Szeptember 3-án Corey és Gonzales alezredes a Titkos Űrprogram Szövetség képviselőiként meghívást kaptak egy belső földi szakadár csoportok részvételével alakult tanács gyűlésére. A találkozón számos eddig ismeretlen dologra derült fény, emellett nem mindennapi események is történtek. A belső földiekkel való találkozás néhány egészen megdöbbentő új információt hozott felszínre, amit talán érdemes lehet nekünk is megismernünk. A tovább után Corey részletes beszámolója következik a fejleményekről és a találkozón szerzett tapasztalatairól.

Kiléptünk az ajtón és a kanyargós fordulókon és lépcsőkön keresztül elindultunk visszafelé. Visszatértünk a fő folyosóra, majd egy enyhe lejtős szakaszon elhaladtunk a szoba előtt, amelyben az ünnepélyes tisztító ceremónia lezajlott. Végül visszaértünk abba a hatalmas terembe, amelybe eredetileg megérkeztem. Mentálisan felkészítettem magam arra, hogy bizonyára újra vissza kell majd térnem a tisztító szobába és egy újabb nyilvános meztelenkedés vár majd rám - ezúttal azonban egy sokkal jelentősebb tömeg előtt. Észrevettem azonban, hogy az előttünk menetelő csoport jobb oldali irányban elhagyja a termet és egyenesen egy másik hatalmas, kupolás helyiség felé veszi az irányt.

Ekkor egy kis megkönnyebbülés futott át rajtam, majd Gonzales érintését éreztem a karomon. Visszanéztem és láttam, hogy néhány lépésnyire megállt mögöttem. Ott állt két nő társaságában, akik a vendéglátó csoporthoz tartoztak. Nézte, ahogy a többi csoport elhalad mögöttem, és közben mutatóujját a szája elé tartva mutatta, hogy most lehetőleg maradjak csendben. Én is a hátam mögé pillantottam és láttam, hogy abban a hatalmas kupolájú teremben éles fényvillanások jelennek meg és a csoportok tagjai belépnek ezekbe. Visszafordultam és odamentem Gonzales-ékhez. Ő csak nyugodtan állt ott és egyik kezét a csuklójára helyezve. Már korábban kiszúrtam, hogy az egyik nő időről időre lopott pillantásokat vetett rám. Most már éreztem, hogy valamit mondani akar nekem.

Ahogy a fényvillanások megszűntek a terem túloldalán, a nő, aki érkezésemkor üdvözölt és ruhákat hozott a tisztító helyiségbe, előlépett. Azt mondta: "Kérlek, gyere velem. Egy személyes kérésem lenne feléd." Elmondták, hogy a delegációk most a saját csoportjaikat látogatják meg és néhányuk vissza fog térni egy újabb tisztító ceremóniára. Gonzales zavarodott arckifejezéssel nézett rám. A nő felé fordultam és mondtam, hogy miután személyesen hozzám szólt, boldog lennék ha hallhatnám a kérését. Erre elmosolyodott és azt mondta: "Sétáljunk egyet". Elindultunk a hatalmas terem irányába. Gonzales a másik nővel együtt kb 5 lépés távolságban követtek minket. Szerettem volna valamilyen magyarázatot kapni, vagy hallani végre a kérést, de ehelyett jó ideig néma csendben ballagtunk. Átmentünk e hatalmas termen, majd a túloldalán egy folyosó végén benyitottunk egy újabb terembe. Ezúttal senki sem őrizte az ajtókat és a terem is teljesen üres volt. Lementünk egy újabb folyosón, amelynek már több ajtaja volt, mint az előzőnek. Már el is felejtettem számolni a termeket, ajtókat, vagy bármi olyan jellemzőt, ami normál esetben általánosságban a hírszerzési módszereink közé tartozna, ha egy új, ismeretlen létesítményben teszünk látogatását. Mindenesetre láttam a nőn, hogy valami komoly dolgot szeretne kérdezni. Mindenféle dolog átfutott az agyamon, nagyon feszült voltam, és nem tudtam, hogy fog végződni ez az egész. Mindeközben pedig próbáltam feldolgozni azt a rengeteg új adatot is, amit percekkel korábban hallottam.

A folyosón lévő összes szoba rendelkezett valamiféle energiamezővel, amely elrejtette őket és megakadályozta, hogy a szoba belsejébe lehessen látni. Néhány sarok után végül megálltunk az egyik ajtó előtt. A nő megérintette a medálját, mire az ajtó átlátszóvá változott, ezután elém tárult a szoba belseje. Ez alapján úgy tűnt, valamiféle privát részleg lehetett. A nő Gonzales-re és kísérőjére nézett, és így szólt: "Kérlek, maradjatok itt". Majd belépett a szobába, megfordult és rám nézett. Én közben Gonzales-re pillantottam, aki még nálam is zavarodottabb arckifejezéssel állt. Majd beléptem a szobába a nővel, aki megérintette a medált, mire az energiapajzs az ajtó előtt újra bekapcsolt.

Eléggé introvertált és szégyenlős vagyok ismeretlen nők közelében, ezért kezdtem egy picit ideges lenni és zavarba jönni. Ekkor a nő telepatikusan kapcsolatba lépett velem. Arra kért, hogy nyugodjak meg. Azt akarta megtudni, hogy hajlandó lennék-e megosztani vele egy gyermekkori élményemet. Majd azzal folytatta, hogy létezik egy nagyon különleges hely, ahová nekik évszázadok óta tilos belépni. Azt mondta, hogy azt a helyet nem-emberi földalatti csoportok foglalták el. Ez a csoport egy ősi faj, mely őshonos a Földön és "Dal-Azag"-nak (vagyis Tollas Kígyónak) nevezik. Átküldött róluk egy mentális képet a fejembe. Annak ellenére, hogy soha nem kerültem kapcsolatba ezzel a fajjal, felismertem őket az okostömbök adatbázisaiban látottak alapján, és azokban Raptorok-nak nevezték őket. Ahogy korábban is mondtam, ez az egyik legkeményebb, legveszélyesebb csoport, akivel szemben állunk. Számunkra rendkívül visszataszító külsővel rendelkeznek, húsevők, végtelenül agresszívek, első látásra megtámadják és megeszik az embereket.

A nő átküldött nekem egy mentális képet a raptorok uralkodó kasztjáról. E faj egyedeinek a madarak gerincéhez hasonlóan, toll fut végig a hátán, a nyakán és a fején. Olvastam róla, hogy járásuk is a madarak egyenetlen járásához hasonló. A nő által a tudatomba vetített kép alapján sokkal pontosabb fogalmat tudtam alkotni a külsejükről és mozgásukról. Határozottan nyugtalanító érzés volt. Tovább folytatta és elmondta, hogy e faj egy igen törékeny szövetséget alkot a felszíni emberi civilizáció egyik frakciójával. Ezek a lények lehetővé tették e felszíni csoport számára, hogy lemerészkedjenek a területeikre. Azonban mindezért cserébe ajándékot kértek, méghozzá emberi húst. Ez a spanyol hódítások idején történt. Ennek a felszíni titkos társaságnak pedig nem volt lelkiismeretfurdalása amiatt, hogy ilyen ajándékot nyújtson át nekik. Ezt már én is hallottam korábban, így aztán annak ellenére, hogy mindez valóban sokkoló, nem volt ijesztő a számomra. Más csoportok is kötöttek hasonló megállapodásokat.

(Hogy egy kicsit tisztábban értessük, Corey a cikk megjelenése után egy kérdésre válaszolva Facebook oldalán tett egy kis kiegészítést e fajjal kapcsolatban, ami alapján kiderült, hogy a raptorok szó szerinti értelemben véve nem reptiliánok, hanem: „a raptorok tulajdonképpen szorosabban kapcsolódnak a történelem előtt élt emlősökhöz és madarakhoz, mint a hüllőkhöz. Nagyon sok dinoszaurusz, amiről valaha azt gondolták, hogy hidegvérű hüllők, tulajdonképpen melegvérűek voltak és sokan úgy gondolják, hogy a jelenleg élő madarak a legközelebbi rokonaik. Ezek a föld alatt élő tollas raptorok szövetségben állnak felszíni emberekkel a titkos földi kormányzat szindikátusaiból (akik irányítják a negatív titkos űrprogramokat, pl a Sötét Flottát, a Bolygóközi Vállalati Konglomerátumot, stb) ...a Reptoidok teljesen mások” ... – Emellett emlékezhetünk rá, hogy Simon Parkes is említést tett korábban erről a fajról, hogy kapcsolatban állnak az USA légierővel. Ez alapján talán a RAPTOR nevű vadászgépek se véletlenül kaphatták ezt a nevet... Szerk. megj. vége)

Majd elérkezett mondandójának ahhoz a részéhez, amely az én jelenlétemmel volt kapcsolatos. Tudomása volt róla, hogy engem serdülőkoromban elvittek egy mélyen fekvő kristálybarlangba, ahol azt mondták nekem, hogy a barlangban található kristályok élnek. Több más gyerek társaságában jártam ott. Az mondták nekünk, hogy ne érjünk a kristályokhoz, mert azzal sérülést okozhatunk nekik, ők pedig nekünk. Arra kértek minket, hogy telepatikusan próbáljunk kapcsolatot teremteni a kristályokkal. Én voltam az egyik a gyerekek közül, akinek sikerült kapcsolatot teremtenie ezekkel a kristályos életformákkal.

David Wilcock megosztott velem egy érdekes egybeesést e témában, ugyancsak az Egység Törvényében tárgyaltakkal kapcsolatban. Ebben a könyvben az mondják nekünk, hogy a Földet az emberi életre először hiperfejlett, érző, kristályos életformák készítették fel, amelyek a Föld belsejében helyezkedtek el. Az Egység Törvénye azt mondja ezekről a kristályokról, hogy működésüket az internet szervereihez hasonlóan kell elképzelnünk. E kristályok válaszolnak a felébredő emberek spirituális hívásaira és arra lettek programozva, hogy bátorítsák az embereket a szeretetre és az elmélkedésre. Üzeneteik számos formában jelentkezhetnek, pl. álmok, szinkronicitások és víziók útján. Ha követed ezeket a jeleket, utasításokat, akkor ezek a kristályok jelezni fognak más, jószándékú csoportoknak, hogy bejöjjenek és sokkal részletesebb spirituális tanácsokkal szolgáljanak. Soha életemben nem találkoztam ezzel az információval, mielőtt David említette volna. Ez is egyike volt azon érdekes egyezőségeknek, ami az egymással való párbeszéd során került elő.

Telepatikusan visszaüzentem a nőnek, hogy emlékszem erre az élményre. Egy mentális képet vetítettem neki a barlangról, illetve arról a furcsa aurora-szerű energiáról, melyet a kristályok körül láttam. Erre becsukta a szemét és elmosolyodott. Vékony arcán egy hatalmas könnycsepp gördült le. Megkérdezte, hogy hajlandó lennék-e megosztani vele a tapasztalat teljes emlékét. Nem igazán értettem, hogy mire gondolt pontosan, ezért visszakérdeztem, hogy mivel járna mindez a számomra. Azt válaszolta, hogy ehhez meg kell fognia a kezemet, nekem pedig teljesen meg kell nyitnom az elmémet felé. Azt is elmondta, hogy eközben az ő elméje is meg fog nyílni énfelém. Ez az ő népe körében nagyon intim cselekedetnek számít. Azt válaszoltam, hogy kényelmetlenül érezném magam, ha bárki felé teljesen meg kellene nyílnom és ezért tiszteletteljesen visszautasítanám a kérését.

Ezután elmagyarázta, hogy ő magas rangú papi kaszt tagja, és hogy e cselekedettel egy ajándékot adnék a számára, amit aztán később meg tudna osztani másokkal is. Még hosszú út vezet ahhoz, hogy kiépítsük a bizalmat a saját embereink között, eddig ugyanis csak nagyon keveset tudtunk felajánlani az eddigi találkozóink alkalmával. Elmondta nekem, hogy a kristályokkal átélt élményemből származó információ nagyon fontos a számukra.

Megfordultam és nyugtalanul járkálni kezdtem a szobában. Kavarogtam a gondolatok a fejemben és kétségbeesetten vettem számba a lehetőségeket, hogy hányféleképpen fordulhat ellenem ez a helyzet. Ha megnyílok egy idegen nőnek (akivel épphogy csak találkoztam, és aki ráadásul egy olyan kultúrához tartozik, amely nagyrészt ellenünk volt, egészen addig, amíg egy közös ellenség szövetségbe nem kényszerített bennünket), utána hogyan bízhatnának rám érzékeny információkat a jövőben? Kapcsolatom a Titkos Űrprogram Szövetség Tanácsával már így is éppen elég törékeny alapokon nyugszik. Úgy tűnik, a gömb lények az egyedüliek, akik teljességgel megbíznak bennem.

Ezért tiszteletteljesen kértem a nőt, hogy mielőtt válaszolnék a kérésére hadd beszéljem meg ezt Gonzales-sel. Azon nyomban megfordult, kikapcsolta azt ajtót védő mezőt, és a szobába invitálta Gonzalest. Majd elnézést kérve kilépett a szobából. Gonzales megkérdezte, hogy mi történt, és közben feszülten körbenézett. Beszámoltam neki erről a "személyes szívesség"-ről, és aggodalmaimról a biztonságomat és személyes szuverenitásomat illetően. Azt mondta, megérti az aggodalmaimat, amiért a Titkos Űrprogram Szövetség biztonsági okokból nem világosított fel előre bizonyos operatív részletekről. Azt mondta, hogy megadták az engedélyt nekem arra, hogy ez az eljárás megtörténjen egészen addig, amíg a Gömb Szövetséghez kapcsolódó vagy a Raw-Tear-Eir-től kapott személyes jellegű információkat és tapasztalataimat bizalmasan kezelem.

Mondtam Gonzales-nek, hogy nagyon kényelmetlen szituációba kerültem. Viszont a nő azt mondta nekem, hogy ez nagyon fontos lenne a népe számára. Elmondtam azt is, hogy jelen pillanatban ez az egyetlen dolog, amit fel tudunk ajánlani nekik és valóban érdekli őket – kivéve, ha az egész csak egy csel, és így akarnak bejutni a fejembe és ott valamit megkeresni. Gonzales szerint egészen bizonyos, hogy nem csak ezt az egy dolgot tudjuk felajánlani. Az egész szövetséget nem hozták volna létre és nem hívtak volna meg minket, ha értéktelenek lennénk a számukra – akár elismerik ezt, akár nem. Azt mondta, hogy nem neki jelentek, de még ha így is lenne, akkor sem parancsolná meg nekem, hogy olyasmin menjek keresztül, aminek ennyire ellene vagyok. Azt mondta, teljesen rajtam áll a dolog, de talán némi segítséget jelenthet a tény, hogy az információmegosztás kétirányú lesz. Lehet, hogy tanulhatok valami újat, ami nagyon hasznos lesz a Titkos Űrprogram Szövetség számára.

Sóhajtottam egyet, mondtam, hogy beszélni akarok a nővel és megkértem Gonzales-t, hogy kifelé menet legyen szíves küldje be őt. Nagyon felélénkülten jött vissza a szobába. Gyorsan fejet hajtott, majd intenzíven a szemembe nézett. Azt kommunikáltam felé, hogy a népeink közötti bizalom és egymásban való hit jeleként, hajlandó vagyok erre a "vulkáni agyérintéses" (vicces Star Trek hasonlat– szerk.) telepatikus egyesülésre. Láthatólag elégedett volt a válaszommal. Ezután odament a falhoz és egy borostyánszínű folyadékkal megtöltött kristálypohárral tért vissza. Felém nyújtotta, hogy igyam meg, mire én megkérdeztem, hogy ez valamilyen droghoz hasonló szer-e. Az volt a válasza, hogy ez "Ízisz elixírje", egyfajta bor, amit egy olyan növényből készítenek, amely csak a földalatti területeken nő.

Még egy kortyot ivott, majd átnyújtotta nekem a poharat. Azt mondta, hogy ez nem feltétlenül szükséges a procedúrához, de számukra ez a ceremónia szokásos részért képezi. Mondtam neki, hogy remélem nem bánja, ha inkább visszautasítom, és azzal visszaadtam a poharat. Mosolygott és ivott még néhány kortyot az elixírből, ezután letette a poharat az asztalra. Az asztal mellett két szék volt illetve egy kisebb ágyhoz, vagy padhoz hasonló bútordarab. Az mondta, üljek le és helyezzem magam kényelembe. Nekem úgy tűnt, hogy sokkal nyugodtabb lett a nyilvánvalóan igen erős elixír hatására.

Leültem. Hozta a másik széket, elhelyezte pontosan velem szemben, majd leült és a szék szélére húzódott. Megkért, hogy húzódjak közelebb, ezután mindkét kezemet a kezébe vette. Úgy tartotta őket, hogy tenyereink teljesen összeérjenek. Összekulcsolta az ujjainkat és becsukta a szemét. A bőre nagyon lágy és különösen meleg volt, sokkal-sokkal melegebb a normálisnál.

Azt mondta, csukjam be én is a szemem és takarítsam ki a gondolataimat az elmémből. Néhány korábban tanult módszert alkalmaztam ehhez, és egy mélyebb tudatállapotba léptem. Amikor ezt megtettem, a testem minden porcikája bizseregni kezdett. Éreztem, hogy az asztrális énem a nő felé húzódik. Éreztem, hogy az energiáink összevegyülnek. Nem tudom, hogyan működött ez pontosan. Olyan érzés volt, mintha a fénytesteink összeadódtak volna. Egy elképesztően mély és erős érzés volt – szellemi, testi, és lelki értelemben is.

Világossá vált számomra, hogy az ő fejlett mentális képességeihez képest nagyon le vagyok maradva. Mivelhogy magas rangú papi kaszt tagja volt, a tudata talán a csoportjának többi tagjához képest is sokkal erősebb lehetett. Éreztem, hogy elsősorban bizonyos emlékeimre összpontosított. Ugyanakkor engem is elárasztottak a nő legalább 130 évnyi emlékei. Életének jeleneteiből egymás után peregtek a képek. Elkaptam pillanatokat a papi képzéséről és szolgálatáról. Megérezhettem azt, amit ő érzett, mikor közvetítő volt különböző titkos társaságok között az USA-ban és Európában. Éreztem, hogy különböző időperiódusokban, milyen érzés volt neki találkozni amerikai és európai katonai és kormányzati tisztviselőkkel. Megtudtam, hogy különböző csillagrendszerek küldöttének szerepét töltötte be – eltitkolva a tényt, hogy népe valójában a Föld alatt élt egész idő alatt. Pillanatképek jöttek egy gyermekkori barátjáról, akit szeretett. Ez a barát tragikus halált halt egy földalatti inszektoid faj támadása során. Amíg a nő a kristálybarlangban szerzett emlékeimre fókuszált, én is automatikusan szinkronizáltam a figyelmemet életének arra az időszakára, amikor hozzám hasonló korú volt.

Maga az élmény csak néhány pillanatig tartott, de nagyon erősen olyan érzés volt, mintha kitágult volna az idő. Olyan volt mintha megdermedt volna az idő az emlékképek, hangok és érzékek forgószelében. Amikor véget ért, az egész testem remegett. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy vele is ugyanez történik. Mindketten hátradőltünk a székeinkben és néhány pillanatig csendesen üldögéltünk – megpróbáltunk visszarázódni az egész élmény intenzitásából. A testem még mindig remegett. Nyilvánvalóan endorfin szabadult fel, ami rendkívül jó érzés volt, de mégsem volt semmilyen szexuális vagy erotikus vonatkozása. Néhányan talán azt gondolhatják, hogy ez egy szexuális vagy érzéki természetű dolog volt, de mindenkit biztosíthatok, hogy teljesen különbözött attól. Éreztem az érzelmeit és ő is az enyémet. Mindkettőnknek potyogtak a könnyei, mikor felismertem, milyen fontos volt a számára megosztanom ezt az élményt. Néhány pillanattal később felálltunk, és ekkor megölelt. Megköszönte, hogy megnyitottam magam neki.

Nem hiszem, hogy emberi szavakkal ki lehet fejezni, érzelmileg milyen erőteljes és gyönyörű volt ez az élmény mindkettőnk számára. Egy ilyen tapasztalat maradandóan és örökérvényűen meg tudja változtatni az ember saját magához, és a földi élethez való viszonyulását.

Ezután egy határozott kötelék alakult ki közöttünk, hiszen egy nagyon mély szinten ismertük meg egymást. Elmondta nekem, hogy közülük sokuknak nincs megengedve az, amit ő tett most egy felszíni "kevert" genetikájú emberrel. Ennek ellenére biztos benne, hogy társai közül a legtöbben nagyon boldogok lennének, ha osztozhatnának abban az élményben, amit én most megosztottam velük. Ez egy értékes lépés volt afelé, hogy a civilizációink közötti évezredes szakadás begyógyuljon.

Azt is mondta, hogy ez alapján reméli, jobban megérthettem, miért tették azokat a bizonyos dolgokat, hogy irányíthassák a titkos társaságokat a bolygó felszínén. Semmilyen értelemben nem vagyunk annyira ártatlanok és békések (mármint a felszíni emberek), mint ahogyan azt a legtöbben hiszik. A titkos okkult társaságok, amelyekkel megpróbáltak egyezkedni és megállapodásokat kötni, vad és brutális módon ellenük fordultak. Ezeknek a csoportoknak nem jelentene problémát, hogy zokszó nélkül az utolsó szálig kiírtsák az összes nőt, férfit és gyermeket. Ahogy a mi civilizációnk is gyakran kompromisszumra kényszerült, úgy néha nekik is kemény döntéseket kellett hozniuk a nagyobb jó, a népük megvédése érdekében.

Tisztában vagyok vele, hogy akik ezt az interneten olvassák, azt gondolják, hogy az egész csak egy újabb megtévesztés. Sokak szerint amúgy is minden csak megtévesztő szándékkal történik. Ne bízz senkiben, ne higgy el semmit, és bármit is mondasz, annak az ellenkezője az igaz. Sokan már fogják is a billentyűzetet és írják a véleményüket, hogy ez az egész nem is tőlem jön, vagy hogy ez egy újabb trójai faló, amit az a szándék vezérel, hogy mindannyiunkat elpusztítson. Hogy őszinte legyek, miután ilyen erőteljes tapasztalatban volt részem, nem hiszem, hogy ha a nőnek lett volna bármilyen negatív hátsó szándéka, akkor azt el tudta volna rejteni előlem. Ez az élmény olyan területeket nyitott meg bennük, amit a teljes átláthatóság és őszinteség jellemez. Minden kiderült. Teljességgel lehetetlen lett volna valami másnak mutatni magunkat közben, és elrejteni a valódi énünket valami titkos rejtekhelyre. Kiderült számomra ugyanis, hogy ezek az emberek félnek tőlünk. Nagyon agresszív genetikát örököltünk a földünkön letelepedő menekült csoportoktól, a Nagy Kísérletben részt vevő földönkívüliektől és a drákonidáktól. Ezekkel a genetikai jellemzőkkel a belső földiek nem rendelkeznek. A negatív csoportok nagy része átvette a belső földiek által használt szent szimbólumokat és gyűlöletes tettek sorára használták fel őket - kínzásra, emberáldozatokra és szervezett népírtásra. Ők maguk megtévesztenek minket, isteneknek és jószándékú földönkívülieknek adják ki magukat, akik különféle föderáció, parancsnokság és csillagrendszer tagjai. A titkos földi kormányzat szindikátusai azt remélték, hogy ezzel megmérgezhetik a tiszta forrást – szinte teljességgel lehetetlenné tették, hogy bármiféle megbékélés alakulhasson kis a nagyobb emberi családunk körében. Lehetséges, hogy ahogy ez az energetikai váltás (amelyen most keresztülmegyünk), megtörténik, a genetikai és spirituális változások sokkal erőteljesebbek, gyorsabbak és pozitívabbak lesznek, mint ahogy azt képzeljük. Ha más nem is, a jövő valójában nagyon ígéretesnek tűnik. Minden korábbinál nyilvánvalóbban látszik, hogy ha pozitív jövőt szeretnénk mindannyiunknak, akkor magunknak kell felelősséget vállalnunk annak megteremtésért és meg kell értenünk, hogy ez nem megmentő földönkívüliektől vagy emberi csoportoktól, guruktól fog érkezni.

Miután nagyjából összeszedtük magunkat, leengedte a pajzsot a szobáról. Kint az ajtó előtt ott állt a másik nő és Gonzales, arcán rendkívüli kíváncsisággal. A nő azt mondta, ha van időnk, alaposabban megmutatná nekünk a várost. Gonzales gondolkodás nélkül igent mondott a meghívásra. Később rájöttem, hogy meg akarta nézni azokat a városokat is, amelyekben az előző találkozók alkalmával járt.

A nő levitt minket egy kisebb, kupolás terembe. A terem közepére sétáltunk, ahol megérintette a medálját és ekkor egy hirtelen fényvillanás történt. Megint csak egy hatalmas kupolájú teremben találtuk magunkat, amely ugyanolyan kőből készült, csak valamelyest sötétebb árnyalatban. Ezután egy ajtóhoz mentünk, amelynek boltívén szintén a jól ismert szimbólumot láttuk. Egy óriási barlangban találtuk magunkat, aminek mennyezetét, úgy tűnt, 4 természetes pillér tartotta, amelyek magasabbak és szélesebbek voltak az általam valaha látott legnagyobb felhőkarcolóknál is. Mindenfelé különböző korosztályú emberek mászkáltak, feszes, egyrészes ruhákban, amelyek sötétkék, sötétvörös, sárga és zöld színűek voltak.

A nő azt mondta, először a kertet mutatná meg és kérte, hogy kövessük. A barlangban mindenfelé fénylő, csillogó hajók repkedtek, úgy néztek ki, mint az 50-es években készült filmekben. Repülő csészealjakat, majdnem tojás alakúak hajókat és nagyobb, mindkét végén lekerekített szivar alakú hajókat is láttunk. Gonzales mutatott egyet, amely nagy sebességgel átrepült a falon. Nagyon magas épületeket láttunk, úgy néztek ki, mintha ebből a gránit típusú kőből lettek volna megformázva, vagy a sziklából lézerrel kivágva. Ovális és kerek kupolás épületek voltak, amelyek minden egyes négyzetcentiméterükből fényt bocsátottak ki.

E barlangvárosnak csak nagyon kis részét láthattuk, mert hamarosan egy újabb ajtóhoz érkeztünk, amin belépve egy újabb folyosó következett. Azonnal virágport és növények illatát éreztem. Egy újabb óriási méretű barlangba értünk, alján hatalmas gabonatáblákat és mindenféle gyümölcsöst találtunk. Sűrű és buja növényzet nőtt, amit hidropónikus rendszerben termesztettek, méreteit még csak megtippelni sem tudnám.

A nő elmagyarázta nekünk, hogy az ásványokban gazdag víz egy újrahasznosított komposztálórendszeren keresztül érkezik ide, amit újra áttisztítanak és átvezetnek a sziklákon, hogy a növények gyökérzetét táplálja, ezután a víz visszatér a forrásához. A ő civilizációjuk nem eszik semmilyen húst, kizárólag növényeket és különböző gombaféléket fogyasztanak. A teljes spektrumú fényt a már korábban tárgyalt módon hozzák létre. Egy bizonyos típusú kő zúzalékot és zúzott kristályt összekevernek, és ezt használják "virágföldként". Ennek segítségével termesztik a létező legegészségesebb magas-frekvenciájú gabonát, ráadásul ez jár a legnagyobb terméshozammal is.

Ezután azt mondta, hogy elvisz minket a parkba. Ugyanazon az úton mentünk, mint amerre jöttünk, kivéve, hogy ezúttal egy hátsó folyosóra érkeztünk, amely egy újabb kisebb méretű kupolás terembe vezetett. Egy újabb fényvillanás után egy ugyanilyen helyiségbe érkeztünk. Átmentünk egy újabb boltíves ajtón, és ekkor figyelmeztetett bennünket, hogy ne ijedjünk meg azoktól az állatoktól, amiket hamarosan látni fogunk. Elmondta, hogy számos állatfajt, amely valaha szabadon járt a Föld felszínén, megőriztek és most szabadon járkálnak a parkban. Bizonygatni kezdte, hogy ezek az állatok jelenlegi fejlettségükkel nem jelentenek veszélyt ránk.

Ezután beléptünk az eddigi leghatalmasabb terembe. Hihetetlen magas fák voltak ott, gyönyörű virágokkal teli cserjék és fura kinézetű, színpompás madarak hosszú farktollakkal szálldostak mindenfelé. Nagyon sokféle állathangot hallottunk a háttérben, de sehol sem nem láttuk őket. Volt egy lépcső, amely felvezetett minket a fal mentén kb a kupola magasságának feléig. Elég magasra fel lehetett mászni ahhoz, hogy ellássunk a legmagasabb fák koránja felett is – legnagyobb meglepetésünkre tiszta kék eget vettünk észre és felhőket... A távolban egy hatalmas obeliszk emelkedett, és ennek tetején magasan a felhők felett egy plazma-labda szolgált fényforrásként. Úgy tűnt, hogy a teremben valamiféle rendkívül fejlett mesterséges időjárás és ökoszisztéma lett beállítva.

A lépcsőn elfoglalt helyünkről láthattunk egy bizonyos féle szarvast, amint éppen ide-oda szökdécselt. Igyekeztem olyan állatokat keresni, amelyeket nem láthatunk a felszínen, de sajnos, azok közül, amiket láttam, abból egyik sem ilyen volt. Visszamentünk a lépcsőn és tettünk egy rövid sétát a fák között. Közben arról beszélgettünk, hogy mennyire reménykedünk benne, hogy egyszer a felszíni emberiségnek is olyan élete lesz, amelyben egyensúlyba kerülhet a természettel és végre nem létezik majd semmilyen megtévesztés és elnyomórendszer. A nő, aki Gonzales-szel sétált újra csak elmondta, hogy nem hiszi, hogy ez sikerülni fog nekünk. Azt is hozzátette, hogy úgy érzi, genetikailag és társadalmilag is túlságosan manipulálva vagyunk ehhez. Több generációnyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy képesek legyünk megvalósítani ezt.

Gonzales ránézett és emlékeztette, hogy a belső földi civilizációk isteneknek állították be magukat a múltban és annak ellenére, hogy pozitív spirituális üzenetet továbbítanak, még most is több ezer embert tévesztenek meg azzal, hogy más csillagrendszerből érkező, jószándékú földönkívüliként mutatkoznak be előttük. Nem tudtam megállni, hogy ne gondoljak azokra, akik ugyanilyen félrevezetéssel vádolnak engem is. Gonzales szerint ez a megtévesztés legalább akkora kárt okozott, mint a különféle földönkívüli fajok részvétele abban a bizonyos nagy kísérletben. A nő nem értett egyet ezzel a megjegyzéssel. Azt mondta: "mi megpróbáljuk megvédeni a mieinket és segítünk megvilágosodni a te népednek, ezt összehasonlítani sem lehet azzal, amit a többi csoport művel. A te néped még mindig híján van annak a lelki és intellektuális megértésnek, amivel elérhet a mi szintünkre." A nő és Gonzales folytatták a beszélgetést, mi pedig tovább mentünk, hogy jobb kilátásunk nyíljon a földszintre. Közben én is beszédbe elegyedtem a kísérőmmel, akivel igen szoros kötelékbe kerültünk. Az általuk beszélt ősi nyelvről kérdeztem, és arról, hogy az mennyiben kapcsolódik az ősi sumér kultúrához.

Elmondta nekem, hogy a kultúrájuk valaha aktívan segítette a sumér kultúrát. Az egyik kisebb kataklizma bekövetkezése után segítettek nekik fejleszteni a mezőgazdaságukat és bizonyos szempontból a teljes civilizációjukat. Elmondta, hogy a Föld egész sor kataklizmikus eseményen esett át, amelyek megváltoztatták a bolygó dőlésszögét, Nap körüli orbitális pályáját, és elmozdították a tektonikus lemezeket. Ráadásul nagy számban fordultak elő kisebb katasztrófák is, pl aszteroida-becsapódások és szupervulkánok.

E kisebb katasztrófák közepette az ő civilizációja és más nem-emberi földalatti civilizációk is segítséget nyújtottak a felszínen élő "kevert" fajnak. Néhány esetben még menedéket is nyújtottak nekik saját, felszínhez közeli biztonságos területeiken. Gyakran ők maguk választották ki, hogy kinek segítsenek a kevert faj tagjai közül és melyik nemkívánatos genetikai vérvonalakat hagyják kihalni a felszínen. Ha bizonyos csoportok fogékonyabbá váltak az erőszakra, szadizmusra, kegyetlenségre, míg más területeken élők sokkal jóindulatúbbak voltak, akkor hajlandóak voltak megvédeni azokat, akiket ők spirituálisabb beállítottságúnak gondoltak. Ha nem így tettek volna, az olyan mértékű kozkázatvállalás lett volna a részükről, aminek kezelésére nem voltak felkészülve. Nyilvánvaló, hogy ez egy igen kényes téma, de ahogy már korábban is mondtam, Gonzales szigorúan megkért, hogy ne ítélkezzem felettük, függetlenül attól, hogy mit látok vagy hallok tőlük. Sok mindenben nem értettem egyet és a kristálybarlangba szerzett élményeim megosztásakor ezt át is adtam a nőnek, aki elmondta nekem, hogy a földönkívüli genetikai tenyésztők hozzájuk hasonlóan jártak el, mindössze más módszereket alkalmaztak. Azok a csoportok ugyanis versenyeztek egymással a felszínen zajló hosszútávú stratégiai konfliktus közepette.

Elmondtam neki, hogy sok mítoszunk valamilyen szinten egybecseng az általa elmondottakkal. Az ősi sumér agyagtáblák elbeszélik az Anunnaki történetét, akik az emberiséget azért teremtették, hogy a rabszolgáik legyenek. Aztán beszéltem neki arról, hogy a felszíni populáció sok tagja hiszi, hogy léteztek ősi idegenek, akik a teremtés hajnala óta részt vesznek az emberiség fejlődésében. Meséltem neki a Szuper Föderációs találkozók csoportjairól, akik 22 egymással versengő genetikai program révén manipulálják az emberi fajt genetikai, társadalmi és spirituális vonatkozásban. Mosolygott, és azt mondta, hogy a következő meglátogatandó helyiség a könyvtár legyen.

Gonzales mindeközben elmélyült beszélgetést folytatott a kísérőjével. Ahogy feléjük indultunk, elefántok hangjait hallottuk a távolból, majd egy nagy macskaféléét, aki minden bizonnyal valahol nagyon közel lehetett, mert a hanghullámokat szinte a mellkasomban éreztem. Gonzales és kísérője a hang irányába néztek, majd látták, hogy elindulunk a kert bejárata felé, és ők is megindultak utánunk.

Folyt. köv.

A beszámoló folytatása itt olvasható:

http://goodethungary.blog.hu/9999/12/31/talalkozo_osi_belso_foldi_szakadar_civilizaciokkal_4_resz

A beszámoló előző részei:

http://goodethungary.blog.hu/2015/09/26/talalkozo_osi_belso_foldi_szakadar_civilizaciokkal_1_resz

http://goodethungary.blog.hu/2015/09/26/talalkozo_osi_belso_foldi_szakadar_civilizaciokkal_2_resz