William Tompkins – A II. világháború földönkívüli vonatkozásai és a Solar Warden űrflotta felállítása / 1. rész

tompkins.jpgRandy Cramer és Corey Goode után William Tompkins a harmadik személy az utóbbi néhány évben feltűnt informátorok közül, aki részletes beszámolókat tett közzé titkos űrprogramokban való részvételéről. Közülük Tompkins az első, aki állításait konkrét dokumentumokkal is alá tudja támasztani. Nyilvánvaló, hogy az ő esetében is egyfajta irányított közzététellel van dolgunk, és nem csak egy nyugalmazott haditengerészeti mérnök önhatalmú partizán akciójáról van szó, hanem bizonyos katonai csoportok támogatását maga mögött tudva egy magasabb szintről irányított közzétételi terv részeként állt most nyilvánosság elé. Az általa elmondottak hitelességét éppen ezért mindenki ítélje meg saját maga, és ahogy mindig, ezúttal is kezeljük kellő körültekintéssel a most következő információkat.

 

Az alábbi bejegyzésben igyekeztünk összefoglalni mindazt, amit ez a 93 éves öregúr a nyilvánosság számára eddig közzétett. Részleteket tudhatunk meg az amerikai haditengerészeti hírszerzés kémei által összegyűjtött adatokról, a II. világháború földönkívüli vonatkozásairól, a német és amerikai űrprogramokról, és az Antarktiszra leköltöző náci szakadár civilizáció kialakulásának máig ható körülményeiről. Emellett a beszámoló talán legérdekesebb részeként Tompkins részletes leírást ad arról, hogy mi zajlott az amerikai hadiipari vállalatokban, a fejlett repüléstechnikával foglalkozó magánvállalatok és kutatólaborok titkos központjaiban, illetve beszélni fog a titkos űrprogram Solar Warden nevű űrflottájának felállításában játszott szerepéről.

 

WILLIAM TOMPKINSRÓL RÖVIDEN

 

William Tompkins jelenleg 93 éves, a kaliforniai, Long Beach-en él. Lényegében csodagyereknek számított, fotografikus memóriája, megfigyelőképessége és műszaki ismeretei lehetővé tették számára, hogy később belemerülhessen az űrhajótervezés rejtelmeibe.

 

1941-45 között hírszerzőként dolgozott a haditengerészetnél, 1942-ben pedig maga is szemtanúja volt a Los Angeles-i légi csata néven elhíresült eseménynek.

http://rejtelyekszigete.com/a-los-angeles-i-csata/

 

A hírszerzésénél legfőbb feladata az volt, hogy az USA haditengerészetének Németországban szolgáló kémeitől beérkező információkat feldolgozza és továbbítsa. Rendszeresen részt vett az Egyesült Államokba visszaérkező kémekkel folytatott megbeszéléseken, ahol a szóban megkapott leírások alapján vázlatokat készített a titkos náci létesítményekben látott fejlett repülőgépekről, technológiai eszközökről. A kémek részletesen beszámoltak a nácik által fejlesztett repülőgépek dizájnjáról, meghajtórendszereiről. Ezekből az adatokból információcsomagokat állítottak össze, amiket ő elvitt az amerikai hadiipari vállalatokhoz, agytrösztökhöz, ahol a kapott adatok és Tompkins rajzai alapján megpróbálták rekonstruálni ezeket a szerkezeteket. Így jutottak el az információk az USA nagy katonai fejlesztőműhelyeihez, többek közt a Caltech-hez, a Douglas Aircraft-hoz, a Lockheed-hez, a JPL-hez, az MIT-hez és a Pennsylvaniában található warminsteri haditengerészeti légibázisra. Tompkins személyesen több, mint ezer alkalommal találkozott és vitt információcsomagokat ezeknek a szervezeteknek.

 

A kémek beszámolói alapján világossá vált az amerikaiak számára, hogy a nácik földönkívüli segítséget kaptak űrhajóik fejlesztéséhez és titokban több párhuzamosan működő űrprogramot indítottak útjára, amelyek teljesen elkülönültek az Albert Speer vezette hivatalos német birodalmi hadigépezettől. E titkos űrprogramokat a náci SS vezette és ehhez egy teljesen különálló termelési és gazdasági szektort is létrehoztak, emellett az Antarktiszon is előkészületek történtek egy ún. szakadár civilizáció leköltöztetésére.

http://anotherlife2time.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1063651

 

1950-63 között Tompkins a Douglas Aircraft szigorúan titkos fejlett tervezőszekciójánál dolgozott, ahol lényegében a haditengerészet számára terveztek fejlett repülőgépeket és lefektették az alapokat a titkos űrprogramok csillagközi űrhajóinak építéséhez is. Ebben az időszakban a Magasugrás Hadműveletet követően tömegével érkeztek az egykori náci tudósok az USA-ba és ennek hatásai lassan elkezdtek megmutatkozni az amerikai repülőgépgyártásban és űrtechnológia fejlesztésében érdekelt vállalatoknál.

http://goodethungary.blog.hu/2015/11/11/cosmic_disclosure_ii_evad_4_epizod_osszefoglalo

 

Az amerikaiak tudomást szereztek arról, hogy a nácik hathatós segítséget kaptak reptilián földönkívüliektől az űrflottájuk fejlesztéséhez és szakadár civilizációjuk megalapításához. Tompkins beszámolója alapján a Földön élő emberiség be lett vonva egy jelenleg is zajló galaktikus háborúba, ami a reptiliánok illetve északi típusú földönkívüliek között zajlik. A második világháború során a reptiliánok a nácik mögé álltak, míg az USA haditengerészetét északi típusú földönkívüliek támogatták. Elmondása szerint a Douglas Aircraft-nál töltött időszaka alatt három, északi típusú földönkívüli hölgy technológiai információkkal segített neki és fejlesztőcsoportjának, amivel az volt a céljuk, hogy a földi emberiség Solar Warden titkos űrprogramja révén - a két szemben álló földönkívüli csoport mellett - létrejöjjön egy harmadik erő is. Ezért aztán segédkezet nyújtottak az USA haditengerészete számára.

plejad_vs_draco.jpg

Tompkins 1984-ben nyugdíjba ment és Oregonba költözött, majd ezt követően 1984 és 1999 között az Amerikai Haditengerészeti Ligával együttműködve segített felállítani egy oktatási programot a Liga számára. Ezzel kapcsolatos az a dokumentum is, ami Tompkins birtokában van és amelyen a haditengerészet azon tisztjeinek, parancsnokainak és kapitányainak listája szerepel, akik részt vesznek ebben a programban. Ez a program azért lett felállítva, hogy a haditengerészet kötelékében szolgáló kiválasztott tisztviselőket és családjaikat felkészítsék a földönkívüliekkel való konkrét találkozásra. A haditengerészet holografikus technológiák és interaktív oktatási módszerek segítségével megkezdte a saját embereinek betanítását az emberiség és a galaktikus civilizációk történelméről és a földönkívüliekkel való nyílt kapcsolatfelvétel protokolljairól.

 

Tompkins saját elmondás alapján, amikor a Douglas Aircraftnál dolgozott, e három földönkívüli lány csak Tompkins és a hozzá hasonló emberek előtt fedték fel valós kilétüket, mondván, hogy őket közülük valónak tartják, a Földre inkarnálódott csillagmagként tekintettek rájuk. A fejlesztés által megkövetelt intenzív munkakörnyezetben is képes volt napi szinten telepatikusan kommunikálni ezekkel az északi típusú földönkívüliekkel.

 

2001-ben Tompkins találkozott Hugh Websterrel, egy négy csillagos admirálissal, az Amerikai Haditengerészet Liga ügyvezető igazgatójával. (A Liga a háttérben mozgolódva nagyon erősen képviselteti magát a titkos űrprogramokban.) Tompkins megegyezett ezzel az admirálissal, hogy szeretne nyilvánosan beszélni a vele történtekről és az admirális lényegében megadta neki erre az engedélyt. Azzal, hogy most nyilvánosság elé állt, valójában elismerte, hogy ő maga is részét képezi a haditengerészet közzétételre vonatkozó kezdeményezésének, ami nagy vonalakban 2001-ben kezdődött (Itt jegyezhetjük meg, hogy neves exopolitikai kutatók, mint Steven Greer és Michael Salla is ugyanebben az évben kezdték bontogatni szárnyaikat a nyilvánosság előtt...)

 

Így tehát Tompkins is részét képezi egy közzétételi hullámnak, aminek keretében nemrég többen előléptek illetve hamarosan még többen jönnek majd, de egyelőre ő az egyetlen, aki konkrét dokumentumokkal állt illetve készül előállni. Elmondása szerint több száz dokumentum van a birtokában. Önéletrajzi könyvének első része 2015 decemberében jelent meg Selected by Extraterrestials (Földönkívüliek által kiválasztva) címmel. A kötet társszerzője Dr Robert Wood, akivel összesen 4 könyvet terveznek megjelentetni Tompkins beszámolóiból.

 

Ami a blogon korábban megjelent írások szempontjából még érdekes lehet, hogy Tompkins-t nemrég szembesítették a Corey Goode által nyilvánosság elé tárt információkkal, amin ő igencsak meglepődött. Nem találkozott korábban Corey beszámolóival, de jelentős részüket igazolta és nagy vonalakban megerősítette a Corey által elmondottak hitelességét.

 

Az alábbiakban pedig akkor következzék William Tompkins beszámolója a titkos űrprogramokban való részvételéről:

 

-----------------------------------------------------

 

 

AMERIKAI KÉMEK BESZIVÁRGÁSA A NÁCIKHOZ

 

"1942-ben Rico Botta admirális alatt dolgoztam és 29 kémünk volt Németországban. Ők akkor már legalább egy évvel azelőtt be voltak építve, mielőtt én a programhoz kerültem volna. Visszajöttek az országba olyan hamar, amilyen hamar csak tudtak és új információkat hoztak magukkal. Lényegében a haditengerészet szolgálatában álltak, haditengerészeti kémek voltak. És ezek a fickók briliánsak voltak. Be tudtak jutni a legtöbb németországi területre és a megszállt országokba is. Ők jöttek rá tehát, hogy mi zajlik Németországban és hogy a németeknek olyan Ufó-ik vannak, amik közel fénysebességgel tudnak közlekedni. Ezek a hajók olyan fejlett fegyverekkel voltak felszerelve, hogy amivel mi Amerikában rendelkeztünk, az szinte semmi volt ezekhez képest... Hozzá sem tudtunk szagolni. A németek nagyon gyorsan bele tudtak kezdeni ezeknek a hajóknak a gyártásába is.

 

Míg mi itt az USA-ban megkaptuk az információkat a haditengerészet hírszerzőitől, szétterítettük az Amerikában található szigorúan titkos szervezeteknél – a haditengerészet létesítményeinél, a Caltech- nél (Kaliforniai Technológiai Intézetnél), a Lockheed-nél, Douglas-nél, Boeing-nél. Mindenki információcsomagokat kapott. Az USA helyzete azonban teljesen különbözött a németekétől. És még sok éven keresztül így ment ez, mielőtt két Ufo ténylegesen lezuhant volna 1947-ben és végre mi magunk is meg tudtuk nézni ezeket a szerkezeteket. Meg kellett próbálnunk mindent visszafejteni ezekből a lezuhant Ufo-kból és ez hosszú éveket vett igénybe. A németek vadiúj, fényes Ufo-kat kaptak a reptiliánoktól, mi viszont csak információt tudtunk szerezni és azzal kellett boldogulnunk.”

 

MEGÁLLAPODÁS A NÁCIK ÉS A REPTILIÁNOK KÖZÖTT

 

A nácik ezeket az információkat a reptiliánoktól kapták. Ők állították fel és ők fejlesztették ezt a programot, hogy ezzel támogassák Németországot, ezért aztán Ufo-kat adtak át a németeknek. Jól ismert és elfogadott tény volt ez annak ellenére is, hogy amerikai kémek közvetlenül nem találkoztak reptiliánokkal.

 

Az SS-nél számtalan egymástól különálló titkos találkozót, összejövetelt tartottak. Létrehoztak egy szervezetet és aláírtak egy úgymond előszerződést... Amikor megkötötték ezt az egyezményt és elfogadták a reptiliánok segítségét, az egy teljesen más országgá tette Németországot. Ezt követően az SS egy egész sor programba integrálta be és osztotta szét az információkat a specifikus katonai kommunikációs hálózatán belül, és mindezt alaposan dokumentálták. Természetesen a német embereknek nem volt engedve, hogy bármit is tudjanak arról a földönkívüli segítségről, amit az SS kapott. És amikor azt mondom, hogy "kapott", az azt jelenti, hogy megkapták a hardware-t. Viszont nem kaptak könyvet arról, hogy hogyan is kell működtetniük egy Ufo-t. Egyszerűen odaadták nekik ezeket a járműveket, és nem is csak egy félét, hanem hét-nyolc különböző típusú hajót – még a nagyobb szivar alakú űrjárműveket is.

 

Továbbá reptilián "konzultánsok" érkeztek, akik segítettek az űrhajóhordozók és a meghajtórendszerek tervezésében és felépítésében. Ez egy nagyon jól felfejlesztett program volt és mindent őrült alapossággal dokumentáltak. A kémeinknek nagyon nehéz volt hozzájutniuk a dokumentumok másolataihoz. Az SS felső szintjén ez egy nyitott program volt. Teljes mértékben részekre volt szabdalva, ez is jól ismert tény volt előttünk. Azoknak az embereknek, akik ezekben a programokban a konkrét munkát végezték, sejtelmük sem volt, hogy végső soron min dolgoztak. El kellett végezniük a munkát, pontosan úgy, mint egy vállalatnál, ahol a mérnökök megtervezték, amit kell, megvoltak a hozzávaló nyersanyagok és aztán az emberek végül megépítették. Csak és kizárólag a legfelsőbb szinten tudtak arról, hogy a végtermék végső soron mire használható. Szóval ezek a fickók illetve a csoportjuk reptiliánokkal dolgozott együtt. Ők ügyeltek rá, hogy a tervezésnél minden úgy kerüljön kivitelezésre, ahogy az adott feladat megkívánta.

 

A haditengerészet kémei jelentették mindezt és arra a megállapításra jutottak, hogy valamiféle megállapodás köttetett a reptiliánok – akik konzultánsként vettek részt a programokban - illetve a náci programok között. Az egyik információs csomag egy nyilatkozat-szerű dokumentumot tartalmazott. Nem tudom, hogy ezt hogyan szerezték meg. Nem az eredeti megállapodás volt a két ország, vagyis a reptilián földönkívüliek illetve Németország között, de célzások voltak benne erre vonatkozóan. Volt egy kiterjedt program, aminek keretében egyetemekhez hasonló létesítményekbe több százezer embert - köztük orosz lányokat - vittek el. Azután a hadsereg bizonyos csoportjainak emberei teherbe ejtették őket és ennek következtében a program létszáma hatalmasra duzzadt. Azért mondom ezt, mert időbe telik kihordani egy gyereket, és általában nem lehet azzal kalkulálni, hogy a következő héten megnyered majd a háborút, de a programnak ez a része azért lett felállítva, hogy a reptilián harci csoportokkal párhuzamosan létrejöhessen egy másik csoport is, amely kimehet más csillagrendszerek bolygóira és ott ugyanazt művelheti, mint amit Németország tett Európával és magával a bolygóval. Más szóval, a németek tervei nem csak arra vonatkoztak, hogy legyőzzék az USA-t és megöljenek néhány zsidót... Ki akartak menni a galaxisba és más világokat akartak meghódítani, leigázni. És ez csak a jéghegy csúcsa. A reptiliánok már régóta csinálják ezt más bolygókon, mindenfelé a galaxisnak ezen a területén... A kémeink, ezek a fiatal kölykök, felét sem hitték annak, amit a németektől hallottak. De sokan közülük igazán jó emberek voltak, és tudták, hogyan jussanak be bizonyos helyekre, és hogyan hallgassák ki, hogy mi zajlik éppen és a hallottakból összerakják a nagyobb képet. Rájöttek, hogy két országgal arrébb található létesítményben nagyon súlyos dolgok zajlanak...

 

A másik része ennek, hogy tányér alakú Ufo-kat építettek acéllemezekből, amik 60-76 méter átmérőjűek voltak, ami őrületes. Az a német csoport, amely szert tett erre az információra, először nem jött rá, hogy ezeket a Ufo-kat igazából nem acélból kellene készíteni. De maga a meghajtórendszer felemelte az egész szerkezetet, mintha csak egy tollpihe lenne. Volt tehát egy tanulási görbe, aminek során szépen lassan rájöttek, hogy hogyan lehet ezt normálisan kivitelezni sztenderd matematikai illetve technológiai alapokról kiindulva. Több ezer mérnökcsoport dolgozott ennek a különböző aspektusain egyszerre. Néhányuknak megvolt maga az egész jármű, néhányuknak pedig adtak egyet, hogy fejtsék vissza a technológiát, így aztán szépen lassan kívül-belül megismerkedtek ezzel a technológiával. Különböző emberek, különböző szervezetek kezelték az egész ügyet. Ez egy hatalmas kiterjedésű program volt, aminek az volt a célja, hogy átvegyék a hatalmat a bolygó felett, megöljenek mindenkit, aki problémát jelent a számukra, a többieket pedig rabszolgává tegyék. A második fázisban pedig – miután megépítették Ufok-ból álló hatalmas flottájukat - el akarták hagyni a bolygót, és ugyanezt tenni más csillagrendszerek bolygóin is. Ez volt a németek valódi terve...

naci_antarktisz2.jpg

A kémeink találtak arra vonatkozó adatot, hogy a nácik leszálltak a Holdon és a Marson, és az adatok az admirális titkos irodájába lettek továbbítva. Valamilyen szinten tudott volt, hogy a németeknek számos járműve van, amivel képesek az űrbe ki- illetve visszarepülni. Az egyik első alkalommal bajba kerültek, lezuhantak és az egész csoport meghalt. De ezek általában mind az Antarktiszról indultak. Már a háború alatt is szálltak fel a gépek az Antarktiszról és talán az egyik célpontjuk éppen a Hold lehetett. Nem tudom, hogy ez igaz-e vagy sem, de a haditengerészet kémei közül többen is állították, hogy a nácik eljutottak más csillagrendszerekbe és vissza is tudtak jönni onnan.

 

A lényeg ebben az, hogy a németek sokkal-sokkal fejlettebbek és alkalmasabbak voltak arra, hogy megtanulják működtetni ezeket a járműveket és ki tudtak velük menni az űrbe a reptilián csoportokkal közösen, hogy a galaxisunkban működve pontosan ugyanazt tegyék, mint amit a bolygónkkal akartak tenni, vagyis kiirtani azokat az embereket, akiket nem akarnak, hogy a bolygón éljenek, a többieket pedig a rabszolgáikká tegyék.

 

ÁTKÖLTÖZÉS AZ ANTARKTISZI BÁZISRA

 

Az átköltözés művelete Németországból az Antarktiszra már 1934-től folyamatban volt, tehát jóval előbb, mielőtt a II. Világháború elkezdődött volna. Az igazság az, hogy bizonyos dolgokat már 1913-ban levittek oda. (Szerk - A második német antarktiszi expedíció 1911-13-között, a harmadik expedíció pedig 1933-39 között zajlott.). Hatalmas mennyiségű felszerelés került le. A reptilián földönkívüliek három hatalmas földalatti barlanggal rendelkeztek az Antarktisz jege alatt. Emellett pedig volt két kisebb barlangjuk is, amiket aztán megmutattak a németeknek.antarctic_cave.jpgEzek a barlangok tulajdonképpen hatalmas, szinte országnyi területűek és ezek mellett találhatók a reptiliánok barlangjai. Szóval, a két kisebbet - amik méretüket tekintve kb tizedakkorák voltak a reptiliánok barlangjaihoz képest - odaadták az SS-nek, majd megállapodásokat kötöttek velük, így aztán a németek elkezdtek szállítás céljából nagy méretű, masszív tengeralattjárókat építeni. Ezekre nem voltak torpedók szerelve, csak szállításra szolgáltak. És négy évvel a háború vége előtt elkezdték átköltöztetni az Ufo-k gyártására szolgáló teljes infrastruktúrájukat. Rengeteg rabszolgát vittek magukkal, továbbá a német SS tagok családjai is leköltöztek az Antarktiszra. E tengeralattjáróknak köszönhetően a költözködés már a század első éveiben is zajlott. (Szerk. - archív felvételek és egy kis bemutató az antarktiszi viszonyokról:

 

Akár érdekelte őket a háborúskodás, akár nem - többek közt a Vril társaságnak köszönhetően – a szükséges feltételek nagyjából 90%-ával rendelkeztek ahhoz, hogy földönkívüli űrhajókat építsenek, akár csészealj, akár szivaralakú hajókat. A gyártáshoz szükséges dolgokat már 1932-re leköltöztették az Antarktiszra. Bár nem a fő programot, de minden feltétel adott volt ahhoz, hogy az összes szükséges dolgot le tudják gyártani ott. A gyártás a megszállás alá került országokban is folyt és a gyártásra szolgáló létesítményekben rabszolgamunkát alkalmaztak... A német lakosság pedig mit sem tudott erről. Minden titkosítva volt. Az Antarktiszon szintén rabszolgamunkát végeztettek és ehhez 7 millió (!!!) embert vittek le oda. Garantálom, hogy egyetlen egy sem volt közülük zsidó származású. Igazából mindenhonnan szereztek embereket ehhez, de főként az északi országokból, Dániából, Svédországból, Norvégiából, mert az ottani lakosok genetikailag sokkal közelebb álltak a németekhez.

 

A németországi németek nem tudtak semmit az Ufo-k gyártásáról, az Antarkiszon élők viszont igen. Ők tudtak az egészről. A prototípusok építése Németországban zajlott. Építettek továbbá a prototípusokat megelőzően kísérleti járműveket is, amik már készen álltak arra, hogy gyártásuk az Antarktiszon megkezdődhessen. Alapvetően a gyártás Németországszerte illetve a megszállt országokban is zajlott, és a kisebb hajók gyártását folytatták az Antarktiszon is...”

 

HOGYAN VESZÍTHETTÉK EL A NÉMETEK A II. VILÁGHÁBORÚT?

 

A németek nem veszítették el, mi pedig nem nyertük meg a háborút. Az történt, hogy a németek kapcsolatba léptek a USA haditengerészetével és az USA-ban lévő többi katonai hírszerzési csoporttal. Bejöttek és megállapodásokat kötöttek arról, hogy jelentős számú német tudóst hoznak át a USA-ba. Ez volt az Iratkapocs Hadművelet. Ezer és ezerszámra költöztek át a német tudósok Amerikába, aztán ezeket a németeket áthelyezték a NASA-hoz. Az Apollo küldetések - még mielőtt elhagyták volna Németországot és az Antarktiszra költöztek volna - lényegében német küldetések voltak, úgyhogy amikor átjöttek ide, csak folytatniuk kellett a megkezdett munkálatokat. Olyannyira, hogy a 80-90%-ban ők vitték ott a legfontosabb ügyeket és ez csak az első lépcsőfok volt.

 

Aztán folytatódott az egész azzal, hogy átvették az USA vezető orvosbiológiai és űrrepüléssel foglalkozó vállalati rendszereinek irányítását is. Elkezdtek dolgozni ezekben a vállalatokban és befolyásuk olyan mértékben terjedt ki, hogy lényegében e vállalatok pénzügyi irányítása felett is ők rendelkeztek. Természetesen a Bilderberg és a Trilaterális Bizottság mögött állók is mind-mind részt vettek ebben.

 

Négy évvel a háború elvesztését megelőzően a nácik úgy döntöttek, hogy megragadják ezt a fantasztikus lehetőséget, amit külső erőktől kaptak - vagyis hogy rendelkezhettek ezekkel a fejlett űrtechnológiákkal – és azt mondták: „végleg elköltözünk az Antarktiszra".donitz.jpg

Amikor a németek bombázni kezdték Angliát, nemhogy évek, hanem mindössze percek választottak el minket attól, hogy elveszítsük a háborút. De ekkor ez már nem számított a németeknek, mert később nemcsak Hitler és a barátnője mentek le Dél-Amerikába, hanem mellettük még nagyon sokan mások is. Úgyhogy nagyon nehéz lehet elhinni, de nem nyertük meg a háborút. Nagyon nehéz elfogadni azt, hogy ez még mindig egy nagyon erős irányító/kontrolláló tényező nem csak az USA-ban, hanem Angliában is.”

 

(Szerk. - Bormann és Mengele mellett a pletykák szerint a náci németek közül több ezren költöztek át Argentínába a háborút követő években. 1938-39-ben járt már ott egy német kutató-felfedező csoport, és fekete-fehér filmvételeken meg is örökítették az Argentínában tett utazás történéseit, a hatalmas földalatti barlangokban tett látogatást, és ezek mind arról tanúskodtak, hogy azokban elviselhető hőmérséklet uralkodik és teljes mértékben lakhatóak. Számos ilyen barlangot találtak és nem csak Argentínában, hanem Uruguayban és Brazíliában is (legtöbbjük azonban Argentínában volt). A pletyka szerint Hitler és Eva Braun az Argentínában lévő San Carlos de Bariloche nevű városkában élt 10 éven keresztül... Könyvek is íródtak Hitler megmeneküléséről – szemtanúk illetve egy spanyol hírszerző tiszt beszámolója alapján, aki aztán később elküldte a sztoriját Harry Coopernek, ő pedig 20 évvel ezelőtt „Menekülés a bunkerből” címmel könyvet írt belőle.

 

Érdekes lehet megjegyezni, hogy 1960-ban Dwight D. Eisenhower is meglátogatta ezt a városkát... Sőt, Bill Clinton is járt ott, és néhány héttel ezelőtti hírek szerint nem sokkal ezelőtt Barack Obama is ellátogatott erre a településre. Még ha a városka rendkívül szép természeti környezetben is található, akkor is, vajon milyen okból kifolyólag látogatnak el ilyen magas rangú személyek erre az isten háta mögötti településre? Vajon miért lehet olyan vonzó hely Bariloche? A pletykák szerint több ezer német telepedett le azon a területen, és valóságos mini Németországot rendeztek be maguknak. Ők védték Hitlert az ottléte alatt. Élete utolsó éveiben északabbra kellett költözniük, mert Bariloche kedvelt turistacélponttá vált, és nem volt többé alkalmas rejtekhely a számukra. Így hát feljebb kellett költözniük, 500 km-re Cordobától, ahol aztán 1962-ben Hitler elhunyt. Azt beszélik, hogy Eva Braun mindössze 5 évvel ezelőtt halt meg, nagyon-nagyon idősen, majdnem száz évet élt meg. Nem tudni, hogy mi lehet ebből igaz, hiszen bizonyítani nem lehet, mindenesetre mindez megtalálható a "Hitler Argentínában" című könyvben (http://www.sharkhunters.com/book1.htm)

 

Felmerülhet a kérdés, hogy miért hagyhatták futni Hitlert? Valószínűleg a technológia miatt – talán ez is egy alku részét képezhette. Amikor Eisenhower - aki egyébként a hírek szerint különösen gyűlölte a németeket - ellátogatott Bariloche városába, valószínűsíthetően nem Hitlerrel akart találkozni – Hitler és Eva Braun már 1956 körül elköltözhettek onnan – hanem az ott élő németektől akarhatott megtudni ezt-azt...Valószínűleg ugyanis nem csak egy szimpla bajor falucska található arrafelé... hanem talán egyfajta találkahelyként és összekötő pontként szolgál az USA és a náci szakadár civilizáció között)

 

TITKOS ŰRPROGRAM OLASZORSZÁGBAN IS

 

Tompkins beszámolói alátámasztják, hogy a fasiszta érában, 1933-ban Olaszországban is kezdetét vette egy szigorúan titkos program, amiben egy lezuhant repülő csészaljat tanulmányoztak. A program vezetője a híres olasz feltaláló, Guglielmo Marconi volt.marconi.jpg

Az 1990-es években előkerült dokumentumok alapján 1933 június 13-án lezuhant egy addig ismeretlen tervezésű és eredetű repülő csészealj, ami Benito Mussolini-ék birtokába került. A leírások alapján az eset Észak-Olaszországban, Lombardiában, Maderno városának közelében történt és maga az objektum vékony, ezüstszürke fémből készült és méreteit tekintve kb 15 méter átmérőjű illetve 2 méter magasságú volt. Fedélzetén senki sem találtak...

 

Tompkins a következőket mondta az olasz titkos űrprogramról illetve az olaszoknak a náci németek saját antigravitációs technológiáinak fejlesztésében játszott szerepéről:

 

"Az olaszok programja teljesen elkülönült Hitlerék programjától... Volt egy csoport, ami Maria Orsic-kal volt kapcsolatban... Ez az SS égisze alatt futott, Maria Orsic indította, és még ma is dolgozik benne(!)... Az olaszoké pedig egy harmadik, szintén hatalmas méretű program volt. Nagyon sok minden zajlott az olaszoknál is, több ember is be lett vonva afféle alvállalkozóként. Bizonyos területeken áttöréseket értek el. Briliáns elmék voltak, de ez az (olasz titkos) űrprogram teljesen elkülönült a Mussoliniék-féle programtól (ami egy hagyományosabb fejlett repüléstechnikai program volt, amit még a háború előtt fejlesztettek). Két külön világnak számítottak... Az olasz titkos űrprogram vezetője valóban Marconi volt, ezt a haditengerészet kémei is igazolták. Hallottam arról, hogy esetleg leköltözhettek Dél-Amerikában, de ezt nem tudom biztosan. Nagyon sok földalatti létesítmény volt Dél-Amerikában is.”

 

(Michael Salla titkos űrprogramról szóló könyvében - Insider Reveal Secret Space Program - említést tesz arról, hogy a náci SS és Mussolini fasiszta kormánya együttműködött repülő csészealjak fejlesztésében, ugyanakkor Tompkins elmondása szerint mind a németeknek, mind az olaszoknak külön-külön is voltak a hivatalostól elkülönülő, párhuzamosan futtatott fejlett repüléstechnikai programjaik, amik mögött titkos társaságok álltak.

 

Régóta pletykálják, hogy Dél-Amerikában repülő csészealjak építésére irányuló civil kezdeményezések is voltak, és hogy ezt a csoportot valójában Marconi vezette. Állítólag Marconi 1937-ben bekövetkezett halála csak elterelés volt, miközben ő valójában Venezuelába költözött, hogy ott egy futurisztikus projektet indítson útjára, távol az egyre inkább szárba szökkenő európai háborús készülődés zajától. A történet szerint 98 tudós ment át Dél-Amerikába, és ott egy kialudt vulkán kráterében felépítettek egy várost Venezuela déli dzsungeleiben. E titkos város építését saját, korábban felhalmozott vagyonukból finanszírozták és folytatták Marconi napenergiával, kozmikus energiával és antigravitációval kapcsolatos munkáját. Titokban működtek, távol a világ nemzeteitől, szabad energián alapuló motorokat és korong alakú repülőgépeket építettek, amelyek egyfajta giroszkópos antigravitáció alapján működtek. https://hu.wikipedia.org/wiki/Giroszk%C3%B3p)

http://goodethungary.blog.hu/2015/12/01/cobra_attekintes_a_titkos_urprogramokrol_2_resz

 

 

A cikk itt folytatódik:

http://goodethungary.blog.hu/9999/12/31/william_tompkins_a_ii_vilaghaboru_foldonkivuli_vonatkozasai_es_a_solar_warden_urflotta_felallitasa_2