William Tompkins – A II. világháború földönkívüli vonatkozásai és a Solar Warden űrflotta felállítása / 2. rész

tompkins.jpgRandy Cramer és Corey Goode után William Tompkins a harmadik személy az utóbbi néhány évben feltűnt informátorok közül, aki részletes beszámolókat tett közzé titkos űrprogramokban való részvételéről. Közülük Tompkins az első, aki állításait konkrét dokumentumokkal is alá tudja támasztani. Nyilvánvaló, hogy az ő esetében is egyfajta irányított közzététellel van dolgunk, és nem csak egy nyugalmazott haditengerészeti mérnök önhatalmú partizán akciójáról van szó, hanem bizonyos katonai csoportok támogatását maga mögött tudva egy magasabb szintről irányított közzétételi terv részeként állt most nyilvánosság elé. Az általa elmondottak hitelességét éppen ezért mindenki ítélje meg saját maga, és ahogy mindig, ezúttal is kezeljük kellő körültekintéssel a most következő információkat.

 

Az alábbi bejegyzésben igyekeztünk összefoglalni mindazt, amit ez a 93 éves öregúr a nyilvánosság számára eddig közzétett. Részleteket tudhatunk meg az amerikai haditengerészeti hírszerzés kémei által összegyűjtött adatokról, a II. világháború földönkívüli vonatkozásairól, a német és amerikai űrprogramokról, és az Antarktiszra leköltöző náci szakadár civilizáció kialakulásának máig ható körülményeiről. Emellett a beszámoló talán legérdekesebb részeként Tompkins részletes leírást ad arról, hogy mi zajlott az amerikai hadiipari vállalatokban, a fejlett repüléstechnikával foglalkozó magánvállalatok és kutatólaborok titkos központjaiban, illetve beszélni fog a titkos űrprogram Solar Warden nevű űrflottájának felállításában játszott szerepéről.

 

AZ APOLLO PROGRAM - TALÁLKOZÁS WERNHER VON BRAUN-NAL

 

"A Douglas Tervező Csoportnál, ahol egykor szekcióvezető voltam, az Apollo Programon dolgoztunk. Egész idő alatt, egyfolytában csak akadályozták a munkánkat. Nagyon erősen irányították ennél a vállalatnál az embereket, és nem volt megfelelő a környezet sem, nem hallgattak ránk és folyton keresztbe tettek nekünk. Így aztán a csoportommal egy kicsit elszigeteltük magunkat, hátrébb léptünk egyet és elkezdtük megvizsgálni, hogy mi is az Apolló küldetés célja. Mit kell tennünk azért, hogy teljesíthessük ezeket a célokat? Mit kell tennünk egyáltalán?apollo.jpg A NASA-val kötött megállapodásunkban voltak érdekes dolgok. Egyszerűen sehogy sem működött a dolog. Ezt a megállapodást részben a német SS körébe tartozó kutatók írták, mert ugye ők jöttek át az Iratkapocs Hadművelet részeként, hogy segítsenek nekünk az űrprogramunk fejlesztésében. Amellett, hogy ezek a németek géniuszok voltak a maguk területén, egyvalamin mindig elcsúsztak – nem voltak járatosak az automatizálás és a mikrorendszerek területén.

 

Lehetőségünk adódott, hogy használhassuk a Douglas egyik létesítményét, Escodindo felett – azt, amelyiket Jack Northrop használt, mielőtt felépítette volna a cégét. Ez lehetőséget biztosított nekünk arra, hogy néhány emberünk bejusson az 51-es körzetbe, elhozzon onnan dolgokat és így mi is elkezdhettünk játszadozni azokkal. Vagyis földönkívüli cuccokhoz jutottunk hozzá, és megpróbáltunk rájönni, hogy mik lehetnek azok.

 

Sikerült néhány területen áttörést elérnünk, elsősorban abban, hogy hogyan tervezzük meg a számítógépeket, amivel megvalósíthattunk néhány olyan dolgot, amit addig manuálisan kellett elvégeznünk a berendezéseinken. Természetesen a szerződésben semmi olyasmi nem szerepelt, ami megengedte volna nekünk ezt. A németek mindent manuálisan csináltak. Úgyhogy összedobtunk néhány dolgot abból, amit a csoportunk tanulmányozott, mire ők azt mondták: "Te jó ég! Nézzük meg, hogyan fog ez működni!"

 

Így aztán a csoportunk előállt néhány olyan rendszerrel, aminek segítségével lényegében mindent automatizáltunk, például az ellenőrző szakaszt, amihez innentől kezdve egyáltalán nem kellett manuálisan hozzányúlni. Rájöttünk tehát, hogy az egész küldetés rossz, és persze visszamentünk, és elkezdtünk dolgozni azon is. Mindeközben pedig támogatnunk kellett a haditengerészetet is, hogy bázisokat létesíthessen a Naprendszer bolygóinak holdjain. Majd e szakaszt követően a minket körülvevő 12 csillag bolygóin is véghezvinni ugyanezt, majd pedig belekezdeni a galaxisunkban élő földönkívüliekkel folytatott kereskedésbe.

 

Sikerült mindent egyes lépést automatizálnunk. És a németek, akik az egész NASA programot birtokolták, nem egyeztek bele és nem engedélyezték, hogy módosítsuk a szerződésüket. Összeállítottunk egy csomagot, megalkottunk egy modellt a kilövőállomás irányító épületéről - ami végül is felépült - elmentem vele Redstone Arsenal-ba és találkoztam von Braun-nal és Dr Debus-szal az épület legfelső szintjén. (Szerk – Kurt Heinrich Debus-ról van szó, a NASA Kennedy Űrközpontjának első igazgatójáról, aki Wernher von Braun úgymond asszisztense volt, és ahogy von Braun, úgy ő is egykori SS tagként az Iratkapocs Hadművelet során került át az USA-ba. Mint oly sok egykori náci tudóst, az elmondások szerint őt is briliáns elmének tartották.) A hét további részét az ő társaságukban töltöttem.von_braun_debus_1.jpgvon_braun_debus_2.jpgvon_braun_debus_3.jpg

A titkárnőm elmondta korábban, hogy írt egy levelet a NASA csúcsvezetőinek, amiben bemutat engem, de ezt a levelet soha nem kell majd használnom. És amikor ténylegesen elmentem hozzájuk a titkos létesítményekbe, a titkos ajtók és kapuk megnyíltak előttem, anélkül hogy bárki megállított volna. A fegyveres őrök nem kaptak el, nem lőttek le, senki nem akart bombát keresni sem a kocsimban, sem a dobozban. Egyszóval minden úgy történt, ahogy előre megjósolta nekem. Azt is elmondta, hogy ne higgyek el mindent, amit a németek mondanak majd. Annak ellenére, hogy von Braun volt ott a csúcsvezető, Dr Debus-szal azonnal jóban lettem, barátok lettünk. Nem tudom ezt máshogy leírni, igazából semmi rosszat nem tudok róla mondani. Ő tökéletesen elfogadta ezt az új koncepciót, hogy automatizáljunk mindent, még az irányító-vezérlő központ épületét is. És ezt követően minden megváltozott és minden tökéletesen működött. De ekkor már a németek elkezdtek átvenni mindent. Pozíciókat szereztek a repülőgépgyártó vállalatoknál, az összes gyógyszeripari vállalatnál, és az alvállalkozók között is feltűntek. Az Apollo Programnak 40 000 beszállítója volt országszerte. Ezek a németek, akik közül sokan elég jól, néhány esetben pedig kiválóan beszéltek angolul, átvették a hatalmat e vállalatok felett.

 

És ez az egész nem szólt másról, mint hogy beteljesüljön Hitler küldetése – kimenni az űrbe. Így aztán, ami Redstone Arsenal-ban történt, az lényegében a bolygónk hatalomátvétele volt. Szóval, nem, nem nyerted meg a háborút. A háború véget ért, mert lebombáztuk az országot... teljesen elpusztítottuk Németországot. De – ahogy mindenki tudja – a németek minden fejlett légi cuccot, mindent, amit a földönkívüliektől kaptak, Ufo-kat, levittek az Antarktiszra.”

 

MUNKA A HADIIPARI VÁLLALATOKBAN

 

"12 és fél év után kirúgtak a Douglas Aircraft-tól. Az ottani titkárnőm felhívott és azt mondta, hogy lépjek kapcsolatba a NASA egyik vezetőjével, mert fel akarnak állítani nekem egy programot. Így aztán felhívtam Dr. Debus-t... Ő pedig felajánlott nekem egy mérnöki állást a North American vállalatnál, amelynek Rocketdyne néven volt egy meghajtókkal foglalkozó részlege illetve egy másik csoportja, amely űrrepülőgépekkel foglalkozott. Felhívtam, ők létrehoztak nekem egy programot, ahol végső soron újabb 4 évet töltöttem és gyakorlatilag ugyanazzal foglalkozhattam, mint korábban a Douglas-nél. Érdekes módon később kaptam egy hívást, hogy lenne egy különleges munka, amiben szeretnék a segítségemet kérni a Redondo Beach-en található Thompson Ramo Woolridge vállalatnál (TRW). Jelentkeztem hát náluk és megkértek, hogy tegyünk javaslatot illetve hozzunk össze egy ellenőrző állomást a TRW hatalmas, futurisztikus 12 háztömbből álló létesítménye számára.

 

Azok az emberek, akik létrehozták a Thompson Ramo Woolridge vállalatot, benne voltak a Douglas több katonai programjában, rakéták és űrállomások fejlesztésében érdekelt titkos agytrösztjeiben. Mindenféle cuccokon dolgoztak és megvolt a pénzük, hogy létrehozzák ezt a vállalatot (TRW) és felépítsenek ott egy futurisztikus campust. Ami lényegében... Hát öregem, el kell oda menned, hogy egy kicsit átérezhesd, hogy mi van ott... Lényegében, amikor ezen a campuson vagy, olyan, mintha az űrben lennél. Teljesen valószerűtlen. Már szimplán ott tartózkodni és bejárni a létesítményt is hihetetlen érzés. Teljesen más légkör uralkodik ott. Természetesen, mint tudjuk, később a Northrop Grumman vállalat megvásárolta a TRW-t. És később, mivel a Douglas-nél kilométer hosszú űrhajókat terveztünk, folytattam ezt a programot a TRW égisze alatt is. Őszintén mondhatom, hogy az alelnök egyfajta nem-hivatalos asszisztenseként dolgoztam. (Szerk – a Northrop Grumman ma is működik, SŐT... többek közt a titkos űrprogramok TR-3B típusú űrhajóinak állítólagos gyártása mellett megkerülhetetlen szerepe van a hagyományos „földi” haditechnikai fejlesztés területén is:

 

A TRW-nek több száz egymástól különálló laboratóriuma volt, és ezek mind titkosak voltak egymás számára. Nem kommunikáltak más szervezetekkel sem. Minden hihetetlen mértékben részekre volt tagolva. Szóval ennek a létesítménynek megvolt a kellő pénze – hogy kitől, azt jobb ha nem firtatjuk - így lényegében akármit tanulmányozhattak. Egyetlen szakterület sem volt megtiltva. Nem csak űrtudományokkal, csillagászattal, és nem csak járművekkel, vagy űrhajósokkal foglalkoztak, hanem egyszerűen MINDENT kutattak. Voltak kisebb laboratóriumaik, amelyek ugyanazt a témát tanulmányozták. 3-4 laboratóriumban is ugyanazt a témakört kutatták, egymástól teljesen függetlenül. És ezek a fickók, valamilyen okból kifolyólag kiválasztottak engem, Bill Tompkins-t, adtak nekem egy titkárnőt és egy üvegablakos, padlótól a mennyezetig kitapétázott irodát, futurista bútorokkal felszerelve. Az én munkám az volt, hogy eljárjak a különböző laboratóriumokba, meghallgassam, hogy ott milyen programon dolgoznak, elmondták nekem, hogy min akarnak dolgozni és így a csoport konzultánsa lettem.”

 

FÖLDALATTI ALAGUTAK FÚRÁSA

 

"Ezekben a laboratóriumokban különböző programokon dolgoztak. Voltak köztük olyanok, amik alagutakkal foglalkoztak. Ahogy azt bizonyára sokan tudják, a Földünk bolygószerte hatalmas barlangokkal van tele és ezek a fickók azokon az alagutakon dolgoztak, amelyek összekötik ezeket a barlangokat. Ennek a vizsgálatával a Légierő foglalkozott, a TRW pedig kivitelezte a terveiket. És igen, itt a Légierőről beszélünk, nem a TRW-nél tanulmányokat készítő emberekről. Rájöttünk arra, hogy a Légierő háztömbnyi nagyságú fúróberendezéseket épített.air_force_furo.jpg

Ezek 30-40 fős személyzettel működtek. Egy előre beprogramozott sebességgel átfúrták a sziklát és így új alagutakat hoztak létre. Majd ezt követően vasúti síneket fektettek le nagy sebességű járművek számára, amelyekkel utazni lehetett Washington DC-től, a Pentagon épületétől a Légierő sivatagban lévő létesítményeihez, majd onnan a Kaliforniában lévő rakétakilövő állomáshoz.

 

11 ember volt a csoportomban, és egyik alkalommal egy másik hasonló, fúrógépekkel foglalkozó csoportból érkezett hozzánk egy nő, aki megkérdezte a Légierő tábornokát, hogy vajon a szuperszónikus repülőgépeik hogyan fognak majd átrepülni a Pentagontól a Csendes-Óceánig ezekben az alagutakban:) Na, ez az érezhetően szarkasztikus megjegyzés nagy derültséget okozott és hatalmas viccnek számított a programunkban dolgozók körében.

 

A lényeg azonban az, hogy amikor ástuk ki ezeket az alagutakat, hatalmas barlangokba futottunk bele. Néhány ilyen barlang pedig már lakott volt... Úgyhogy ezekben az esetekben visszafordultunk, betemettük a lyukat magunk után és elindultunk egy másik irányba. OK, lakottak voltak a barlangok, na de ki lakott bennük? Hát nem mi, azt biztos. És amikor más területeken ástunk, belefúrtunk az ő alagútjaikba is. Nos, kik lehettek azok? Kiderült, hogy számos különböző földönkívüli csoport használja ezeket a barlangokat több ezer éve itt a bolygón. Észrevettük, hogy mikor beértünk a területükre és még mielőtt ténylegesen belefúrtunk volna a barlangjaikba, előtte figyelmeztetéseket kaptunk tőlük, hogy állítsuk le a fúróberendezést. Néhány esetben azonban mégis belefúrtunk a barlangjaikba. Szóval az érzékelőrendszerük előre tudta, hogy mi éppen oda készülünk befúrni és hagyták egészen addig, amíg ténylegesen készen nem álltunk arra, hogy betörjük az adott falat, és ekkor újra jeleztek.

 

Amikor bejutottunk a barlangokba felfedeztük, hogy 3-4 különböző típusú földönkívüli faj él odalent. És néhány esetben amerikai tudósok és mérnökök is dolgoztak velük(!) Néhány esetben erőszakkal kergettek el bennünket, néhány esetben viszont megengedték, hogy bemenjünk hozzájuk.

 

Nagyon nagy problémáink származtak ebből... Tudom, hogy ezt nehéz elfogadni, de ezeknek a különböző típusú földönkívüli entitásoknak minden képességük megvan ahhoz, hogy játszadozzanak az agyunkkal és képesek rá, hogy megakadályozzák azt, hogy lássuk őket. Nagyon nehéz lehet ezt elfogadni az embereknek, de ez tény. Ezek a lények képesek itt járkálni közöttünk, telepatikusan rávesznek bennünket – egyfajta elmekontroll révén - hogy azt tegyük, amit ők akarnak. És ez egy olyan terület, amivel nagyon-nagyon fontos lenne foglalkoznunk.

 

Általánosságban véve, amikor a Légierő felszereléseivel ástunk, belefutottunk más földönkívüli alagutakba. És ezek az alagutak méretüket tekintve teljesen mások voltak, kb ötször olyan szélesek és egyáltalán nem voltak bennük éles vonalak olyanformán, ahogyan azt például képeken látjuk az alagutak esetében. Az eszközeikről szólva pedig... Nagy sebességű, majdnem szubszónikus sebességű vasúthálózat fut bolygószerte. És ez elég vicces, mert a bolygó kerek és ezek a létesítmények fantasztikus módon ki vannak építve. Amikor kifúrják ezeket az alagutakat, olyan rendszert használnak, ami lehetővé teszi, hogy mindent visszaforgassanak és átalakítsanak valamilyen más anyaggá, az alagutak pedig bevonódnak egyfajta üvegszerű bevonattal. Tökéletes henger alakúak. Szóval a grántitot, a talajt átalakítják különböző más anyagokká és ahogy a fúrás során őrlik, darálják ezeket, minden rögtön átalakul a kész alagúttá. Néhány esetben egymás mellett működő berendezéseket használnak – a fúrással egy időben a fúró mögött rögtön húzzák is be magát a vasúti szerkezetet. Egyszerűen bámulatos. Hátborzongató az a sebesség, amivel kiépítik ezeket az alagutakat. Kb 50 km egy nap alatt, néhány esetben pedig 160 km naponta. A fúró nem nukleáris, hanem antigravitációs elven működik, amire mondhatnánk, hogy igazából nem is lenne rá szükség odalent, de ez egy olyan rendszer, amit földönkívüliek gyakran használnak a gépeikhez meghajtás céljából. Az alagutak ki vannak világítva, nincs különálló világítórendszer, a fény egyszerűen folyamatos és ahogy megépül maga az alagút, azonnal van benne fény. Szóval olyan, mintha a fény magából az anyagból jönne.

 

Ezeket az alagutakat mi nem használhatjuk. A földönkívüliek használják őket, akik van, hogy emberi rabszolgákat dolgoztatnak a hatalmas barlangjaikban és ezek az emberek velük tarthatnak a különböző programok során, amiket a bolygó különböző részein működtetnek. De általánosságban szólva ezeket az alagutakat mi egyáltalán nem használhatjuk. Ezek különálló alagúthálózatok, amik méretüket tekintve sokkal nagyobbak, nagy sebességű vasúthálózat működik bennük, ami összeköti a bolygó mindent térségét. És mi ezeket a rendszereket sem használhatjuk.”

 

A TÖRTÉNELEMKUTATÓ LABOR

 

Szeretnék egy kicsit beszélni a történelem kutatását végző laborról, mert ez nem csupán egyetlen labor a TRW-n belül, hanem valószínűleg kb 30 ilyen labor volt ott. Ahogy korábban is mondtam, a bolygó történelmének minden aspektusának tanulmányozására meg volt a kellő pénzügyi forrás. És ez elvezet minket ahhoz a hihetetlen mennyiségű pontatlan információhoz, amiket az egyetemeken, a főiskolákon és még az orvosi képzéseken is tanítanak, ugyanis a mi általunk ismert történelmünket földönkívüliek alkották meg. A valódi történelem teljesen különbözik attól, ami a tankönyvekben szerepel.

 

A helyzet az, hogy a TRW történelemmel foglalkozó laborjában tanulmányokat végző emberek megpróbálták kideríteni a VALÓDI történelmünket, és ehhez idővonalakat használtak visszafelé haladva. Rájöttek arra, hogy igen, voltak más civilizációk is a bolygón több ezer évvel ezelőtt. És arra is rájöttek, hogy Noé idejét megelőzően is sor került már özönvizekre illetve voltak más földrengések is.

 

A történelem tanulmányozása végső soron ahhoz vezetett, hogy alapjában véve mindent, amit csak megtanítottak nekünk, újra kell írnunk. A tanulmányokat – amiket aztán folytattak a Northrop-os időszakban – a TRW-nél befejezték, mondván, hogy nagyjából a teljes történelmünk hazugság. Kitaláltuk azután, hogy erre a kutatásra hogyan lehetne más módokat is találni, hogy sikerrel járjunk, de lényegében rá kellett jönnünk, hogy a földönkívüliek hazugságokkal etettek minket.

 

A mi helyzetünkben – még a mérnökök is – olyan sztenderdeket használtunk, amik minden téren gyerekes szintűnek mondhatók. Mi valójában az agyunknak csak kb mintegy 2,2%-t használjuk (nagyjából ez a szám a valós arány), míg a földönkívüliek képesek a nagyjából ugyanekkora méretű agyuk teljes egészét használni. És mindez kapcsolatban van azzal az 5-féle gázzal, amit földönkívüliek eresztenek ki havonta a bolygó ipari területei felett...

 

A történelem kutatását végző laboratóriumban kiderítettük azt, hogy... lényegében erről van is egy fényképem, amint öt reptilián hajó ötféle gázt enged ki magából Orange és San Diego megye felett kb 90 méter magasságban. Mindez része annak az őrületnek, amivel szembetaláljuk magunkat. A saját magunk őrületével, mert ahogy Hugh Webster admirális mondta: "az országban minden férfinak, nőnek és gyermeknek ezzel a dologgal kellene foglalkoznia". Ezek a különböző szervezetek lényegében egy laboratóriumot működtetnek és mi benne vagyunk ebben a laboratóriumban. Egy laboratóriumban élünk! Ezekből a tanker hajókból többféle méretű létezik. Néhányuk 45 méter hosszú. Egy szuperszónikus járműhöz képest nagyon furcsa alakjuk van, és természetesen ezek egy anyahajóról érkeznek. Alacsony magasságban működnek és nem félnek attól, hogy meglátják őket, mert ezeket a gázokat az emberekhez közel kell kiengedniük. Átrepülnek például a kanyonok felett. Van egy fotókópiám erről, enélkül látatlanban nagyon nehéz lesz körülírnom őket.


A hajó tetején öt db üvegszerű fedél van, és ez egy áramvonalas, fél-golyó alakú jármű. Nincsenek szárnyai, az oldalán apró lyukak találhatók, ahogy a tetején is. És a fotókon az szerepel, hogy ötféle különböző színű gáz jön ki belőlük. Ezek a hajók kirepülnek az anyahajóról - amik amúgy elég nagyok, sok esetben 200 méter hosszúak és a Föld felszínétől számítva kb 32 km magasságban keringenek -, lejönnek ide és kiszórják a gázokat a bolygón olyan területek felett, amelyeknek a működését meg kell akadályozniuk. Ez a céljuk. Azt is figyelik, ahogy most itt beszélgetünk a rádión keresztül, hallanak mindent, amit csak mondunk.


Néhány embernek sikerült meglátnia őket, amint kiengedik ezeket a gázokat. A fénykép, amiről szó van 8 évvel ezelőtt készült Carlsbad-ban, Kalifornia államban, az óceán mellett. Volt egy társaság, akik péntek este buliztak, és elmentek egy zsákutcába, ahonnan le lehetett látni egy kis völgybe, ahol egy csomó új öröklakást építettek. Szóval ez a baráti társaság bement ebbe az utcába és onnan nézték a házakat. Senki sem látott egyetlen Ufo-t sem, viszont fényképeket készítettek a buliról, meg a házakról... majd aztán kinyomtatták a fényképeket - és hupsz! Ott volt az öt darab Ufo a képen 90 m magasságban. Látszódnak a dombok, látszódnak az épületek, minden látszódik. És a képről kiderül, hogy ezek az Ufo-k bizony nem 3000 méter magasságban voltak...

 

Ezt a fotót egyébként az egyik barátom készítette és később magammal vittem a Grumman-hoz – hiszen van egy létesítményük itt San Diego-ban – és ott alaposabban is megvizsgálták. A vizsgálat megerősítette, hogy ezek tankerhajók voltak és éppen engedték ki a gázokat. Nos, amikor ez a gáz kikerül a hajókból, akkor szétoszlik, és pontosan ezt is akarják. Nem akarnak felhőt, vagy bármi más láthatót maguk után hagyni, de ennek a földönkívüli hajócsoportnak a vezetője ezúttal elfelejtette bekapcsolni az álcázást, ami normál esetben megakadályozná, hogy kamerával le lehessen fényképezni őket. Az álcázás az egyik oka annak, amiért nem látsz Ufo-kat az égen. Egyébként minden egyes nap itt vannak, de álcázzák magukat.

 

Az egész ténykedésük törvényellenes és nekünk, legalábbis eddig a pontig, nem volt meg a képességünk ahhoz, hogy megállítsuk ezeket a fickókat. Ezeket a cseppeket a bolygó különböző technológiai térségei felett engedik ki, olyan területek felett, ahol fejlett technológiákat, gyógyászati, űr- vagy kommunikációs technológiákat fejlesztenek és a cseppek frekvenciájával azt próbálják elérni, hogy ne tudjunk megfelelően fejlődni.

 

Megpróbálnak lelassítani és korlátozni minket. És azért hoztam fel mindezt a TRW-vel és az ott zajlott történelemkutatással kapcsolatban, mert nagyon nehéz lehet elfogadni azt is, hogy több jófiú is van odakint, akik megpróbálnak segíteni nekünk és nem engedni, hogy a - feltehetően - inszektoidok és drákonidák tervei sikerrel járjanak. És hogy még jobban megértsük a TRW-nél zajló történelemkutatás fontosságát, annak alapján ez az egész folyamat nagyon régre nyúlik vissza és a bolygón élt több civilizációt is érintve kerültünk bele végül ebbe a problémába.”

 

ÉLETMEGHOSSZABÍTÓ TECHNOLÓGIÁK

 

Volt egy program, amiben az egyik csoport a gyógyászat szinte összes aspektusát tanulmányozta. Ebben a csoportban jelentős kutatások zajlottak az ún. "életmeghosszabbítás"-sal kapcsolatban. Hogy értem ezt? Mit értek én életmeghosszabbítás alatt? Nos, azt, hogy valakinek teljesen megőrizzük az egészségét. Továbbá részét képezi ennek az agy kiterjesztett használata is. Így aztán a TRW-nél dolgozó emberek tanulmányozták a gyógyászat minden olyan aspektusát, ami kapcsolatba állt a hosszabb élettartammal. Ez a program tapasztalatom szerint 1968-70 között zajlott – legalábbis én ekkor vettem részt benne – és fő célja pedig az volt, hogy megtalálja a halhatatlanságért felelős gént.

 

A TRW-nél olyan technológiai tanulmányok vették kezdetüket, amelyek az élet meghosszabbítására irányultak és annak vizsgálatára, hogy hogyan tudjuk egy kicsivel tovább kihúzni itt a bolygón. Végeredményben több mint 60 tanulmány született, amikben potenciális válaszok voltak a hosszabb életre. Azt is el kell mondanom, hogy a laboratóriumban dolgozó néhány ember északi típusú földönkívüliek befolyása alatt állt. És ez a segítség is egyfajta problémát jelentett. De ebben a konkrét programban senki sem segített nekem. Ebben a programban, hogy egyszerűen fogalmazzak, hat hónapon keresztül be kellett vegyél 4 tablettát és szinte azon nyomban jobban érezted magad. Majd ezt követően elkezdtél nagyon lassan visszafiatalodni. Néhány esetben mindössze 3 hónap elég volt ahhoz, hogy újra 29 évesen nézzél ki. Másoknak 5-6 hónapba telt eljutni erre a szintre.

 

Szóval ezen dolgoztak, de akkor még nem sikerült ezt teljes mértékben kifejleszteniük. A fiatal hölgyek 21 éves korukig, a férfiak pedig 29-30 éves korukig fiatalodtak vissza. Az is érdekes volt, amikor a programban kiválasztották a legjobb változatot. Rájöttek arra, hogy a folyamat során az agy is változásokon megy keresztül. Az agy kapacitása minimum 400 %-al volt magasabb, mint a kezelés kezdete előtt. Volt, akinek 1000 %-ot ért el ez érték, de általában minimum 400 %-al lett magasabb az agykapacitás.

 

Ez a program aztán folytatódott a TRW-nél és folytatódott a Northrop Grumman-nál is, miután az megvette a TRW-t. A program ezt követően olyan mértékben terjedt ki, hogy az öt legnagyobb fejlett gyógyászati technológiákat kutató vállalat – beleértve a Scripps Medical Group-ot – mind ezen dolgoztak és nagyjából 300 emberük volt, akik különböző mértékig visszafiatalodtak. Szóval, ha találkoztunk ezzel az információval, akkor elfogadhatjuk, hogy a Solar Warden-nél szolgáló tengerészek, akik csatlakoztak az űrprogramhoz, átestek a kiképzésen, majd kilométer hosszú űrhajókon szolgáltak 20 évet és ennek letelte után meg volt a lehetőségük, hogy visszajöjjenek a Földre – amivel a szolgálatuk alatt semmiféle kapcsolatuk nem volt – és újra leéljenek 20 évet. Visszakaphatták az elveszett időt és újra élhettek a Földön 20 évet.

 

A halhatatlanság génjének koncepcióján már legalább 38-40 éve dolgoznak. Ma 5 csoport van, mely ezen a programon dolgozik, amely lényegében arról szól, hogy behoznak embereket, kiválasztják őket ebbe az 5 fő gyógyászati kutatócsoportba és visszafiatalítják őket. Nyilvánvaló, hogy ez a program földönkívüliektől kapott segítséget. Mondhatjuk, hogy valószínűleg az északi típusúaktól, mert ők... hogy is mondjam... segítenek. Beszéltem már róluk korábban, amíg a Douglas-nél dolgoztam az Apollo S4B mérnöki rendszerén a holdmissziók során. Ezek az emberek segítettek nekem, fiatal hölgyek voltak, úgy néztek ki, mintha 18 évesek lennének, közben meg lehet, hogy kb 2000 évesek voltak. Sokkal több mindennel járultak hozzá, mint amivel mi 60-70 év alatt tudtunk, őrködtek felettünk és csak ezután lettünk képesek arra, hogy kimenjünk az űrbe.

 

Visszatérve a gyógyászathoz – mostantól számítva kb 2 éven belül, lesz egy csoport, akit kiválasztanak és velük elkezdenek egy teljes regressziót, aminek során visszafiatalítják őket 21 illetve 29 éves korukig.

 

Amit mondani szeretnék, uraim, az nagyon fontos. Beszéltünk a történelemről, és arról, hogy az egész egy nagy hazugság. Nos, itt az ideje, hogy egy picit megálljunk és elgondolkodjunk. Vegyük a bolygó 3-4-5 legjobb orvosát az adott technológiai területen és aztán jön most ez a 93 éves gyerek, Bill Tompkins, bizonyára nem fogod elhinni neki amit mond, mert a saját technológiai területeden korábban megtanítottak neked mindent, amire csak szükséged van. Szóval úgy gondolod, hogy TUDOD, hogy mi micsoda. És most jön ez a Bill Tompkins és elkezd neked magyarázni.

 

Nos, sok esetben nem állunk meg és gondolunk bele abba, hogy amit évszázadok óta tanítanak nekünk az összes technológiai témában, az mind hamis – nem csak a gyógyászatban, nem csak a csillagászatban, hanem MINDEN TERÜLETEN. Hazudtak nekünk és ezt nagyon nehéz lesz elfogadnunk. A PhD-k majd azt fogják kérdezni: " Úgy érted, hogy minden, amit tanítottak nekünk rossz volt? Most új matematika után kell nézzünk? Hát nekünk ez nagyon nehezen fog menni."

 

És hogy miért hoztam fel mindezt? Vegyük például az Apollo programot és különösen az S4B-t, ami a küldetés ellenőrző állomása volt, hiszen abban zajlott minden. Nos, a Douglas dolgozott az Apollo program legbonyolultabb részén. És szerencsére olyan vezető mérnökeink voltak, akik hajlottak arra, hogy meghallgassanak más lehetőségeket is, amelyek révén kicsit más megközelítésből tekinthettek a dolgokra. És az működött.

 

De mindannyiunknak problémát jelentett beszélni a földönkívüliekről, különösen amikor magasan képzett embereknek beszéltünk róluk, mert ők nem tudtak elvonatkoztatni attól, amit tanítottak nekik. A könyvek, a dokumentumok, a történelem mind pontatlanok. Valószínűleg a bolygó történelmének 98%-áról soha sem fogunk megtudni semmit. És valójában ez az egyik legnagyobb problémánk.

 

A lényeg azonban, hogy a mi nézőpontunk alapján, létezik egy program, amelyet be fognak vezetni – 45 évbe telt míg eljutottunk idáig – és ennek révén nagy a valószínűsége annak, hogy sokan közületek sokkal tovább fognak élni, mint amiről valaha álmodtak.”

 

 

A cikk itt folytatódik:

http://goodethungary.blog.hu/9999/12/31/william_tompkins_a_ii_vilaghaboru_foldonkivuli_vonatkozasai_es_a_solar_warden_urflotta_felallitasa_3

 

A cikk első része itt olvasható:

http://goodethungary.blog.hu/9999/12/31/william_tompkins_a_ii_vilaghaboru_foldonkivuli_vonatkozasai_es_a_solar_warden_urflotta_felallitasa_1