Randy Cramer-rel, a Marson katonai szolgálatot teljesítő „szuperkatonával” már több írásunkban is foglalkoztunk blogunkon. Randy az utóbbi hónapokban intenzívebb munkatempóra váltott, több interjút adott illetve előadásokat tartott a titkos űrprogramokban szerzett élményeiről. 2015 novemberében Yelm városkában, kis létszámú közönség előtt megtartott előadása során rengeteg érdekes és szerteágazó téma került terítékre, és Randy ritkán tapasztalható részletességgel beszélt személyes élményeiről, és a téma nagyközönség számára eddig még nem ismert és kevéssé tárgyalt területeiről is. Egy rövid történelmi áttekintés mellett sok mindent megtudhattunk a titkos űrprogramok űrrepülési és gyógyászati technológiáiról, a szuperkatona programokról és felidézésre kerültek földönkívüli fajokkal történt találkozások emlékei is. A tovább után az előadásról készített összefoglalónk olvasható.

TITKOS ŰRPROGRAMOKRÓL RÖVIDEN

A történelem korábbi időszakaiban az emberiség már rendelkezett fejlett technológiákon alapuló űrprogramokkal (többek között az egyiptomiak, a maják és aztékok révén), de a XX. század első űrprogramját a nácik hozták létre. A német mérnökök a tudásukat és technológiáikat számos forrásból szerezték. Elsőként higanyörvénylésen alapuló meghajtórendszereket fejlesztettek ki és ezzel sikerült antigravitációt létrehozniuk. Első űrrepülőgépeik azonban nem voltak túlzottan gyors járművek, inkább ahhoz hasonlítottak, mintha a csatamező felett lebegő tankok lettek volna. Annak ellenére, hogy első űrhajóik aljára fegyverzetet szereltek, a kezdeti gépek nem támadó feladatokra készültek. Sokkal inkább tesztelés céljából alkották meg őket, és mikor működőképesek lettek, hírszerzési és megfigyelő feladatokat végeztek velük.

A későbbi gyártású, Vril 1 és Vril 2 névre hallgató légi járműveik már kicsivel fejlettebbek voltak. A Vril 2 például képes volt a Föld légköre fölé emelkedni, és épségben vissza is térni onnan. A II. világháborúban a légierőnek már nélkülözhetetlen szerepe volt a harcok során, és a németeknek kiváló repülőgépeik voltak. Az amerikai ipar azonban végül legyőzte a német ipart, emiatt a németek mögött álló, háttérben meghúzódó erők kénytelenek voltak feladni Németországot. Hivatalosan egyetlen náci vezető sem írt alá soha egyetlen egy megadásról, vagy fegyverletételről szóló dokumentumot sem. A háború lezárásakor 2 tárgyalásra került sor. Az egyiket Versailles-ban (ezen a találkozón az oroszok nem vettek részt), a másikat pedig Berlinben tartották, és e találkozókon a német hadsereg és a német kormány írt alá bizonyos egyezményeket. Náci vezetők, a náci párt vagy a Gestapo tagjai közül azonban senki sem írt alá egyetlen megadási nyilatkozatot sem. A nácik tehát hivatalosan soha nem adták föl a háborút. Elszántak voltak és ambiciózusak, hogy amit elterveztek, tűzön-vízen keresztülviszik. A háború végéhez közeledve legfőbb apparátusukat az Antarktiszra költöztették. Az oroszok nagyon sok dokumentumot gyűjtöttek össze erről a műveletről és ha ezek nyilvánosságra kerülnek, annak őrületes hatása lesz a társadalmunkra nézve...

Az Antarktisz felszíne gyakorlatilag lakhatatlan. A németek azonban hatalmas üregeket találtak a vastag jégréteg alatt és mivel nagyon okosak voltak, meg volt a képességük ahhoz, hogy e hatalmas üregeket és barlangokat lakhatóvá tegyék. A II. világháború végén a katonai apparátus minden pénzét ebbe a projektbe ölték és tengeralattjárók segítségével költözködni kezdtek. Tudták, hogy a háborút el fogják veszíteni, és ha nem lépnek le időben, csak és kizárólag a háborús bűneikért való felelősségre vonás várt volna rájuk.

Az amerikaiaknak feltűnt a rendkívüli tengeralattjáró aktivitás az Antarktisz körüli vizeken és ebből rájöttek, hogy valami készül odalent. Azt gondolták, hogy előállt némi probléma a menekülő nácikkal, de gyorsan megoldják majd az ügyet, és pontot tesznek a dolog végére. Megszervezték a Magasugrás Hadműveletet (Operation Highjump), aminek a vezetésével Byrd admirálist bízták meg.

Az orosz hírszerzés később kémkedés útján hozzájutott olyan amerikai dokumentumhoz, amelyek az akcióban részt vevő matrózok beszámolóit tartalmazták. Ezekből a dokumentumokból tudjuk rekonstruálni a történteket. A matrózok vallomásai alapján 2 csészealj emelkedett fel a víz alól és körözni kezdett az amerikai hadiflotta hajói körül. Ezután valamiféle energiafegyver segítségével lövéseket adtak le, amik szó szerint kettévágták az egyik repülőgéphordozó anyahajót, ami nyomban elsüllyedt és a rajta lévő összes vadászgép és személyzet a tengerbe zuhant. Az egész esemény mindössze 2 perc alatt zajlott le. Innentől kezdve az amerikai tengeri flotta szerepe arra korlátozódott, hogy igyekezett kihalászni a túlélőket a vízből, majd ezt követően visszafordultak. Az akciót eredetileg 6 hónapra tervezték, végül mindössze 3 hét lett belőle...

http://goodethungary.blog.hu/2015/11/11/cosmic_disclosure_ii_evad_4_epizod_osszefoglalo

A USA ezután még évekig háborúzott a nácikkal és a XX. század történelme egyértelműen azt mutatja, hogy az Amerikai Egyesült Államok nagyon csúnyán bánt az amerikai kontinens déli részén élőkkel. Randy Cramer szerint rengeteg szörnyű dolgot műveltek arrafelé, aminek egyik oka az volt, hogy az USA megtudta, a németek enklávékat hoztak létre Dél-Amerikában és ezért mindent megtettek, hogy ellehetetlenítsék őket, és megelőzzék, hogy a németek újra erős politika-ipari hatalmat építsenek ki. Az USA nem engedhette meg ezt, ezért próbálták visszaszorítani őket az Antarktiszra. A nácik azonban nem engedtek világuralomra törő terveikből. Nagyon ambiciózusak voltak, és eltökélték magukat, hogyha először nem sikerült (a II. világháború kirobbantásával), másodszorra mindenképpen sikerrel járnak. Hamar kiderült az USA számára, hogy technológiailag semmiféleképpen nem tudják legyőzni a németeket, így aztán vagy békemegállapodás lesz a dologból, vagy pedig vég nélküli háborúskodás következik. Végül békét kötöttek, és abbahagyták a hadakozást a nácikkal, akiknek így volt egy erődítményük az Antarktiszon, és ekkor már a Hold túloldalán is sikeresen felépítettek egy bázist.

Az Antarktisz egy része gyakorlatilag német gyarmattá vált 1938-ban és azt a területet „Neuschwabenland” néven tüntették fel a hivatalos térképeken.

http://anotherlife2time.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1063651

Onnantól kezdve ők nem németként vagy náciként, hanem Neuschwabenland néven szerepeltek és az így létrejövő új állam - titokban - helyet kapott az ENSZ tagságában is!!! A térképeken szereplő hivatalos megnevezést csak nemrégiben, a 2012-es év végén változtatták meg.

Amerikában mindeközben 1947-53 között Truman elnök felállította a Majestic 12 nevű szervezetet, hogy kezelje az exopolitikai-földönkívüli problémát és az ehhez kapcsolódó technológiákat. Az MJ-12 eredetileg egy 12 fős bizottság volt, amiben katonai és tudományos szakemberek kaptak helyet. Az egész szervezethez speciális kutatócsoportok is tartoztak. Ezek 5-6 fős kisebb csoportok voltak, összesen kb 220-230 ember vett részt a szervezet munkájában. Ők intézték a különböző programokat és figyeltek a titkosításra, aminek eredményeképpen lényegében senki sem tudhatta, hogy az egyes csoportok valójában mivel foglalkoznak. A 12 fős bizottság kezéből nagyon hamar kicsúszott a programok irányítása. Valójában ugyanis ezek a speciális kutató csoportok voltak azok, akik a legmélyebb szinten vettek részt a munkafolyamatokban, a bizottság inkább csak engedélyezte, hogy ki mit tehet és mit nem. Éveken keresztül nem volt valódi rálátásuk, hogy mi folyik valójában a kutatócsoportokban. Ezek a kutatócsoportok (az egyik ilyennek Henry Kissinger is tagja volt) azután úgy gondolták, hogy kihasználják helyzetüket és a technológiákat a maguk hasznára fordítják. Nem foglalkoztak többé az MJ-12-el, sem pedig az emberiség érdekeivel. Elszakadtak a hivatalos szervektől és önállóan saját „klubbot” alapítottak.

Ekkoriban már Eisenhower volt az USA elnöke. Eisenhowernek személyesen két találkozója is volt földönkívüliekkel. Az elsőt inkább diplomáciai jellegűnek lehet nevezni, a második találkozón viszont Los Angeles érseke, James Francis MacIntyre is részt vett. A találkozó után ő javasolta Eisenhowernek, hogy el kellene látogatnia Rómába és találkozót kérni a pápától. Ezután alakult meg a vatikáni titkosszolgálat, aminek legfőbb feladata az volt, hogy begyűjtse a földönkívüliekkel kapcsolatos dokumentumokat, beleértve azokat a régi leírásokat is, amik angyalokról, égi küldöttekről szóltak – és akik valójában földönkívüliek voltak. Innentől kezdve 3 havonta egy jezsuita pap kereste fel Eisenhowert és rendszeres megbeszéléseket folytattak. A vatikáni dokumentumok és az azokban talált információk nagyon fontos szerepet játszottak a titkos űrprogramok létrejöttében és gyors fejlődésükben. Az USA nagyon rövid idő leforgása alatt több évszázadnyi anyagot kapott a Vatikántól.

A találkozók során a földönkívüliek felajánlották Eisenhowernek, hogy segítenek az emberiségnek, ha feladjuk nukleáris tevékenységünket. Eisenhower azonban úgy gondolta, hogy ez az egyetlen lehetséges fegyverünk, ha bármi baj történne itt és érzése szerint bemondásra kellett volna bizalmat éreznünk a földönkívüliekkel szemben, ezért visszautasította az ajánlatot. Randy érthetőnek nevezte ezt a lépést Esienhower részéről, mert a titkos űrprogramokban szerzett tapasztalatai alapján úgy sejti, hogy bizonyos fajok éppen erre a lehetőségre vártak és szerették volna, ha az emberiség védtelen marad. Így aztán utólag felelős döntésnek véli Eisenhower döntését.

Az elnöknek aztán volt egy harmadik találkozója is a földönkívüliekkel és ezután jött el az a pont, amikor elkezdett lépéseket tenni. Információkat akart begyűjteni az MJ-12 működéséről és találkozót kezdeményezett a bizottság tagjaival – akik megtagadták azt. Eisenhower öt csillagos tábornok volt, a II. világháború győztes hadvezére és akik személyesen is ismerték, tudták, hogy nem igazán lehet szembeszegülni vele. Így aztán nagyon dühös lett, mikor a nemleges válasz megérkezett az MJ-12-től. Visszaküldte az embereit azzal az üzenettel, hogy 1 héten belül saját asztalánál akarja látni a bizottság tagjait, különben a legelső katonai egységgel rátöri az ajtót az S4 bázisra az 51-es körzetben (ahol a lezuhant Ufo-kból származó technológiák mérnöki visszafejtésének nagy része zajlott), elkobozza a földönkívüli testeket, elveszi tőlük a repülőgépeket és a kutatási anyagokat. 1 hét múlva megvolt a találkozó, ami semmilyen eredménnyel nem járt. Ekkor Eisenhower már tudta, hogy nem bízhat többé az MJ-12 tagjaiban.

Így aztán az elnök lépésekre szánta el magát. Visszahívta régi, visszavonult harcostársait, akik azért még nem voltak túl öregek és még „hadra foghatóak” voltak (kb 50 éves kor körül jártak és korábban főként a haditengerészetnél szolgáltak). Ezek a veteránok úgy gondolták, hogy már megvívták a maguk „nagy háborúját”, Eisenhower azonban kiábrándította őket, mondván, hogy igazából csak most jön majd a java. Az elnök egy új katonai hírszerzési szervet akart létrehozni, mert tudta, hogy az addigi hivatalos hírszerzésben nem bízhat meg többé. Felállított tehát egy új katonai egységet, és mivel ismerte a haditengerészet végletekig összetartó és csapatszellemben hívő morálját, belőlük szervezte meg a tagságot. Ezek a katonák az életüket is odaadták volna a vállalkozás sikeréért.

Eisenhower hosszútávra tervezte meg az egység működését, mert sejtette, hogy nem rövid lefolyású harcra kell berendezkedniük. Különleges jogosítványokkal ruházta fel az újonnan létrehozott szervezetet, tagjai pedig különleges kiképzést kaptak, mivelhogy feladataik is különlegesek voltak. Lezuhanó űrhajókkal, „balesetekkel”, ismeretlen, esetleg ijesztő jelenségekkel kellett foglalkozniuk, és azokat megfelelő módon kezelniük. Nem szabadott tehát berezelniük a rá váró nehézségektől. Korábban előfordult, hogy normál katonákat vezényeltek ki különleges esetekhez, és ők sok esetben megijedtek, sokkot kaptak, vagy a félelemtől remegve összeestek. Így jött létre tehát az USA Haditengerészetének Különleges Egysége.

Mielőtt Randy Cramer nyilvánosság elé lépett volna, erről az egységről nem nagyon lehetett beszélni. Randy felettesei parancsára lépett elő, rendszeres találkozói vannak a hírszerzés embereivel és megbeszélik, hogy mit hozzon nyilvánosságra, miről lehet és miről kell beszélnie. Ez az egység különleges jogi mandátumokat kapott, hogy kezelje a helyzetet és helyreállítsa az alkotmányos rendet az USA-ban. Ennek részét képezi az is, hogy beszélniük kell bizonyos dolgokról. Egészen eddig nemzetbiztonsági okokból titkolózni kellett, most ugyanezen okokból kifolyólag nyíltan kell beszélni a nyilvánosság előtt.

Randy Cramer személyesen 17 évet szolgált a Mars Védelmi Erők kötelékében. Egy ideig a marsi kolóniák védelmét ellátó csoportban teljesített szolgálatot, majd áthelyezése után pilótaként szolgált a titkos űrprogram űrhajóflottájában. Nemrégiben a NASA hivatalos bejelentést tett arról, hogy folyó vizet találtak a Marson:

http://nol.hu/tud-tech/vilagraszolo-bejelentest-tett-a-nasa-sos-vizet-talaltak-marson-1565907

http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2011/09/folyadek-van-marson-melyet-marsjaro-le.html

Ez sokak számára talán meglepetést jelentett, de akkor mit lehet mondani azokról a NASA által készített műholdképekről, amin marsi erdőségek láthatók:

A fenti a képeket a NASA infravörös kamerákkal készítette (azonosításként a helyszínek koordinátái is láthatók rajtuk). Ezekből egyértelműen látszik, hogy a Marson nemhogy folyóvíz van, hanem sok minden más mellett az erdők és a növényi élet számára létfontosságú légkör is megtalálható. Randy szerint ettől függetlenül iszonyú lehet a hideg a bolygó bizonyos részein és éjszaka egyáltalán nem tanácsos kint mászkálni, de általánosságban elmondható, hogy emberek képesek lennének űrruha nélkül is meglenni a Marson

Ez a műholdkép a Marson korábban történt eseményekről és a bolygó történelméről tanúskodik. Egy elpusztult, felhőkarcolóhoz hasonló építmény romjai láthatók rajta. A maradványok nagyon hasonlóak a Hirosima-i és Nagaszaki-i atomtámadás után hátramaradt romokhoz, hiszen a fémszerkezet azoknál az épületeknél is megmaradt. Nem tudni, hogy valójában milyen magas lehet ez a felhőkarcoló, elképzelhető, hogy csupán a teteje látszik ki az alatta lévő homoktengerből

Ahogyan arról már sokan értesülhettek korábban, a Mars bolygón kolóniák találhatók. Ezeket a csoportokat „marsi Cabal” néven emlegetik. Eredetileg az élet megőrzésének, újratelepítésének gondolatából egy összeesküvő, eugenikus civilizációs kísérlet lett, összekapcsolva a földi emberi populáció teljes kipusztításának ötletével. A kolóniák felállítását a hidegháborús gondolkodás vezérelte. A program irányítói biztosnak vélték, hogy hamarosan katasztrófa és atomháború következik majd be a Földön, ezért felállították a 3-as Alternatíva tervét. Titokban bunkereket építettek és kolóniákat hoztak létre a Holdon és a Marson. Mindössze néhány ember megmenekülését tervezték - természetesen saját magukét és az általuk kiválasztott emberekét.

Az első űrprogram az USA részéről 1947-48 körül érhetett a Holdra, de kezdetben ezek a járműveik is nagyon lassúak voltak, kb 90 perc alatt lehetett a Holdra érni velük. A Holdon felállítottak egy bázist, LOC néven (Hold Műveleti Parancsnokság). Ez a bázis a Hold túloldalán helyezkedik el, de annyira közel esik a Hold felső szegélyéhez, hogy egy pici részletet azért lehet látni a Föld bolygó körvonalából. Randy párszor személyesen is járt azon a bázison. A titkos űrprogramból történő leszerelése alkalmából búcsúbankettet rendeztek a tiszteletére és a banketten az USA volt védelmi minisztere, Donald Rumsfeld is ott volt és beszédet mondott a LOC bázison!!!

A SZUPERKATONA PROGRAMOK

A szuperkatona-projektek alapját szintén a náci múltban érdemes keresni. A nácik metamfetamint adtak katonáiknak a harcok előtt. Ennek számos hatása volt az emberi elmére és testre nézve, és harc közben kimondottan gonosszá és erőszakossá tette a katonákat. Kezdetben a nácik gonosz célokból emberkísérleteket is folytattak. Elsőként nekik volt űrprogramjuk és ebben hasznosíthatták az embereken végzett kísérletek révén szerzett tapasztalataikat. Meg akarták ismerni az emberi teljesítőképesség határát, és megtudni, hogy az emberi test hogyan viselkedik különleges hőmérsékleti- és nyomásviszonyok közepette. Rengeteg kísérletet végeztek, amik sokszor szörnyű következményekkel jártak, és ezekben nagyon sokan meghaltak. Elmekontroll programokat fejlesztettek ki, és az abban szerzett tapasztalatokat többek között a szuperkatona-programokban is felhasználták. Azt akarták elérni, hogy a katonák tökéletes gyilkológépekké váljanak és parancsra gondolkodás és válogatás nélkül, ösztönösen öljenek. Ezért olyan módszereket fejlesztettek ki, amelyekkel traumatizálni tudták a katonákat, megtörték az elméjüket, majd személyiségüket programozták és újra felépítették (traumaalapú elmekontroll). A traumatizálás során mindig elérkezik egy pont, amikor a katona személyisége megtörik, és onnantól kezdve csak parancsot teljesítő szolgává válik. Az 1950-es években és az 1960-as évek elején ez volt a szuperkatonák kiképzésének legfőbb módszere.

1965-ben aztán a Haditengerészet Különleges Egysége elkészített egy tanulmányt és rájöttek, hogy nem a traumatizálás a leghatékonyabb megoldás. Ráadásul nagyon költséges is, hiszen a képzés végeztével a katonák gyakorlatilag időzített bombaként működnek, szellemileg egyre inkább leépülnek, majd egy bizonyos ponton ön és közveszélyessé válnak. A traumaalapú elmekontroll során olyan sokszor törik meg az egyént, hogy végül biztosan eljön egy pont, amikor a személyiségük óhatatlanul összeomlik. A tanulmány szerint a hatékonyság miatt ezt a traumatizálásra építő eljárást abba kell hagyni és a szuperkatonák képzését át kell alakítani. Olyan módszereket kell alkalmazni, amelyek jobban figyelembe veszik a katonák eredendő hajlamait és morális, etikai irányultságait. A programokban rájöttek, hogy bizonyos viselkedési mintákat csakis szociopaták produkálnak, normál emberek egyáltalán nem mutatnak ilyen jeleket és ha ilyesféle cselekedetekre vannak kényszerítve, akkor abban rosszul érzik magukat. A lakosságnak csak mintegy 10%-a rendelkezik szociopata hajlamokkal és valószínűsítették, hogy a legtöbb ember inkább magát ölné meg először, minthogy másokat bántson.

Így a Haditengerészet Különleges Egységében szolgáló szuperkatonák képzését átalakították, és sokkal jobban építettek az emberben lévő természetes hajlamokra, folyamatokra és arra az ösztönre, hogy segítsenek védelmezni az adott közösséget, vagy csapatot. Ezek a szuperkatonák nem jéghideg gyilkológépek lettek, hanem összetartó, csapaszellemben hívő elit katonák. Etikai alapelvekhez tartották magukat, fegyelmezettek és szabálykövetők voltak. Emellett pénzügyileg is tartósabbnak bizonyultak a titkos űrprogramok számára, hiszen nem omlottak össze pár hónap alatt. Eisenhower egységén kívül azonban az összes többi titkos csoport továbbra is a régi módszer alapján képezte ki szuperkatonáit...

PROJECT MOONSHADOW

Nagyon sok ember nem ismeri a pontos származását, Randy Cramer – aki a Project Moonshadow nevű programnak köszönheti az életét – azonban igen. Randyt ugyanis a katonai hírszerzés szervezeteiben hozta létre pár köpenyes ember egy laboratórium lombik csöveiben. Vér szerinti édesanyja hozta világra, és vér szerinti szülei nevelték fel, genetikája azonban egy tervezőasztalon lett megalkotva. Genetikájának csak egy része származik a szüleitől, a többi rész hozzáadott géneket és frissítéseket tartalmaz. Ezért nagyon valószínű, hogy a legtöbb embernél egy kicsit okosabb, erősebb és gyorsabb. A hozzá hasonló szuperkatonák esetében nem szupererőre kell gondolnunk, mivel a titkos programokban ügyeltek arra, hogy ne legyen nagyon feltűnő a különbség. Nem modern Herkuleseket akartak létrehozni, hanem az átlagnál picivel erősebb génekkel rendelkező egyedeket.

Magukkal kapcsolatban soha sem használták a „szuperkatona” kifejezést, hanem inkább „genetikailag felerősített katonának” nevezték magukat. A Project Moonshadow 1967 körül indult, eredetileg 300 gyermek részvételével. A programban rengeteg tudós és genetikus vett részt, közülük sokan földönkívüliek voltak. A program során a születendő gyerekek genetikai kódjaiba bizonyos mintázatokat ültettek, így ezek a gyerekek később a Haditengerészet Különleges Egységének vagyontárgyai lettek. Funkcionális eszközként tervezték meg őket és ugyanúgy tekintettek rájuk, mint egy értékes hardware-re, vagy mint egy vadászgépre. Azt akarták, hogy a legjobban működő eszközök legyenek. Nem megtörni akarták őket, ezért képzésük során nem traumaalapú elmekontrollt alkalmaztak, hanem a pozitív megerősítés módszerét, emellett szabad akaratuk is volt. Nevelésük ahhoz kapcsolódott, hogy kialakítsák azt, hogyan fognak majd viselkedni a későbbi szolgálatuk ideje alatt. És bár megtörni ugyan nem akarták őket, a legtöbb szuperkatona az átéltek hatására mégis súlyos mentális és testi sérüléseket szerzett. Randy-nek azonban sikerült felépülnie ezekből a traumákból, és úgy gondolja, hogy ez nem a véletlen műve. Úgy hiszi, hogy a belé ültetett genetikai frissítések adták meg a lehetőségét annak, hogy végül meggyógyítsa önmagát. Valószínűleg tehát genetikai tervezés eredménye az is, hogy egyáltalán képes volt helyrehozni magában a traumák okozta sérüléseket. 10-11 éves korára kiképezték arra, hogy képes legyen akaratlagosan mély théta állapotba hozni magát. Azonban a felépülése még így is 20 évet vett igénybe, mire újra elmondhatta magáról, hogy teljes értékű ember lett.

A képzésük pici gyerekkorban kezdődött, 3 éves koruktól 17 éves korukig zajlott. Randy viccesen úgy szokta emlegetni, hogy „3 éves kora óta tengerészgyalogos”. És bár szürreálisan hangzik, az ő esetben ez az állítás tökéletesen igaz. A képzésük nagy részére éjszaka került sor. Ilyenkor a gyerekek egyszerűen eltűntek otthonról, „elrabolták” őket arra az időtartamra, és ez bevett gyakorlat volt a katonaság részéről a szuperkatonák képzése során. Szülei, testvérei nem is vették észre, hogy ő abban az időszakban hiányzik otthonról.

Éjszakánként elvitték őket 7-8 órányi, vagy sok esetben néhány napnyi, vagy akár néhány hónapnyi időtartamra. Valós idejükben azonban mindeközben kb 50 percnyi idő telt el. Mindezt egyfajta időutazáshoz hasonló technológiával érték el, amire a programokban már az 1950-es, 60-as évek óta képesek. Az ún „kvantum tágulás” segítségével időt adtak hozzá a személyesen megtapasztalt valós idejükhöz. Ha például 13 évesen vittek el valakit és visszatérésekor 22 évesnek kellett volna lennie, akkor „visszafiatalították” a testet a képzés előtti időpontnak megfelelő állapotra. Technológiai értelemben ez nem a test gyakorlati visszafiatalítását jelentette, hanem valamiféle időutazási technológiát alkalmaztak. A képzés során minden egyes elrablásos éjszaka és „tanóra” után visszafiatalítás történt, így minden alkalommal a kvantum tágulás miatt extra évek adódtak a valós idejű tapasztalataikhoz és emlékképeikhez. Randy esetében ez azt jelenti, hogy 45 éves testében valójában 77-78 évnyi megélt élményanyag halmozódott fel. A teljes szolgálata után is „visszafiatalításon” esett át és a 20 év katonai szolgálat minden emléke, mozzanata tökéletesen visszahívható, konzekvensen felidézhető a számára, mindenre tisztán és hiánytalanul emlékszik. Emellett fotografikus memóriája van és ez bizonyítja számára, hogy az emlékeiben élő események valóban megtörténtek vele.

TECHNOLÓGIÁK A TITKOS ŰRPROGRAMOKBAN

Érdekes módon, bár az USA légierő is rendelkezik űrparancsnoksággal, a programok legfontosabb részei a Haditengerészet Űrparancsnokságának felügyelete alatt működnek. Az emberek többsége el sem tudja képzelni, hogy ez a szervezet mekkora is valójában. Hivatalosan csak rakétákkal és műholdakkal foglalkoznak, de valójában egy hatalmas űrflottával rendelkeznek. Randy szerint a légierő űrparancsnoksága szinte csak a szemetet szedi össze az űrben, az űrflotta vezénylése valójában a Haditengerészet Űrparancsnokságának kezében van.

Ez egy valódi fénykép a galaxisunkról, amit a Haditengerészet Űrparancsnokságának egyik űrhajója készített odakintről

Bár ez a fotó valószínűleg nem eredeti, hanem photoshoppal manipulálva lett, ezért max. csak személtetésre használható, mindenesetre az amerikaiak első ARV-inek (Alien Reproduction Vehicle) reprodukált képei láthatók rajta. Randy szerint ezek még eléggé fejletlenek voltak, ami talán abból is látszik, hogy a csészealjak tetejére egyszerűen odabütykölték egy vadászrepülő pilótafülkéjét. A kezdeti gépek hibrid járművek voltak, a földi légkörben és az űrben is lehetett velük utazni.

Randy szerint ez a kép egy „galactic freedom” osztályú TR-3B repülőgép/űrhajót ábrázol, amit a Northrop Grumman cég fejlesztett ki. Ez a gép a titkos űrprogramok „igáslova”. Használata nagyon elterjedt, szinte mindenhol alkalmazzák. Randy is repült vele pilótaként, bár nem ez volt a fő járműve. A meghajtás a gép alján látható mikroatomos generátor segítségével történik és közben valamiféle mágneses hatás is fellép (amihez a már jól ismert higanyörvénylésen alapuló technológiát is felhasználták), emellett torziós mezőt is létrehoz. A meghajtó 87 %-kal csökkenti a gép súlyát, így a gép alján lévő 3 fehér gömbből óriási lökést lehet adni a gépnek. Valójában olyan, mintha a meghajtórendszernek egy szimpla léggömböt kellene felemelnie

Ez ugyancsak egy TR-3B repülőgép, de már újabb modell, és az előzőhöz képest másik konfiguráció. Atommeghajtású és az alsó középső gömb a képeken az elektromágneses torzulás miatt néha kicsit elmosódottnak látszódhat. Külső felülete nagyon fényes, belülről pedig nagyon kényelmes

Ezeken a képeken hibrid, vagyis űrrepülésre is képes vadászgépek láthatók. Végsebességük elérheti az óránkénti 130 000 km/h-es értéket. Ez a földi légkörben utazva óriási sebességnek számít, kint az űrben a hatalmas távolságok miatt azonban szinte egyáltalán nem tűnik fel. 32 000-40 0000 km/h-ás sebességig képes hirtelen 90 fokban is elfordulni, ennél magasabb sebességnél azonban a fizikai törvények miatt már csak ívben tud fordulni

Ez pedig egy kísérleti jármű, amit az USA Haditengerészetének Űrparancsnoksága épített, tehát földi emberek állították elő itt a bolygón vagy pedig a Holdon esetleg a Marson, mivel bizonyos gyártási folyamatok azokon a helyeken is zajlanak. Ez egy jelenlegi technológia, de a földi emberiség a titkos űrprogramokban évek, sőt évtizedek óta képes ehhez hasonló technológiák előállítására

A legjobb gép, amivel Randy valaha a titkos űrprogramokban repült, egy elöl csúcsban végződő, hátul pedig könnycsepp alakúra formázott repülőgép volt. A futóműve nem teljesen íves, hanem inkább háromszög alakú és a gép elején és hátulján is meghajtás van. Elektrogravitációs és elektromágneses technológiával működik és méreteit tekintve nagyjából akkora, mint a ma használatos vadászgépek, bár nem annyira szétterülő, hanem sokkal inkább összenyomott, hosszúkás, áramvonalas kialakítás jellemző rá, amiben mindent nagyon pici helyre zsúfoltak be. Ennek megfelelően a pilótafülke is nagyon picire sikerült, a pilóta éppen hogy csak fel tud állni az ülés mellett. A fülke ajtaján kilépve egy kiegyenlítő szoba illetve egy vészhelyzeti kabin található (ide kell bezárkózni, ha valami baj történik az űrben, és várni, hogy utánad jöjjenek és felvegyenek). A gép többi része a motorból és műszerekből áll. A pilótafülke elején egy keskeny ablak van, de a gép beindításakor a fülke teteje automatikusan kijelzővé változik, ami mindent láthatóvá tesz és valójában olyan érzés, mintha a pilóta egyenesen kint ülne az űrben. Ennek nagyon érdekes hatása van, hiszen nincsenek vakfoltok, mindent látni lehet magad körül.

A titkos űrprogramok nagyjából minden technológiával rendelkeznek, amit a Star Trek filmekben láthatunk. Randy szerint az egyetlen kivételt a teleportálás jelenti. Nem vagyunk képesek szétbontani, majd újraépíteni a test molekuláris szerkezetét egy másik helyen. A jelenlegi megértésük szerint, ha felbomlik a molekuláris szerkezet, akkor már nagyon nagy a baj. Bizonyos földönkívüli fajok azonban képesek erre, ehhez viszont már elképesztően fejlettnek kell lenni. Amit mi „teleportálásnak” hívunk, az valójában portálokon, csillagkapukon történő „utazást” jelent. Így aztán a szó szerint vett teleportálás az egyedüli, amire a Star Trek technológiák közül nem vagyunk képesek. Randy-ék egysége személyesen nem használt replikátorokat sem, de hallott róla, hogy léteztek ilyen berendezések. Az alakulata rendes, hagyományos konyhán élt. A marsi bázison és az anyahajókon is volt rendes kantin. Az anyahajók messze 130 000 km/h sebesség felett is képesek repülni, emellett ugrókapukat is létre tudnak hozni saját maguk vagy más űrhajók részére. A legtávolabbi hely, ahová Randy személyesen még eljutott, a Plútó környéke volt.

A folytatás itt olvasható:

http://goodethungary.blog.hu/9999/12/31/randy_cramer_technologiak_es_foldonkivuli_talalkozasok_a_titkos_urprogramban_2_resz