Jelentés egy marsi kolónián tett látogatásról – Corey Goode

icc_colony_kicsi_1.jpgA Titkos Űrprogram Szövetség emberei nemrég váratlan látogatást tettek a Bolygóközi Vállalati Konglomerátum egyik marsi kolóniáján. Corey részletesen beszámol a nem mindennapi fejleményekről. Részletek a tovább után.

2015. Június 20. - Tudtam, hogy ez egy érdekes és valószínűleg elég hosszú találkozó lesz, ezért előző este korán aludni tértem kb este 7-kor. 11.30-kor azonban felébredtem, ugyanis egyfolytában ez a találkozó járt a fejemben, és az a tény, hogy a Bolygóközi Vállalati Konglomerátum marsi kolóniáját fogom meglátogatni, nem hagyott nyugodni. Végül reggel 3-kor ébredtem, és úgy döntöttem, kimegyek a konyhába és iszom egyet mielőtt átöltözöm, és megvárom, amíg a szokásos kis kék/indigó gömb barátom megérkezik a hálószobám falán keresztül. Alig értem el a nappaliba, amikor a kis gömb úgy döntött, hogy kicsit összezavarja a dolgokat, és hirtelen megérkezett a teraszajtón keresztül. Így aztán már nem volt időm rendesen felöltözni, és kb csak egy szandált tudtam felkapni, majd jeleztem a gömbnek, hogy készen állok az utazásra.

 

A megszokott szobába érkeztem meg a LOC bázison (Hold Műveleti Parancsnokságon), a VIP konferencia teremhez közel. Rövidnadrág volt rajtam és egy póló, egyáltalán nem úgy festettem, mint aki diplomáciai küldetésre indul egy Marson lévő létesítménybe. A személyzettől kértem egy ruhát és bakancsot, amit 10 perc múlva meg is kaptam. Egy világos kék színű overál volt, amit a Titkos Űrprogram Szövetség emblémája díszített.

 

Mikor elkészültem, lekísértek a keskeny hall-on keresztül egy nagyobb hangárba, ahol több ember álldogált félkörben egy moduláris szállítóhajó körül (amilyennel korábban már magam is utaztam és ilyen hajó volt az is, ami felvett az otthonomból korábban). Mindenki arra várt, hogy leszkenneljék (a mesterséges intelligencia jelenlétének kiszűrése miatt), okulva az előző, ellentétes szándékú csoportokkal való találkozás során szerzett kellemetlen tapasztalatokból.

 

Megláttam Gonzales-t (Ez a Gonzales nevű ember Corey-hoz hasonlóan szintén a Kék Avian-ok egyik választott kapcsolattartója, sőt, Corey előtt ő volt az első, akit erre a feladatra kiválasztottak, már korábbi találkozókra is elkísérte Corey-t, helyesebben szólva, inkább Corey kísérte el őt – szerk.), aki észrevette, hogy megérkeztem és bemutatott a többieknek. Ott volt a Bolygóközi Vállalati Konglomerátum képviselője, akit valahonnan nagyon ismerősnek találtam, de nem tudom megmondani, hogy honnan. 40-es éveinek vége felé járhatott, kb 180 cm magas, szürkéskék szemei voltak és rövidre vágott ősz haja. Pontosan olyan öltönyt viselt, amit a 200-ak Bizottsága tagjain láttam az előző Szuper Föderációs Konferencián. Szabása ahhoz hasonlított, amit az üzletemberek és politikusok viselnek Indiában.

 

Gonzales alezredes bemutatott Titkos Űrprogram Szövetség biztonsági csapatának 4 másik tagjának, akik szintén intuitív empaták voltak. Közülük ketten állandóan mellettem voltak, a másik kettő pedig Gonzales-t kísérte. Az űrhajón, amely a Marsra vitt minket, még egy 4 fős személyzet is tartózkodott. A többi jelenlévő ember a Titkos Űrprogram Tanács tagja volt, akik beszállásunkkor aztán jó szerencsét és produktív találkozót kívántak nekünk.

 

Mivel ezek a hajók modulárisak, a belső terük mindig másképp van kialakítva, az adott küldetés igényeihez igazodóan különböző konfigurációk lehetségesek. Előfordul, hogy csapatszállításra használják, de mobil orvosi központtá is alakítható, emellett VIP vendégek fogadására és szállításra is használható. Ezúttal mindenhol fotelek voltak. Informáltak minket, hogy az utazás kb fél órába telik majd, mivelhogy a Mars éppen a Nap túloldalán volt, és így az út hosszabb időt vett igénybe. Ennek az okát nem közölték velünk. Ezek az űrhajók ilyen távolságokra általában pár perc alatt, vagy még ennél is hamarabb érkeznek meg. Nem tudom, hogy a késlekedésnek az volt-e az oka, hogy több időt tölthessünk a Bolygóközi Vállalati Konglomerátum képviselőjével, vagy esetleg technikai okai lehettek, amik a Mars bolygó pozíciójából, a Nap mögötti elhelyezkedéséből adódtak.

 

Ahogy felemelkedtünk és elhagytuk a hangárajtót, láthattuk a Hold felszínét növekedni, majd a Föld bolygót a hajó átlátszó falainak paneljein keresztül. Majd felvettük a megfelelő utazósebességet és ekkor a panelek újra visszaváltoztak és többé már nem lehetett átlátni rajtuk. Gonzales és a Bolygóközi Vállalat Képviselője beszélgetni kezdtek a konferenciáról és arról, hogy kik lesznek még jelen. Gonzales újra elmondta a képviselőnek, hogy nagyra értékeljük, hogy beleegyeztek a feltételeinkbe, és megengedték nekünk, hogy fegyveres személyzettel mehessünk, illetve hogy mi választhattuk meg a konferencia és a terepszemle helyszínét, emellett megengedték nekünk, hogy a kolónián élő családok közül kiválaszthatunk egyet, akiket kikérdezhetünk és később választási lehetőséget kapnak, hogy visszajönnek velünk vagy maradnak a saját kolóniájukon. Ez rájuk van bízva. Én csak ültem és hallgattam, mivel korábban nem vettem részt a konferencia előkészületeiben és reméltem, hogy hallhatok valami újat az egész találkozó menetéről.

 

Amikor megérkeztünk a Mars körüli pályára, a hajó paneljei újra átlátszóvá váltak és a már említett "Smart Glass Pad" (egyfajta "okos érintőképernyő") ereszkedett le a mennyezetről. Ez a képernyő kb 70 colos átmérőjű volt, valós időben mutatta a Marsot, feltüntetve rajta, hogy a bolygó északi féltekén hol találhatók a Bolygóközi Vállalati Konglomerátum kolóniái és ipari létesítményei. A képviselő ekkor felállt és mindegyikről elmondott néhány dolgot, és elmondta, hogy szerinte melyik lenne a "legjobb" helyszín, amit megtekinthetnénk és amelyen az egész találkozót megtarthatnánk. Gonzales azonban közbeszólt és elmondta, hogy a találkozó helyszínében már korábban megállapodtak, ez pedig a Titkos Űrprogram Szövetség kérése és információi alapján lett kiválasztva – azon hírszerzési információk alapján, amelyet a Bolygóközi Vállalati Konglomerátum dezertőrei adtak át a számunkra.

 

A képviselő ekkor azon nyomban sarokba szorítva érezte magát, és hirtelen pislogni kezdett, amint a képernyőn megjelent egy plussz jelhez hasonló ikon, megjelölve azokat a koordinátákat, amely már előre be lett programozva a rendszerbe. Ez pedig egy, a déli féltekén elhelyezkedő helyre mutatott. A képviselő ekkor az állította, hogy ez csak egy régi ipari telep és ott egyáltalán nem találhatók kolóniák. Gonzales elmondta neki, hogy a hírszerzési adataink frissek és egy kis lélekszámú kolónia található ott, és néhányan a dezertőrök közül ott éltek, így pontos és részletes leírást adtak róla.

 

A képviselő ekkor az mondta, hogy kapcsolatba kell lépnie a feletteseivel, hogy megkapja a megfelelő engedélyt erre. Gonzales emlékeztette, hogy arra kaptunk ígéretet, hogy hozzáférhetünk bármelyik létesítményhez és kolóniához, ott tartjuk meg a konferenciát és azt járjuk körbe, amelyiket csak akarjuk. Ekkor a képviselő elnézést kért és átment egy kisebb szobába, ahol használhatta a kommunikációs eszközöket. Kis idő múlva visszajött, és közölte, hogy az engedélyt jóváhagyták, de kb 1 óra múlva tudunk csak landolni a Mars felszínén. Világos volt számunkra, hogy ez csak időhúzó taktika volt, és arra szolgált, hogy időt nyerjenek és a váratlan látogatásunkra némileg előkészüljenek.

 

Kb 50 hosszú perc után a hangosbeszélő közölte velünk, hogy a személyzet megkapta az engedélyt a landolásra. Ahogy egyre közelebb értünk a Mars felszínhez láttunk néhány vékony jégfelhőt a légkör felső rétegében, és néhány homokvihart elszáguldani a röppályánktól távol, az északi részen. Majd gyönyörű kék és világos rózsaszín kisüléseket láttunk az űrhajót körülvevő pajzson, amint a megfelelő sebességgel beléptünk a légkörbe. Belépéskor sem hang, sem turbulencia nem volt.

 

Ezután egy dimbes-dombos körzet felé vettük az irányt, az alacsonyabban fekvő részeken havat és jeget láttunk. Tettünk egy gyors fordulatot, miközben az utasok semmiféle G-erőhatást nem éreztek a hajó belsejében. Néhány kilométeren keresztül nagy sebességgel haladtunk, mikor elérkeztünk egy kanyonhoz hasonló körzetbe. Nem is annyira kanyonnak tűnt, hanem inkább egy ősi kiszáradt folyómedernek, ami hatalmas szilakiszögellések között helyezkedik el.

 

Lassítani kezdtünk, mivel egy laposabb sziklás részen egy kiszögellésen észrevettünk egy henger alakú tornyot magasodni. Ablakok voltak rajta és úgy tűnt, hogy vagy egy megfigyelő állomás, vagy forgalomirányító torony lehet. Egy hatalmas hangár ajtó nyílt és ahogy odaértünk, lelassítottunk. Bent egy négyzet alakúra kivájt alagútba értünk, amelynek mindkét oldalán öblök voltak a sziklába vájva. Ahogy a háromszög alakú ablakon kinéztem, minden egyes öbölszerűen kialakított vájatban egy-egy könnycsepp alakú űrhajót véltem felfedezni.

 

Ezek elég szokatlannak tűntek a számomra, mivel még egyetlen Titkos Űrprogram űrhajót sem láttam, amelynek a vége fényes krómozott fekete lett volna. Többnyire fekete vagy szürke színűek voltak, pont úgy ahogyan az emberek a lopakodó vadészgépeket ismerik. Az alagút jobb oldalán a harmadik "öböl-vájat" volt az, ahová minket irányítottak, ahol már egy könnycsepp alakú űrhajó állomásozott, és így a mi hajónk alig fért már el benne. Landoltunk és leállítottuk a hajót. Hátradőltem az ülésemben és ekkor megcsapott a gondolat, hogy éppen egy ellenséges marsi erődítményben landoltunk...

 

Észrevettem egy kifutót, amely a két hajó között helyezkedett el a dupla hangárban. A kifutó egy széles járdarész és rakodótér felé vezetett, ahol számos rekesz és különféle eszköz volt felpakolva szállítókocsikra. Kb egy tucat főből álló biztonsági személyzet jött elénk azon nyomban, olyan egyenruhában, amilyet én még sosem láttam. Fekete, rozsdabarna és sötétbarna színű terepmintás ruha volt. Puskákat hordtak magukkal, amik eléggé hasonlítottak a mi személyzetünk puskáihoz. A képviselő ekkor előlépett, és mondta, hogy neki mennie kell előkészíteni az érkezésünket. Gonzales egyetértett, kinyitották az ajtót és távozhatott.

 

Aztán láttuk, hogy a képviselő beszél a biztonsági személyzettel, majd elment az ellenőrző ponthoz. Kicsivel később visszatért, mindkét hüvelykujjával mutatta, hogy minden OK. Szinte rohant elénk a hajó rámpájára és elmondta, hogy minden a terv szerint halad, a Bolygóközi Vállalati Konglomerátum vezetői részt vesznek majd a találkozón, értesítették őket a helyszínről és éppen úton vannak felénk. Elmondta, hogy biztonsági ellenőrzésen kell átesnünk és találkoznunk kell a létesítmény parancsnokával, aki beszélni akar velünk.

 

A képviselő aztán szót ejtett arról, hogyan fog zajlani és miről fog folyni a beszélgetés a parancsnokkal. Mindeközben nagyon óvatosan figyelte a reakcióinkat, és összegezte, hogy nagyjából mire számíthatunk majd a bázis vezetőjétől. Elmondta nekünk, hogy a létesítményben élő emberek már generációk óta ott élnek és évtizedek óta abban a tévhitben vannak tartva, hogy a Föld bolygó valamiféle kataklizma következtében mára lakhatatlanná vált. Az mondta nekünk, hogy annak érdekében, hogy megőrizzük és ne zavarjuk meg a létesítményben élők társadalmi életét, ne fedjük fel senkinek, hogy valójában mi a helyzet és hogy mi tulajdonképpen a Földről érkeztünk. Mindeközben nagyon ideges volt és hátrafelé tekintgetett a biztonsági személyzet irányába, míg mi tágra nyílt szemekkel néztünk egymásra, próbáltuk felfogni, amit az imént hallottunk tőle. Gonzales annyit mondott: "Hallottátok fiúk, amennyire csak lehet próbáljuk meg elkerülni az bajt".

 

Elmentünk a hajónk mellett és haladtunk tovább a biztonsági ellenőrzőpont felé. Azon nyomban megállítottak minket és egy nagyon hideg tekintetű biztonsági ember ránézett a mi biztonsági személyzetünkre és az mondta: "ide egyáltalán semmiféle fegyvert nem vihetnek magukkal!" Megálltunk és Gonzales hátrafordult a képviselőhöz és az mondta: "Ugye tudja, hogy ez kizáró ok. Utálom úgy befejezni a dolgaimat, hogy valójában azok el sem kezdődtek..." A képviselő ekkor áthaladt az ellenőrzőponton, lement a folyosón és beszélt a bázis parancsnokával. A parancsnok láthatóan az elejétől fogva nagyon ideges volt és most ettől a fejleménytől sem lett boldogabb. A parancsnok intett a biztonsági személyzetnek és végül átengedtek minket. Ez volt tehát a második nehézség, amit Gonzalesnek köszönhetően sikerült leküzdenünk, eddig jó haladtak a dolgaink.

 

Ahogy beléptünk, a parancsnok röviden felvázolta a hely történetét, elmondta, hogy a létesítményben élők nem tudnak arról, hogy a Föld még mindig virágzó hely és lakható, és hogy ennek semmi köze a Titkos Űrprogram Szövetség által emlegetett rabszolgasághoz, hanem sokkal inkább egy komplex "társadalmi kísérlet"-ről van szó. Hangsúlyozta, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk, és nem szabad "beszennyeznünk" a több évtizede zajló kísérletet, amely segíteni fog majd az emberiségnek. Ránéztem Gonzales-re és a pillantása mindent elmondott a számomra. A parancsnok elmondta, hogy a "nagytermet" előkészítették számunkra a konferenciához, és mi lenne, ha először egy földalatti vasúttal meglátogatnánk egy 8 kilométer távolságra lévő ipari létesítményt. Elmondta továbbá, hogy a konferencia után lehetőségünk lesz körbejárni magát a kolóniát és találkozhatunk az ott élő emberekkel, láthatjuk majd az életkörülményeiket és egy családot felkérhetünk arra, hogy ha kedvük van, akkor csatlakozhatnak és velünk jöhetnek a visszaútra.

 

Ezután átmentünk a kolóniának egy olyan részlegén, amelyet szemmel láthatóan azért ürítettek ki, hogy mi végigmehessünk rajta és ne vegyünk észre semmit. Az egész egy szellemvároshoz hasonlított. Láthattuk, hogy e kolónián nem sok helyet hagynak kihasználatlanul. Majd átmentünk egy másik körzetbe, amelyet a sziklából vájtak ki, és még nem végeztek a munkálatokkal. Az egyik oldalán egy egysínen haladó pályát építettek, a másik oldalán pedig egy üvegszerű cső volt, de a felülete nem sima vagy polírozott volt, hanem bordás. Elképzelhető hogy üvegesített szikla lett volna? Ki tudja. Hamarosan egy nagyon keskenyre szabott vasúti szerelvény érkezett és szóltak, hogy szálljunk fel rá.

 

Bent aztán nagyon furcsa sorrendben voltak elhelyezve az ülések. Ugyanis párosával voltak, és egymással szembe lehetett leülni. Gonzales messzebb ült le tőlem, én pedig végül a mi biztonsági embereink közé ültem, velem szemben pedig a marsi biztonsági személyzet emberei kerültek. Észrevettem, hogy az egyikük odasúg valamit a másiknak, majd ahogy egyre haladtunk befelé az alagútba, végül hozzám fordult és megkérdezte tőlem, hogy honnan jöttem. Én gondolkodás nélkül rávágtam, hogy Texasból. Ebben a pillanatban 3 sokkos állapotban lévő arcot láttam magam előtt... Azon nyomban tudtam, hogy mindent elrontottam...

 

A marsi biztonsági emberek abban a pillanatban elkezdtek egymás között susmorogni és éreztem az én embereim (intuitív empaták) gyilkos pillantásait is rajtam, néhány pillanattal később pedig Gonzalesék környékéről is elkezdtek néhányan hátrafordulni felém. Ja, nagyon elcsesztem a dolgot. Innentől kezdve nem akartam senkire sem ránézni a saját csapatomból, csak bámultam kifelé az ablakon a biztonság személyzet feje felett és néztem a foltos falat, amíg megérkeztünk az ipari létesítménybe.

 

Ahogy kiszálltunk a vasútból, a susmorgás csak egyre hangosabb lett a marsi biztonsági emberek körében. Nemsokára szemtől szemben találtam magam Gonzales-szel, aki önelégült vigyorral az arcán fogadott. Ránéztem és mondtam neki, hogy "igen, elcsesztem". Elmondtam neki mi történt, azt válaszolta, hogy hallotta a marsiakat, amint arról beszélnek, hogy nekem és Gonzales-nek milyen szagunk van, és hogy elég napbarnított vagyok és egyáltalán nem úgy festek, mint aki egy kolónián járt, vagy egy űrhajón tartózkodott. Elmondta, hogy ilyen zárt környezetben az emberek általában kibeszélik egymást. Ha hozzánk hasonlóan jön valaki, aki a Földön használatos hajzselétől, dezodortól, kókusz illatú napbarnító olajtól és aloe verás leégés elleni krémtől bűzlik, azt valószínűleg a marsiak nagyon idegennek találják és azon nyomban kiszúrják. Ezek az emberek ugyanis kizárólag ugyanolyan tiszálkodószereket használnak, és még a bőrünk pórusain keresztül a levegőbe kerülő és a táplálkozásunkról árulkodó illatok is furcsának tűnnek a számukra és azon nyomban észreveszik, ha valaki idegen érkezik.

 

Elmondta, hogy bizonyára nem segít, ha valamelyikünk elkottyintja magát arról, hogy egyenesen Texasból érkezett... (Előzőleg azt írtuk, hogy Corey floridai, de valójában texasi – javítottuk – szerk.) Azt mondta, hogy rögtön elkedzett agyalni azon, hogy mentse a helyzetet, és előálljonl egy kamu magyarázattal, hogy a "Texas" szó valójában az egyik létesítményünk, vagy űrhajónk kódneve, de végül belátta, hogy ennek semmi értelme, a baj ugyanis már bekövetkezett. Az ipari létesítmény felé tartó utunk során, aztán be is bizonyosodott, hogy helyesen gondolta így. Nyilvánvaló volt, hogy a hír gyorsan fog terjedni a biztonsági személyzet körében és a Bolygóközi Vállalati Konglomerátum képviselője ezt észre is vette. Biztos lehetett benne, hogy észrevettük a zavarát, és hogy oda-vissza kapkodta a fejét a suttogó marsi emberek között és rosszalló arckifejezéssel nézett a csoportunk irányába.

 

Ezután zárt csoportokban haladtunk, és közben az egyik helybeli lakos magyarázta, hogy mire valók a különböző robotmasinák és hogy a szállítószalag mellett dolgozó emberek a munkaállomáson pontosan milyen munkát végeznek, ott ugyanis különböző formájú paneleket gyártottak, amelyeknek optikai és neurológiai jelfogóik (reléik) és a hozzá tartozó kijelzőik voltak. Láttunk egy olyan változatot ebből a készülékből, amely enyhén hajlított panelből készült egy méretben, de elmondták, hogy az alagútrendszer más részeiben található szobákban ugyanezeket a készülékeket más konfigurációs változatban állítják elő, és azok különböző típusú biológiai-neurológiai csatlakozókkal rendelkeznek (ezek pedig már nem-emberi felhasználók számára készültek...)

 

És ekkor következett az, hogy egy újabb vasúti szerelvény érkezett, sok-sok biztonsági emberrel a fedélzetén... Megállítottak és elválasztottak minket a saját biztonsági embereinktől, lefegyverezték, majd visszakísérték őket a vasúthoz és távoztak. Egy új biztonsági csapatot jelöltek ki a számunkra és a Bolygóközi Vállalati Konglomerátum képviselője (akinek a fülében bizonyára mindvégig ott volt egy kommunikációs készülék) elmondta nekünk, hogy mostantól kezdve csak akkor kommunikálhatunk a saját biztonsági embereinkkel, ha valamilyen biztonsággal kapcsolatos esemény történik. Ezután körbehordoztak egy fém hengert, amelyben porlasztó spray volt. Mondták, hogy fújjuk be vele a testünket és dörzsöljük be vele az arcunkat és a hajunkat. Ez egy szagsemlegesítő volt, és egyáltalán semmi illata nem volt.

 

Nagyon aggódtam, hogy esetleg lesz ebben a spray-ben valami de Gonzales azt mondta, hogy OK, így aztán kicipzáraztam az overálom, befújtam és bedörzsöltem a karomat, vállaimat, nyakamat, hajamat és az arcomat. Ezzel tulajdonképpen be is fejeztük a túránkat, mert a képviselő szerint időközben megérkezett a Bolygóközi Vállalati Konglomerátum másik vezérkara és előkészült a bemutatóhoz a nagyteremben. Vártuk, hogy a vonat visszaérjen és visszavigyen minket a kolóniára. A visszafelé tartó úton láttam, hogy az egyik biztonsági emberünk/intuitív empata odafordult Gonzaleshez és hallottam azt is, ahogy mondja neki: "Valami itt nincs rendben". Gonzales bólinott és szólt neki, hogy értesítsen engem. Az intuitív empaták egyébként sokszor tévednek és ezért jó, ha egyszerre legalább 3 van jelen közülük, így nagyobb eséllyel tudják érzékelni a veszélyt. Az szokták mondani, ha bármi gyanúsat érzékelünk, mindig maradjunk rajta a "nyomon" és jelentsük, ha közben bármi furcsát érzünk.

 

Amikor megérkeztünk a kolóniára teljesen más energia fogadott minket. Mindenhol emberek nyüzsögtek, úgy láttuk, hogy kb 8 és 60 év közöttiek lehettek, mindenfelé dologgal ügyködtek egész testüket fedő ruháikban, amely minden bizonnyal a vasárnapi ünneplős viseletük lehetett. Mindannyian megpróbáltak úgy tenni, mint aki nagyon belemerül a munkájába, de egyfolytában futó pillantásokat vetettek az újonnan érkezőkre, és megpróbáltak szemkontaktust létesíteni velünk. Úgy tűnt, hogy előzetesen elmondhatták nekik, hogy jönni fogunk és megnézzük a létesítményt illetve, hogy egy családot magunkkal vihetünk majd, akik beszámolhatnak majd mindenről, a létesítményről, annak működéséről, és hogy egyáltalán milyen az élet errefelé.

 

Ezután a nagyteremhez vittek minket, ami számunkra olyan helynek tűnt, ahová az emberek azért járnak, hogy megkapják a napi fejtágító propaganda adagjukat. Nagy létszámban jelentek meg a Bolygóközi Vállalati Konglomerátum vezetői is, de ők is szétszóródtak mindenfelé, így nehezen lehetett megállapítani, hogy hányan is voltak valójában. Leültettek minket és egy hatalmas "okosképernyőn" bemutattak nekünk egy szép kis propaganda anyagot arról, hogy micsoda technológiai eszközöket gyártanak itt, amikkel aztán kereskednek és beszámoltak arról, hogy jelenleg is csaknem 900 civilizációval van érvényben lévő kereskedelmi megállapodásuk, és még ennél is több földönkívüli csoporttal kereskednek alkalomszerűen.

 

Mindenféle űrhajókat és űrhajó alkatrészeket mutattak, amiket aztán a partnereik beépíthetnek a saját technológiáikba, ezenkívül szót ejtettek egy exopolitikai jellegű megállapodásról is, amit azokkal a csoportokkal kötöttek, akik állandó jelleggel áthaladnak a szektorunkon, használva azt a természetes portálrendszert, amely része egy "kozmikus hálózatnak". Miután ennek a prezentációnak vége lett, megmutatták nekünk magát a kolóniát, amelyet végre saját szemünkkel is láthattunk. A lakosok nagyon szívélyesek voltak, kérték, hogy hadd mutathassák meg nekünk a lakásaikat, amelyek kb étkezőszoba nagyságúak voltak – ez egy 4 fős család otthona volt. Úgy tűnt, hogy csak nagyon kevés személyes tulajdonnal rendelkeztek, és talán valamiféle kasztrendszer is érvényben volt, amely ironikus módon nagyon hasonlított a "Beavatott" (Divergent) c. filmben látottakhoz, csak egy sokkal kisebb méretben.

 

A túra végén aztán megmutatták még nekünk a környezetvédelemre, mosásra

és újrahasznosításra szolgáló rendszereiket (mindent újrahasznosítanak) és a közösségi központot is. És ekkor elérkezett az idő, hogy Gonzales végre szóljon a képviselőnek, hogy válassza ki azt a családot, amelyet magunkkal vihetünk majd. Megadta a család lakóházának a számát, amely egy alfanumerikus szám volt és az ajtó előtt volt kirakva. 15 perccel későbbb egy férfi és egy nő tinédzser fiukkal és 9-10 éves lányukkal megjelentek, mindannyian egy-egy kis táskával a kezükben. Egykedvűnek és egy kicsit idegesnek látszottak. Én nem mondtam semmit akkor. Az egyik intuitív empatánk azonban odahajolt Gonzaleshez, a fülébe suttogott valamit, majd Gonzales elrendelte, hogy mindannyian menjünk vissza az űrhajónkhoz.

 

Amikor az ajtót magunkra csuktuk Gonzales odafordult a családhoz és elmondta nekik, hogy most már biztonságban vannak, és hogy ő nem fogja elárulni őket. Azt mondta: "Tudjuk, hogy van még egy tagja a családnak, aki most nincs itt jelenleg". Az apa erre azt válaszolta: "Honnan tudják ezt?" Gonzales ekkor a biztonsági emberek felé mutatott és mondta, hogy az embereinknek "vannak bizonyos képességeik". A családtagok ekkor elhallgattak és nem szóltak többé egy szót sem. Gonzales ideges lett és azt mondta, hogy most megy és rendbe teszi a dolgokat. Ezután a két biztonsági ember társaságában leszállt és távozott a hajóról.

 

Majd 10 percig kínos csendben ültünk, majd hirtelen mind a 4 biztonsági emberünk felszaladt a hajóra és kiabálni kezdtek, hogy a létesítményből több mint egy tucat felfegyverzett biztonsági ember közelít felénk. Mit tegyünk – kérdezték. Visszakérdeztem, hogy látják-e Gonzalest, mondták, hogy nem látják sehol. Szóltam nekik, hogy nyissák ki az ajtókat és menjenek le. A legénység közben végrehajtotta a biztonsági intézkedéseket, letöröltek minden adatot a rendszerből, amely az ellenségeink számára hasznos lehetett volna. Amikor kinyílt az ajtó, a létesítmény biztonsági személyzete belépett és lefegyverezte a személyzetünket, majd őrizetbe vettek minket. A szívem a torkomban dobogott és rögtön tudtam, hogy valami rosszul sült el, és kíváncsi voltam vajon Gonzales és a többiek jól vannak-e.

 

A biztonsági emberek elvezettek minket, pont a bázis parancsnoka előtt, aki láthatóan éppen feltüzelt állapotban volt és veszekedett a Bolygóközi Vállalati Konglomerátum képviselőjével. Valami nagyon-nagyon rosszul sülhetett el és vagy az egoját sérthették meg vagy a hatalmát vonhatták kétségbe a saját emberei előtt. Iszonyúan dühös volt és nem hallgatott tovább a képviselőre, aki egyénként magasabb beosztásban volt, mint ő.

 

Egy falhoz állítottak minket, amiről hamarosan kiderült, hogy egy duplaszárnyú ajtó volt. Kinyitották és bekísértek minket a kapu mögötti helyiségbe, ami valójában egy fogda volt és amit a túránk alatt gyanúsan kihagytak a megmutatni szándékozott helyiségek közül. Ahogy elhaladtunk a fogdában található cellák előtt, nagyon sok embert láttunk bezárva. Embereket, akik a legkülönfélébb pszichológiai és mentális állapotban voltak és nyomorogtak. Elértünk a leghátsó cellához, ahol Gonzalest és két társát őrizték, és én végre fellélegezhettem, hogy legalább élve látom őket. Összezártak minket egy helyiségbe anélkül, hogy akár egy szót is szóltak volna hozzánk.

 

Gonzales elmondta, hogy a bázis parancsnoka egy zsarnok, teljesen megalomániás, aki semmilyen szinten nem volt hozzászokva, hogy a hatalmát diplomáciai vagy egyéb módon megkérdőjelezzék és kétségbe vonják. Elmondta, hogy a Titkos Űrprogramhoz nemrég csatlakozott dezertőrök legutóbbi, Marson elkövetett támadásának köze van a mi bebörtönzésünkhöz, talán egy arra adott válaszreakció ez a parancsnok részéről. Kérdeztem, hogy most mi fog történni, mire Gonzales közölte, hogy abból, amit a parancsnokon látott idefelé, nem sok jóra számíthatunk. Ebből pedig mindannyian rögtön elkezdhettünk a legrosszabbra gondolni.

 

Kb 1 perccel később aztán hirtelen megláttuk a kék/indigó gömb barátunkat, amint a cella falán keresztül megérkezik hozzánk, ráadásul most mindegyikünkért egy-egy gömb érkezett. Pár másodpercig táncoltak körülöttünk, mire Gonzales gyorsan elmagyarázta a biztonsági személyzetnek, akik még sosem "utaztak" így, hogyan fog zajlani az egész folyamat. Majd mindannyian követtük az utasítást és hamarosan meg is érkeztünk vissza a LOC bázisra. Amíg távol voltunk behatolásjelző riasztás volt a LOC-on és fegyveres személyzet jött elénk abba a szobába, ahová visszaérkeztünk. Gonzales szólt a Titkos Űrprogram Szövetség személyzetének, hogy készülődjenek és tegyenek jelentést a saját egységeiknek. Ők aztán a fegyveres személyzettel együtt el is hagyták a helyiséget, az ajtót becsukták és én egyedül maradtam Gonzales-szel.

 

Gonzales azzal fordult hozzám, hogy "elvesztettünk egy űrhajót, de a személyzet egyetlen tagját sem hagytuk hátra, és ez nagy szó". Elmondta továbbá, hogy értékes információkat szereztünk és valójában ez volt az egész küldetés célja. A Bolygóközi Vállalati Konglomerátumnak csak a propaganda volt a célja, és mióta nyilvánosságra kerültek a bolygóközi rabszolgakereskedésről és munkatáborokról szól információk, különösen idegesek lett, szerintük az embereknek sosem szabadott volna megtudniuk ezeket. Elmondta nekem, hogy folytassam továbbra is azt, amit eddig tettem. Nem tudta megmondani, hogy hová kell menjek onnan, nem tudta azt sem, hogy most látogatásom lesz-e Raw-Tear-Eir-nél, a Kék Avian-nál, vagy pedig visszavisznek az otthonomba. Iszonyúan kimerült voltam a 14 órás megpróbáltatás és a hatalmas stressz miatt, és mindössze végre aludni szerettem volna.

 

Nem sokkal ezután a kék/indigó gömb megjelent a szobában és visszavittek a nappalimba, pontosan oda, ahonnan elvittek. Ahogy korábban is, most is mindössze néhány perc telt el földi idő szerint, én pedig megpróbáltam elvánszorogni az ágyamhoz, hogy végre aludjak egyet. Sok minden kavargott a fejemben, így aztán lefeküdtem, de csak a plafont bámultam. Végül felkeltem, írtam egy keveset a Facebook oldalamra, és Skype-on felhívtam David Wilcock-ot és beszámoltam neki a fejleményekről.

 

Jelenleg Boulder-ben vagyok, Kalifornia államban, ahol a Gaiam TV készít velem egy 5 részes interjúsorozatot, David Wilcock vezetésével (a "Disclosure" sorozat részeként). Eddig nem kaptam információt újabb Titkos Űrprogram Szövetség találkozóról és remélem nemsokára lesz egy kis időm pihenni és a családommal lenni, összeszedni magam a találkozók sűrű menetrendje után.

 

Nagyon köszönök minden felém irányuló támogatást. Nagyon sokat jelent nekem és segít, hogy folytathassam a megkezdett munkámat. Gonzales a forrásokat és a technológiát illetően egy nagyszerű támogatóhálózatot állított fel a Titkos Űrprogram Szövetségen keresztül. Ahogyan arra a Titkos Űrprogram Szövetség Tanácsa már több alkalommal emlékeztetett engem, én valójában nem nekik dolgozom. Én ugyanis közvetlenül a Gömb Szövetséggel vagyok kapcsolatban, akik egy kicsit más szemszögből látják a dolgokat. Ők elsősorban abban érdekeltek, hogy az emberek szívén keresztül munkálkodjanak és nincs már céljuk, mint hogy lehetővé tegyék, hogy mindenünk meglegyen, amire szükségünk van. Szeretnék, ha továbbra is alázatos lennék és törekednék a pozitív karma fenntartására. Én választottam ezt az ösvényt és még ha nehéz is időnként, folytatni fogom az utat, amit elkezdtem. Köszönöm a felém irányuló szeretetet és pozitív energiákat.

 

 

http://spherebeingalliance.com/blog/joint-ssp-sphere-alliance-icc-leadership-conference-tour-of-mars-colony-on-6-20.html

 

KAPCSOLÓDÓ CIKK (köszönet Újvilágtudatnak a fordításért):

http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2015/06/egy-mars-kolonia-diktator-megdontese.html#.VZLhjEbQNYo