Randy Cramer – 17 év katonai szolgálat a Marson, és a Szakadár Civilizáció „fajnemesítő” marsi kolóniája – 2. rész

randy_kicsi.jpg

Az interjú második részében Randy a Mars bolygón, a Mars Védelmi Erők katonájaként szerzett tapasztalatairól beszél. Megemlíti a Marson őshonos reptilián fajokkal és sáskaszerű lényekkel, vagyis a mantidekkel folytatott harcokat és egy drákonida invázió sikeres visszaverését.

 

Térjünk rá akkor a Marson szerzett élményeidre. Kapcsolatba kerültél bizonyos marsi inszektoid, rovarszerű humanoid lényekkel.

 

Igen, igen, a mantidekkel. A mantideknek kollektív kaptártudatuk van. Egy csoportnak van egy királynője és van egy másik csoport, aminek szintén van egy királynője. Telepatikus módon kommunikálhatnak, de ettől még az egyes csoportok tudata autonóm marad.

 

Engedd meg, hogy közbevágjak. Egy korábbi e-mailedben, azt írtad nekem, hogy „szereztél jó tapasztalatokat mantidekkel és reptiliánokkal kapcsolatban is”. Erről szeretnék többet hallani tőled.

 

Igen. Bizonyára sokan nem tudják, hogy mindkét faj ŐSHONOS a Marson és valóban, mindkét fajjal kapcsolatosan részem volt jó és rossz tapasztalatokban egyaránt. Röviden úgy tudnám felvázolni a helyzetet, hogy volt egy 3 oldalú konfliktus a Marson – emberek a reptiliánok ellen harcoltak, reptiliánok a mantidek ellen, mantidek az emberek ellen és ez ment oda-vissza. Harcok és súlyos konfliktusok voltak e csoportok között, és mi is jócskán kivettük a részünket ebből. Ráadásképpen a drákonidák is belecsöppentek a konfliktus közepébe, amiből aztán egy nagyon-nagyon csúnya háború kerekedett. Ez mindenféle stabilitást veszélyeztetett a Marson. Ekkor azonban az emberek, a mantidek és a marsi reptiliánok ÖSSZEFOGTAK. Békemegállapodást kötöttek egymással és közös erővel elűzték a drákonidákat.

 

Várj egy picit. Ez a Marson történt?

 

Igen. A drákonidák invázióba kezdtek és meg akarták szállni a Mars bolygót a 20. század végén. Ez a kísérletük azonban meghiúsult. Ez lényegében egy külső fenyegetés volt a Mars bolygó minden lakója számára. A Mars Védelmi Erők egységei, az őshonos reptilián faj és a mantidek összefogtak. Nincs róla tudomásom, hogy más Marson élő faj részt vett volna még ebben, bár a Marson élnek még más fajok is ezeken kívül.

 

(http://boldognapot.hu/blog/alfred-lambremont-webre-a-mars-tanacsado-testuletenek-elnoke-azt-mondta-a-vezeto-spanyol-lapnak-hogy-a-marson-emberek-laknak/)

 

Ez az ember-reptilián-mantid összefogás kiűzte a drákonidákat a Marsról. Úgy néz ki, egyhamar nem is nagyon fognak visszajönni... Életem legeslegnagyobb élménye volt látni, több alkalommal is, ahogy a csatamezőn az őshonos marsi reptiliánok gyakorlatilag agyonverték, felmosták a padlót az univerzum „rossz fiúival”, a drákonidákkal. Egészen megdöbbentően élvezetes volt látni ezt, ráadásul a drákonidák még jókora túlerőben is voltak. Mindez azonban nem számított az őshonos reptiliánoknak, akik erősebbek voltak, és pszionikus képességeik, harci képességeik terén is magasan felülmúlták a drákonidákat, akik fejvesztve menekültek.

 

Azt szeretném megértetni a hallgatókkal/olvasókkal, hogy igenis, le lehet győzni a drákonidákat, de ehhez érdemes lenne jobb kapcsolatot kialakítani a marsi reptiliánokkal. Mivel ők a „szomszédaink”, talán tudnának nekünk segíteni. Ők egyébként csak a saját területüket védték, és nem is üldözték tovább a drákonidákat, miután azok menekülni kezdtek és nem támadták tovább a drákonida birodalom más egységeit sem. Szimplán csak az otthonukat védték és gyorsan véget vetettek a drákonidák megszállási terveinek. Bámulatos volt ezt látni. Még csak nem is volt szoros a küzdelem, mert a drákonidák egyszerűen esélytelenek voltak.

 

Visszatérve a Mars bolygón kötött szövetségre, igen, összefogtunk a mantidekkel és a marsi reptilián fajjal, a drákonidák pedig elmentek. Ezek a marsi reptiliánok egyébként még mindig erősen törzsi szemlélettel bírnak, és vannak még bőven megoldásra váró és kezelendő ügyeik, ezért általánosságban elmondható, hogy bár bizonyos szinten szövetségeseink, azért még vigyázni kell velük. Még mindig bennük van az erőszakos természetük és szeretnek harcolni. Én úgy hallottam, hogy a Mars déli részén élő reptiliánok talán kicsit erőszakosabbak, agresszívebbek, mint az északi részen élők. Mi az északiakkal voltunk szorosabb kapcsolatban.

 

A drákonida invázió előtt az emberek már megkötöttek egy békeegyezményt a mantidekkel és kétoldalú kapcsolatot létesítettek velük. Jelenleg is vannak katonai ellentétek, de élő diplomáciai kapcsolat is létesült közöttünk. Egyáltalán nem szokatlan, hogy a különböző csoportok egyszerre harcolnak és egyszerre békét kötnek egymással.

 

Az emberek, azaz a Mars Védelmi Erők aláírtak egy békemegállapodást a mantidekkel és egy csereprogram is létesült a két faj között. Ebben a csereprogramban én is részt vettem. 9-10 hónapon keresztül minden munkám részét képezte, hogy reggel felkeltem, majd a reggeli és felöltözés után indultunk a mantidek bázisára, onnan pedig egy csereküldöttség érkezett az emberekhez. 9-10 hónapon keresztül minden napott ezeknek a mantid lényeknek a társaságában töltöttük, elvegyültünk közöttük, figyeltük őket, beszélgettünk velük. A küldöttségben diplomaták, tudósok, katonák vettek részt. Én magam, mivel katonai taktikai-stratégiai elemző vagyok, elsősorban inkább katonai, védelmi témákról beszéltem velük.

 

Le tudnád írni, hogy néz ki egy átlagos mantid?

 

Talán az imádkozó sáska és a hangyaember között valahol félúton, csak embernagyságú, vagy nagyobb méretben. Ők a mantid lények és kollektív tudatuk/kaptártudatuk van. Kicsit a méhekhez tudnám hasonlítani a kultúrájukat és a tudatukat. Nagyon együttműködőek és királynőjük van. Ami a testfelépítésüket illeti, 3 pár kezük-lábuk van. Az alsó két karjukat/lábukat mozgásra használják, a felső 2-vel dolgoznak, fognak, érintenek, a középső kettőt, pedig hol erre, hol arra használják, attól függően, hogy éppen mozogni, vagy fogni akarnak, abban segítenek, amire éppen szükség van. Felül csápjaik vannak, amik nagyon hasonlítanak a rovarokéhoz. Színük sokféle lehet. Igazából a fényviszonyoktól is függ, hogy hogyan látod őket éppen. Sötétszürke, fekete vagy szivárványszínűek is lehetnek, de főleg sok kék és zöldes árnyalatot láttam rajtuk. Teljesen telepatikusan kommunikálnak, első alkalommal is így kommunikáltam velük és egy nagyon jól kivehető hangot hallottam a fejemben. Oda-vissza teljesen jól megértettük egymást. Ezen kívül „klikkelő” hangot szoktak kiadni magukból, de ezt az emberi fül általában nem hallja. Számukra azonban nem ez a fő kommunikációs forma. Nem sikerült rájönnöm, hogy nyelvészeti/szociológiai szempontból pontosan milyen szerepet tölt be ez a klikkelő hang a kommunikációjukban. De egymás között és velünk teljesen telepatikus úton kommunikáltak, gondolatok útján, amiket a fejedben hallottál.

mantid_1_kicsi.jpg

 

Át kellett-e menjél valamiféle kiképzésen, vagy tréningen, ami felkészített téged, hogy képes legyél más fajokkal kommunikálni? Hogy tudtál egyáltalán meglenni egy hatalmas rovarszerű lény társaságában, ami adott esetben sokkal nagyobb méretű volt nálad. Itt van pl az a dolog, amit arachnofóbiának hívnak. Sok ember egyszerűen irtózik a pókoktól és nagyon sokan szinte ösztönösen visszataszítónak tartják a rovarszerű formát. Ha elképzelünk egy 180 cm magas rovarlényt, hát... horrorfilmekben szoktak ilyesmiket mutogatni. Megosztanád velünk, neked hogyan sikerült megbirkóznod ezzel?

 

Nagy „örömmel” beszélek erről. Tudom, hogy ez egy furcsa és traumatikus téma. Valójában beszélni, kommunikálni egy embernagyságú rovarral, az egy dolog. Az én tapasztalataim azonban a csatatéren kezdődtek velük. Harcoltam, küzdöttem ellenük, igen súlyos fegyveres konfliktusokban vettem részt, amelyekben csápok és 1 méteres állkapcsok repültek felém és támadtak rám. Nagyon-nagyon-nagyon sok traumám származott ezekből az élményekből.

 

A Marson mi, katonák különbséget tettünk bogarak és rovarok között. A földön mászkáló pici lény, mire ráléphetsz és semmi bajod nem lesz, az „rovar”. Ami viszont nagy méretű, humanoid, megtud sebesíteni vagy képes megölni, azt „bogár”-nak hívtuk. Ezeket a „bogarakat” mi lelkiismeret-furdalás nélkül öltük. Semmilyen szempontból sem hasonlítottak hozzánk külsőre és semmi sem volt, ami visszatartott volna attól, hogy megöljük őket. Például egy emberi lényt nem gyilkolunk le azonnal, feltétel nélkül, ott esetleg felébredhet egy kis szánalom, könyörület az áldozat iránt. A bogarakkal/mantidekkel kapcsolatban egyáltalán nem éreztünk ilyet. Őrült gyilkológépekké alakultunk át a velük való találkozásokkor. Ilyenkor mindig nagyon intenzív halálfélelem uralkodott el rajtam, annak a veszélye, hogy egy mantid megharap, nagyon fenyegető tudott lenni. Még ma is ijesztő tapasztalatként gondolok erre, ha bevillannak az emlékképek erről. Nagyon-nagyon kemény ütközeteink voltak velük. Annak ellenére érzem így, hogy magamra úgy tekintek, mint mentálisan és érzelmileg nagyon erős személyiségre. Nagy erőt kellett vennünk magunkon a csaták előtt, hatalmasakat fújtattunk a szorongató érzések miatti pánikszerű félelemtől. Gyógyszereket is kaptunk, hogy el tudjuk viselni azt a pszichés terhet, amit ezek a csaták jelentettek. Ebből a nyugtatóból csak nagyon keveset szabadott beadni magunknak, napjában kettőt, mert iszonyú erős volt. Mindezeken azonban túl kellett esnünk, mielőtt békét kötöttünk velük, és később képletesen szólva leülhettünk egymással „teázni”.

 

Akkor kezdtem csak igazán a traumatikus élményeken túljutni, amikor sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnünk a mantidekkel. Láthattuk őket munka közben és elkezdett a két faj általános kíváncsisággal fordulni egymás iránt. Ha bármely élőlény irányába kimutatod a kíváncsiságod, akkor valószínűleg ők is viszonozni fogják azt feléd. Így történt ez a mantidekkel is. Kérdezték, hogy honnan jövök, mit gondolok erről-arról a dologról. Teljesen lenyűgözte őket, hogy az embereknek egyéni, individuális gondolatai és hitrendszere lehet. Teljesen elképedtek attól a lehetőségtől, hogy ha egy szobában nyolc ember tartózkodik, akkor lehetséges, hogy egy bizonyos kérdésről mind a nyolcnak más véleménye lehet. Nagyon kíváncsiak lettek, hogy hogyan lehetséges ez nálunk, számukra ugyanis a kollektív tudatuk miatt ez teljesen ismeretlen. Ezt a különbséget az emberek és a mantidek között nagyon érdekesnek találták. Néha meg is mondták ezt nekünk, hogy egy bizonyos dologról egyikünk ezt gondolja, másikunk pedig amazt. Nem tudták felfogni, hogy tudunk így egyáltalán egy társadalmat alkotni, ha az emberek ennyire különbözőképpen vélekednek pl a túlvilágról, vagy a tudományról. Engem, mint katonát megkérdeztek a harctéri erkölcseimről és elmondtam, hogy én tisztelem az ellenségem, ha ő is tisztel engem és szerintem lehetséges tisztelettel is harcolni valakivel. Nem tisztességes és erkölcsös dolog pl valakit hátulról leszúrni, mire elmondták, hogy nagyon érdekesnek találják mindezt, ugyanis más kollégáimnak a csoportunkból egyáltalán nincsenek ilyen aggályai:) Teljesen elképedtek, hogyan lehetnek az emberek ennyire különbözőek.

 

Minél jobban megismertem őket, annál érdekesebbnek találtam a kultúrájukat. A mantidek briliáns biogenetikai mérnökök, műveleteik, tevékenységük 90 %-át bioorganikus módon végzik. Ezt úgy értem, hogy ha szükségük van valamilyen készülékre, vagy valamilyen vegyi anyagra, akkor arra a feladatra létrehoznak valamilyen bioorganikus létformát pl baktériumot, vagy nagyon sok pici bogarat, vagy adott esetben egyetlen hatalmas nagy bogarat. Ezek aztán elvégzik helyettük a kívánt feladatot. Ilyen életformák felhasználásával képesek pl élelmet előállítani. Mindenféle szemétből képesek ilyen kis életformák segítségével mindenki számára ehető élelmet előállítani. Nem alszanak, nem pihennek és egyfolytában valamin ügyködnek.

 

Beszéltek-e a mantidek neked bármikor a spirituális életükről, a lelkükről?

 

Igen. Bármikor, ha telepatikus kommunikációba bocsátkozol valakivel előbb-utóbb ilyen kérdések biztos, hogy felmerülnek. Én vallásos környezetben nőttem fel, így hát kérdeztem őket ilyen témákról, hogy van-e lelkük, és az hogyan működik. Kollektív tudtuk van, de amennyire nekem sikerült megértenem, bizonyos fokú önállósága megmarad az egyedeknek. A királynő egy hatalmas lélek és ennek a léleknek a szilánkjai osztódnak szét és áradnak ki a többi mantid lénybe. Az egyes mantideket valahogy mégis meg lehet különböztetni egymástól. Van amelyik mechanikusabb, gyakorlatiasabb és van amelyik érzelmesebb. Egy ici-picit tehát különböznek egymástól. Vannak egyébként drónjaik is, amelyek elképesztően intelligensek. Személy szerint úgy gondolom, hogy a mantidek egy nagyon együtt érző, érzelemdús faj. Tulajdonképpen, ha kollektív tudatban létezel, akkor kell is, hogy együtt érző legyél, megértő legyél a kollektívával szemben. Az agyi fejlettséged, idegrendszered felépítése is erre reflektál, ilyen irányba fejlődik. Általában nagyon megértőek más fajokkal szemben és saját fajukhoz is ilyen módon kell viszonyulniuk a kollektív tudatuk miatt. Közülük egyetlen egyed sincs elkülönülve, izolálva, kiközösítve, vagy elnyomva. Mindenki tisztelve van, mindenkinek van feladata, munkája és mindenki elkötelezetten vesz részt benne.

 

Térjünk egy kicsit vissza a Szakadár Civilizációhoz. Milyen szerepük van a Marson? Hogyan kapcsolódik egymáshoz a Mars Kolónia Társaság, a Mars Védelmi Erők, és a Szakadár Civilizáció?

 

Nem tudom megmondani, hogy pontosan milyen kapcsolat van köztük. Annyit tudok, hogy mindenképpen biztonságos környezetet kell biztosítaniuk a kolónia számára, az ugyanis csakis ilyen környezetben képes működni. A Szakadár Civilizáció a Földön legszívesebben minden héten háborúkat robbantana ki. A Marson viszont biztos, hogy ennél békésebb a hangulat. A békeegyezményeket megkötötték és ezt mindenki tiszteletben tartja. Előfordulhatnak kisebb konfliktusok, de nem lépik át a határokat.

 

Ugyanis régebben a Marson rengeteg konfliktus volt. A különböző földalatti csoportok nagyon csúnyán háborúztak egymással és azt kell mondanom, hogy az őshonos reptiliánok kicsit „szégyellték” is magukat emiatt. A bolygó szinte elpusztult a sok háborúskodás miatt és ezt ők leckének fogták fel és tanultak belőle. Nem engedik, hogy ez többé megtörténjen. A Mars északi területein élő reptiliánok legalábbis nagyon motiváltak a planetáris béke fenntartásában. De azért még mindig elég harciasak és elképzelhetetlen számukra egy olyan világ, amiben nincs küzdelem. Még mindig a harci kódex számukra az irányadó. Ugyanakkor a bolygó védelme érdekében elkezdtek egy kicsit holisztikusabban gondolkodni. Sokszor a küzdelem helyett inkább csak erőt demonstrálnak, de nem fajul végzetessé a helyzet. A harci szellem a vérükben van, de nagyon fegyelmezetten kordában tartják. Úgy mondanám, hogy az intellektusukkal felülemelkedtek a szörnyeteg harcos természetükön. Kezdenek egy kicsit megváltozni. Ma már jobban kapcsolódnak a különböző életformákhoz, közösségeikhez, családjukhoz. Egy nagyon fegyelmezett harcos kultúrában vélik saját jövőjüket megtalálni. Más módon kell alkalmazniuk az erőszakot, az agresszivitást. Más módon kommunikálnak pl a családjukkal, a közösségük tagjaival és a külvilággal is. Meghúzták a saját fajuk határait. Korábban ugyanis nagyon erőszakosak voltak és diszfunkcionális volt az egész kultúrájuk működése. Az egymással való bánásmódjuk, a harciasságuk aláaknázta az egész fajuk túlélését.

 

A megoldást pedig abban találták meg, hogy korlátozták magukat a technológia használatát illetően. Elképesztően fejlett számítógépeik voltak, és ezeket mindet száműzték az életükből. Most már elsősorban a mentális képességeiket fejlesztik inkább. Olyan hihetetlen telepatikus képességeket fejlesztettek ki magukban, hogy ma már nincs szükségük fejlett technológiára. 10-20 000 éve nem volt komolyabb veszéllyel fenyegető konfliktus a Marson, így aztán volt idejük kifejleszteni magukban e képességeket. Minek használnának kardot, ha az elméjüket is képesek erre használni? Ez megváltoztatta a szemléletüket a háborúskodásról, a technológiáról. Nincs szükséged fegyverre, ha az „Erőt” is tudod használni (lásd Csillagok Háborúja- szerk.) Nem kell hatalmas űrhajókat és antigravitációs fegyvereket építeniük, ha pszionikus képességekkel is le tudnak rántani az égből egy ellenséges űrhajót. Saját szememmel láttam, amikor ilyet tettek. Leírhatatlan volt.

 

A mantidek felismerték, hogy jobb békében élni ezekkel a reptiliánokkal. És a Mars Kolónia Társaság is erre a felismerésre jutott. Mindenki tudomásul veszi, hogy jobb a béke. Bármilyen Marsot érő fenyegetés valójában az egész naprendszert is fenyegeti. Konfliktus esetén a Föld Védelmi Erők alakulatai is be tudnak kapcsolódni. A Föld Védelmi Erők és a Haditengerészet Űrparancsnoksága (Naval Space Command) ugyanis a naprendszerünkben folyó ügyekkel is foglalkoznak. A hadsereg szinte kizárólag a felszíni eseményekre bír befolyással, a légierő pedig a felszínen és az égbolt bizonyos határain belül fejti ki a tevékenységét.

 

1-2 hónappal ezelőtt (2014 december) felmerültek olyan pletykák, hogy a marsi kolóniát részben elpusztították. Ez szerinted igaz lehet, vagy csak pletyka?

 

Hallottam pletykákat, de nem az én embereimtől, tőlük nem kaptam erről megerősítést, hírszerzési információt. Láttam képeket és videókat különféle „robbanásokról/kisülésekről”, de nem tudom megítélni, hogy ezek valódiak-e.

explosion_kicsi.jpg

https://www.youtube.com/watch?v=Sx3WdyOihH8

 

Amit viszont, mint megfigyelő és az űrben jártas, tapasztalatokkal rendelkező emberként mondhatok, hogy ezek a robbanások az űrben történtek és nem a Mars felszínén. Ezt biztosan mondhatom. Nem tudom azonban megítélni, hogy a Mars felszínétől milyen távol történt mindez. A haditengerészet különleges egysége vizsgálja az ügyet. Azt tudjuk egyelőre, hogy a robbanás pontosan akkor történt, amikor az üstökös elhaladt a Mars mellett. Egyelőre ez az egybeesés teljesen véletlenszerűnek tűnik, lehetséges azonban, hogy azért történt éppen akkor a robbanás, mert valakik odafönt tudták, hogy a földi kamerák az üstökös érkezése miatt arrafelé lesznek irányítva. Nagyon valószínű, hogy azért lett akkorra időzítve. Nem tudjuk ki és miért alakította így. Talán valakik azért idézhették elő a robbanást, mert azt akarták, hogy a földi emberiség meglássa ezt, vegye észre, hogy odakint is zajlik az élet és fel akarták hívni erre a figyelmet.

 

Térjünk vissza egy kicsit a beszélgetés elején említett 21-es cikkelyhez. Arra, hogy mostani feladatod, hogy nyilvánosság elé állj és információkat ossz meg a közvéleménnyel. Te olyannak tartod magad, aki hajlandó lenne előlépni és akár aktív politikai szerepet is vállalni? Komolyan kérdezem, ugyanis neked megvan a rálátásod és el tudnád magyarázni az embereknek ezeket a folyamatokat. Míg a jelenlegi politikusoknak sokszor gőzük sincs a dolgok menetéről.

 

Én stratégiai-taktikai elemző vagyok, és mint ilyen, meglehetősen megoldásorientált személy. Tartom a kapcsolatot a parancsnokaimmal, egyre több adat érkezik hozzám arról, mi folyik valójában és ez segít nekem meghozni bizonyos döntéseket, választani bizonyos lehetőségek közül. Körvonalazódnak bizonyos lehetőségek, nemcsak az én számomra, hanem az egységben velem együtt szolgáló más kollégáim számára is. Meglátjuk, milyen formában fog ez testet ölteni. Tény, hogy nagyon különleges helyzetben vagyunk a tudásunk és a tapasztalataink miatt, és változást tudnánk előidézni bizonyos területeken. Legfőképpen a kommunikáció, a felvilágosítás és a képzés terén. Körvonalazódik egy nagyon pozitív irányvonal a mi részvételünket illetően. Személy szerint engem nagyon érdekel és izgat a politika, ugyanakkor teljes mértékben tudom, hogyan működik ez manapság itt a Földön.

 

Visszatértél egy szomszédos bolygóról, ahol 17 évet szolgáltál háborúban, ráadásul különböző fajokkal való konfliktusban. Visszajöttél a Földre és most újra szolgálatban vagy. Van-e valamilyen üzeneted a hallgatók/olvasók felé?

 

Minden nap lehetőségünk van valami olyasmit tenni, amivel változást tudunk előidézni, részt venni ebben a folyamatban és pozitív irányba terelni az egészet. Kezdve magaddal, másokkal, végül megváltozik majd az egész világ körülöttünk – a fizikai törvények alapján ennek így kell történnie. Meg kell adni az esélyt magunknak, hogy jobb lehetőségek között választhassunk, és így jobb helyzetbe hozzuk az életünket. Jelenleg mindenki egy őrült védekező-pániküzemmódban létezik. Meg kell adnunk az esélyt a fejlődésre, a változásra.

 

Randy, köszönöm szépen, hogy megismerhettünk. Nagyon különleges ember vagy, visszajöttél, hogy megoszd a tapasztalataidat velünk, hogy ezzel is segíts egy pozitív jövő felépítésében. Köszönjük szépen a beszélgetést.

 

Vége

 

Az interjú első része itt olvasható:

http://goodethungary.blog.hu/2015/06/01/randy_cramer_17_ev_katonai_szolgalat_a_marson_es_a_szakadar_civilizacio_fajnemesito_marsi_koloniaja_#more7509902

 

A magyar nyelvű átirat az alábbi videó alapján készült:

https://www.youtube.com/watch?v=LY3PjUkIqco