Ha nagyobb távlatokban szeretnénk ezt megérteni, akkor elmondható, hogy a 60-as években már javában zajlott a hidegháború. Ez részben a nagyközönség számára eljátszott műsor volt csak, másrészt viszont egy kísérlet is volt arra, hogy az egyes csoportok megpróbáljanak ősi bázisokhoz hozzáférni, illetve olyan anyagokat felfedezni, amelyek előnyhöz juttatják a programok irányítóit a többiekkel szemben. Annyit tudunk, hogy Neil Armstrongnak volt egy szabadkőműves kelyhe és elmondott a Holdon egy imát Ízisz-nek. Talán ez egy kísérlet volt arra, hogy felvegyék a kapcsolatot az ősi istenekkel, azt remélve, hogy segítenek rajtunk megoldani a Zetákkal (szürkékkel) felmerülő problémákat (ami éppen akkor vált aktuálissá).
Elmondták, hogy készítettek olyan fényképeket az űrhajóból, amelyeken látszódnak ezek a hatalmas ősi romok és lehet, hogy Buzz Aldrin is ezeket látta meg, amikor gyorsan szétkapcsolták a rádióösszeköttetést...
9. EISENHOWER ELNÖK ÉS A 3-AS ALTERNATÍVA
Eisenhower elnök rendelkezéseiről már esett szó korábban. Arra az esetre lettek ezek felállítva, ha stabilizálni kellene az átmenetet egy kormányzati és katonai hatalomátvételkor, ha valamilyen végzetes esemény történne (nukleáris háború vagy földönkívüli vírus, hogy csak 2 lehetséges kiváló okot említsek)
Az 1-es Alternatíva a mély földalatti bázisok (DUMBS) megépítésének tervét jelentette a Földön. Ezt a földi elit sikerrel véghez is vitte. A 2-es Alternatíva a Holdon lévő bázisok/kolóniák felépítése volt – ezt is sikerrel teljesítették. De mikor mindezzel elkészültek, néhányak fejében megfordult, hogy akkor végül is mi legyen a Föld bolygó felszíni lakosságával. Így aztán jött a 3-as Alternatíva, amely a marsi kolóniák megalapítását foglalta magában. Ettől kezdve az Elit úgy érezhette, hogy most már sikerült elég távol kerülnie a Föld bolygótól, ha ott bármi katasztrofális esemény bekövetkezne. Elkezdtek komolyan elgondolkodni ugyanis ezen a "felemelkedés" dolgon és úgy döntöttek, hogy lehet, a Hold nincs elég távol és ott nem lesznek biztonságban, ha beindulnak bizonyos galaktikus folyamatok. Hogy pontosan miért a Marson alakították ki a kolóniákat, arra több magyarázatot is lehet találni:
- így már elég távol voltak és nem akarták elveszíteni az a hierarchikus hatalmi formát, amit felépítettek maguknak (természetesen a földi emberiség kárára és adódollárjaiból), vagy
- miután biztonságban érezték magukat, az volt a tervük, hogy felégetik a világot (vírusok, mérgek, járványok, természeti katasztrófák, vagy egy hamis földönkívüli invázió formájában "letakarítják" a Földet és a földönkívülieket hibáztatják majd mindezért), ezzel pedig úgymond "megállították" volna a felemelkedést, hiszen nem lett volna kinek felemelkedni, ennél fogva maga a felemelkedés is elmaradt volna (legalábbis ők így képzelték)
A Föld bolygó teljes lakosságát ki akarták irtani, és újrakezdeni a benépesítést a kolóniák kiválasztott génállománnyal rendelkező egyedeivel. Nem lett volna szükségük emberi rabszolgákra sem, mert klónokat és robotokat akartak használni erre a célra. MINDENKIT ki akartak irtani, aki nem az uralkodó osztály, a katonaság kiválasztott köreinek, vagy a hírszerzési csoportoknak a tagja.
Az volt az elképzelésük, hogy mindegy, milyen messze vannak, érezni fogják a galaktikus esemény miatt bekövetkező fájdalmat, aggodalmat, gyötrelmet, a veszteséget és a szenvedést. Aztán e meggyötört lelkek elkezdenek majd újrainkarnálódni a Földön és a Marson, és ez az új virágzó civilizáció már születése pillanatától egy totálisan beteg civilizáció lesz – 100-200 éven belül ez lett volna a legsötétebb, legrosszabb szeglete az egész a galaxisnak.
10. BARÁTSÁGOS ÉS ELLENSÉGES FÖLDÖNKÍVÜLI FAJOK
Korábban esett szó a "Bronz" földönkívüliekről. Ők magukat a "Nagy Li Sárkány unokáinak" tartják. Úgy hiszik, hogy a Galaxis tulajdonképpen egy érző élőlény, és az ő szerepük nagyjából megegyezik az emberi testben található fehérvérsejtekével. Az a céljuk, hogy a Galaxis minden bolygóját megtisztítsák a "ráktól és betegségtől". Mi, emberek egyáltalán nem jelentünk számukra semmit, a mi fajunk nem számít nekik. Részei vagyunk Gaia ökoszisztémájának, amelynek lehetősége lenne a fejlődésre, de más földönkívüli fajokkal "vagyunk megfertőzve" illetve a saját fajunk egy szociopata csoportja is fenyegeti a bolygó egészét, ebből kifolyólag a teljes Naprendszerünket és feltehetőleg a Galaxis ezen szegletét is.
A Bronz földönkívüliek szeretnék megállítani ezt a káros folyamatot, mielőtt átterjedne. Néhány száz millió fővel csökkenteni a Föld lakosságát (kezdésként), nekik nem nagy dolog – ehelyett mégis azon vannak, hogy lehetőleg sikerüljön megmenteni a teljes fajunkat jelenlegi formájában, eltávolítva az ártalmas egyedeket belőle. Ahhoz hasonlít mindez, mikor az orvos egy nehéz és komplikált műtéthez készülődik, hogy megmentse a beteget, holott akár mindkét karját és lábát is amputálhatná, csak hogy a beteg életben maradjon.
A különböző földönkívüli fajokat mi 4 fő kategóriába soroltuk, és különböző színekkel jelöltük:
- zöld – barátságos
- fehér – "semleges/megfigyelő/velünk nem-kommunikáló" fajok
- sárga – "valószínűleg veszélyes/kiszámíthatatlan/talán halált okozó" fajok
- vörös – rosszindulatú fajok
A kézikönyvünk alapján a fajok nagy része fehér besorolású, néhányan tartoznak a zöld kategóriába, pár tucat van sárga színnel jelölve, és 6-7 faj esik a vörös kategóriába. Vörös színnel a következő fajokat jelöltük:
- drákonidák
- a Zeta I A és a Zeta I B fajok (őket a civilek gyakran "Szürkéknek" hívják, de a bennfentesek inkább "Fehéreknek" nevezik őket)
- a Betelgeuse III-ról származó "harianok" (Harians)
- 2 másik faj, akik "testetlen, amorf, árnyékszerű lények" (A és B típus létezik belőlük)
Zöld színnel jelöltek közé tartoznak a következők (nem kizárólag csak ők, és azóta talán változhatott is a lista):
- Centauriak
- Vega-beliek
- Tau Cetiek
- Procyoniak
- és néhány titkos harcos faj, akiket csak "AK-KA" névvel illettünk (fogalmam sincs, kik ők és hogyan nézhetnek ki, de emlékszem, hogy rajta voltak a listán)
11. MÁS BOLYGÓKON TAPASZTALHATÓ ENERGIÁKRÓL ÉS ARRÓL, HOGY MILYEN ÉRZÉS MÁS BOLYGÓN ÁLMODNI
Hogy érezhetőek-e a földitől eltérő energiák mikor más bolygókon tartózkodom? Érezhető-e, hogy nem a Föld bolygóval vagyok kapcsolatban? A válaszom határozottan IGEN. Amikor a Marson vagy, akkor azt érzed, hogy a Mars planetáris energiával találkozol. Amikor a Földön tartózkodsz, akkor az embereket áthatja az erőszaknak egy bizonyos szintje, ugyanis Gaia intenzív energiái NAGYON harcias jellegűek. Tehát a két bolygó között nagyon komplex és finom differenciák mutatkoznak. Nem is lehet kérdés, hogy amikor más bolygóra kerülsz, érezni fogod, hogy nem a Földön vagy.
Ami az álmokat illeti, mivel több száz más földi emberrel voltam összezárva, tulajdonképpen kollektív álmaink voltak (akárcsak a Földön), de valahogyan mégis belesimultak a Mars bolygó kollektív tudattalanjába és az őshonos marsi élőlények tudattalanjába. Ha bármikor szóba hoztuk egymás között (és ilyen gyakran előfordult), hogy valamelyikünknek megint "olyan fura marsi álma" volt – hát akkor mindannyian tudtuk, hogy mire kell gondolnunk. Mindannyiunknak voltak tehát furának, szokatlannak nevezhető álmai.
12. ÉREZHETŐ-E A MARSON ÉS A HOLDON OLYAN SPIRITUÁLIS JELENLÉT, MINT A FÖLDÖN GAIA/SOPHIA ESETÉBEN?
A Marson egyértelműen érezhető egyfajta spirituális jelenlét. Az őslakos marsiak Gaa'Lu'Ka-nak vagy She'Na-nak nevezik. Női személyisége van. Sokszor gondolunk úgy a Marsra, mint a Háború maszkulin Istenére. Azonban a helyiek számára ő egyértelműen egy női princípiumot hordoz. Igaz, nagyon harcias, de egyértelműen nőnemű.
A Hold esetében picit más a helyzet. A Hold ugyanis nagyon közel van a Föld bolygóhoz, így ott érezhető a Föld hatása spirituális szempontból is. Nem töltöttem el elég időt ott, hogy ezt részletesen ki tudjam fejteni, de érezhető egy spirituális középpont a Holdon is. Az viszont biztos, hogy ő is női tudatossággal rendelkezik.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy Gaia és Gaa'Lu'Ka szellemének is egy-egy darabkáját hordozhatom magamban. Ez a két bolygó ugyanis kapcsolódni akar egymással: ugyanis testvérek. A közhiedelemmel ellentétben a Mars nem férfi, hanem női energiák hordozója, méghozzá egy vad, szenvedélyes és agresszív nőszemély energiái áramlanak belőle. A marsiak elpusztították saját bolygójukat és érzelmileg még mindig egyfajta rehabilitációs szakaszban vannak, szóval tudják, hogy pszichológiai értelemben milyen ára van egy elpusztított bolygó túlélőinek lenni. Már több ezer éve kell ezzel a tudattal élniük.
13. VÍZALATTI CIVILIZÁCIÓK A FÖLDÖN
Minden bizonnyal van egy ilyen létesítmény a Salamon-szigetek környékén. Tudomásom van arról is, hogy egy őshonos földi reptilián fajnak is van tengeralatti létesítménye. Nincs tudomásom viszont egyetlen kimondottan vízalatti/kétéltű fajról sem. A magasabb dimenziókban MINDENFÉLE faj megtalálható, úgyhogy bizonyára ilyenek is léteznek.