A gnoszticizmus és annak egyik fő pillérét jelentő Szófia-mítosz kutatójának, John Lash-nek a Földön zajló kísérletről bemutatott egyedi hangvételű, mitológiai vonatkozású értelmezésével már foglalkoztunk korábbi bejegyzéseinkben. Most e gondolatsor fonalát ismét felvéve megpróbálunk egy új elemet bemutatni a Földünkön jelenleg zajló események és az emberiséggel folytatott kozmikus kísérlet menetéről. Az alábbi cikk a jelenlegi földi helyzet megoldásáról szól, vagyis a mitológia szerint a galaktikus plérómából kizuhanó isteni létező, Szófia kozmikus korrekciójáról.

E cikk előzményeként érdemes lehet elolvasni John Lash-nek a Szófia-mítosz bemutatásáról szóló korábbi írását...

http://goodethungary.blog.hu/2015/09/09/john_lash_a_szofia_mitosz_es_a_gnosztikusok_tanitasai_a_fold-kiserletrol_1_resz

… továbbá Cobra-nak az arkhón jelenségről írott alapos, összefoglaló bejegyzését:

http://goodethungary.blog.hu/2015/09/12/cobra_a_sotetseg_eredete_arkhonok_es_az_emberi_faj_kiszabadulasa_1_resz

A téma harmadik nagyobb tétele pedig jelen írásunk lenne, így ez a három, hosszabb cikkből álló tömb egy nagyobb - bár természetesen nem teljes és talán nem is minden elemében pontos – egybefüggő egységet alkot, és olyan gondolatokat és felvetéseket tartalmaz, amiket szerintünk érdemes lehet megismerni, végiggondolni. A gondolatsor utolsó eleme a „megoldásra” és Szófia korrekciójára fókuszál. (A fordítás alapjául szolgáló eredeti interjú 2011. júliusában hangzott el).

Szófia korrekciója

A "Szófia korrekciója" kifejezés a Nag Hammadi-ban talált gnosztikus iratokból származik. Valójában ez egy megoldókulcs, amit az ún. "Telesti"-k hagytak ránk. A "telesti" szó azt jelenti, "mindentudó" és ők voltak azok a látnokok, akik az ősi misztériumiskolákat, Európa és a pogány világ ősi beavatási helyeit igazgatták. Magának a szónak az eredetét a "Telosz" szóra vezetik vissza, ami azt jelenti "szándék", "vég" vagy "végcél", és ez alapján a Telesti olyan személyt jelent, akinek valamilyen célja van, tevékenységét valamilyen elérendő cél érdekében végzi. Számos ok miatt, ez egy nagyon érdekes kulcs, hiszen Szófia istennő története és a Szófai-mítosz talán az egyetlen olyan planetáris mítosz, amely magyarázattal szolgál a Föld bolygó és az emberiség eredetére illetve egyszersmind magyarázattal szolgál a világunkban található ragadozó földönkívüli lények jelenlétére is.

Megpróbáltam újraértelmezni a mítoszt a gnosztikus anyagok alapján. Ez a mítosz nem az én kreálmányom, távolról sem az. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez a történet az emberi faj egyik vezérlő mítoszának tekinthető. A gnosztikusok, akik ősi időkben élt látnokok voltak, maguk is így vélekedtek erről, legalábbis abban az értelemben, hogy úgy gondolták, maga az elbeszélés az erő és a varázslat története, egy igaz történet, amely metaforikus, költői formában van elmesélve, és mélyebb igazságokat tartalmaz, nem pusztán fikción alapul. Ami talán a legszebb dolog benne, hogy ennek a mítosznak nincsen befejezése, a végkifejlet nyitva marad. Ha más kultúrák mítoszait vesszük, például a Ragnarok-ot, a teuton vagy skandináv mítoszokat, esetleg a bibliai teremtésmítoszt és a messiás eljövetelére, illetve a világ végére vonatkozó jóslatokat, észreveheted bennük, hogy történetük végkimenetele előre meg van írva. A isteni Szófia – aki valójában megtestesült a bolygóban –, a Föld-istennő történetének viszont nincs befejezése. A történet központi elemét képező kísérlet végeredménye ugyanis nyitott és nincs lezárva. Ezért a mítosz egy meghívás is arra, hogy te magad is vegyél részt, vállalj szerepet az élet kozmikus és természetfeletti dimenziójában és légy tudatos közvetítője és résztvevője a bolygó jövőjének. Ez egy csodálatos koncepció, és ez az a pont, ahol Szófia korrekciója képbe kerül.

A korrekciót a Nag Hammadi-ban talált szövegekben szereplő "diorthosis" szó alapján értelmezzük, amit a kutatók többnyire "korrekció"-nak fordítanak. Ugyanakkor lehetséges úgy is fordítani, hogy "duális megoldás", vagy "két irányú megoldás" és valójában azt jelenti: egy fennálló problémának a korrekciója, vagy megoldása. Mi lenne tehát az a probléma, amit a Szófia-mítosz alapján korrigálni kell?

A mítosz alapján a probléma az, hogy Szófia istennő egy isteni kísérletet folytat a fajunkkal, vagyis az emberiséggel. Meghatározott elképzelése van arról, hogyan is kellene ennek a kísérletnek folynia. Azonban a hely, ahol élünk, a jelenlegi Föld egy olyan hely, ahol ez a kísérlet nagyon rossz irányt vett. Valami nagy gond van azzal, ahogyan a dolgokat intézzük itt a Földön, ahogy másokkal bánunk, emellett elképesztő méreteket ölt a titkolózás és a manipuláció, amely behatol és áthatja a világunkat.

Az egyik nagyon szép aspektusa a Szófia-mítosznak az, ahogyan leírja ezt a helyzetet. Szófia korrekciója jelenti valójában a megoldást a kialakult helyzetre. Ez a vezérlő témánk, és a csodálatos dolog ezzel a korrekcióval kapcsolatban, hogy ezt a korrekciót az emberiség a Föld istennőjével együttműködve, kooperatív módon hajthatja végre. Ez nem olyasmi tehát, amit az emberiség egyedül végez, és a folyamat közben végre rájövünk, hogy mi az, ami elromlott, hol van a hiba. Végre rájövünk arra, hogy honnan ered ez a titkolózás és a megtévesztés és megtisztítjuk a dolgokat. Bizonyos, hogy ez lehetséges. A gyönyörű része a Szófia-mítosznak az, hogy felajánlja a lehetőségét annak, hogy a tetteinket megtisztítsuk és visszavigyük az emberiséget arra az igaz ösvényre, aminek során az isteni kísérlet részeként interakcióba kerülhetünk és kommunikálhatunk a Föld istennőjével. Ezt a Gaia-Szófiával történő interakciót én csak Planetáris Tantrának hívom és most az emberi faj ennek a Planetáris Tantrának a küszöbén áll.
http://www.mithogyankell.hu/kapcsolatok/67/parkapcsolat/1087_mit-jelent-a-tantra

Három fő oka van annak, hogy ez a Planetáris Tantra miért éppen most válik lehetségessé. Egyrészt most érünk egy nagy kozmikus ciklus, a zodiákus precessziójának végéhez. Számításaim szerint – amihez, a Maja azték és hindu kronológiákkal összevetve, a denderai zodiákust vettem alapul, – a zodiákus nagy kozmikus órája, a nagy precessziós ciklus 2216-ban ér véget. Azért választottam ezt a dátumot, mert ekkor a téli napforduló pontosan a galaktikus központ irányába mutat. Jelenleg a téli napforduló idején 2-3 fok eltérés mutatkozik a galaxis központjához képest. Amikor a téli napforduló pontosan a központ felé mutat, akkor van a nulla pont a kozmikus órán, pontosan úgy, ahogyan azt az ősi időkben is számolták.

A 26 000 éves ciklus utolsó 200 évében lehetővé válik, hogy egy hatalmas ugrást hajtsunk végre az emberi tapasztalatban, és megerősítsük azt, összefoglaljuk a múltunkat, meglássuk a hibáinkat és felülemelkedjünk rajtuk, és hogy az utolsó 200 évben egy olyan időszakba lépjünk, ami az emberi tudatosság felgyorsulásával jár annak az időszaknak a végén, amit technikailag Kali Yuga néven emlegetnek.

E Planetáris Tantra megvalósulásának illetve a bolygó istennőjével folytatott interaktív varázslatnak a lehetősége erősen fizikai jellemzőkkel is bír. A Földünkön mostanában észlelhető jelenségek, anomáliák, valójában arra utaló jelek, hogy a fizikai áttörés a Szófiával történő interakcióra megkezdődött.

Azt mondtam az imént, hogy ennek három fő összetevője van. Az egyik ezek közül, hogy mindez egy kozmikus időkeretben történik. Maga az, hogy van erre egy kozmikus időkeret, még nem jelent garanciát arra, hogy bármi is történni fog. Az ősi tanítás szerint a Kali Yuga utolsó évszázadai – amiben jelenleg élünk – jelentik azt az időszakot, amikor a emberiség, mint faj a legmélyebbre süllyed, eléri a degeneráció, az abszurditás, az elhülyülés, az erőszak és a feledés legrosszabb állapotát.

Ugyanakkor – mivelhogy a Kali Yuga kettős üzenetet hordoz – a Mahayavana Tantra azt mondja, hogy annak ellenére, hogy az emberiség nagy része degenerációba zuhan, mégis ez az az időszak, amikor lehetőség nyílik a legrövidebb idő alatt tett legnagyobb spirituális fejlődésre. Ez az időszak egy gyorsított spirituális fejlődést tesz lehetővé és a fajunk különleges módon, gyorsítva jut birtokába a sámáni és varázserőnek. Ez tehát az egyik ok.

A másik két oka annak, amiért ez most történik meg, hogy először is az emberiség, az emberi lény úgy van pszichésen megszerkesztve, hogy nekünk, mint fajnak át kell mennünk a legrosszabb eshetőségen mielőtt feltörnénk az isteni kísérletünk titkait. Ez nem rémálomban, nem egy világvége forgatókönyvben fog végződni, de el kell jutnunk arra a pontra, ahol majdnem ez történik, ahol ez az eshetőség ténylegesen kirajzolódik a horizonton annak érdekében, hogy eléggé megrázzon bennünket és így felébredjünk.

Kali, aki az időnek ezt a periódusát, vagyis a kivételes degeneráció és a kivételes fejlődés időszakát uralja, a sokkolás istennője. Úgy ébreszt fel minket, hogy ránk ijeszt. A saját magunk érdekében a rémálom lehetősége meg kell hogy rázzon bennünket azért, hogy felébredjünk és megragadjuk ennek az isteni kísérletnek a valódi potenciálját.

A harmadik tényező pedig maga Gaia: az élő, éltető, isteni lény, a bolygó bennünk lakozó tudatossága, amely olyan, mintha egy állatnak a tudata lenne. Ő egy „állat”. A "Gaia" kifejezést Lyn Margulis és James Lovelock Gaia-hipotézise hozta be a tudományba és a Gaia-hipotézissel nagyon sokat foglalkoztam a „Not in his image” című könyvemben, hiszen nagyon is kompatibilis a gnosztikusok Szófiáról alkotott elképzelésével. Ezért aztán megalkottam ezt a egyesített kifejezést – GaiaSzófia – hogy ezt a kettőt összekössem. Nagyon jó gyakorlat, ha a bolygóra - ahogy Lyn Margulis is nevezi – egy szuperorganizmusként tekintünk, és egyben felismerjük azt is, hogy a bolygó maga is élő, önmaga is egy élőlény és nem pusztán egy darabka halott anyag. Én úgy gondolok rá, mint egy állatra és ezt az állatot úgy hívom: "Planetáris Állat Anya".

Ez a Planetáris Állat Anya pedig most felébred. Olyan ő, mint egy nagy-nagy oroszlán, egy nagyon-nagyon vad állat, méghozzá azért, mert nagyon vigyáz az utódaira. Amint Gaia ráébred az emberiség állapotára illetve amint az emberiség ráébred a saját állapotára és Gaia-nak, mint egy élő, isteni állatnak a jelenlétére, akkor egy teljesen új játék kezdődik. Ez lesz maga a változás és ez a változás most van. Nem olyasmiről beszélek tehát, ami meg fog történni, arról beszélek, ami most történik. Az egyre inkább felébredő jelenlétét elérhetővé teszi minden egyes emberi lény számára, aki be tudja fogadni magába. A Planetáris Tantra egy nagyon egyszerű gyakorlat, amivel minden egyes ember be tudja fogadni magába a bolygó élő jelenlétét és egyénenként kapcsolódni tud hozzá. És ez egy nagyszerű lehetőség, ami most bontakozik ki.

A lehetőség ablaka mostantól nyitva van és nem fog bezáródni. Olyan, mint egy lencse nyílása, amely portált nyit az emberiség számára, hogy lépjen be rajta és ez a portál nem más, mint az istennővel való találkozás és a Földdel való interakció és - az ő szavaival élve - az isteni kísérlet helyreállításának folyamata. A gnosztikus mítosz azt mondja, hogy ő egy isteni lény, aki kigondolta az emberi fajt és egyben egy bizonyos kísérletet is létrehozott a számunkra. Amikor képesek leszünk interakcióba kerülni az ő intelligenciájával és amikor tudatába kerülünk annak, hogy mi is az valójában, akkor kerülünk igazán a fajunk számára megfelelő ösvényre.

Gaia képes vadul védelmezni minden egyes élő fajt a Földön és ha veszélyben látja őket, akkor válaszolni fog. A mi szerepünk azonban különleges. A honlapomon tett legutóbbi írásomban azt írtam, hogy úgy tekinthetünk magunkra, mintha az ő kisállat faja lennénk.

Nos, annyiban talán módosítanám ezt, hogy ez nem azt jelenti, hogy az emberiség az istennő kisállat fajaként jobb lenne bármely más fajnál, mondjuk a hódoknál, vagy a medvéknél, vagy a bálnáknál vagy éppen a bogaraknál. Hanem inkább azt jelenti, hogy mi kivételes szerepet játszunk az ő álmában, az aion-i kísérlet isteni tervében. Különleges szereppel bírunk tehát. Az ő védelmező hajlamai bizonyosan nagyon erősek az emberi faj irányába. Intézkedéseket fog hozni, hogy megvédjen bennünket és ez nem egy olyan dolog, amit én találtam ki. Ezek olyan dolgok, amiket le tudok írni és a saját tapasztalatai révén mindenki igazolni tud.

Az emberi faj levált a többi állatfajtól és ez a lekapcsolódás egyben hátrányt illetve kockázatot is jelent, amivel szembe kell néznünk, mert olyan különleges képességeket hordozunk magunkban, amiket más állatok nem. Amikor a plérómában működő Szófia létrehozta az emberi génállományt – az antroposz-t –, úgy képzelte, hogy bizonyos képességekkel fog rendelkezni, úgy mint értelem, elme, a tervezés képessége, a gondolkodásmód megváltoztatásának képessége és más képességek. Elvont gondolkodásra való képesség, szellemi, intellektuális képességek, amelyekkel más állatok nem rendelkeznek. Egyik ilyen képesség nyilvánvalóan a nyelv és a komplex szimbólumrendszerek megalkotásának és használatának képessége. Egy másik olyan képessége az emberiségnek, amely kivételessé - de nem felsőbbrendűvé - tesz minket, az hogy képesek vagyunk extrapolálni, következtetéseket levonni, tervezni és modellezni bizonyos dolgokat. A hódok például képesek megépíteni egy gátat és ez bizonyos módon géniusszá teszi őket és ez egy csodálatos dolog. Ugyanakkor mi fantasztikus hidakat tudunk építeni. Annak érdekében, hogy megépítsünk egy fantasztikus hidat, előtte ki kell gondolnunk azt és meg kell tervezzük a felépítésének lépéseit. Ez az egyik képessége a fajunknak, és ezt modellezésnek hívják, és ebbe beletartozik az is, hogy üzembe is tudjuk helyezni azt, amit modelleztünk. Ugyanakkor van egy nagy hátránya is annak, hogy képesek vagyunk modellezni és szimulálni a dolgokat, mégpedig az, hogy jobban kezd bennünket érdekelni a modellezés, mint maga a valóság. El tudunk veszni a koncepcióinkban és szimulációinkban. A gnosztikusok figyelmeztetek erre. Mert amikor elveszünk a modelljeink és szimulációink között, beleveszünk abba, hogy az eszközeinkkel játszunk ahelyett, hogy szimplán csak használnánk őket, akkor az arkhontikus deviancia alanyaivá válunk és ekkor történik az, hogy letérünk a helyes útról. Egy bizonyos módon tehát a legnagyobb adottságunk, a nyelv és a szimbólumok megalkotásának és a modellezésnek a képessége egyben bizonyos kockázatot is hordoz magában, amivel más állatok nem rendelkeznek.

Amikor modelleket és kultúrákat hozunk létre, elvont/absztrakt konstrukciókat, nyelvrendszereket alkotunk meg és kódokat használunk, annyira lenyűgöznek bennünket ezek, hogy egy idő elteltével, nagyon finoman bár, de a figyelmünk elterelődik a forrásunktól, ami nem más, mint a természet. Mindegy, hogy milyen modelleket építünk fel, egyetlen modell sem lehet felsőbbrendűbb magánál a természetnél. Sajnos nagyon sok ezek közül eltávolít bennünket a természettől és belekerülünk a saját gondolkodásunk és saját absztrakcióink önreferenciával bíró útvesztőjébe és amikor ez megtörténik, bizonytalanná, paranoiássá és neurotikussá válunk, mert elvesztjük a kapcsolatunkat a forrásunkkal, az élet forrásával, a bolygónkkal, és nem csak a fizikai bolygóval, hanem annak élő, isteni intelligenciájával is. Így aztán letérünk az útról és nárcizmusba illetve pszichózisba zuhanunk. Alapvetően ez az, ami felé haladunk, és most már nem tudunk tovább menni abba az irányba.

A Szófia-mítosz két okból is összehasonlíthatatlan a többi mítosszal. Először is ez az egyetlen teljes, koherens mítosz, amivel rendelkezünk, és ami leírja az emberi faj eredetét, a Föld evolúcióját, a Naprendszerünkben található feltételeket és számos más dolgot is. Ez a mi fajunk mítosza. Ahogy minden egyes bennszülött törzsnek Ausztráliában, Afrikában és az Északi-sarkkörön van mítosza a saját eredetéről, úgy az emberi fajnak is van egy mítosza az eredetéről és ez az.

Másodsorban pedig azért marad nyitva a végkifejlet, mert technikai értelemben ebben a mítoszban te magad is részt vehetsz. A gnosztikusok nem elmeprogramozás céljából találták ki ezt a mítoszt, bizonyos más mítoszok viszont éppen ebből a célból lettek megalkotva. Vegyük például a Messiás mítoszát, a kiválasztott emberek mítoszát, amelyek mérgező szándékkal lettek emberek által kitalálva és az elmeprogramozás eszközeiként lettek bevezetve. Ezek abszolút ellentétei a Szófia-mítosznak, ami egy elmét felszabadító víziós történet és a vége nyitva maradt, így mi is részt vehetünk benne. Emellett azért is lett nyitva hagyva, mert a gnosztikusok tulajdonképpen nem tudták, hogy hogyan fog véget érni. Belehelyeztek bennünket egy történetbe, amiben lényegében ma is benne vagyunk és most értünk el a történet kritikus pontjához, amikor is érintve leszünk az isteni Szófia megoldásában. Érintettek vagyunk az ő korrekciójában.

Anomáliák láthatók az égen: a napok hossza, a Nap elhelyezkedése, erőteljes morajlások és megmagyarázhatatlan hangok törnek elő a Föld belsejéből, vortexek jelennek meg az óceánban, például egy hatalmas vortex jelent meg az óceán karibi térségében. Nem mondom, hogy ezen anomáliák közül mindegyiket meg tudom magyarázni. Ha vesszük a Szófia-mítoszt és eljutunk egészen a jelen pillanatig, azt mondhatjuk: "oké, Szófiának hívják azt az isteni lényt, aki a kozmikus központból a Földdé változott. Ő a bölcsesség istennője, a Föld istennője. Ő egy élőlény és most pedig fogja a Földet és elviszi a saját útjára a csillagközi űrben. A Szófia-mítosz egy asztronómiai mítosz. Egy történet arról, hogy valami történt ebben a galaxisban és hogy hogyan keletkezett a Naprendszer illetve a Föld.

A tudomány alapján - a jelenlegi tudásunk szerint - a Föld egy olyan planetáris rendszerhez tartozik, ami a Nap körül kering és ez az egész planetáris rendszer olyan, mint egy vitorláshajókból álló flotta, ami úszkál, halad felfelé a négy karral rendelkező lencsealakú spirálgalaxis harmadik karján. Mindenki elképzelheti ezt az egyszerű képet, és amikor ezt meglátod magad előtt, megkapod a Szófia-mítosz alaphelyzetét.

Nemrégiben együttműködésbe kezdtem olyan emberekkel, akik gyűjteni kezdték a megfigyeléseket ezekről az anomáliákról és elküldik őket nekem, én pedig csillagászati és mitológiai ismereteimet kombinálva megpróbálom megmagyarázni, hogy mik ezek az anomáliák és ez alapján azt mondhatom, hogy egészen mostanáig, Szófia korrekciójáig, a Föld bolygó be volt fogva a Naprendszerünkbe - a gnosztikus kozmológia ezt tanítja nekünk. A Föld bolygó egy organikus test, ami be lett fogva egy inorganikus rendszerbe.

A Naprendszerünk egyetlen másik bolygója – pl a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz - sem tartalmaz organikus életet, legalábbis nagy méretű állati formában nem. Talán lehetnek mikrobiális életformák ezeken a bolygókon, de nem tartalmaznak életet abban a formában, ahogyan az a Földön tapasztalható. A Föld egy organikus test, ami be lett fogva egy inorganikus égi mechanizmusba. Szófia korrekciója lényegében egy csillagászati esemény. Egészen eddig nem beszélhettem erről. Nagyon sokan megkérdezték ezt tőlem és nagyon sokan, akik elolvasták a Szófia-mítoszról szóló 9 fejezetet, azt kérdezték tőlem: "John, mi fog történni a 9-ik fejezetben? Mi most a 9-ik fejezetben vagyunk, Szófia korrekciójának most kellene megtörténnie. Hogyan fog ez megtörténni?" Nem mondtam el nekik a választ, egyszerűen azért, mert nem tudom a választ. Most már rájöttem arra, hogy egy nagyon mély intuíciótól vezérleve miért nem próbáltam meg válaszolni erre a kérdésre, mert a csodálatos valóság az, hogy Szófia korrekciójáról csak akkor lehet tudni, amikor ténylegesen bekövetkezik. És most jött el ez a pillanat. Ezek az anomáliák jelzik, hogy a Föld elkezdett önmeghajtású, önrendelkező anyagi bolygóként mozogni, kifelé az inorganikus rendszerből, amiben eddig foglyul volt ejtve.

Nem fogja ténylegesen elhagyni ezt az inorganikus rendszert, annak ellenére, hogy ez lehetséges. Egy hajózási metaforát fogok használni, hogy segítsek elképzelni azt, hogy mi történik valójában. Képzeljük el a Naprendszert egy hajóflottaként. A Napot ne egy másik hajóként képzeljük el, hanem gondoljuk rá úgy, mint egy hatalmas örvényre, egy hatalmas örvénylő vortexre. Ez az örvény lefelé mozog a galaktikus kar áramlásában. Amikor néha benne állsz egy folyóban vagy mondjuk egy kis patakban és megnézed a víz felszínét, láthatod rajta, hogy örvények vannak a vízben és utaznak lefelé az áramlattal és útjuk során megtartják az alakjukat. Képzeljük el, hogy a Nap a szoláris plazma energiák hatalmas kiterjedésű örvénye és az egész bolygórendszer úgy mozog, hogy egy spirálba rendeződik, mivel a Naprendszer ugyebár nem lapos. Az örvény mozog, így a bolygók pályája spirálokba rendeződik. Így lehetne vizuálisan leírni a bolygók flottájának mozgását.

Egészen mostanáig a Föld – amely maga is a bolygók flottájának tagja – az általános törvényeket követte és együtt haladt a flottával. Most viszont azt teszi, hogy elkezdi a saját útját járni. Azt gondolom, hogy be is tudom bizonyítani, hogy valóban ez történik. A megfigyelések alapján be tudok mutatni specifikus részleteket erről. Például úgy tűnik, hogy a Nap sokkal északabbra nyugszik le. Ez egy olyan irányú mozgásától van, amit a Föld a Naprendszer többi részétől függetlenül tesz. A keményvonalas tudomány azt mondaná erre, hogy ez lehetetlen. Lehetetlen, hogy a Föld bármi ilyesmit tegyen, mivelhogy be van zárva a Naprendszerünk égi mechanikájába. Engem nem igazán érdekel a tudomány, hogy ha nem passzol össze a bizonyítékokkal. Arra számítok, hogy egyre növekvő számban fogunk ilyen anomáliákkal találkozni. Arra számítok, hogy olyan megdöbbentő anomáliákat fogunk látni, hogy az utcán sétálgató embereknek leesik majd az álluk. A tudomány nem lesz képes megmagyarázni ezeket az anomáliákat a csillagászat jelenlegi paradigmája alapján. De ha követjük a Föld útját a csillagok közt, az intergalaktikus űrön keresztül, ezek az anomáliák mutatják meg nekünk, hogy mit csinál az anyahajó. Hogyan kezd bele a saját útvonalába? Hová vezet az útja, milyen csillagokat használ a navigációjához? Ilyen részletei is vannak ennek és pontosan ez az, amit én vizsgálok ebben a navigációs kísérletben, amit néhány másik ember közreműködésével végzek.

Ha meg akarod érteni Szófia korrekcióját, azt javaslom, hogy a legjobb eszköz erre egy hajózási metafora. Ez egy nagyon érdekes metafora. A Föld egy anyahajó, ami átvitorlázik a csillagokkal szegélyezett tengereken. Ez a metafora szó szerinti leírása annak, amit a Föld valójában tesz. Pontosan ugyanaz, mint amikor azt mondom, hogy a Föld egy olyan bolygó, amely keresztül halad a csillagközi űrön. Azt mondom, hogy használjunk egy olyan metaforát, aminek mi is részesei lehetünk: utasok vagyunk egy anyahajón, ami átvitorlázik a csillagközi űrön.

A navigációs pultnál állva, ahol én állok, lényegében meg lehet érteni és fel lehet térképezni ezt az utazást. Hogyan lehetséges az, hogy a Föld elkezdi saját, önmeghajtású mozgását, némileg kapcsolódva a Naprendszerhez és kimutatható, hogy feltételezhetően saját mozgásba kezd a Naprendszeren belül és ez lenyűgöző csillagászati és geofizikai anomáliákat fog okozni? Hová megy a bolygó? Az anyahajó most megkezdi a saját útját és lényegében hazafelé veszi az irányt. Mindannyian hazamegyünk.

Mit jelent az, hogy haza? A Szófia-mítosz szerint az otthon a galaxis központjában van. Vissza fogunk térni a galaktikus központba, de hogy úgy mondjam, ez egy jó hosszú és lassú hömpölygés lesz, le egészen Kínáig. Nem úgy fogunk visszatérni, hogy csak egyszeriben átcikázunk a galaktikus központba, hanem visszavitorlázunk a galaktikus kar nagy, lusta, hömpölygő folyóján. A Nap és a Naprendszer néhány milliárd évente megkerüli a galaxis központját.

Képzeld el a következőt: a Nap, a Föld és a többi bolygó a galaxis központja körül keringenek és minden alkalommal, amikor megtesznek egy kört, mindig egy kicsivel beljebb kerülnek a galaktikus központ irányába, mintha az egy befelé záruló spirál lenne. Ha csillagászatilag és költőileg akarod elképzelni, akkor azt mondhatjuk, hogy Szófiának, a Föld bolygóként tett utazása nem más, mint egy, a galaktikus központ körül tett utazása, de eközben egyre közelebb és közelebb mozdul a központ irányába, az otthon irányába, mert visszatér az otthonába, ami a galaktikus központ. A lény, aki a bolygóban lakik, egy olyan aion vagy isteni energia, ami a galaxis központjából származik. Ábrázolni tudjuk, hogy a galaxis központjához viszonyítva hogyan mozog a csillagok között. Ezt a folyamatot lényegében ábrázolni lehet és be fogom mutatni, hogyan tegyük ezt meg és ezzel az ábrázolással meg tudjuk érteni, hogyan és miért történnek ezek az anomáliák.

Mondok egy példát, bár tudom, hogy elég vad elképzelésnek hangzik majd. Az egyik első anomália, amit észrevettek, hogy a Nap többé nem ugyanabban a szögben kel fel, a pont, ahol feljön erősen észak felé tolódott el. Úgy látszik, hogy sokkal északabbra jön fel, mint ahogy annak lennie kellene. Hogyan magyarázzam meg ezt az anomáliát és hogyan kössem össze azzal, hogy Gaia új útvonalat vesz fel? A Föld a galaktikus karban helyezkedik el és ez a kar tulajdonképpen olyan, mintha egy csillagokból álló folyó lenne, de Gaia nem a csillagok folyójának tetején vitorlázik, hanem benne a folyóban és abban hol mélyebbre merül, hol pedig magasabbra emelkedik. Az én megértésem szerint felvesz egy új útvonalat. A Canopus csillagot használja ehhez, ami a bolygó déli féltekének égboltján az egykori Argonatuák hajója (Argo Navis), mai nevén Hajógerinc csillagképben figyelhető meg. Ez a Szíriusz után a második legfényesebb csillag az égbolton. Gaia tehát a Canopus csillagot használja egyfajta világítótoronyként vagy beállítási pontként, hogy általa beállítsa az új útvonalát. Beállítja az új útvonalat és mélyen lemerül a déli égbolton látható csillagfolyamban és ennek az eredménye az, hogy a nap feljövetele észak felé tolódott el, mivel az útja során Gaia déli irányba merült le. Ezért tűnik az északi irányba tett tengelyirányú eltolódás még extrémebbnek. Valójában nem változik, de úgy tűnik, hogy mégis, és az anomália látszata valós. Ez a bámulatos dolog benne. Meg tudod figyelni, de a hagyományos asztronómia alapján nem tudod megmagyarázni.

A cikk itt folytatódik:

http://goodethungary.blog.hu/9999/12/31/john_lash_szofia_korrekcioja_2_resz